Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-30 / 271. szám

inffapest, pentést » PESTI NAPLÓ 1914. október 30. (271. szám.)­ 3 A szerb-montenegrói harctér A szerbek kudarca Boszniában Szerajevó, október 29. A szerb és montenegrói csapatoknak Bosznia keleti részébe való betöréséről és a betörésnek tel­jes leveréséről, valamint a szerb-montenegrói se­regeknek a Drináig, szerb területre történt vissza­űzéséről hivatalos adatok alapján a következőket jelenthetjük: A múlt hónap utolsó napjaiban erősebb szerb és montenegrói osztagok négy helyen átkelve a Drinán, behatoltak a montenegrói­bosnyák határvidékre. Az ellenséges csapatok három osztagban nyomultak előre keleti Boszniába. Főerejük Bozanovics Milos tábornoknak, a volt hadügy­miniszternek parancsnokságával Mokragorá­nál és Uvacnál tört be és Visegrádon s Roga­ticán keresztül a Romanja Planina ellen nyo­mult azzal a céllal, hogy Szerajevó ellen vo­nuljon. Egy északi oszlop Rogaticánál és Bajna-Bastánál Srebrenicán keresztül tört be és Romanja Planina felé vonult, míg délen két montenegrói dandár Vukotics és Rajevics dandárparancsnokok vezetésével Focsán ke­resztül hatolt előre ugyane cél felé. A bos­nyák határon harc nélkül felvonult szerb és montenegrói csapatok ellen három részben kezdtük meg a védelmi akciót. Legelőször, ok­tóber elsején a délről előnyomuló két monte­negrói brigád ellen vonultunk és azokat két napos heves harcban megvertük, úgy, hogy azok pánikszerű futásban kényszerültek visz­szavonulni a határon túl, elveszítve egész trón­jü­ket, nagyszámú könnyű tüzérségüket és igen sok foglyot. Közvetlen ezután az északról fosz­togatva előnyomuló szerb csapatok ellen vo­nultak és megverték a Srebrenica körül elhe­lyezkedett sereget és Rajna-Bastán keresztül a határon túl verték vissza. A Bozonovics tábor­nok vezetése alatt álló ellenséges csapatok a Romanja-Planina magaslatain jó pozícióban elsáncolták magukat és erősebb tüzérséget ál­lítottak fel, hogy innen Szerajevó ellen nyomul­janak. Seregeink ütközetre kényszerítették a szerb főerőt. Két napos harcban tökéletesen szétvertük az ellenséget. Különösen a népföl­kelés második osztályából összeállított 11. szerb ezred szenvedett rettenetes vesztesége­ket. Ennek az ezrednek egy egész zászlóalját elfogta egyik zászlóaljunknak a feje. A szerb csapatok csak eszeveszett meneküléssel tudták elkerülni a teljes körülzárást és elfogatást, de a menekülés közben gyorstüzelő ágyukat és trónt vesztettek el. A menekülés Kulán keresz­tül történt. " Gosin Polje-nál megpróbálkoztak azzal, hogy új állásokat foglaljanak el. A mi csapa­taink azonban a rendetlenségben visszavonuló szerb-montenegrói erőket nyomon követték és kényszerítették arra, hogy újabb súlyos vesz­teségek árán ezt a pozíciót is feladják. Boza­novics tábornoknak futva kellett menekülnie Visegrádon keresztül. Így tehát a szerb-montenegrói erőket a Drina másik oldalára szorítottuk és Bosznia keleti részét az ellenségtől megtisztítottuk. Amit az ellenséges csapatok Boszniában zsák­mányoltak, azt itt mind elvesztették. A bos­nyák főváros ellen megkísérelt, de teljesen m­eghiusult előnyomulást a szerb és a monte­negrói csapatok e rendkívüli veszteségekkel és a hadianyagnak jelentékeny feláldozásával fizették meg. A kezeinkbe került foglyok száma igen nagy. igenlés a monitoron Tábori posta, október 29. A tengerészeti parancsnokság aknafogó gőz­hajóval átkutattatta a Száva medrét és szakembe­rekből álló bizottságot küldött ki annak megálla­pítására, hogy mit lehet megmenteni a teljes el­merülés