Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-30 / 271. szám
inffapest, pentést » PESTI NAPLÓ 1914. október 30. (271. szám.) 3 A szerb-montenegrói harctér A szerbek kudarca Boszniában Szerajevó, október 29. A szerb és montenegrói csapatoknak Bosznia keleti részébe való betöréséről és a betörésnek teljes leveréséről, valamint a szerb-montenegrói seregeknek a Drináig, szerb területre történt visszaűzéséről hivatalos adatok alapján a következőket jelenthetjük: A múlt hónap utolsó napjaiban erősebb szerb és montenegrói osztagok négy helyen átkelve a Drinán, behatoltak a montenegróibosnyák határvidékre. Az ellenséges csapatok három osztagban nyomultak előre keleti Boszniába. Főerejük Bozanovics Milos tábornoknak, a volt hadügyminiszternek parancsnokságával Mokragoránál és Uvacnál tört be és Visegrádon s Rogaticán keresztül a Romanja Planina ellen nyomult azzal a céllal, hogy Szerajevó ellen vonuljon. Egy északi oszlop Rogaticánál és Bajna-Bastánál Srebrenicán keresztül tört be és Romanja Planina felé vonult, míg délen két montenegrói dandár Vukotics és Rajevics dandárparancsnokok vezetésével Focsán keresztül hatolt előre ugyane cél felé. A bosnyák határon harc nélkül felvonult szerb és montenegrói csapatok ellen három részben kezdtük meg a védelmi akciót. Legelőször, október elsején a délről előnyomuló két montenegrói brigád ellen vonultunk és azokat két napos heves harcban megvertük, úgy, hogy azok pánikszerű futásban kényszerültek viszszavonulni a határon túl, elveszítve egész trónjüket, nagyszámú könnyű tüzérségüket és igen sok foglyot. Közvetlen ezután az északról fosztogatva előnyomuló szerb csapatok ellen vonultak és megverték a Srebrenica körül elhelyezkedett sereget és Rajna-Bastán keresztül a határon túl verték vissza. A Bozonovics tábornok vezetése alatt álló ellenséges csapatok a Romanja-Planina magaslatain jó pozícióban elsáncolták magukat és erősebb tüzérséget állítottak fel, hogy innen Szerajevó ellen nyomuljanak. Seregeink ütközetre kényszerítették a szerb főerőt. Két napos harcban tökéletesen szétvertük az ellenséget. Különösen a népfölkelés második osztályából összeállított 11. szerb ezred szenvedett rettenetes veszteségeket. Ennek az ezrednek egy egész zászlóalját elfogta egyik zászlóaljunknak a feje. A szerb csapatok csak eszeveszett meneküléssel tudták elkerülni a teljes körülzárást és elfogatást, de a menekülés közben gyorstüzelő ágyukat és trónt vesztettek el. A menekülés Kulán keresztül történt. " Gosin Polje-nál megpróbálkoztak azzal, hogy új állásokat foglaljanak el. A mi csapataink azonban a rendetlenségben visszavonuló szerb-montenegrói erőket nyomon követték és kényszerítették arra, hogy újabb súlyos veszteségek árán ezt a pozíciót is feladják. Bozanovics tábornoknak futva kellett menekülnie Visegrádon keresztül. Így tehát a szerb-montenegrói erőket a Drina másik oldalára szorítottuk és Bosznia keleti részét az ellenségtől megtisztítottuk. Amit az ellenséges csapatok Boszniában zsákmányoltak, azt itt mind elvesztették. A bosnyák főváros ellen megkísérelt, de teljesen meghiusult előnyomulást a szerb és a montenegrói csapatok e rendkívüli veszteségekkel és a hadianyagnak jelentékeny feláldozásával fizették meg. A kezeinkbe került foglyok száma igen nagy. igenlés a monitoron Tábori posta, október 29. A tengerészeti parancsnokság aknafogó gőzhajóval átkutattatta a Száva medrét és szakemberekből álló bizottságot küldött ki annak megállapítására, hogy mit lehet megmenteni a teljes elmerülés veszélyével