Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-20 / 292. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ * 1914. november 2. (292. száza.) : Belga királyból francia király? : Nyomott a hangulat Bordeauxban !- Genf, november 18. A minap látogatást tett itt egy francia radikális képviselő, aki rendkívül érdekes dolgokat beszélt a francia kormánykörök hangulatáról. Bordeauxban, a francia kormány ideiglenes székhelyén, az a meggyőződés alakult ki,hogy a németek legutóbbi északi sikereidöntő jelentőségűek lehetnek. A hangulat rendkívül nyomott. Az illetékes körök kezdik belátni, hogy már nem soká lehet eltitkolni az igazat a főváros lakossága előtt. Már lemondtak arról, hogy a kormány visszatérjenPárisba. Poincarénak is az a nézete, hogy a kormánynak biztosabb helye van Bordeauxban. A radikálisok még hevesebben támadják a kormányt, mint a háború előtt. Clémenceau is a támadók közt van és Caillaux barátai jóltudják, mi volt az igazi oka a volt pénzügyminiszter brazíliai „missziójának." A zavar és félelem, amelyet a háborús események előidéznek, új reményt önt a royalistákba, akik ismét fenük megvalósításáról álmodoznak. A háború előtt a royalista párt csaknem elvesztette jelentőségét. Trónkövetelőjét, Fülöp orleansi herceget erősen kompromittálta az emlékezetes pör, amelyet felesége ellen indított s ma már számításba sem veszik a francia royalisták. Testvérének, Montpensier hercegnek trónköveteléséről sem igen lehet szó. Minthogy az Orleans-családban nem találtak alkalmas trónkövetelőt, igen tekintélyes "royalisták arra a gondolatra jöttek, hogy Albert belga királyt teszik meg jövendő terveik és reményeik központjául. Albert király, aki ebben a háborúban koronáját és országát elvesztette, nagyon népszerű a franciák közt; amikor Poincaré megbízásából nemrég egy, bátor ezredet feldiszitett a becsületrend keresztjével, a katonák feltűnően lelkesen ünnepelték. Albert király a Koburg-család tagja s rotona az angol királynak és az Orleans-háznak is. Atyja Lajos Fülöp egyik leányának fia volt, nem múlható áldozatkészség és hősiesség, amelylyel — az uralkodó hívó szavára — a magyar nemzet és vele együtt testvéri egyetértésben a monarkia összes népei küzdenek a dinasztia és a haza ellenségei ellen és amelylyel — bizton hiszem — győztesen fogják kiküzdeni a jövő áldásos fejlődés biztosítását. Ez érzelmektől áthatva, ő felsége nevében köszönetet mondok mindazoknak, akik ez emléktábla létesítésénél közreműködtek és megengedem, hogy az emléktábláról lehulljon a lepel. A főherceg ezután megnézte az emléktáblát, sokáig gyönyörködött annak szépségében, majd felvonultak az Akadémia dísztermébe, ahol Jenő főherceg cerclet tartott. NAPIJHIREK Erzsébet királyné emlékezete — A miniszterelnök utja. Berlinből táviratozzák, hogy gróf Tisza István miniszterelnök, aki szerdán este utazott el Bécsből, csütörtökön reggel odaérkezett. Tisza még este tovább utazott báró Haymerle nagykövetségi tanácsos kíséretében a német főhadiszállásra. — József főherceg Alcsúton. József főherceg, miután közel három hónapig a harctéren időzött, néhány napra hazatért családja körébe s a fővárosból Alcsútra utazott édesanyja, Klotild főhercegasszony és testvérei látogatására. Vele ment felesége, Auguszta főhercegasszony és fia, József Ferenc főherceg is. A látogatás, amely igen bensőséges és örömteli volt, csak rövid ideig tarthatott, mégis szakítottak maguknak annyi időt, hogy az alcsuti Vörös Kereszt-kórházat" megtekintsék. A magas vendégek ajándékokat osztottak ki a sebesült katonák között s mindannyival elbeszélgettek. — A tábori püspök a déli harctéren. Bjelik Imre püspök, tábori vikárius, csütörtökön reggel Budapestről a déli harctérre utazott. — Az erdélyi katolikus státus gyűlése. Kolozsvárról jelentik: Az erdélyi katolikus státus kedden tartotta meg közgyűlését, gróf Mailáth Gusztáv püspök elnöklésével. Megnyitó beszéde után