Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-10 / 282. szám

8 Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1914. november 10. (282. szám.}­ ­ * Francia és belga lapokból . Véletlenül kezünkbe jutott a francia és belga sajtó néhány példánya. Rendkivül érde­kes és mulatságos a szegény formában, meg­kurtított tartalommal megjelenő francia és belga lapokat olvasni. A Figaro négy oldalon jelenik meg. A kezünk között lévő számba Alfred Capus, a híres vígjátékíró és a francia akadémia tagja írt Roi et Kaiser címen vezér­cikket, amelyben a német császárt Néróhoz hasonlítván, Albert belga királyt teszi meg a történelem igazi hősévé. Következik ezután egy cikk, amely azt a rágalmat hirdeti, hogy a németek a belgák ellen dum-dum lövegeket használtak. Egy rövid cikk a köztársaság el­nökének a harctérre való utazásáról számol be, míg egy másik Maurice de Battenberg her­cegnek, a spanyol királyné fivérének, angol hadnagynak elestét siratja. Van egy apró cikk, amely Hollandiát akarná a németek ellen ug­ratni. Egy tréfás vers szintén a német császár ellen szól. Különösen érdekes hazugság csak egy van a lapban és ez, hogy Vilmos császár az egyesült német-osztrák és magyar hadak generalisszimusává nevezte ki magát. Igen ér­dekes, hogy ez a világias lap ma is nagy és bő rovatot szentel a társaságos eseményeknek és az eljegyzésekről, esküvőkről és estélyekről szóló híreket közvetlenül ama rovatok után közli, amelyek — egészen úgy mint nálunk — az elesettekről, sebesültekről és eltűntekről számolnak be, illetve az eltűntek hozzátarto­zóinak kérdezősködését tartalmazza. Számta­lan apró hír a francia katonák hőstetteiről tarkítja a lapot. Van a Figaróban egy torzrajz, amelyet a híres nagy Caran d'Ache készített még tizenhat év előtt. Ez a rajz, amelyet a francia újság jónak lát újra közölni, Vilmos császárt ábrázolja, amint sisakosan egy zon­gora előtt ül és onnan vezényli az egész né­met hadsereget. Hogy igazságosak legyünk, két olyan közleményt is találtunk a Figaró­ban, amelyeket valóban nem kell az újságnak szégyenlenie. Az egyik „A gondolat morató­riuma" címen a francia cenzúra gyalázatossá­gai ellen kel ki, egy másik kis cikk pedig a pá­risi ízlés nevében tiltakozik az ellen, hogy né­mely papírkereskedők olyan levelezőlapokat helyeznek kirakataikban, amelyek minden jó ízléssel ellenkező torzrajzokat tartalmaznak a németekről. Az Echo de Paris száma sokkal szegé­nyesebb, mint a Figaróé, négy oldal szintén, ebből kettő és fél az elesettek, a sebesültek és az adakozók listája. A lap első cikkét Maurice Barrés, az akadémia tagja írta „Kicsiny mezí­telen lábak" címen. A híres nacionalista író arról panaszkodik és ezt okmányokkal is iga­zolja, hogy az elesett francia katonák árvái mezítláb dideregnek és nyomorognak. A „Helyzet" címen egy, a cenzúrától agyonnyo­morított cikkben Cherfils tábornak adja elő stratégiai véleményét. Érdekes, hogy a francia cenzúra egy tábornok cikkeit sem kíméli. Egy kisebb cikk az állítólagos német kémek ellen izgat, míg egy „A barbárok vallanak" című ízetlenség a német nagyvezérkar jelentéseibe akar német veszteségeket belemagyarázni. Van egy cikk, amely a harctéren lévő párisi színé­szekről számol be és azoknak hosszú névso­rát közli. Számunkra legérdekesebb egy „Va­dászat a német és osztrák házakra" című köz­lemény, amely közli a listáját azoknak a né­met és osztrák tulajdonosok kezében levő, he­lyesebben kezében volt párisi házaknak, ame­lyeket a műveit francia kormány lefoglalt. Végül egy, a galíciai harctérről szóló tudósí­tás elismeri, hogy a honvédek (szó szerint így) igen vitézül harcolnak. A legsiralmasabb a belga újság, az Echo Belge, amely összesen két oldalon a hollandiai fővárosban jelenik meg vendégként. Csupa si­ránkozás ez a lap. Egy-egy cikk van szentelve Brüsszel, Antwerpen, Namur, Louvain emlé­kének. Olcsó dolog