Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-01 / 273. szám

iSSpésrf,­­vwsírmáfr Wff. november i FfeSTl tfAPLC 1*27a. s^mY mot. Nem elég neki, hogy a délafrikai búr gyarmatok nyilt lázadásban állanak vele szemben, Északafrika partjain is el akar pa­zarolni néhány ezredet abból a katonaságból, amelynek qualitásait­­St.-Quentinnél ismer­­tük meg örök időkre. A német császár a francia és angol hadseregekbe kényszerített­ és elfogott mohamedán harcosokat mind sza­badon bocsájtotta és Konstantinápolyba­ küldte őket, a kalifának rendelkezésére. Az egész mohamedán világ a hatalmas nyugati csá­szárt dicséri ezért és Anglia épen most akar az ázsiai és afrikai érdekeltségi területén élő mozlimokkal ujjat húzni. Egy egész világ áll sorompóba mellénk. Előre láttuk a dolgoknak ezt a fordulását és mégis, most, hogy valóban megtörtént mind­az, ami várható volt és ami nem lehetett volna úgy, hogy meg nem történt volna, ez minket örömmel és büszkeséggel tölt el. Nem­csak erőnket, de igazságunkat is kétszeres­nek érezzük. És mindez épen a háború első negyedévének elmúltán történt. Ugyanazon a napon, amelyen a német nagy vezérkar a francia harctéren való nagy sikerekről szá­molhat be és amikor mi is Galíciában érzé­keny csapást tudtunk mérni az oroszra. Ami­kor a háború megindult, akkor azt reméltük, hogy három hónap alatt véget is fog érni. Ez a­ számításunk nem vált be. Ellenkezően. A béke épen a harctér óriási megnövekedésé­vel és a hadviselők számának megszaporodá­sával az illúzióknak még távolabbi birodal­mába költözött. A harc áll, de a mi javunkra áll. Minden remény minket kecsegtet és a siker mindkét kezével felénk integet. Ha már a békét eddig nem is érhettük el, akkor ez volt a legtöbb és a legszebb, amihez a háborúnak első negyedévi fordulóján juthattunk. Eljutot­tunk hozzá és nem érdemek nélkü­l. ' »AJVVWWWWVNAAA^VWAAA^WWWW­ v Az október 31-én lejárt előfizetéseket kérjük sürgősen megta­­tani, hogy a kiadóhivatal szétküldési­ munkájában fem­illtea­­dás ne legyen. Sebesültek közül Irta­: Tömörkény István Szemközt velünk egy jókora új épület áll­ a tiszaparton. Nem nagyon új, már van vagy tíz éve, mikor épült, sehogy sem tetszet­t, hogy oda építették, mert azelőtt az ablaikból láthat­tuk hajnalonkint a Tisza túlsó oldalán a föl­kelő napot az ő minden csodálatos szépségé­vel, azóta azonban nem látjuk, irigyen elta­karta előlünk a nagy piros házfal. Piros tég­lákkal vannak ezek a falak kirakva, köznyel­ven úgy is neveztetik az egész ház, a piros is­kola. Hivatalosan: állami felsőbb leányiskola. Szép, tiszta épület, az iskolai egészségügy min­den kívánalma szerint berendezve: kis leány­kák és serdülő kisasszonyikák jártak bele a tudományért. Az egészségügyi intézkedések az ő javukat szolgálták. Most pedig sebesült ka­tonákét szolgálják. A piros iskolában pótolják most az orvosok azt a piros vért, adni a harco­sokból a csatatereken elfolyt. Szelid, áldásos, csöndes munka. Csend van a környéken. A kocsik is lassabban járnak a kövezeten, a vörös keresztes nagy fehér lo­bogó a ház faláról messze figyelmeztetőleg int. Kissé lejebb, a víz szélén több korcsma van egymás mellett, mint az már a vízparton szo­kásos a gőzhajók utasai, a munkások, hajósok számára. így azelőtt volt éjjel az utcán dand­­­ázás, ami egyébként nem igen nagy baj, mert csak azt mutatta, hogy van még jókedv imitt­­aimott a magyarban s elvégre egy pár pohár jó bor többet ér, mint a harmadnnapos hideg­lelés. Volt néha hát éjszakai z­ajgás a piros iskola előtt, a zajgók talán úgy gondol­ták, hogy ebben a nagy sötét házban úgy sem alszik senki, akit fölvernének az ál­mából. Most azonban nem sötét a ház éj­szaka, a szemei nyitva vannak és világítanak, szelíd, bágyadozó fénynyel. Kis villanykörték hirdetik, hogy itt sebesült alvók álmodva pi­hennek vagy­ pedig