Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-08 / 280. szám
mraapest, IXOPNETÍSZ ÁRAK: Egéa* km 82 kor. —KU Fél évre 18 „ — „ Hegyedórra 8 „ — „ Egy hón» 2 „ 80 Bsr.« Dímíra, Budapest«. Yztókei és pSI.Trindrmrofcon «3 Suirrer* 65-ffc évfolyam, 280. SZaftl Vasárnap, november APKÓ HIRDETÉSEK ÁRAI sió « fillír, vastagabb betűvel IS filter Hirdetések milliméter fal, disrízabla szerint M-gjfVnik Vétró Hvétorri naponkint Szerkesztőség és kiadóhivatal , VI. ker., Vilmos császár út 55. Csingtau elesett Borin, november 7. A Reuter-ügynökség hivatalos tokiói jelentése szerint Csingtau hősies ellentállás után november 7-én reggel elesett. Közelebbi részletek még hiányzanak. Von Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese A németet kínai erődítménye Csingtau, amelyet két hónapnál tovább védelmezett egy maroknyi német csapat az egyesült japán-angol hadak ellen, szombaton reggel elesett. Csingtau neve felidézi az emlékezetbe az litis nevű német ágyúnaszád tragédiáját. Az litis ugyanis egy borzalmas tájfun alkalmával elsülyedt a tengerben. Akkor ennek a kis hajónak egész személyzete olyan halálmegvető bátorságot tanúsított, amelylyel az egész világ csodálatát kivívta. Enock a szomorú és mégis fölemelő eseménynek emlékét őrzi a csingtaui Iltis-emlék. A város közelében ugyancsak a szerencsétlenül járt ágyúnaszád emlékét hirdeti az Iltis-hegy. Most újra német férfiak halálmegvető hősiességének voltak szemtanúi a csingtaui dombok és a német hősökkel együtt küzdöttek a monarkia vitéz matrózai is. Nemrég gyönyörű haditényt is vittek véghez. A szövetséges japánok és angolok támadását együttes erővel visszaverték. Kétezerkétszáz emberébe került az ellenségnek ez a roham. Nagy szám ez és bizonyságot tesz arról az elkeseredésről, amelylyel a küzdelem mindkét részről folyt. A Kaiserin Elisabeth hajónak, amely angol jelentés szerint elpusztult, nagy része volt a roham visszaverésében. Több mint két hónapon át folyt a küzdelem Kiaocsauért A japánok a nagy angol segítő csapatok dacára sem bírtak a vitéz német katonákkal s jelentékeny erősítéseket kellett kérniök hazulról. A segédcsapatok megérkeztek és Csingtau hős védői most már tisztában voltak vele, hogy minden erejük megfeszítésével sem képesek a túlerőt viszszaverni. Akiaocsaui öböl mintegy harminc kilométer széles és ugyanolyan mély medence, amelybe a folyók egész sora torkollik. Az öböl bejárata mindössze öt kilométer széles és délkelet felé messze előlendülő, hegyes földnyelvben végződik. Az öböl nagy részét a kiaocsaui zóna fogja körül. A síkság déli határa a Haipo-folyó. E rövid, de aránylag széles folyó déli partja mentén jelentékeny magaslatok emelkednek, amelyek az egész csingtaui félszigetet elborítják. Amikor az ostrom megkezdődött, a kiaocsaui kormányzó lelkes táviratot küldött a császárhoz, amely úgy hangzott, nint valami nagyszerű: Rve Caesar, morituri te salutant. Valóban utolsó leheletükig védték a várat és önfeláldozó védelmük épp úgy hozzátartozik a század német legendájához, mint a francia és orosz mezőkön küzdő társaik diadala. • Csapataink előnyomulása Szeraim A déli hadszíntérről hivatalosan jelentik november 7-ikén. A faágakból készült torlaszok és sodronyakadályok mögött elsáncolt szerbek ellen a Cer Planinán és a Szabácstól délre fekvő területen intézett támadásaink lassanként előrehaladnak. Tegnap a harcászatilag fontos Misarimagaslatokat hatalmunkba kerítettük és itt 200 embert foglyul ejtettünk. Ezzel a hadművelettel összhangban tegnap Krupanjnál is megkezdtük a támadást az igen jól megválasztott és megerősített ellenséges hadállások ellen. A részletek még nem közölhetők. Csodálatraméltó hősiességgel küzdő csapataink már tegnap a szerb sáncok egész sorát rohammal bevették és ez alkalommal körülbelül 1500 szerbet fogtak el, négy ágyút és hat géppuskát