volna a cikkek felett gú­nyolódni. Éppen olyan szánalmat keltő a hol­landiai fővárosban megjelenő belga lapnak a következő megjegyzése, amely a lap fején, a cím alatt van: Belge est notre nom de Familie. (Belga — ez a mi családi nevünket jelenti.) Rossz néven sem lehet venni a száműzött új­ságocskának ama cikkeit, amelyek példátlan gorombasággal kelnek ki a német császár és a német trónörökös ellen. Egy apró hír a Skoda­ágyaknak Belgiumban véghez vitt pusztításai­ról szól, míg egy mulatságos apróság azt közli, hogy Csernoch János magyar herceg­érsek (Már Johan Csernoch) figyelmezteti az oroszok elől menekülő magyar pünököket, hogy maradjanak helyükön. A cikkezte címe egyébént: „Pánik Magyarországon". Köszön­jük. Van végre a lapocskában egy levél, amit a belgák legnagyobb költője, Maeterlinck írt az illető laphoz. Maeterlincket tudvalevőleg a francia akadémia tagjának akarta választani, ami ritka kitüntetés, mert évszázadok óta ez volna az első eset, hogy idegen ember tagja lesz az Institutnak. Maeterlinck meghatottan köszöni meg a kitüntetést és szerényen Emile Verhaeren-t ajánlja maga helyett, aki — úgy­mond — idősebb is nála és költő. ..Én csak szorgalmas és lelkiismeretes prózaíró vagyok — mondja. — Türelemmel mindenki meg­tudja írni, amit én irtam, de senki sem volna képes ugyanazt cselekedni, amit Verhaeren. Egyedül költő képviselheti mindazt, ami nagy­ság és hősiesség egy nemzetben van" NAPI HÍREK Az idő Hétfőn többnyire borult és az év­szakhoz képest enyhe idő volt. Kevés eső az ország északi felében mindenfelé esett. Nagyobb csapadék az Északi Fel­földön fordult elő, ahonnan havazást is jelentettek. A hőmérséklet maximuma 17 C. fok volt (Fiumében), minimuma 1­6 C. fok (Botfalun). Keddre lényegtelen hóváltozás és helyenkint csapadék­ várható. Sürgöny-prognózis: Enyhe, elvétve csapadék. Tragédia a táborban A Száván túl, november 7. A táborban mindennapi dolog a halál. Az emberek egészen megszokták már, hogy hol bal­ról, hol jobbról dől ki mellőlük egy-egy bajtárs. Ez nem lehet másképen. Nem tragédia az embe­rek hullása, hanem egyszerű háborús esemény. Az egyik hős és keresztet kap a mellére, a másik hős és meghal. Most azonban egy olyan esemény történt, amelyben a halál nem hősi adózás, hanem tragé­dia. Ostoba véletlen vett el egy életet s utána veszett egy másik is, amely ennek a véletlennek eszköze volt. A színhely a déli harctér egyik tábora. Itt harcolt a szerbekkel H. gyalogezred­ben hadnagy. A bátorságán kívül egy rossz szen­vedélyt is vitt magával a há­borúba: a kártyázást. Amikor a harci szünetek megengedték, mindig a kártyát verte s a lövészárokban is játszott. Amekkora nyugalmat és bátorságot mutatott ez, olyan veszedelmes volt máskülönben a had­nagyra. A háborúban nehéz pénzt költeni, de a had­nagy megtalálta a módját a kártyáin keresztül. Elveszítette a pénzét s kölcsön kért a kapitányá­tól. R. kapitány adott neki. Azután újból játszott, elveszítette a pénzt és megint a kapitányhoz for­dult A kapitány adott neki, de most már nem állhatta szó nélkül a dolgot. Tréfás haraggal meg­fenyegette: — Ha még egyszer kérsz, lelőlek — mondta s a revolverét a hadnagynak irányította, csak egy kedélyes kiséretképen a fenyegetésnek. Ebben a pillanatban elsült a revolver. A tréfából téves komolyság lett A hadnagy szivébe fúródott a golyó. Szótlanul rogyott össze és ami­kor a kapitány rémülten vetette reá magát, már halott volt. A golyó átszaladt a sz­én és meg­sebesített egy­ kadétot is. A kapitányt rettenetesen lesújtotta a szeren­csétlenség s most már a maga életét is oda kí­nálta a halálnak. Egyre a legexponáltabb he­lyekre állott ki s hiába volt minden figyelmez­tetés, nem hallgatott senkire. Tegnap azután egy gránát-volltreffert kapott a hasába. Darabonkint szedték össze s a fejét meg sem találták. Meg­váltotta a véletlen tragédiát a maga hősi