Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-10 / 282. szám
8 Budapest, kedd PESTI NAPLÓ 1914. november 10. (282. szám.} * Francia és belga lapokból . Véletlenül kezünkbe jutott a francia és belga sajtó néhány példánya. Rendkivül érdekes és mulatságos a szegény formában, megkurtított tartalommal megjelenő francia és belga lapokat olvasni. A Figaro négy oldalon jelenik meg. A kezünk között lévő számba Alfred Capus, a híres vígjátékíró és a francia akadémia tagja írt Roi et Kaiser címen vezércikket, amelyben a német császárt Néróhoz hasonlítván, Albert belga királyt teszi meg a történelem igazi hősévé. Következik ezután egy cikk, amely azt a rágalmat hirdeti, hogy a németek a belgák ellen dum-dum lövegeket használtak. Egy rövid cikk a köztársaság elnökének a harctérre való utazásáról számol be, míg egy másik Maurice de Battenberg hercegnek, a spanyol királyné fivérének, angol hadnagynak elestét siratja. Van egy apró cikk, amely Hollandiát akarná a németek ellen ugratni. Egy tréfás vers szintén a német császár ellen szól. Különösen érdekes hazugság csak egy van a lapban és ez, hogy Vilmos császár az egyesült német-osztrák és magyar hadak generalisszimusává nevezte ki magát. Igen érdekes, hogy ez a világias lap ma is nagy és bő rovatot szentel a társaságos eseményeknek és az eljegyzésekről, esküvőkről és estélyekről szóló híreket közvetlenül ama rovatok után közli, amelyek — egészen úgy mint nálunk — az elesettekről, sebesültekről és eltűntekről számolnak be, illetve az eltűntek hozzátartozóinak kérdezősködését tartalmazza. Számtalan apró hír a francia katonák hőstetteiről tarkítja a lapot. Van a Figaróban egy torzrajz, amelyet a híres nagy Caran d'Ache készített még tizenhat év előtt. Ez a rajz, amelyet a francia újság jónak lát újra közölni, Vilmos császárt ábrázolja, amint sisakosan egy zongora előtt ül és onnan vezényli az egész német hadsereget. Hogy igazságosak legyünk, két olyan közleményt is találtunk a Figaróban, amelyeket valóban nem kell az újságnak szégyenlenie. Az egyik „A gondolat moratóriuma" címen a francia cenzúra gyalázatosságai ellen kel ki, egy másik kis cikk pedig a párisi ízlés nevében tiltakozik az ellen, hogy némely papírkereskedők olyan levelezőlapokat helyeznek kirakataikban, amelyek minden jó ízléssel ellenkező torzrajzokat tartalmaznak a németekről. Az Echo de Paris száma sokkal szegényesebb, mint a Figaróé, négy oldal szintén, ebből kettő és fél az elesettek, a sebesültek és az adakozók listája. A lap első cikkét Maurice Barrés, az akadémia tagja írta „Kicsiny mezítelen lábak" címen. A híres nacionalista író arról panaszkodik és ezt okmányokkal is igazolja, hogy az elesett francia katonák árvái mezítláb dideregnek és nyomorognak. A „Helyzet" címen egy, a cenzúrától agyonnyomorított cikkben Cherfils tábornak adja elő stratégiai véleményét. Érdekes, hogy a francia cenzúra egy tábornok cikkeit sem kíméli. Egy kisebb cikk az állítólagos német kémek ellen izgat, míg egy „A barbárok vallanak" című ízetlenség a német nagyvezérkar jelentéseibe akar német veszteségeket belemagyarázni. Van egy cikk, amely a harctéren lévő párisi színészekről számol be és azoknak hosszú névsorát közli. Számunkra legérdekesebb egy „Vadászat a német és osztrák házakra" című közlemény, amely közli a listáját azoknak a német és osztrák tulajdonosok kezében levő, helyesebben kezében volt párisi házaknak, amelyeket a műveit francia kormány lefoglalt. Végül egy, a galíciai harctérről szóló tudósítás elismeri, hogy a honvédek (szó szerint így) igen vitézül harcolnak. A legsiralmasabb a belga újság, az Echo Belge, amely összesen két oldalon a hollandiai fővárosban jelenik meg vendégként. Csupa siránkozás ez a lap. Egy-egy cikk van szentelve Brüsszel, Antwerpen, Namur, Louvain emlékének. Olcsó dolog volna a cikkek