Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-17 / 289. szám

t Budapest, fedd PESTI NAPLÓ *914. november 1?. 1289. szám.)­­) A* új kórházvonat felavatása. A Vörös­­K­ereszt és a Kaszelik-alapítvány kórház vonata után most az Angol-Osztrák Bank budapesti fióktelepe és a­ Földhitelbank Részvénytársaság rendezett be újabb sebesültszállító vonatot. Hétfőn volt a vonat felavatása a keleti pályaudvar érkezési oldalán, s a­hova nagy közönség, közte gróf Csekonics Endre Vezetésével a Vörös Kereszt számos vezető tagja gyöjtek­ezett össze erre az ünnepi aktusra. A társa­ság végigjárta és megtekintette a hatalmas kórház- Vonatot, amely tizennyolc kocsiból áll, közte hat szalonkocsiból és úgy van berendezve, hogy rajta egyszerre nyolcvan nehéz és háromszáz könnyű sebesült szállítható. A vonaton ezenfelül mintasze­­rű­en berendezett műtőterem és a podgyászkocsik­ban két raktár is van. A szemle után báró Kohner Iidolf beszédet mondott, amelyben meleg szavakkal adózott a Vörös Kereszt­ Egyesületnek a kórház­­i vonat felállítása körül tanúsított tevékenységéért és fölkérte az elnököt, hogy a vonatot hivatalosan vegye á­t. Gróf Csekonics Endre királyi biztos haza­fias beszédben köszönte meg a két intézet vezetői­nek áldozatkészségét és ünnepélyesen átvette a vo­natot, amely legközelebb megkezdi a sebesültek szállítását. — Egy híres budapesti vendéglős halála. Csöndes visszavonultságban meghalt egy volt budapesti vendéglős, aki hosszú ideig Budapest legismertebb személyiségei közé tartozott és rend­kívül érdekes életpályát futott be: az „Angol királynő“ szálló volt tulajdonosa, Maichal József. Fiatalkorában III. Napóleon konyhafőnöke volt, ahonnan az orosz cár udvarába került. Ezt az állását akkor hagyta el, amikor Albrecht főher­ceg, aki Magyarországon élt, meghívta konyhája vezetésére. Későbben a Nemzeti Kaszinó konyha­főnöke lett és ebben a minőségben kapta a meg­bízást az 1867-iki koronázási díszebéd megfőzés­sére. 1881-ben átvette az „Angol királynő“ veze­tését, amely Deák Ferencnek volt kedvenc szál­lója. 1898-ig vezette azt, amikor visszavonult Deákvárra, birtokára. Ott érte utól a halál és ott helyezték hétfőn délután örök nyugalomra. — Az olasz tengeralattjáró tolvaja, Rómából jelentik:­ A „Secolo“ nizzai tudósítója beszélt Bel­la­ni mérnökkel, aki tudvalévő évi néhány héttel ez­­­előtt a Fiat-gyárból ellopott egy tengeralattjárót, amely egy idegen nagyhatalom részére készült. Bellani a lopott naszádon Ajeccióba utazott. Ott be­szélt vele az újságíró, akinek a következőket mon­dotta : <■ ■ — A tengeralattjáró naszádot Oroszországnak akartam átadni, illetve az volt a célom, hogy Ausz­triát megtámadjam vele az Adrián. Ha a dolog si­került volna, az orosz lobogó felhúzása után meg­kíséreltem volna néhány osztrák-magyar hadihajó elsülyesztését. Bevallom, azt reméltem, hogy eljá­rásom egésze­n más méltánylásban részesül, mint a­hogyan­ történt. Valójában messzeható, nagy­­horderejű politikai tiltakozást akartam rendezni és mintegy erővel odahatni, hogy Olaszország semle­gességét megtörjem. Abban a tévhitben ringatóz­tam, hogy legalább Franciaországnak méltányolnia kellett volna vállalkozásom ideális értékét Ezután elbeszélte Belloni, hogy miképpen szökött meg Speziából, s hogyan kötött ki első álló­­t másán, Isola Rossán, ahonnan azt sürgönyözte a bordeauxi orosz követségnek, hogy Ajaccióból Mál­tába indul, ott bevárja az orosz kormány elhatá­rozását, és a kettő legénységet, valamint muníciót véve