nyöszörögve fordulnak egyik oldalukról a másikra. S kurjongató háta most nem hallatszik a parti éjszakában. Úgy tetszik, még a hajókon őrt álló matróz óraverő harangja is halkabban csendül. Kis villanykörték az éji mécsesek, amiknek a világa kitekint a sötét­ éjszakába. Mert sötét van mindenfelől. Közel van egy tiszai vashíd, annak az alja rendes időben éjszaka is nap­pali világosságban levő gyümölcspiac, de most sötét van ott is, a hidat a sötétség őrzi a levegőbenjárók és a nép­fölkelő­k hosszú Werndl-szuronyai a földönjárók ellen. Jó hosszú fegyver a Werndl-bajonét, akár keresz­tül megy két emberen ... a piros iskolában azok fölött világít a kis villanykörte, akik a bajonétjukat már megjártatták az ellenségben. Kis villanykörte, kis ötös villanykörte. Aki versíró, verset­­írhatna hozzád, meg felő­led. A gyöngédségnek, az elővigyázatnak, a szereletnek milyen szimbóluma vagy. Hiszen volt ebben az épületben világitó­ gépezet ak­kor is, amikor még a kisasszonnykák jártak bele a tudományokért,­­ az a világitó azonban légszeszre járt, mert csak néha-néha és i­u­ll­ámon kellett. De a sebesültek bent vannak az ágyakon nappal-éjszaka, levegő kell a véres csaták­ bátorainak s, a levegőt eléli előlük éjsza­kákon át a légszesz-lámpa s igy belevágódott a csákány az utca kövezetébe, fal bontódott, tégla omlott, kalapács zöngött, nagy kábel­hengerek gurultak s egy nap nem sok: bent voltál a házban kis villanykörte, aki nem eszed el éjjel a lázálm­os sebesült katona elől a levegőt. Hozzáértő ember verset szerkeszt­hetne rólad, pihenő betegeken az éjjel csönd­jében gyöngéden végigtekintő világító élet, kis ötös villanykörte. A környék olyan, mint az eleven etno­gráfia. A nyelv is sokféle. A monarchiában hi­vatalosan tíz nyelvet ismernek, a sebesültek névsora is tíz nyelven van kiadva, de van azért itt több nyelv is. Teszem azt a bolgár, innen a déli vidékekről. Aztán ez nem is az, mint a bulgáriai bolgár. Amaz fejlődött, átala-' ..kuli, az idevaló pedig sok századon át egy­forma maradt. Nem is értik meg egymást. Év­­­­tizedek előtt, mikor Bulgária fölszabadult, né­hány száz bolgár család ki is vándorolt oda, de csakhamar visszajöttek: nem tudtak a test­vérekkel összeférni. Szóval sok nyelven be­szélgetnek itt, akiknek kedvük van hozzá. Mi­lyen nehéz lehet a sorsa annak a lábbadozó betegnek, aki a nagy házban nem talál egy embert sem, aki az ő nyelvét értené. Vagy he­lyette levelet tudna írni haza. Különösen, ha messze van az a haza. Peevig némelyike de messze van, azt sem tudja, h­ogy,­­merre te­kintsen, ha hazagondol. Régen mondja azt már a katonanóta: Ha kiállok a kaszárnya elébe, Föltekintek a csillagos egekre, Jaj Iste­­nem, mire van az én hazáim, Sirat-e még en­­gem az édes anyám? Hej, édes anyák, de drágák vagytok ilyen­kor. Csak odaszolgál minden gondolat, miig az apák csak másodsorban kezelődnek.­­— Én csak olyan mellékes vagyok­­ Gróf Andrássy Gyula Törökország beavatko­zásáról Gróf Andrássy Gyula „Törökország be­avatkozása" címmel figyelemreméltó cikket írt, amely azon túl, hogy Törökország beavat­kozásának közvetlen jelentőségét méltatja, klasszikus foglalatát nyújtja az orosz-török háború világtörténelmi hátterének is. A figye­lemreméltó kis stúdiumból, amely az egész keleti kérdés pompás keresztmetszete, a kö­vetkezőket emeljük ki: Törökország beavatkozása jogos, mert a jelen­legi háború dönt a törököknek sorsa felett is. Az orosz és angol győzelem megpecsételte volna egy­szer s mindenkorra Törökország sorsát is. Az orosz óriási erőfeszítéseinek gyümölcseit a Keleten szedte volna le, a Boszporusz és a Dardanellák feltétlen és közvetlen uralma által még akkor is, hogyha a török mindvégig neutrális marad. Amint az angol birodalom feladta azt a régi politikáját, hogy védje az orosz agresszió ellen Törökországot, akkor végső