zsákmányoltak. Csapataink kitűnő szelleme és állapota reményt nyújt arra, hogy ez a nehéz hadművelet is kedvezően fog előrehaladni. Készülődés az új harcra Hivatalos jelentés. (November 7.) Azészakkeleti hadszintéren a helyzet változatlan. Höfer, vezérőrnagy a vezérkar főnökének helyettese Hadisajtószállás, november 7. A Pesti Napló kiküldött Haditudósítójától (Érkezett éjjel 10 óra 30 perckor.) Annak a támadó előrenyomulásnak, amelyet október havában csapataink Orosz-Lengyelországban megindítottak, az volt a célja, hogy az oroszok erejének zömét lekösse és felfejlődésre kényszerítse. Ezt a célt teljesen elértük és ezáltal elhárítottuk Németországról a tervezett orosz előnyomulást. Ennek a feladatnak teljesítése után új fázisa kezdődik a háborúnak, amelyhez csapataink új elhelyezkedése most folyik. A jelenlegi helyzet kitűnő. A hatásvadászatra nem törekvő, bölcs vezetés a kedvező végeredmény tekintetében jó reményekre jogosít fel Lázár Miklós Lapunk mai száma 32 oldal A falánk tenger A geológia azt tanítja, hogy a mai szárazföldet annak idején a tenger borította. A nagy síkságok a tenger öle voltak egykoron, mai legmagasabb hegyek ormai szirtfoltok, amelyek a tenger végtelen víztükréből kimerészkedtek. Valóban sok alföld sívó homokjában még a mai napon is találunk kagylót, régi és talán kipusztult tengeralatti halak, fantasztikus vízalatti állatok és ijesztő szörnyek, talán furcsa vízfenéki növények megkövesedett vázát és maradványát. Mit fognak vájjon találni évezredek múlva a mai tenger fenekén, ha a vizek óceánját valaha is fölszárítaná a nap, vagy pedig azok mélyére egy hallatlanul jól felszerelt búvársereg hatolna? Amióta a történelem könyvet vezet az emberi művelődés korszakairól, mi minden süllyedt el a tengerek fenekére, ahol meleg áramok hasítják ketté a végtelen hideg vizeket. A föníciaiak aranynyal, borral, bíborral, cserzett bőrrel, fűszerszámmal, balzsammal és illatszerrel megrakott gályáira kell gondolnunk, a fülledt kulturájú Karthago királyi de-,reglyéire, a római köztársaság nagy hadihajóira, e karcsú tengeri szörnyetegekre, amelyek külső, gyakran belső ellenség ellen is csatáztak, igy például Actiumnál is, mint a történelem azt följegyezte. Hová lettek a perzsák félelmetes királyának, Xerxesnek hajói, amelyek több katonát szállítottak Görögországba, mint amennyi sáskának egy tartományban helye van. A középkori ember tengeren, a nagy vízi kereskedelmi utakon ment át az új kor műveltségébe. Indiát és az Indiának vélt Amerikát kutatták olasz, spanyol és portugál hajósok. A gazdag, a fejlődő államok azok voltak, amelyek tengerparti határukból hajókat küldtek véglegen utakra. Velence gazddagságát, Genua hatalmát a tengernek köszönhette és kicsiny, alig egy város körüiletére terjedő itáliai köztársaságok fenmaradtak a történelemben, csak azért, mert hajózást folytattak, Amalfi például. E pompás hajók közül — mindnek királynője volt a Bucentore, a doge hajója, amelyen ő évenként a Redentore ünnepén az Adriát jegyezte el ünnepélyesen, a köztársaság örökös menyasszonyát — igen, e pompás hajók közül is hány jutott az iszapos őserdő, a rettentő növényekkel boritot tenger fenekére. És a nagy vizi csaták Lepantótól Trafalgárig és azon is túl mennyi vagyont, mennyi tudást, mennyi igyekezetet és főként mennyi embert küldtek oda le. A nagy admirálisok mindegyike ezer és ezer ember számára tette: jeltelen sírja a tengert. És a tengernagyok hírneve annál nagyobb volt, mentől több névtelen halott ment az ő akaratukból a nagy tenger tükre alá. És emlékezzünk csak: a békének amaz évtizedei alatt, amelyekről téves és korlátolt reménykedéssel azt hittük, hogy örökké fognak tartani, valahányszor egy nagy tengerjáró hajó elsülyedt, mindig az egész, az egyetemes emberiség katasztrófájának ítéljük azt. A Bourgogne, a Titanic sorsa mindannyiunk