veszélyével küzdő Temes-monitorról. A bizottság, miután látcsövekkel megállapí­totta, hogy a Temes ágyúi, — amelyek teljesen érintetlenek maradtak, — még megmenthetők, megvárta az est beálltát és hat csónakon, mintegy húszan, a kupinovói pénzügyőri laknál, szinte eve-zőcsapás nélkül, óvatos csendességben leereszked­­­tek a­ kis névtelen sziget csúcséhoz, ahonnan pár evezőcsapás után a Temes roncsaihoz értek. A szerb parton mit sem sejthettek, mert erős köd eresz­kedett le és jött segítségére a kis csapatnak. Alig lehettek 60—70 lépésre a szerb parttól. Hangtala­nul kúsztak fel a Temes­nek a vízből kiálló orrára. A parancs oly hirtelenül jött és a Temes elmerü­lése már oly közel volt, hogy csak a legprimitívebb szerszámokkal szerelhették fel magukat. Előbb terepszemlét tartottak. Csak az ágyúto­rony és a páncélos parancsnoki torony, meg a fe­délzet egy egész kis területe maradt épen. Közel a hajó orrához felemelték a padozat nehéz vas­csapóajtaját. Egy fürge tengerész sietve lekúszott a hajó belsejébe. A hajó orrához közel eső részben minden sértetlen volt. Csákányt kerítettek, pár tompa csapás, terepszemlét tartó tengerészkatonánk a deszkafalba ütött résen átmászott a hajó másik részébe. Az teljesen víz alatt állott. Mentésre ott gondolni sem lehetett. Az egyik fülkében még egy vízmosta holttestet látott, — ahhoz sem férhetett hozzá, ott kellett hagyni a hajó belsejében-Zajtalanul kezdték a munkát. A parancsnoki páncéltoronyból — hol a monitor parancsnoka, a hajó tüzelést vezénylő tisztje, a hajó kormányosa és tisztjei tartózkodtak az aknára futás pillanatá­ban — kihozták a Temes irattárát, vaspáncélszek­rényét és az egyik csónakban helyezték el. A parancsnoki toronytól jobbra és balra moz­gatható és a szükséghez ké­pest forgatható félkörű­­ páncéltornyok mögött volt két 12 centiméteres gyorstüzelő ágyú felszerelve. Ezeket leszerelték. Egymásnak szinte a szemükkel intve, adták ki az utasításokat. Meglazították a csavarokat, erős ru­dakat toltak alájuk, valamennyien megfogták a ne­héz bronzcsöveket és óvatosan csúsztatták le. Épp oly zajtalanul vitték lassú léptekkel a hajó orrá­hoz. Onnan gerendasíneken lebocsátották a csóna­kokba. Négy-négy matróz ereszkedett le utánuk a ladikokba és gyors evezőcsapásokkal közeledett partunkhoz. A két üres csónak ismét visszatért a Tem­es­hez. Mikor a kis csapat megint együtt volt, térden felül érő vízben közelítette meg a már erősen fél­oldalra dőlt és a szerbek előtt félelmetesnek ismert nehéz tarackot, mely a hajó hátulsó részén, ugyan­csak félkörű páncéltorony mögött volt lafettájára szerelve. Órákig vesződtek vele, a nehéz tarackot nem tudták helyéből kimozdítani. Emelődaru­juk nem volt és a vizben álló síkos padozaton minden erejük igénybevétele mellett meddő maradt men­tési munkájuk. Katonáink sehogyse akartak bele­nyugodni, hogy a tarackot otthagyják, újból és új­ból kísérleteztek, de hiába. Három óra lehetett, sok idejük már nem volt. Legalább a megmenthetőt iparkodtak partra hozni. Sietve felkúsztak a már félig víz alatt álló felépít­ményre, ahonnan hamarosan lekerült két 47 milli­méteres gyorstüzelő ágyú és egy sértetlen gépfegy­ver. A vízzel telt gépház mögött a parancsnoki to­rony alatt volt az ekrazit-kamra. A robbanás okozta pusztítás miatt a félredőlt kémény és le­szakadt parancsnoki híd roncsai miatt alig tudtak ehhez a kamrához hozzáférkőzni. De mégis sike­rült. Néhány erős csákányvágásra a páncélozott ajtó mégis csak engedett. Egy matróz sebtében benn volt és a hajó orráig terjedő élő láncban, egymás­nak tovább