gondolata csak Törökország megosz­tása lehetett. Az egész muzulmán világot Anglia soha, semmi körülmények között, öngyilkosság nélkül nem bocsáthatta orosz szupremácia alá. Az entente győzelme után óriási módon megerősödött és presztízsében megnövekedett a Keleten feltétle­nül uralkodó Oroszország mellett egy független és neutrális Törökországra nem bízhatta többé Anglia vitális érdekeinek védelmét, mert tudhatta, hogy a győzelmes cár a szultánnak előbb-utóbb biztosan hóhér urává fog válni, aki a török politika felett szuverén hatalommal fog rendelkezni. Anglia Egyiptom és Indiának biztonságát csak azzal ment­hetné meg, hogy azt a területet, amely Port-Said­­tól Iberatig vezető egyenes vonaltól nyugatra és, délre fekszik, Arábiát, Dél-Perzsiát és Afganisztánt teljesen uralma alá veszi. Hogy mennyi erőt fog közvetlenül elvonni a lengyelországi b­ar^lárról, azt természetesen meg­ítélni képtelen yagyqji, mert nem tudom­, hogy mpnpyi jgjfgi :Úl,,ync^t, &z oi­pszokv rendelkezésszell a­ török határ mellett. A török háború azonban mindenesetre biztosít­ja azt, hogy az eddig délnyu­­­gatázsiai határon levő orosz erők nem szabadulnak fel és nem lesznek ellenünk irányíthatók. Nem tudom azt sem, hogy a török hadsereg mennyire heverte ki a múlt háború sebeit, azonban azt hi­szem, hogy német irányítás és tanács mellett visz­­szanyerte azt a régi erejét, amelyet csak kedvezőt­len politikai helyzet, politikai válságok, a hadse­regekkel történő experimentumok, a hadsereg po­litizálása gyengített meg annyira a múlt háború előtt.­­ Különösen nagy jelentősége volna annak, ha a török flottánál. Sikerülne a Fekete-tengert uralni, mert a Fekete-tenger partjainak védelme soke orosz erőt fog mindenesetre igénybe venni. Döntő eseménynyé nőhetné ki magát Török­ország beavatkozása, ha Bulgária és Románia is követné példáját. A török­ háború mindenesetre te­temesen megkönnyítheti ezen államok elhatározá­sát, mert a török flotta a román offenzíva jobb szárnyát megvédheti, mert a Fekete-tengeren át tö­rök hadak segíthetnék is a román hadakat a döntő harctereken és végül, mert a török állásfoglalás megszüntetné azt a veszélyt, hogy hátba támad­­tassanak. A háború kiterjedése a Keletre még égetőbben szükségessé is teszi ezen államoknak a beavatkozá­sát, mint eddig volt. Eddig remélhették, hogy a ke­leti kérdés megoldásának perce még elodázható, hogy az orosz győzelme után ki fog fáradni és majd az angollal való rivalitás segítségére lesz az önálló élet után áhítozó keleti népeknek, most azonban a török­ beava­tkozása akuttá tette a keleti kérdés eldöntését is. Ha az orosz győz, akkor Bul­gáriát és Romániát nemcsak egy, hanem két oldal­ról fogja fenyegethetni és a béke napján már meg fog szűnni ezen államok önálló léte. Nem jósolható és előrelátható, valószínű későbbi fejleményektől fog kelteni tartaniuk, hanem Törökország és Ausz­­tria-Magyarország legyőzése által Románia és Bul­gária is le lesznek győzve és orosz vazallusokká válnak. Mia eddig félreismerhették vitális érdekei­ket a bolgárok és románok, ma ennek lehetősége is jóformán ki van zárva, ma minden román és bol­gár tudhatja, hogy az ő sorsuk is el fog dőlni és hogy függetlenségüket csak úgy óvhatják meg, ha ma teljes erővel azt a megoldást szolgálják, amely egyedül képes létüket biztosítani. ■ A román-bolgár-török szövetség abba a h­ely­­zetb­e­ hozná ezen tényezőket, hogy a' Kelet jövő­' , jól -akaratuk ellenére' irányíták, hogy fejlődésük' önállóságát biztosítsák. Reánk támaszkodva végle­gesen megoldhatnák a keleti kérdést, megoldhat­nák saját előnyük, saját függetlenségük érdekében. Mi nem akarunk hódítani, mi nem akarunk politikai szupremáciát se gyakorolni a Keleten, mi csak az érdekközösségen alapuló barátságban kívá­nunk élni­ teljesen független, életerős és életképes államokkal.

Next