fel, visszamegy Valona elé. A francia cen­zúra lefoglalta a táviratot és megakadályozta, hogy összeköttetésbe léphessen az orosz kormánynyal, amely Belloni véleménye szerint másképpen fo­gadta volna a dolgot, mint a franciák. — Az aggályoskodó és elfogultan körültekintő diplomácia elrontotta dolgomat — mondta Belloni — és kicsibe múlt, hogy tolvajnak nem bélyegeztek hazafias eljárásomért. Azt reméltem, hogy kitűz­hetem az orosz lobogót, az olaszság és a szlávság természetes és szükséges szövetségének dokumen­tálására, közös ellenségeink ellen és e helyett min­dent eljátszottam, elvesztettem nyugdíjamat, állá­somat és mehetek száműzetésbe. — A kolera. A belügyminiszterhez novem­ber 15-én érkezett jelentések szerint Kulán, Óbe­csén (Bácsbodrog megye), Mezőkeresztesen (Bor­sod), Pelsőcön (Gömör- és Kishont), Kisporuban, Verbicén (Liptó), Nyitrapereszlényben (Nyitra), Törökbecsén (Torontál), Csontoson, Perecsényben (Ung), Nagymihályban, Szerencsen (Zemplén), Po­zsonyban, Szatmárnémetiben 1—1, Zeplénben (Zemplén), Nagyváradon 3—3 koleraesetet állapí­tottak meg. Csontosban, Nagymihályban, Szeren­csen, Nagyváradon és Pozsonyban említet­t esetek az északi harctérről visszaérkezett katonák köré­ben fordultak elő, míg a szatmárnémetii esetben Galíciából odamenekült vasúti őrről van szó. A ka­tonai betegmegfigyelő állomások közül Ungvárott 51, Munkácson 7, Budapesten 6, Kassán 2 kolera­beteg katonát helyeztek el — Kova, tapló és a gyufadrágitás. (Levél a szerkesztőhöz.) Igen tisztelt Szer­kesztő Úr! Többek nevében köszönöm meg őszintén, hogy a Pesti Napló vasárnapi szá­mában erélyesen kelt ki a gyufadrágítók el­len. E háború sok újítást hozott, de egyik sem olyan megokolatlan és üzleti, mint a gyufadrágítás. A börzéről kiszo­rult spekulánsok most talán a foszforfejű kis fapálcikákon akarnak meggazdagodni és tech­­nikai újításként azt akarják behozni, hogy a gyufa a saját drágaságán gyűljön meg. Vagy talán a háború romantikáját akarják gazda­gítani azzal, hogy visszatérjünk a kova, a tűzkő és a tapló használatához, minekutána a tábori vitéz ma — a gyufaspekulánsok jó­voltából — csak fölemelt díjtételek mellett gyújthatja meg az őszi rőzsét. Ezek a jó urak megfeledkeznek, úgy látszik, az öngyújtó intéz­ményéről, amit a közönség mellüknek fog sze­gezni. Az egész ország talán már egyetlen os­tromlott vár, hogy a gyufának is ilyen ára lett? És ha szabad kezet engednek a speku­lációnak, maholnap ott tartunk, hogy olcsóbb lesz a srápnell tüzénél cigarettára gyújtani, mint gyufával. Tisztelettel H. S. — Magyar szakaszvezetőből­y- hadnagy. Nyíregyházáról vonult be katonának Beregi Al­bert kereskedő. Vitéz katona vált belőle. Kulikov­nál megsebesült; ezredese napiparancsban dicsérte meg és őrmesterré léptette elő. A seb nem volt súlyos és a hős szakaszvezető tovább is a harc­téren maradt. A grodeki csatában mint szakasz­parancsnok küzdött és újból megsebesült, srap­­nell érte. Hazaküldték ekkor a hadikórházba. Ezredese azzal az ígérettel búcsúzott el tőle, hogy meg fogja kapni hősiessége méltó jutalmát Beregi Albert váltva-­várta a kórházban, mi lesz az Ígért jutalom. Tovább ő már nem léphet elő, több al­tiszti rang nincs már. A régi időkben még lett volna! Mikor Simonyi Jóska diákból báró Si­monya József óbester válhatott, sőt közvitézből generálissá is emelkedhetett valaki a csaták me­zején! De most már nem így van, az ő katonai pályája már alighanem elérte tetőpontját. De azért nyugodtan várta a gyógyulást és