felett gúnyolódni. Éppen olyan szánalmat keltő a hollandiai fővárosban megjelenő belga lapnak a következő megjegyzése, amely a lap fején, a cím alatt van: Belge est notre nom de Familie. (Belga — ez a mi családi nevünket jelenti.) Rossz néven sem lehet venni a száműzött újságocskának ama cikkeit, amelyek példátlan gorombasággal kelnek ki a német császár és a német trónörökös ellen. Egy apró hír a Skodaágyaknak Belgiumban véghez vitt pusztításairól szól, míg egy mulatságos apróság azt közli, hogy Csernoch János magyar hercegérsek (Már Johan Csernoch) figyelmezteti az oroszok elől menekülő magyar pünököket, hogy maradjanak helyükön. A cikkezte címe egyébént: „Pánik Magyarországon". Köszönjük. Van végre a lapocskában egy levél, amit a belgák legnagyobb költője, Maeterlinck írt az illető laphoz. Maeterlincket tudvalevőleg a francia akadémia tagjának akarta választani, ami ritka kitüntetés, mert évszázadok óta ez volna az első eset, hogy idegen ember tagja lesz az Institutnak. Maeterlinck meghatottan köszöni meg a kitüntetést és szerényen Emile Verhaeren-t ajánlja maga helyett, aki — úgymond — idősebb is nála és költő. ..Én csak szorgalmas és lelkiismeretes prózaíró vagyok — mondja. — Türelemmel mindenki megtudja írni, amit én irtam, de senki sem volna képes ugyanazt cselekedni, amit Verhaeren. Egyedül költő képviselheti mindazt, ami nagyság és hősiesség egy nemzetben van" NAPI HÍREK Az idő Hétfőn többnyire borult és az évszakhoz képest enyhe idő volt. Kevés eső az ország északi felében mindenfelé esett. Nagyobb csapadék az Északi Felföldön fordult elő, ahonnan havazást is jelentettek. A hőmérséklet maximuma 17 C. fok volt (Fiumében), minimuma 16 C. fok (Botfalun). Keddre lényegtelen hóváltozás és helyenkint csapadék várható. Sürgöny-prognózis: Enyhe, elvétve csapadék. Tragédia a táborban A Száván túl, november 7. A táborban mindennapi dolog a halál. Az emberek egészen megszokták már, hogy hol balról, hol jobbról dől ki mellőlük egy-egy bajtárs. Ez nem lehet másképen. Nem tragédia az emberek hullása, hanem egyszerű háborús esemény. Az egyik hős és keresztet kap a mellére, a másik hős és meghal. Most azonban egy olyan esemény történt, amelyben a halál nem hősi adózás, hanem tragédia. Ostoba véletlen vett el egy életet s utána veszett egy másik is, amely ennek a véletlennek eszköze volt. A színhely a déli harctér egyik tábora. Itt harcolt a szerbekkel H. gyalogezredben hadnagy. A bátorságán kívül egy rossz szenvedélyt is vitt magával a háborúba: a kártyázást. Amikor a harci szünetek megengedték, mindig a kártyát verte s a lövészárokban is játszott. Amekkora nyugalmat és bátorságot mutatott ez, olyan veszedelmes volt máskülönben a hadnagyra. A háborúban nehéz pénzt költeni, de a hadnagy megtalálta a módját a kártyáin keresztül. Elveszítette a pénzét s kölcsön kért a kapitányától. R. kapitány adott neki. Azután újból játszott, elveszítette a pénzt és megint a kapitányhoz fordult A kapitány adott neki, de most már nem állhatta szó nélkül a dolgot. Tréfás haraggal megfenyegette: — Ha még egyszer kérsz, lelőlek — mondta s a revolverét a hadnagynak irányította, csak egy kedélyes kiséretképen a fenyegetésnek. Ebben a pillanatban elsült a revolver. A tréfából téves komolyság lett A hadnagy szivébe fúródott a golyó. Szótlanul rogyott össze és amikor a kapitány rémülten vetette reá magát, már halott volt. A golyó átszaladt a szén és megsebesített egy kadétot is. A kapitányt rettenetesen lesújtotta a szerencsétlenség s most már a maga életét is oda kínálta a halálnak. Egyre a legexponáltabb helyekre állott ki s hiába volt minden figyelmeztetés, nem hallgatott senkire. Tegnap azután egy gránát-volltreffert kapott a hasába. Darabonkint szedték össze s a fejét meg sem találták. Megváltotta a véletlen tragédiát a maga hősi halálával. A