küzdő Temes-monitorról. A bizottság, miután látcsövekkel megállapította, hogy a Temes ágyúi, — amelyek teljesen érintetlenek maradtak, — még megmenthetők, megvárta az est beálltát és hat csónakon, mintegy húszan, a kupinovói pénzügyőri laknál, szinte eve-zőcsapás nélkül, óvatos csendességben leereszkedtek a kis névtelen sziget csúcséhoz, ahonnan pár evezőcsapás után a Temes roncsaihoz értek. A szerb parton mit sem sejthettek, mert erős köd ereszkedett le és jött segítségére a kis csapatnak. Alig lehettek 60—70 lépésre a szerb parttól. Hangtalanul kúsztak fel a Temesnek a vízből kiálló orrára. A parancs oly hirtelenül jött és a Temes elmerülése már oly közel volt, hogy csak a legprimitívebb szerszámokkal szerelhették fel magukat. Előbb terepszemlét tartottak. Csak az ágyútorony és a páncélos parancsnoki torony, meg a fedélzet egy egész kis területe maradt épen. Közel a hajó orrához felemelték a padozat nehéz vascsapóajtaját. Egy fürge tengerész sietve lekúszott a hajó belsejébe. A hajó orrához közel eső részben minden sértetlen volt. Csákányt kerítettek, pár tompa csapás, terepszemlét tartó tengerészkatonánk a deszkafalba ütött résen átmászott a hajó másik részébe. Az teljesen víz alatt állott. Mentésre ott gondolni sem lehetett. Az egyik fülkében még egy vízmosta holttestet látott, — ahhoz sem férhetett hozzá, ott kellett hagyni a hajó belsejében-Zajtalanul kezdték a munkát. A parancsnoki páncéltoronyból — hol a monitor parancsnoka, a hajó tüzelést vezénylő tisztje, a hajó kormányosa és tisztjei tartózkodtak az aknára futás pillanatában — kihozták a Temes irattárát, vaspáncélszekrényét és az egyik csónakban helyezték el. A parancsnoki toronytól jobbra és balra mozgatható és a szükséghez képest forgatható félkörű páncéltornyok mögött volt két 12 centiméteres gyorstüzelő ágyú felszerelve. Ezeket leszerelték. Egymásnak szinte a szemükkel intve, adták ki az utasításokat. Meglazították a csavarokat, erős rudakat toltak alájuk, valamennyien megfogták a nehéz bronzcsöveket és óvatosan csúsztatták le. Épp oly zajtalanul vitték lassú léptekkel a hajó orrához. Onnan gerendasíneken lebocsátották a csónakokba. Négy-négy matróz ereszkedett le utánuk a ladikokba és gyors evezőcsapásokkal közeledett partunkhoz. A két üres csónak ismét visszatért a Temeshez. Mikor a kis csapat megint együtt volt, térden felül érő vízben közelítette meg a már erősen féloldalra dőlt és a szerbek előtt félelmetesnek ismert nehéz tarackot, mely a hajó hátulsó részén, ugyancsak félkörű páncéltorony mögött volt lafettájára szerelve. Órákig vesződtek vele, a nehéz tarackot nem tudták helyéből kimozdítani. Emelődarujuk nem volt és a vizben álló síkos padozaton minden erejük igénybevétele mellett meddő maradt mentési munkájuk. Katonáink sehogyse akartak belenyugodni, hogy a tarackot otthagyják, újból és újból kísérleteztek, de hiába. Három óra lehetett, sok idejük már nem volt. Legalább a megmenthetőt iparkodtak partra hozni. Sietve felkúsztak a már félig víz alatt álló felépítményre, ahonnan hamarosan lekerült két 47 milliméteres gyorstüzelő ágyú és egy sértetlen gépfegyver. A vízzel telt gépház mögött a parancsnoki torony alatt volt az ekrazit-kamra. A robbanás okozta pusztítás miatt a félredőlt kémény és leszakadt parancsnoki híd roncsai miatt alig tudtak ehhez a kamrához hozzáférkőzni. De mégis sikerült. Néhány erős csákányvágásra a páncélozott ajtó mégis csak engedett. Egy matróz sebtében benn volt és a hajó orráig terjedő élő láncban, egymásnak tovább