Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-20 / 292. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ * 1914. november 2. (292. száza.) : Belga királyból francia király? : Nyomott a hangulat Bordeauxban !­­- Genf, november 18. A minap látogatást tett itt egy francia radikális képviselő, aki rendkívül érdekes dol­gokat beszélt a francia kormánykörök hangu­latáról. Bordeauxban, a francia kormány ideigle­nes székhelyén, az a meggyőződés alakult ki,­­hogy a németek legutóbbi északi sikerei­­döntő jelentőségűek lehetnek. A hangulat rendkívül nyomott. Az illetékes körök kezdik belátni, hogy már nem soká lehet eltitkolni az igazat a főváros lakossága előtt. Már le­­mondtak arról, hogy a kormány visszatérjen­­Párisba. Poincarénak is az a nézete, hogy a kormánynak biztosabb helye van Bordeaux­ban. A radikálisok még hevesebben támadják a kormányt, mint a háború előtt. Clémenceau is a támadók közt van és Caillaux barátai jól­­tudják, mi volt az igazi oka a volt pénzügy­miniszter brazíliai „missziójának." A zavar és félelem, amelyet a háborús ese­­mények előidéznek, új reményt önt a royalis­tákba, akik ismét fen­ük megvalósításáról ál­modoznak. A háború előtt a royalista párt csaknem elvesztette jelentőségét. Trónkövete­lőjét, Fülöp orleansi herceget erősen kompro­mittálta az emlékezetes pör, amelyet felesége ellen indított s ma már számításba sem veszik a francia royalisták. Testvérének, Montpensier hercegnek trónköveteléséről sem igen lehet szó. Minthogy az Orleans-családban nem ta­láltak alkalmas trónkövetelőt, igen tekintélyes "royalisták arra a gondolatra jöttek, hogy Albert belga királyt teszik meg jövendő ter­veik és reményeik központjául. Albert király, aki ebben a háborúban koronáját és országát elvesztette, nagyon népszerű a franciák közt;­­ amikor Poincaré megbízásából nemrég egy, bátor ezredet feldiszitett a becsületrend ke­resztjével, a katonák feltűnően lelkesen ünne­pelték. Albert király a Koburg-család tagja s ro­­tona az angol királynak és az Orleans-háznak is. Atyja Lajos Fülöp egyik leányának fia volt, nem múlható áldozatkészség és hősiesség, amely­lyel — az uralkodó hívó szavára — a magyar nemzet és vele együtt testvéri egyetértésben a monarkia összes népei küzdenek a dinasztia és a haza ellenségei ellen és amelylyel — bizton hiszem — győztesen fogják kiküzdeni a jövő áldásos fej­lődés biztosítását. Ez érzelmektől áthatva, ő fel­sége nevében köszönetet mondok mindazoknak, akik ez emléktábla létesítésénél közreműködtek és megengedem, hogy az emléktábláról lehulljon a lepel. A főherceg ezután megnézte az emléktáblát, sokáig gyönyörködött annak szépségében, majd felvonultak az Akadémia dísztermébe, ahol Jenő főherceg cerclet tartott. NAPIJHIREK Erzsébet királyné emlékezete — A miniszterelnök utja. Berlinből táviratozzák, hogy gróf Tisza István minisz­terelnök, aki szerdán este utazott el Bécsből, csütörtökön reggel odaérkezett. Tisza még este tovább utazott báró Haymerle nagykövetségi tanácsos kíséretében a német főhadiszállásra. — József főherceg Alcsúton. József főherceg, miután közel három hónapig a harctéren időzött, néhány napra hazatért családja körébe s a fővá­rosból Alcsútra utazott édesanyja, Klotild főher­cegasszony és testvérei látogatására. Vele ment fe­lesége, Auguszta főhercegasszony és fia, József Fe­renc főherceg is. A látogatás, amely igen benső­séges és örömteli volt, csak