Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-14 / 286. szám

Budapest, szomtan PESTE NAPLÓ 1914. november 10. (286. szám.)­­ — A beduinok. A beduinokról, akik a török csapatokkal együtt törtek be Egyiptomba, az i­szlim világ egyik legalaposabb ismerője a következőket mondotta el: — A beduinokat az arabok legtisztább típusát Mohamed tanainak hivei­­közé számítják, de még­sem teljesen azok, mert Mohamednek tanításait csak nagyjában fogadják el. Nem barátai a török uralomnak, mert e harcos nép egyáltalában nem barátja semminemű állami auktoritásnak. A Ned­sedben, a belső arábiai Va­nbif-birodalomban, amely most két emirátusra oszlik (Riad és Hall), az uralkodóknak állandóan nagy erőfeszítésükbe kerül, hogy a félszabad beduin­ törzseket orszá­gaikban megfékezzék. Mindamellett nem lehet kételkedni, hogy most az Anglia ellen való küzdelemben valamennyi szí­riai, mezopotámiai, észak- és közép-arábiai beduin­törzs a törökök hada lobogója alá fog sorakozni. A beduinok tulajdonképen Szíriától délre élő nomád pásztortörzsek. A legnépesebbek közé tarto­zik a mezopotámiai ; mintegy 500.000-en az Eufrát alsó folyásánál élnek. Nevük : Muntezik. Még né­pesebbek a szíriai pusztákon uralkodó törzsek, körülbelül 750.000 lélekre tehető a számuk, száz­ezer nagyszerű harcossal ,nagyszámú juhnyájjal, ökörcsordával és lovakkal. Nedsedben mintegy 100.000 beduin él. Kisebb törzsek többhelyütt él­nek. Általában a szíriai és mezopotámiai beduinok­nak száma másfél millióra tehető, az arab bedui­noké ugyancsak ennyi lehet. A törzsek közötti villongások szinte sohasem szűnnek meg. Kezdetük ősrégi, szinte Mohamed koráig vezethető vissza és következménye az erő­szakos politikai széjjelaprózódás volt. Ez azonban nem­ lehet olyan mélyen járó ok, hogy­ az Izlám mostani cél­ja érdekében — háború az angolok el­len — időközben ne hatalmasodnának el. Mintegy 10.000 lélekre tehető a Sinai félszigeten élő arab-beduinok száma. Itt vannak a déli törzsek, akik az európai zarándokokat Tur kikötőtől a sinai Katalin kolos­torig vezetik. Ezek ma már nem a puszták szabad büszke harcosai, hanem a görög katolikus kolostor rosszul dotált szolgái. Az északi törzsek, amelyek közöl a Taijahe a legnagyobb, még ma is szabadok­ ellenségei az angoloknak és most valószínűleg örömmel fognak a török­ ügy szolgálatába sze­gődni Mire kel az oroszoknak a lepedő, Galac­ból jelentik: Az oroszok Romániában sok­ ezer fe­hér lepedőt rendeltek meg. A téli hadjáratra készül a sok fehér lepedő, amelyeket az orosz katonák magukra terítenek, hogy a hótakart földön az el­­­lenség ne vehesse észre őket. Az orosz-japán hábo­rúhoz tanulták ezt a fogást a japánoktól és most az északi harctéren akarják alkalmazni. A m­agyar katonák majd vizes lepedőt terítenek rájuk. — Debrecen a lakosság élelmezéséért Deb­recenből jelentik . A város közélelmezési bizottsága Kovács József polgármester elnöklésével ülést tar­tott, amelyen elhatározta, hogy gondoskodni fog a lakosságnak a legszükségesebb élelmiszerekkel : búza, rozs, bab, lencse és borsóval való ellátásáról és erre a kormánytól szállítási kedvezményt kér. A város megbízta a hatóságot az élelmicikk-készletek lefoglalásával, megállapított árak mellett. A város kérni fogja a kormányt, hogy a katonai intendatú­ra, amely Debrecen környékén eddig hat millió értékű vágómarhát vásárolt és még nyolc millió értékű bevásárlást akar tenni, újabb szükségleteit más vidéken szerezze be. — A