az ígért jutalmat Egyik sem maradt el. Mikor először lépte át a kórház kapuját, először vette fel katona­kabátját, rövid oldalfegyverét, megjött a király kitüntetése. Nagy, szinte hallatlan elismerés, amire a mostani háború alatt még nem volt példa hadseregünkben: a legfőbb hadúr hős altisztjét méltónak találta az arany kardbojtra is. Beregi hadnagyi rangot kapott és most ezzel a ranggal fog visszatérni a harctérre. — Halálos szerencsétlenség a vonaton. Dr. Stark János törzsorvos felesége vasárnap kiment a pályaudvarra, hogy a fővároson átutazó férjét viszontlássa. Az úriasszony elhatározta, hogy fér­jét elkíséri, felült a vasútra és elutazott vele Vác tárnyáiban. Starkné útközben kiment a vasúti kocsi folyosójára és tévedésből kinyitotta a kocsi ajtaját, amelyen, egyensúlyát elveszítve, kiesett. A kocsiban ülők csak néhány perc múlva vették észre, hogy útitársuk eltűnt. Azonnal megállíttat­­ták a vonatot, átkutatták a pályát, de Starkné nem került meg. A vonat tovább ment s csak a legközelebbi őrház állította meg ismét, amely jel­zést kapott, hogy a nyilt pályán elgázolt úri­­asszonyt találtak. Az éj folyamán még Budapestre hozták a törzsorvos szerencsétlenül járt feleségét és a XVII. helyőrségi kórházban megoperálták. A műtét nem sikerült és Starkné hétfőn reggelre meghalt. — A Huszár-utcai rablógyilkosság, Zólyomi Anna, aki ellen a Huszár-utca 10. számú ház kávémérésében rablógyilkos merényletet követtek el, hétfőn eszméletre tért. Nyomban kihallgatták és felmutatták egy házasságszédelgő fényképét, aki Farkas Lajos, Kiss Béla és Kenderei Pál ál­neveken szédelgett. Nyolc feljelentés érkezett eddig az ismeretlen ellen. Különösen magános nőkre vetette ki a hálóját, akiknek mint vagyonos gazdálkodó mutatkozott be. Az asszonyoknak el­csalta a pénzét és az ékszereit és azután meg-­­szökött. Zólyomi Anna felismerte támadóját és habár beszélni nem tud, arra a kérdésre, hogy ez az ember támadta-e meg, jelekkel tudtára adta a rendőrségnek, hogy igen. A rendőrség most ke­­resi a merénylőt; a fényképet sokszorosíttatta és reméli, hogy ennek alapján csakhamar kézre kerül. — Hősi halál. Czupor Miklós királyi albiró, cs. és kir. 11. gyalogezredbeli tartalékos zászlós a, északi harctéren Nove-Miasto mellett vívott ütközetben hősi halált halt harminchároméves korában. Dr. Udvardy Viktor ügyvéd, Jász-Nagykun-Szol­­nok vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, a 29. népfelkelő gyalogezred tartalékos hadnagya a déli harctéren hősi halált halt. Ifjú dr. Feletár Béla budapesti ügyvédjelölt, a szászvárosi cs. és kir. 64-ik közös, gyalogezred had­­apródja az északi harctéren hősi halált halt. Az 57. és 68. vesztesigi lajstrom szerint a követ­kező tisztek haltak hősi halált: Balogh Sándor tarta­lékos hadnagy (44. gye.), Csapó-Horváth István zászlós (44. gye.), Láng Géza hadnagy (6. haubitz-ezred), Mar­­diák Béla zászlós (72. gye.), Mesicz Iván százados (28. magy. népse.), Schwab Károly százados (26. gye.), Tóth Tibor tartalékos adét (44. gye.), Silbiger Ernő tartalékos kadét­­(44. gye.), Wermescher Frigyes szá­zados (44. gye.), Wolf Gyula alezredes (X. gye.), Döme Gyula százados (2. honv. gye.), Kovács Béla hadnagy (2. honv. gye.), Speidl Mátyás tartalékos hadnagy (8. honv. gye.), Szabó Béla tartalékos hadnagy (2. honv. gye.)