rövid ideig tarthatott, mégis szakítottak maguknak annyi időt, hogy az alcsuti Vörös Kereszt-kórházat" megtekintsék. A magas vendégek ajándékokat osztottak ki a sebe­sült katonák között s mindannyival elbeszélgettek. — A tábori püspök a déli harctéren. Bjelik Imre püspök, tábori vikárius, csütörtökön reggel Budapestről a déli harctérre utazott. — Az erdélyi katolikus státus gyűlése. Ko­lozsvárról jelentik: Az erdélyi katolikus státus ked­den tartotta meg közgyűlését, gróf Mailáth Gusz­táv püspök elnöklésével. Megnyitó beszéde után következő indítványokat terjesztette elő: 1. Méltóztassanak megbizn­i azzal, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg és Hohenberg Zsófiai her­cegnő árváinak megírhassam, mennyire fájlaljuk mind­annyian, hogy árvákká lettek s mily kegyelettel őriz­zük fenséges szüleik példás életének és vértanúi ha­lának emlékét; 2. Méltóztassanak felhatalmazni arra, hogy XV. Benedek pápának megírhassam, mennyire bízunk a béke áldásait nekünk visszaszerző főpapi hat­hatós imádságának erejében; végül 3. Szíves hozzá­járulásukat kérem, hogy őfelségét, a mi szeretett kirá­lyunkat e gyűlésünkből táviratilag hódolatteljesen üd­vözöljük és e nehéz napokban újra biztosítsuk, hogy egyek vagyunk az ő felkent személye iránti hűségben és hazafias kötelességeink teljesítésében. A püspök megnyitó beszédét a gyűlésen részt­vevők lelkesen fogadták és előterjesztett indítvá­nyaihoz egyhangúlag hozzájárultak. Majd dr. Fe­jér Gerő státusi referens tette meg előterjesztéseit a státus múlt évi működéséről, a státusi iskolák beléletéről, a státusi uradalmak állapotáról és gaz­dasági eredményeiről. Végül kimondták, hogy a státusnak rendelkezésére álló 450.000 koronányi összeget a hadikölcsönre jegyzik. Egyben megbíz­ták az elnökséget, hogy ez összeget félmillióra egé­szítse ki. Mailáth püspök 30.000 koronát jegyzett. — Az Albrecht-kórház. Az Albrecht-kórház­ban, amely békeidőben a­ 44-es híres gyalogezred laktanyája, most több mint 800 embert ápolnak. A sebesültek három pavillonban vannak elhelyezve, amelyek közül az egyik kizárólag tiszteké. A kórház mintaszerű gondossággal bonyolítja le a maga ne­mescélú üzemét. Naponta 250—300 kilogramm húst főznek a konyhában, ahol reggeltől estig fo­lyik a munka. A napi menüvel meg lehetnek elégedve a betegek. Reggelire tejet, kávét, kakaót kapnak, délelőtt két tojást, tejet vagy sonkát, délben marha, borjú, vagy sertés­sültet és tésztát. Húsievest minden nap kapnak a betegek és a hús mellé még főzelék jár. A gyomorbetegek természetesen egész más étrend szerint élnek a VIII. számú belgyógyászati pavillonban. Ennek a pavillonnak a vezetője dr. Molnár Béla főorvos, akinek nehéz munkájában dr. Wéber és dr. Arányi orvosok segédkeznek. A sebesültek orvosa dr. Frank, míg a kórházat Herzfeld hadnagy vezeti. Az Albrecht-laktanyát augusztusban rendezték be kór­házzá. Akkor 5—600 embert ápoltak benne, de most már a „stand" meghaladja a 800-at, akiknek legna­gyobb része sebesült. A látogatási idő alatt elhal­mozzák a derék katonákat a jótékony emberek mindenféle apró figyelmességekkel. Kedves, meg­ható jelenetek sorű­n fordulnak elő itt, a betegek tanyáján. A minap egy fiatal leány jelent meg a kórházban, akit a szive hozott ide. A vőlegényé­ről semmi hírt sem kapott s megtudta, hogy az Albrecht-kórházban olyan betegek is vannak, akik­nek a vőlegénye volt a parancsnokuk. Eljött