magyarországi amerikaiak köszönete. A háború kitörése idején sok amerikai volt Magyar­országon, főként Budapesten. Amint annak idején megírtuk, az Egyesült Államok a Tennessee hadi­hajót küldte az európai vizekre, hogy azon indul­janak el az u­t­er­ra­ Is amerikaiak, akik Rotter­damon keresztül mentek haza. Nicholas Klein­e-i ,.innatti ügyvéd, a csoport vezetője, most a kö­vetkező levélben fejezte ki köszönetét Budapest városának és közönségének: — A legigazibb örömmel jelentem, hogy azok az amerikai állampolgárok, akik vezetésem alatt elhagyták Budapestet szerencsésen megérkeztek. Az ő nevükben és a magam nevében is meg akarom köszönni Budapest közönségének mindazt a ked­vességet és türelmet amelyet irántunk tanúsítot­tak. Csak jó szóval és jó szívvel emlékezhetünk meg a derék magyar népről, annak szívességéről és segítségéről. Igaz tisztelettel Nicholas Klein. — Háborús délutánok. A Központi Segítő­ Bizottság által rendezett Háborús Délutánok máso­dika e hónap 14-én (szombaton) fog megtartatni a Ritz-szálló földszinti termeiben, öt és hat óra között teát fognak felszolgálni a hallban és a nagy ebédlőben, a hotel szokásos árai mellett Hat óra­kor kezdődik az előadás a nagy szalonban. Rákosi Jenő beszédje fogja megnyitni „Háború és eszté­tika" címmel; ezután Hegedűs Gyula és Thomann István előadásai következnek. A részletes pro­grammot holnap fogják közzétenni. Jegyek kap­hatók pénteken és szombaton délután 4—6 óráig a Ritz-szállóban levő pénztárnál — A sebesült orosz tiszt tragédiája. Sötét éj­szaka borult a borzalmak mezejére. Az ágyuk el­hallgattak, a halálosan kimerült emberek nehéz, bódult álomra dőltek a lövészárokban. A kiállított őrszemek megfeszített idegekkel kémlelték a sötét­séget Néha egy-egy reflektor szemkápráztató fénye suhant el a csatamező felett. Sötét emberalakok tűntek elő, karjukon vöröskeresztes fehér szalag. A sízanitécek. Ahol délután magyar bakák mentek halálmegvető, mindent elsöprő szuronyrohamra, most elesettek holttestei, nyögő, jajgató sebesültek fedték a virágos, gránátoktól felszántott, ezer ne­héz bakkancs-tiporta, zöld mezőt. Az irgalom ka­tonái felosztották maguk között a terepet és meg­kezdték a munkát. Ezer szorgos kéz kutatta a sebe­sülteket kötözte a sebeket. Hamarosan hosszú ko­csi­oszlop indult meg az országúton, a vasútállo­más, a kórház felé. Oroszok, magyarok, osztrákok, egymás mellett feküdtek a csendes kocsikon, vére­sen, némán, kibékülve. A mezőn még mindig kutat­tak a szanitécek. Az egyik hírtelen megállt. Mintha valami halk szót hallott volna. Megindult, a lámpá­jával óvatosan a lába elé világított Újból feléje vitte a könnyű szél a halk, panaszos jajszót Tovább ment. A hang erősebb tett. Azután meglátta a segít­ségért kiabálót. Fiatalképü orosz liszt volt. A lábára egy sötét körvonalú, hideg holttest nehezedett A szanitéc lehengeri­tette és a tiszt mellé gugolt. Már alig volt benne élet. Hálásan nézett a katonára és rossz, töredezett német nyelven nyögte: — Segíts bajtárs, mindnyájan emberek va­gyunk A szanitéc bólintott, neki mindegy, orosz vagy magyar. A két karjára emelte a fájdalmasan nyögő sebesültet a beteg lógó karját a nyaka köré tette.