­— A tanítónő jó szív-'. Áldásos munkát végez a fővárosban az Élelmiszer-osztó Társaság, ezer és ezer szegény család jut az ő útján ízletes húshoz, puha kenyérhez, tápláló főzelékhez. Azt a fontos hivatást, amelyet betölt, nemcsak Budapesten, ha­nem az ország legtávolabbi vidékein is méltányol­ják és sok jó gazdasszony küldi el kamrájának fö­löslegét a társaságnak. A minap is érkezett vidék­ről adomány, a következő meleghangú levél kísé­retében: Nagy hegyek közt, elzártan tanítgatom nővér­dékeimet, kik tőlem hallják az első magyar szó Itt, úgyszólván idegenek közt, hol aggodalomma hol lelkesedéssel figyelem édes hazám sorsát Lehetetlen elhallgatnom, hogy tépelődéseime honleányi büszkeség váltja fel. Szinte látom ifjain­kat, amint egy hatalmas karrá egyesülve sújtanak ellenségeinkre, s őseink zászlaját a becsület, igazsá­g a győzelem fényében lobogtatják! A büszkesé könnye tolni szemembe akkor is, ha a főváros nők tevékenységét szemlélem. Ott a felebaráti- é a hazaszeretet egyesítette a sok ezer női kezet, íme jó szívvel, erős lélekkel fáradoznak. Könnyeke törülnek mielőtt kicsordult volna, sebeket gyógyi­tanak, mielőtt felfakadtak volna! Mig őseink rettenthetlen bátorságával, erényei­vel küzdenek ifjaink, s mig nagyasszonyaink áldoz­­ósága munkálkodik a honleányokban, addig nem szabad reményt veszíteni. Addig is, mig egyebek­ben szolgálatukra lehetek, fogadják szívesen ezt a csekélységet, melyet honleánya üdvözlettel küldök Szotyory Anna, állami tanítónő Nagyalmáson. — Adományok: Szabó Imréné (Budapest) 211 ko­ronát küldött hozzánk a hadbavonult katonák kará­csonyi ajándékára, úgyszintén Dorner Alajos (Nov. Bukovica) 5 koronát. A nemes célú adományokat ren­deltetése helyére juttatjuk. — Utazás Dél-Tirolba. A Déli vasút igazgatósága közli: A Dél-Tirolba utazó közönség kényelmére Buda­pest és Bozen—Gries között a 204/4/b 1009 és az ,1010/5/201 számú vonatokkal Pragerhof—Marburg— Franzensfesten át egy I. és II. osztályú szakaszokkal­­bíró közvetlen kocsi, négy I. osztályú hálóhelylyel fog közlekedni. E kocsi Budapestről Bozen—Grieshe elő­ször e hónap 20-án és az ellenkező irányban először e hónap 21-ikén fog közlekedni. — Előadás a háborúról. A Magyar Vasúti és Ha­józási Klub (VI., Csengery­ utca 68.) dísztermében hol­nap kedden délután hat órakor Svachalag György előadást tart Világháború címmel. — A segítő-akció. Az Auguszta-alap babakiállí­­tásának rendező-bizottsága minden csütörtökön, vasár­nap és ünnepnapon legjobb íróink és művészeink köz­reműködésével mesedélutánt rendez. A kiállítást gróf Apponyi Albert fogja megnyitni. — A székesfehérvári hadsegédyező bizottság eddig 1657 hasmelegitőt, 436 pár térdmelegitőt, 1671 pár csuklómelegitőt, 543 pár kapcaruhát, 802 hósapkát, 48 sapkát, 7 darab bárány­­bőrt, 317 tricot-inget, 198 tricot-nadrágot, 21 csomag szőrmét és 303 pár harisnyát gyűjtött össze.­­ Az Ezer karácsonyfa ünnepének előkészítő bizottsága buz­­gólkodik, hogy a december 17-én a Vigadó nagytermé­ben rendezendő ünnepség sikere tökéletes legyen. Nap­nap után küldik a szeretet ajándékait Halász igazgató (Központi városháza, földszint 9.) címére, ahol ruhát és játékszert mindenkor szívesen fogadnak el a jólelkű emberektől. — Adományok műlábra. Hétfőn a következő adományok érkeztek hozzánk műlábra: Chován Lajos (Vaskapu) 10 korona, Braun Andorné (Ko­lozsvár) 5 korona, Máthé István pénzügyőri szem­, lesz (Oraviczabánya) 5 korona, Veress Sanyi elemi iskolai tanuló (Aranyos gerend) 3 korona, Moór Vilma állami óvónő (Hosszufalu) 5 korona, Szabó Imréné (Budapest) 20 korona. A nemesszivü ado­mányokat rendeltetésük megjelölésével továbbítot­tuk a Vörös­ Keresetnek

Next