hozzá­j­­uk s cserébe a vigasztaló hírekért szép, piros szek­füket hozott s szétosztotta a katonák között a vőle­génye kedvenc virágait . . . — A női divat és a háboru. Nagyon időszerű, érdekes tárgyról tartott előadást csütörtökön este ifjú K­onda Béla, a Vasúti és Hajózási Klubban .A női divat művészete és a háború címen. A ma­gyar ipar érdeke, a magyar divatművészet s a hölgyeknek ehez való hozzánevelődése azok a szempontok, amelyeket az előadó a klub díszter­mében megjelent előkelő, nagy közönség figyel­mébe ajánlott, úgy látszik sikeresen, mert zajo­san megtapsolták. Kifejtette előadásában, hogy a párisi divat világuralmát a tradicionális okokon kívü­l elsősor­ban a franciák nagy művészeti kultúrája terem­tette meg. Ma, amikor a párisi divatnak elmara­dása folytán önként kínálkozik az alkalom a ma­gyar női divat megteremtésére, ezt az alkalmat annál kevésbé szabad elmulasztani, mert a ma­gyar ruhatervezésnek és készítésnek nemcsak nagy művészeti, hanem közgazdasági jelentősége is van. Azok az előkészületek, melyeket a magyar női­szabó iparosok az iparművészek bevonásával máris megkezdtek, csak akkor vezethetnek ered­ményre, ha a hölgyközönség divatesztétikai ízlése is megfelelően kifejlődik. Érdekesen fejtegeti ez­ut­án a modern művészetnek a modern divattal való összefüggését s arra a konklúzióra jutott, hogy ha a hölgyközönség megszokja, hogy mű­vészeti alapon, mindennek az okát művészin látó szemmel kutassa és ezt a megszerzendő divat­esztétikai képességét mindinkább helyesen hasz­nálja fel ruhái összeállításánál, akkor egyrészt nagyon ízléses ruhák lesznek előállíthatók Magyar­országon is, másrészt megszűnik az a, most még olyan gyakran tapasztalható ízléstelenség, hogy a párisi vékony nőkre kreált fantasztikus ruhákat a mi, erőteljesebb asszonyaink is átveszik, továbbá az, hogy a párisi kokottokra tervezett ruha­modeleket nálunk tisztességes, és egyébként is szolid úriasszonyok is viselik. A magyar női ruha­tervezés és előállítás ma hazafias feladat is, mert sok millió korona maradhat berint ezen az úton az országban. A berlini és a bécsi érdekelt körök hölgy közönségükkel együtt máris nagyszabású ak­ciót indítottak az önálló német, illetőleg bécsi di­vat érdekében, nagyon fontos volna tehát most, ha Magyarország hölgyei is akcióba lépnének és di­vatesztétikai érzékük fokozatos fejlesztése mellett követelnék a magyar kéz készítette ruhákat. » — Görgei tábornok itthon. Görgei Artúr tá­bornok visegrádi nyaralójából visszaköltözött ked­den budapesti téli lakásába. A mentők automobil­ján dr. Szukováthy Imre mentőorvos és leánya, öz­vegy Sántha Kálmánné kíséretében jött be a fővá­rosba. Vác határában elmondotta az agg tábornok, hogy 1849-ben arra vonult seregével és egy csár­dánál, amely még ma is áll, milyen incidense volt. A menekülők kocsijainak ezrei elfoglalták az utat és elállották a csárda melletti híd átjáróját, úgy, hogy nem tudott seregeivel átvonulni. Csak­ nehe­zen sikerült megmagyarázni a menekülőknek, hogy, elsősorban a hadsereg elvonulása és biztonságba helyezése a fontos. A tábornok egészségi állapota jó, a másfél órás autóút nem viselte meg.