Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-18 / 290. szám
Budapest, 1914. 05-11c évfolyamszám Szerda, november 18. 12 már PESTI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ker., Vilmos császár ut 55. ELŐFIZETÉSI ÁRA* Egész én« 82 kor. — BÜ. Fél évre 16 „ — „ Noeyadévre _ _ 8 „ — ,, Egy hó»» 2 80 „ 1{7n Hin ir»: Badap<wtan, Tidókea él piUyandTarohon APRÓ HIRDETÉSEK ÁRAI Egyes sió 6 fillér, vastagabb betűvel 12 fillér Hirdetések milliméter szimitástal, díjszabás szerint Megjelenik hétfő kivételével naponkint Krakó körül sikerrel harcolunk Hivatalos jelentés (Kiadatott november 17-én délben,érkezett este 7 órakor.) Krakó körletéből előretörő csapataink tegnap a galíciai határtól északra elfoglalták az ellenség első védelmi vonalait. A Volbrom és Pilica körüli területen az oroszok többnyire csak ágyutüzünk körletébe jutottak; ahol gyalogságuk támadást intézett ellenünk, azt visszavertük. Ezredeink egyike 500 oroszt foglyul ejtett és két géppuskás-osztagot zsákmányolt. A németeknek Kubánál kivívott győzelme máris érezteti hatását az egész helyzetre. /fó/er, vezérőrnagy a vezérkar főnökének helyettese Tovább üldözzük a szerbeket Hivatalos jelentés. (Érkezett november 17-én délben.) Hivatalos jelentés szerint csapataink tegnap a déli hadszintéren a Kolubaróig nyomultak előre és azon részben már át is keltek, bár az ellenség az összes hidakat lerombolta. Valjevóban, ahová már egy magasabb parancsnokság is megérkezett, a nyugalmat és a rendet gyorsan helyreállították. A város a szerb csapatoktól sokat szenvedett. Egy kisebb lovassági különítmény tegnap háromszáz szerbet ejtett foglyul. Visszavert francia támadások A nagy főhadiszállás jelenti november 17-én délelőtt. Berlin, november 17. A nyugati hadszíntéren a tegnapi napon is általában nyugalom volt. Verduntől délre és Cireytől északkeletre a franciáit sikertelenül támadták. A A legfőbb hadvezetőség Kedvezően folynak a német hadműveletek Berlin, november 17. A nagy főhadiszállás jelenti november 17-én délelőtt. A keleti hadszíntéren a hadműveletek továbbra is kedvezően folynak. Részletesebb értesüléseink még nincsenek. A1 legfőbb hadvezetőség Varsó kormányzója német fogoly Elfogták vezérkarával együtt Berlin, november 17.: A Katnó melletti csatában ejtett foglyok közt van Korff, a varsói katonai kerület kormányzója is, vezérkarával együtt. Berlin, november 17. A Berliner Tageblatt a varsói kormányzó elfogatásáról a következőket mondja: Báró Korff kormányzó szárnysegédje kíséretében Varsóból reggel utazott el egy magánautón, mégpedig Kutno irányában, nem tudván, hogy Kutnot elkeseredett utcai harcok után a németek elfoglalták. Tornow táján a kormányzó váratlanul találkozott a német lovasság előcsapatával és gépkocsijával megfordulván, el akart menekülni, a dragonyosok azonban utólérték és a kormányzót, aki nem fejtett ki ellentállást, elfogták. Berlin, november 17. Báró Korff báró varsói kormányzó elfogatásbról még ezt jelentik: A kormányzó ellenállás nélkül engedte, hogy gépkocsiján Németországba szállítsák. Este megérkezett Gnesenbe, ahol a város legjobb szállójában szállásolták el. Magas alak, ősz körszakálla van, tábornoki egyenruhát és tábori köpenyt visel, folyékonyan beszél németül. Soffőrje lengyel. A soffőr elmondta, hogy Varsóban nagyon félnek a németektől, különösen a levegőből dobott bombáktól, amelyek állítólag nagy károkat okoztak. A városból az orosz katonaság már eltávozott volt. Asoffőr, aki polgárember, egyelőre szabadlábon marad, ellenben a kormányzót és szárnysegédét kettős őrség őrzi feltűzött szuronynyal. Lapunk mai száma 16 oldal Gondoljunk rájuk Miközben gyertyát gyújtunk az örömtől, amit Valjevó megvétele miatt érzünk, gondoljunk ő rájuk is, akik már nem láthatják a gyertyaláng szép sárga fényét, ami a vörös zűzmag körül táncol. Az elesett hősökre gondoljunk, akiknek hideg mellén az egyetlen hadi érdemkereszt, ha hálával gondolunk rájuk, noha személy szerint nem ismertük ől iet és a nevüket sem tudjuk. Azokra gondolunk, akik július hónap második harmadjában még itt voltak köztünk és nem érezték a végzetet, amely a küszöbön guggolt. Dolgoztak, fáradoztak, apró dolgaikért nagy gondokat szenvedtek és keresmény után jártak, hogy elláthassák magukat és családjukat. Szeretteiket tekintették legfőbb isteneiknek és számukra a világon a legtöbb az a száz forint volt, ami a családnak kellett és nem volt meg, amit meg kellett keresni augusztus elsejéig, amelyről azt hitték, hogy olyan házbérnegyed lesz, mint volt azelőtt, minden fertály. «Itt voltak ezek az emberek közöttünk és a dolgaikat végezték — a gazda most aratott éppen, forgalmas őszt remélt a városi ember — amikor estéről reggelre nagy fehér, vörös és zöld falragaszok fegyverre szólították őket. És az újságokból megtudták, hogy kitört a háború. Örömmel indultak el ők, akik egy olyan korszakba születtek bele, amelyről mindenki azt hitte, hogy az örök békének kezdete. Egyetlen nap alatt felejtettek el mindent és ők lettek a legjobb katonák. Száztíz napig küzdöttek és a száztizedik napon a mienk lett a szerb föld szive. De addigra sok derék harcosunk szivébe vágott árkot az ellenséges golyó. A katona" legnagyobb tragikuma, ha nem értheti meg küzdelmének végső eredményét. Mindannyian megsiratjuk a művészt, akinek kezéből akkor hull ki a betűt, vagy hangjegyet jegyző toll, a teremtő ecset, vagy alkotó véső, amikor műve még befejezetlen. A katona is alkotó művész, ő formálja a világ történelmét és keserves lehet kérdő szemmel elmenni abból a viadalból, amely a legnagyobb, mióta ez a föld föld. Azokra gondoljunk, akik az út közepén estek el hősi elszántsággal, akikért százezerszer kár és akiknek mégis el kellett hullaniok, mert hiszen nélkülök nem juthattunk volna Valjevóba. Oda kellett pedig jutni, ezt a nemzet életérdeke kívánta így, a nemzeté, amelynek halhatatlanságában dicsőségesen veszik el az egyes ember halála. Közülök a legkisebbet is úgy kellene ünnepelni, mint a legzseniálisabb hadvezért. Mindegyikük itt hagyott valakit, családot, kedvest, barátot. És a haza boldogsága színültig tölti be ugyan az itthonmaradottak szívét, de az egyes ember pusztulása azért végtelenül fáj. És nem volna nemes az a szív, amelynek ez nem fájna. Akinek torka az elesett hős miatti fájdalomtól nem lesz forró, az a hazát sem tudja ünnepelni és a legnagyobb események közepette is kell az egyes ember sorsára gondolni, hiszen annak tömegéből alakul a