adogatva, továbbították a csónakokba a teljesen érintetlenül maradt srapnelleket, gránátokat és a szíjakra erősített gépfegyverlövedékeket. .Az ekrazit-kamra egész tartalma meg volt mentve. Több idejük már nem volt. A túlsó parton nyüzsgő mozgolódás támadt. A csákányvágások figyelmessé tették a szerb partőrséget, amely bizonyára elképedve hallgatta a sírból feléledtnek vélt Temesen folyó életet. Talán egy pillanatra babonára is gondoltak, végül mégis csak pár lövést tettek, amelyek katonáinkban szerencsére semmi kárt sem tettek. A mentőcsapat a jól elvégzett munka tudatában csónakba szállt és elérte partunkat. A leszerelt ágyukat kettévágott fatörzsek domború felére szerelték és amikor már pirkadott, mintegy köszöntőül, a megmentett ágyukból egy-egy lövést tettek a szerb partvédőrségre. A szerb fedezékeken magasan felcsapott a föld- Találat. Ki tudja, hány szerbnek maradt ott a foga a leadott üdvlövésektől. A rejtelmes torpedó Pancsova, október 27. Tegnapelőtt egyik szigetünkön az iszapban egy tengeri torpedót találtak. Hossza 380 centiméter, átmérője körülbelül 40 centiméter. Szivar alakú és súlya 450 kilogram. Elől dróthálóvágó ollóval, hátul a rendes, ismert torpedócsavarral van felszerelve, amelyet sűrített levegő hajtott. Rozsdás állapotát tekintve, talán négy-öt napja fekhet az iszapban. Ma kisvették belőle a robbanóanyagot és felküldtek Budapestre. Annyit egyelőre megállapítottak, hogy, a torpedó orosz gyártmány. Lehetséges, hogy a Temes monitort ilyen torpedó sülyesztette el. A gyűlölet éneke Anglia ellen . Hogy mennyire gyűlöli a német nép Angliát, amely talán soha úgy nem szolgált rá erre a gyűlölségre, mint most, arról Ruprecht bajor herceg híres hadiparancsa ékesen beszél, valamint Ernst Lissauer német költő verse, mely először a „Berliner Börsen Courir"-ban jelent meg és azóta talán minden német ember könyv nélkül megtanulta. Egész Németországban csak ezt a verset szavalgatják mostan, ugy hogy valósággal a kor lelkének rajzát jelenti a költemény, melyet Bródy Miksa kitűnő fordításában itt közlünk : „Gyűlöld az angolt!" Mit nékünk francia s orosz! Nem oszt e kettő s nem szoroz. Nem szeretjük őket. Nem gyűlöljük őket. Békülhetünk a harc után. A gyűlöletünk egy csupán. Mi gyűlöletben együtt égünk. Egyetlen egy az ellenségünk: "Az angol. Mind jól tudjátok, hogy ki . Előtte zug a szürke hab; Dühében cselt gaz cselre sző. Köztünk viz, a vérnél vastagab) Fel férfiak! az óra inz, Egy esküt esküdjünk mi mind! Esküt, mely tarlós, mind az érc. S anydutól hangos völgy t a bérc, Mely végig zug hazánkon át, Nos, föl! esküdjetek tehát, Hogy gyűlöletünk egy csupán! Esküdjetek egymás után, Hogy gyűlöletben együtt égünk. Egyetlen egy az ellenségünk: Az angol. ro hajó ünnepi termében A tisztek lakmároznak éppen. Mint kardsuhogás, vitorlalengés, Oly gyors, oly friss a pohárcsengés. Egy tiszt a serlegét felkapja, S csak ennyit mond: „arra a napra!" Ne tűnődj e szavak felett! Szivükben egy a gyűlölet . . . Hogy kire célzott a beszéde? Egyetlen egy az ellensége-Az angol. Legyen bár millió zsoldosod; Bár aranyhalmod halmozod . . . Lehet a tenger mind tiéd — Ravasz lehetsz bár... nem elég! Mit nékünk francia s orosz, Nem oszt e kettő s nem szoroz. Itt bronz, érc, puska küzd csupán. De béke lesz a harc után. Ám téged mindig gyűlölünk És gyűlölünk és gyűlölünk! Szárazon, vízen, mindenütt A fejünk gyűlöl, a kezünk ül. A hetven milliónyi német Örökre gyűlölni fog téged. Mert gyűlöletben együtt égünk. Egyetlen egy az ellenségünk: 1. angol.