­­ Megindult. A sebesült orosz lehunyta a szemét, néha motyogott valamit halkan. Tatán azt mondta, hogy köszönöm, vagy hogy áldja meg az Isten. A fején borzasztó sebből szivárgott a piros, meleg vér és lecsöpögött a földre. A szanitéc lába néha belebot­lott valami heverő, törött ágyukerékbe, vagy élet­telen testbe. Az orosz nehéz volt és a kötözőhely még jó messze van. És a test a karjai között mintha mindig nehezebbé vál­na. A karok gyengébben öle­lik a nyakát, a keze mintha lassan kihűlne. Milyen csöndes, milyen rettenetesen hallgat Azután látta, hogy a szája nem liheg, a melle nem emelkedik többé. Meghalt a karjai között. Ólomnehéz, élettelen­­ testet cipel­t a nyakán, a fiatal orosz sebesült sz­emét örökre lehunyta.­­ A hadiszolgálbatások. A hadsereg-főparancs­nokság elrendelte, hogy a hadiszolgáltat­ásokról szóló törvény alapján sürgős esetekben a katonai parancsnokságok a hadiszolgáltatásokra vonatkozó megkereséseket közvetlenül a közigazgatási hatósá­gokhoz, rendkívüli esetekben a községekhez intéz­zék. A megkeresés után a közigazgatási hatóságok, illetve községek, a hadiszolgáltatások kiállítása iránt rendelkeznek és csak végszükség esetében le­het feltétlenül szükséges szolgáltatást közvetlenül magától a szolgáltatásra kötelezettől követelni. — Készítsünk tépést, asszonyok! öreg nénik, lassan, elgondolkozva bólogatva fejükkel, már a háború elején mondogatták: „most majd tépést készítünk, gyerekek, szedjétek elő a régi, mosott vásznakat."" És meséltek a szabadságharc idejéről, amikor édesanyjuk „cupfolt charpiet", és az okku­páció napjairól, amikor ők húzogatták a szálakat. Mi pedig, mai asszonyok, elnéző, fölényes mosoly­lyal hallgattuk őket és azt gondoltuk: „Milyen ós­diak a néniek? Nem tudják, hogy haladt­­a világ. Mi bizony nem készítünk lépést" És most mégis készítünk, mert nagynevű professzorok kérik, mert a Vöröskereszt kéri, mert soká tart már a háború, sok a sebesült, takarékoskodjunk a vattával, szóval: kell a charpie, melyet úgyis csak második rétegnek használnak és fertőtlenítenek használat előtt. És így megint egyszer eltalálták az igazat öregnéniék: csakugyan előkerülnek szekrényeinkből a régi vász­nak, apró darabokra vagdaljuk fel őket, az asszo­nyok, fiatal lányok, sőt a tisztára mosott kezű gye­rekek is az asztal köré ülnek, és míg egyikük fel­olvas vagy mesét mond, halad a munka, gyűl gyorsa­n a tiszta kendőbe, tiszta kézzel készült és­­ rakott tépés: asszonyok szelíd, jóindulatú háborús munkája. (Amelyet aztán kilószámra a Vörös­kereszt Papnövelde­ utcai helyiségébe küldtünk.) — Letartóztatott francia kémek. Baselben — mint onnan jelentik — francia kémeket leplezett le a minap a rendőrség. Néhány nappal ezelőtt megszállt egy előkelő baseli szállodában egy fran­cia marhakereskedő, egy ugyancsak francia nővel és meglehetős költekező életmódot folytatott. Min­denfelé azt terjesztett­ék, hogy a marhakereskedő „nagybátyja" nemrégiben halt meg és több mil­liónyi vagyonát unokaöcscsére hagyta. A rendőr­ség nyomban megfigyelte őket és megállapította, hogy a különös pár azután minden nap autótaxiba száll és a német határra utazik, ahol egy előkelő külsejű öreg hölgy kézbesít nekik naponként egy­egy levelet. A rendőrség megindította a nyomozást, letartóztatta az állítólagos marhakereskedőt és kí­sérőnőjét. Megállapították, hogy a gazdag nagy­bácsi tulajdonképpen a belforti kémkedő osztály vezetője, aki hetenként hatalmas pénzösszegeket juttatott a marhakereskedő számára. Mikor azután néhány nap múlva megérkezett a belforti nagy­bácsi, a pályaudvaron egy detektív várta és letar­tóztatta. A berni Bund című újság megjegyzi ehhez, hogy a baseli francia konzul keze játszott közre ebben a