adogatva, továbbították a csónakokba a teljesen érintetlenül maradt srapnelleket, gráná­tokat és a szíjakra erősített gépfegyverlövedékeket. .A­­z ekrazit-kamra egész tartalma meg volt mentve. Több idejük már nem volt. A túlsó parton nyüzsgő mozgolódás támadt. A csákányvágások figyelmessé tették a szerb partőrséget, amely bizo­nyára elképedve hallgatta a sírból feléledtnek vélt Temesen folyó életet. Talán egy pillanatra babo­nára is gondoltak, végül mégis csak pár lövést tet­tek, amelyek katonáinkban szerencsére semmi kárt sem tettek. A mentőcsapat a jól elvégzett munka tudatában csónakba szállt és elérte partunkat. A leszerelt ágyukat kettévágott fatörzsek dom­ború felére szerelték és amikor már pirkadott, mintegy köszöntőül, a megmentett ágyukból egy-egy lövést tettek a szerb partvédőrségre. A szerb fede­zékeken magasan felcsapott a föld- Találat. Ki tudja, hány szerbnek maradt ott a foga a leadott­­ üdvlövésektől. A rejtelmes torpedó Pancsova, október 27. Tegnapelőtt egyik szigetünkön az iszap­ban egy tengeri torpedót találtak. Hossza 380 centiméter, átmérője körülbelül 40 centiméter. Szivar alakú és súlya 450 kilogram. Elől drót­hálóvágó ollóval, hátul a rendes, ismert tor­pedócsavarral van felszerelve, amelyet sűrí­tett levegő hajtott. Rozsdás állapotát tekintve,­­ talán négy-öt napja fekhet az iszapban. Ma ki­s­vették belőle a robbanó­anyagot és felküldtek Budapestre. Annyit egyelőre megállapítottak, hogy, a torpedó orosz gyártmány. Lehetséges, hogy a Temes monitort ilyen torpedó sülyesz­tette el. A gyűlölet éneke Anglia ellen . Hogy mennyire gyűlöli a német nép Angliát, amely talán soha úgy nem szolgált rá erre a gyű­lölségre, mint most, arról Ruprecht bajor herceg híres hadiparancsa ékesen beszél, valamint Ernst Lissauer német költő verse, mely először a „Berli­ner Börsen Courir"-ban jelent meg és azóta talán minden német ember könyv nélkül megtanulta. Egész Németországban csak ezt a verset szavalgat­ják mostan, ugy hogy valósággal a kor lelkének rajzát jelenti a költemény, melyet Bródy Miksa ki­tűnő fordításában itt közlünk : „Gyűlöld az angolt!" Mit nékünk francia s orosz! Nem oszt e kettő s nem szoroz. Nem szeretjük őket. Nem gyűlöljük őket. Békülhetünk a harc után. A gyűlöletünk egy csupán. Mi gyűlöletben együtt égünk. Egyetlen egy az ellenségünk: "Az angol. Mind jól tudjátok, hogy ki . Előtte zug a szürke hab; Dühében cselt gaz cselre sző. Köztünk viz, a vérnél vastagab) Fel férfiak! az óra inz, Egy esküt esküdjünk mi mind! Esküt, mely tarlós, mind az érc. S anydutól hangos völgy t­ a bérc, Mely végig zug hazánkon át,­­ Nos, föl! esküdjetek tehát, Hogy gyűlöletünk egy csupán! Esküdjetek egymás után, Hogy gyűlöletben együtt égünk. Egyetlen egy az ellenségünk: Az angol. ro hajó ünnepi termében A tisztek lakmároznak éppen. Mint kardsuhogás, vitorlalengés, Oly gyors, oly friss a pohárcsengés. Egy tiszt a serlegét felkapja, S csak ennyit mond: „arra a napra!" Ne tűnődj e szavak felett! Szivükben egy a gyűlölet . . . Hogy kire célzott a beszéde? Egyetlen egy az ellensége-Az angol. Legyen bár millió zsoldosod; Bár aranyhalmod halmozod . . . Lehet a tenger mind tiéd — Ravasz lehetsz bár... nem elég! Mit nékünk francia s orosz, Nem oszt e kettő s nem szoroz. Itt bronz, érc, puska küzd csupán. De béke lesz a harc után. Ám téged mindig gyűlölünk És gyűlölünk és gyűlölünk! Szárazon, vízen, mindenütt A fejünk gyűlöl, a kezünk ül. A hetven milliónyi német Örökre gyűlölni fog téged. Mert gyűlöletben együtt égünk. Egyetlen egy az ellenségünk: 1. angol.

Next