halá­lával. A táborban nagyon sajnálják mind a két áldozatot: a hős kapitányt és a kedves, könnyelmű hadnagyot. Egy délvidéki, nagyon előkelő csa­ládból való a hadnagy. Apja már nem él, nagy­apja a legrégibb igazgatósági tagja városa leg­nagyobb pénzintézetének s elnöke az adókivető bizottságnak. Most az egész város megilletődés­sel osztozik gyászában, amelyet a halálosztó csatamezőn a játékos véletlen hozott reája. NAPIREND. Naptár: Kedd, november 10. —­ Róm. kat.: Avell, András hr. — Protestáns: Lutz Már­ton. —­ Görög-orosz: Október 28. Ferenc. — Izraelita: (5675.) Markhesvan 21. — A nap két reggel 6 óra 57 perckor, nyugszik este 4 óra 29 perckor. — A hold kél este 10 óra 46 perckor, nyugszik délben 1 óra 6 perckor. — A bécsi polgármester a királynál. Bécsből jelentik: A király ma hosszabb külön kihallga­táson fogadta Weisskirchner polgármestert és mindenekelőtt köszönetét és legteljesebb elisme­rését fejezte ki neki a város ügyeinek rendkívül céltudatos és sikeres vezetéséért A polgármester, ami időn köszönetet mondott őfelsége kegyes szavai­ért, megjegyezte, hogy büszkeséggel és örömmel emelheti ki az alpolgármestereknek, a választott községi funkcionáriusoknak és a városi tanács hi­vatalnokainak odaadó tevékenységét. A polgármes­ter ezután őfelségének részletes jelentést tett Bécs város segítőakciójáról. Látható érdeklődéssel és nagy megelégedéssel fogadta őfelsége a nőmunkál­tató bizottság működéséről szóló jelentést. Amidőn dr. Weisskirchner utalt arra, hogy minden igye­kezetével az iskolai tanítás zavartalan folytatásán mű­ködött, őfelsége megjegyezte: — Ez nagyon fontos, én is erre helyezem a fősúlyt. Az élemezési kérdés megvitatásánál a polgár­mester utalt az emelkedő lisztárakra és kijelentette, hogy meggyőződése szerint csak maximális árak megállapításával lehet az ügyön segíteni. Amidőn a polgármester a városi tanács által Bécs közgaz­dasági helyzetéről kiadott és az összes semleges államoknak megküldött jelentést felemlítette, azt mondotta őfelsége, hogy ezeket a jelentéseket min­dig különös érdeklődéssel olvassa és nagyon hasz­nosnak tartja. Őfelsége nagyon jó színben van és a legjobb egészségnek örvend. — A trónörökös fegyvereink győzelmé­ről. Hétfőn ismét keresztül utazott Zsolnán a trónörökös, különvonata húsz percig állt az állomáson. Mint Zsolnáról jelentik, a kocsi­ból való kiszállása után megszólítással tün­tette ki az állomásfelügyelőket, majd a hábo­rúról ezeket mondotta: — Győzni fogunk, mert ilyen hősiesen harcoló magyar katonákkal csak győzni lehet!" A trónörökös különös előszeretettel be­szél magyarul és ha valaki németül jelentke­zett nála, ezt mondotta: — Magyarul beszéljen! Magyar földön vagyunk! A trónörökös Zsolnán való tartózkodásá­nak a híre hamarosan elterjedt a városban, ahol általános örömet keltett. — Auguszta főhercegasszony egy hadikór­házban. A pénzintézetek hadikórházát, amely a Fehérvári-úton 1500 beteg számára van berendezve, hétfőn délután meglátogatta Auguszta főherceg­asszony. Dr. Manninger Vilmos főorvos, a kórház parancsnoka, Fedor Ferenc, a kórház igazgatója és Hein főhadnagy fogadták a főhercegnőt, aki a bel­gyógyászati osztályon, ahol 64 beteg fekszik, két óra hosszat időzött, a betegek mindegyikeivel el­beszélgetett s szivart, szentképeket és am­uletteket osztott ki közöttük. A kórház mintaszerű beren­dezése és vezetése fölött a főhercegasszony legna­gyobb megelégedésének adott kifejezést. — A szász trónörökös Wiesbadenben, Ber­linből jelentik: György szász trónörökös orvosi ren­deletre eltávozott a csatatérről és furahasználat vé­gett Wiesbadenbe utazott. Az orvosok a trónörökös térdében és csuklóiban reumát állapítottak meg. A beteg trónörökösnek századosi rangja van. — A honvédelmi államtitkár audienciája. Bécsből jelentik: A király ma délelőtt a schön­brunni kastélyban többeket kihallgatáson foga-

Next