táborban nagyon sajnálják mind a két áldozatot: a hős kapitányt és a kedves, könnyelmű hadnagyot. Egy délvidéki, nagyon előkelő családból való a hadnagy. Apja már nem él, nagyapja a legrégibb igazgatósági tagja városa legnagyobb pénzintézetének s elnöke az adókivető bizottságnak. Most az egész város megilletődéssel osztozik gyászában, amelyet a halálosztó csatamezőn a játékos véletlen hozott reája. NAPIREND. Naptár: Kedd, november 10. — Róm. kat.: Avell, András hr. — Protestáns: Lutz Márton. — Görög-orosz: Október 28. Ferenc. — Izraelita: (5675.) Markhesvan 21. — A nap két reggel 6 óra 57 perckor, nyugszik este 4 óra 29 perckor. — A hold kél este 10 óra 46 perckor, nyugszik délben 1 óra 6 perckor. — A bécsi polgármester a királynál. Bécsből jelentik: A király ma hosszabb külön kihallgatáson fogadta Weisskirchner polgármestert és mindenekelőtt köszönetét és legteljesebb elismerését fejezte ki neki a város ügyeinek rendkívül céltudatos és sikeres vezetéséért A polgármester, ami időn köszönetet mondott őfelsége kegyes szavaiért, megjegyezte, hogy büszkeséggel és örömmel emelheti ki az alpolgármestereknek, a választott községi funkcionáriusoknak és a városi tanács hivatalnokainak odaadó tevékenységét. A polgármester ezután őfelségének részletes jelentést tett Bécs város segítőakciójáról. Látható érdeklődéssel és nagy megelégedéssel fogadta őfelsége a nőmunkáltató bizottság működéséről szóló jelentést. Amidőn dr. Weisskirchner utalt arra, hogy minden igyekezetével az iskolai tanítás zavartalan folytatásán működött, őfelsége megjegyezte: — Ez nagyon fontos, én is erre helyezem a fősúlyt. Az élemezési kérdés megvitatásánál a polgármester utalt az emelkedő lisztárakra és kijelentette, hogy meggyőződése szerint csak maximális árak megállapításával lehet az ügyön segíteni. Amidőn a polgármester a városi tanács által Bécs közgazdasági helyzetéről kiadott és az összes semleges államoknak megküldött jelentést felemlítette, azt mondotta őfelsége, hogy ezeket a jelentéseket mindig különös érdeklődéssel olvassa és nagyon hasznosnak tartja. Őfelsége nagyon jó színben van és a legjobb egészségnek örvend. — A trónörökös fegyvereink győzelméről. Hétfőn ismét keresztül utazott Zsolnán a trónörökös, különvonata húsz percig állt az állomáson. Mint Zsolnáról jelentik, a kocsiból való kiszállása után megszólítással tüntette ki az állomásfelügyelőket, majd a háborúról ezeket mondotta: — Győzni fogunk, mert ilyen hősiesen harcoló magyar katonákkal csak győzni lehet!" A trónörökös különös előszeretettel beszél magyarul és ha valaki németül jelentkezett nála, ezt mondotta: — Magyarul beszéljen! Magyar földön vagyunk! A trónörökös Zsolnán való tartózkodásának a híre hamarosan elterjedt a városban, ahol általános örömet keltett. — Auguszta főhercegasszony egy hadikórházban. A pénzintézetek hadikórházát, amely a Fehérvári-úton 1500 beteg számára van berendezve, hétfőn délután meglátogatta Auguszta főhercegasszony. Dr. Manninger Vilmos főorvos, a kórház parancsnoka, Fedor Ferenc, a kórház igazgatója és Hein főhadnagy fogadták a főhercegnőt, aki a belgyógyászati osztályon, ahol 64 beteg fekszik, két óra hosszat időzött, a betegek mindegyikeivel elbeszélgetett s szivart, szentképeket és amuletteket osztott ki közöttük. A kórház mintaszerű berendezése és vezetése fölött a főhercegasszony legnagyobb megelégedésének adott kifejezést. — A szász trónörökös Wiesbadenben, Berlinből jelentik: György szász trónörökös orvosi rendeletre eltávozott a csatatérről és furahasználat végett Wiesbadenbe utazott. Az orvosok a trónörökös térdében és csuklóiban reumát állapítottak meg. A beteg trónörökösnek századosi rangja van. — A honvédelmi államtitkár audienciája. Bécsből jelentik: A király ma délelőtt a schönbrunni kastélyban többeket kihallgatáson foga-