­­ A Sáros- és Árva megyei kormánybiztosság. A hivatalos lap szerdai száma közli, hogy a mi­nisztérium Molnár Viktor kormánybiztos akadá­­lyoztatása esetére, a nevezett kormánybiztos he­lyettesítésével Szinyei-Merse Istvánt, Sáros- és Már­vavá­rmegyék főispánját bizta meg. — Adományok műlábra. Csütörtökön ismét megható adomány érkezett hozzánk műlábra: Tar­nay Kálmánné tanítónő Tornaőrsről 17 koronát küldött, amelyet tanítványai lelkes áldozatkészség­gel adtak össze. Ezenkívül Ágoston Ferenc (Bács­feketcehegy) 10 koroná­t, Barg Józsefné, állami b óvónő (Szilágynagyfalu) pedig 36 koronát küldött gyűjtése eredményeként, a következő levél kísé­retében: — Házról-házra kopogtattam be azzal a kéréssel, hogy bármilyen keveset, de adakozzanak ama hős ka­tonáink műlábára, akik a királyért, hazáért, s mind­nyájunkért küzdve vesztették el lábukat. Bár néhol ki­jelentették, hogy nem győzik a sok célra való adako­zást, mégis egy pár fillér adomány nélkül el nem bo­csátottak sehol. Magam is gondoltam: „Sok kicsi, sokra megy." De ha minden községből csak néhány korona gyűlhetne be, hálával gondolnának reánk hős vité­zeink, akiket a kínos mankóval való járástól megmen­tettünk. Kívánjuk, hogy példánkat sokan kövessék! A nemescélú adományokat rendeltetésük meg­jelölésével továbbítoltuk a Vörös Keresztnek. a Magyarok hazatérése Franciaországból. A belügyminiszternek Bregenzben működő kiküldöttje is­mét tizenhét magyar honost vett át az­ osztrák hatá­ron. Ezek közül Prucker Ida, Goldberger Rudolfné, Lichter Mária, Olajkár Franciska, Schandl Antal (fele­ségével és két gyermekével), Balogh Flórisné, Dimitro­vics Velimirné, Szulyovszkyné és Sch­necmehr Anna pénteken reggel 6 óra 25 perckor a Keleti pályaudvaron Budapestre érkeznek. Lier Lajosné, Morgenstern Sala­monné, Stampfl Anna és Schweitzer Madelaine magyar honosok Bécsben maradnak. A Magyar Tudományos Akadémia palotájá­nak előcsarnokában csütörtökön délben kegyeletes­­módon hódoltak Erzsébet királyné emlékezetének : leleplezték Holló Barnabás művét, fehér márvány­­reliefjét, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Erzsébet királyné koszorút helyez a haza bölcse,­­Deák Ferenc ravatalára. Az ünnepségnek különös fényt ad az, hogy a politikai és tudományos élet "képviselőin kívül Jenő főherceg is megjelent az ud­var képviseletében. A főherceg megérkezése után Berzeviczy Al­ibert, az Akadémia elnöke emelkedett hangú beszé­det mondott, kegyelettel adózva Erzsébet királyné és Deák Ferenc emlékének. Berzeviczy után Jenő főherceg a következő be­szédet mondotta : F ő császári és apostoli királyi Felsége, sakit a leleplezendő emléktábla felállításával újólag megnyilvánuló kegyeletes ragaszkodás Istenben­­nyugvó hitvese iránt régen meghatott, engem leg­kegyelmesebben megbizni méltóztatott, hogy kép­­viseletében a mai ünnepélyen megjelenjek . Külö­nös örömömre szolgál résztvehetni ennek az em­léktáblának a leleplezésén, amely, Deáke Ferenc ra­vatalának Erzsébet királyné által való megkoszo­rúzását ábrázolván, együtt örökíti meg a királynét, aki ha hitvesi szeretettől és meleg hazaszeretettől vezérelve, a király és a nemzet közti együttérzést­­és bizalmat mindig fáradhatatlan odaadással ápolta­­és erősítette és a nagy államférfiút, kinek oly ki­magasló része volt abban, hogy a király és a nem­zet az áldásos együttműködés alapját megtalálták és biztosították. Erősebben, mint valaha, érezzük ma, a megpróbáltatások idejében, hogy a Minden­kkható áldása kísérte a királyné és az államférfiú összhangzó törekvéseit, messze ragyogó bizonysága ennek a trón és a nemzetnek a mai viharokban mutatkozó megtörhetetlen egysége és az a felől

Next