kémkedési ügyben és általában véve, ez a konzul, aki a semleges Svájc vendégszeretetét élvezi, francia hivatalnokaival együtt ilyen sötét machinációkra használja fel helyzetét. — A baka és a hercegnő. Berlinből jelentik: A német csapatszállítások alkalmával a kamenzi vasut­­­állomáson nagyon csinos ifjú asszony kínálgatta étel­lel, itallal és szivarokkal a harctérre vonuló katonákat. Sem vöröskeresztes karszalag, sem egyéb jelvény nem volt rajta és csak a helység lakói s az állomás hiva­talnokai tudtak róla, hogy a kamenzi kastély úrnője, Frigyes Vilmos porosz herceg, felesége. A bakák hálás köszönettel tekintettek a kedves úrinőre és egyikük, amikor a vonat megindult, ezzel a jóakaratú biztatás­sal veregette meg az ifjú hölgy vállát: — Kisasszony, legyen csak nyugodt, ha visszaté­rünk, elveszem feleségül! — Egy olasz csapatszállító hajó lángok­ban. Rómából jelentik: A Masszauából ér­kező Citta di Savona gőzös, amelyen egy­ zászlóalj eritreai utazik, Cataniától déli irány­ban 150 mértföldnyire lángban áll. Egy tor­pedónaszád és két nagy gőzös Cataniából ki­futott, hogy segítséget vigyenek. — Kiterjesztett kormánybiztosi hatáskör. A' kormány a minisztertanács határozata alapján gróf Bethlen Balázs Szolnok-Doboka vármegye te­rületére kiterjedő kormánybiztosi hatáskörét "Besz­terce-Naszód vármegye területére is kiterjesztette. — Az ál-katona. Biró /Berger) Zoltán, amikor kitört a háború, kieszelte, hogyan lehet vidáman élni át a nehéz napokat. Bár sohasem szolgált, szekerc­z-kadétőrmesteri egyenruhát csináltatott magának és abban járt a főváros éjjeli mulató­helyein. Ismrőseinek azt mondotta, hogy ő Pesten marad, mert a lóavató-bizottsághoz osztották be. Katonaembereknek azonban sokkal érdekesebb mesét adott elő. Azt mondotta, hogy Kleszki Ottó ezredes csapatjával Boszniába vonul. Az ezredes, intelligenciájára való tekintettel, azonnal káplárrá léptette elő, nemsokára pedig kadétőrmesteri ran­got kapott, mert hőstettet vitt véghez és megsebe­sült Az ügyes szélhámosnak sikerült még fölvé­tetnie magát a margitszigeti hadikórházba is, ahol, mivel sántított, elhitték, hogy csatában sebesült meg. Biró Zoltán nem elégedett meg ezzel, hanem rangjának megfelelő fizetést is vett föl a katonai kincstártól. Végre valaki névtelen levélben figyel­meztette a rendőrséget, vizsgálják meg, milyen vi­szonyban áll Biró Zoltán a katonasággal. A rend­őrség megállapította, hogy Biró Zoltán a katonai hatóságnál nincs lajstromozva és jogtalanul öltötte magára a kadétőrmesteri egyenruhát Az egyik de­tektív Bírót a Vígszínház előcsarnokában megta­lálta és bekísérte a rendőrségre, ahol nyomai le is tartóztatták. — Hadi­adó Oroszországban. Pétervárról ér­kező hír szerint az orosz pénzügyminisztérism­ már bemutatta a ha­diadóról szóló törvényjavaslatot A javaslat szeri­t a hadiadó egyesek, intézetek és tár­saságok jövedelmei után fizetendő, ha ez a jövede­lem évenként legalább 7er rubel. A hadiadóval azokat a férfiakat rójják meg, akik a katonai szol­gálat alól fel vannak mentve. Az ezer és ezerszáz rubel között ingadozó évi jövedelem hadiadója 16 rubel. A 190.000 és 200.000 rubel között ingadozó évi jövedelem adója 15.600 rubel ; a magasabb jö­vedelmeket 8 százalékkal adóztatják. A hadiadó Finnországra nem terjed ki és a törvény szerint csupán Turkesztán népére, Akmolinsk, Semipata­s­tinsk, Samiriscsensk, Turalsk, Turgaj és Astra­h­an provinciáinak lakosságára • Télnek, Kubán .

Next