következő indítványokat terjesztette elő: 1. Méltóztassanak megbizni azzal, hogy Ferenc Ferdinánd királyi herceg és Hohenberg Zsófiai hercegnő árváinak megírhassam, mennyire fájlaljuk mindannyian, hogy árvákká lettek s mily kegyelettel őrizzük fenséges szüleik példás életének és vértanúi halának emlékét; 2. Méltóztassanak felhatalmazni arra, hogy XV. Benedek pápának megírhassam, mennyire bízunk a béke áldásait nekünk visszaszerző főpapi hathatós imádságának erejében; végül 3. Szíves hozzájárulásukat kérem, hogy őfelségét, a mi szeretett királyunkat e gyűlésünkből táviratilag hódolatteljesen üdvözöljük és e nehéz napokban újra biztosítsuk, hogy egyek vagyunk az ő felkent személye iránti hűségben és hazafias kötelességeink teljesítésében. A püspök megnyitó beszédét a gyűlésen résztvevők lelkesen fogadták és előterjesztett indítványaihoz egyhangúlag hozzájárultak. Majd dr. Fejér Gerő státusi referens tette meg előterjesztéseit a státus múlt évi működéséről, a státusi iskolák beléletéről, a státusi uradalmak állapotáról és gazdasági eredményeiről. Végül kimondták, hogy a státusnak rendelkezésére álló 450.000 koronányi összeget a hadikölcsönre jegyzik. Egyben megbízták az elnökséget, hogy ez összeget félmillióra egészítse ki. Mailáth püspök 30.000 koronát jegyzett. — Az Albrecht-kórház. Az Albrecht-kórházban, amely békeidőben a 44-es híres gyalogezred laktanyája, most több mint 800 embert ápolnak. A sebesültek három pavillonban vannak elhelyezve, amelyek közül az egyik kizárólag tiszteké. A kórház mintaszerű gondossággal bonyolítja le a maga nemescélú üzemét. Naponta 250—300 kilogramm húst főznek a konyhában, ahol reggeltől estig folyik a munka. A napi menüvel meg lehetnek elégedve a betegek. Reggelire tejet, kávét, kakaót kapnak, délelőtt két tojást, tejet vagy sonkát, délben marha, borjú, vagy sertéssültet és tésztát. Húsievest minden nap kapnak a betegek és a hús mellé még főzelék jár. A gyomorbetegek természetesen egész más étrend szerint élnek a VIII. számú belgyógyászati pavillonban. Ennek a pavillonnak a vezetője dr. Molnár Béla főorvos, akinek nehéz munkájában dr. Wéber és dr. Arányi orvosok segédkeznek. A sebesültek orvosa dr. Frank, míg a kórházat Herzfeld hadnagy vezeti. Az Albrecht-laktanyát augusztusban rendezték be kórházzá. Akkor 5—600 embert ápoltak benne, de most már a „stand" meghaladja a 800-at, akiknek legnagyobb része sebesült. A látogatási idő alatt elhalmozzák a derék katonákat a jótékony emberek mindenféle apró figyelmességekkel. Kedves, megható jelenetek sorűn fordulnak elő itt, a betegek tanyáján. A minap egy fiatal leány jelent meg a kórházban, akit a szive hozott ide. A vőlegényéről semmi hírt sem kapott s megtudta, hogy az Albrecht-kórházban olyan betegek is vannak, akiknek a vőlegénye volt a parancsnokuk. Eljött hozzájuk s cserébe a vigasztaló hírekért szép, piros szekfüket hozott s szétosztotta a katonák között a vőlegénye kedvenc virágait . . . — A női divat és a háboru. Nagyon időszerű, érdekes tárgyról tartott előadást csütörtökön este ifjú Konda Béla, a Vasúti és Hajózási Klubban .A női divat művészete és a háború címen. A magyar ipar érdeke, a magyar divatművészet s a hölgyeknek ehez való hozzánevelődése azok a szempontok, amelyeket az előadó a klub dísztermében megjelent előkelő, nagy közönség figyelmébe ajánlott, úgy látszik sikeresen, mert zajosan megtapsolták. Kifejtette előadásában, hogy a párisi divat világuralmát a tradicionális okokon kívül elsősorban a franciák nagy művészeti kultúrája teremtette meg. Ma, amikor a párisi divatnak elmaradása folytán önként kínálkozik az alkalom a magyar női divat megteremtésére, ezt az alkalmat annál kevésbé szabad elmulasztani, mert a magyar ruhatervezésnek és készítésnek nemcsak nagy művészeti, hanem közgazdasági jelentősége is van. Azok az előkészületek, melyeket a magyar nőiszabó iparosok az iparművészek bevonásával máris megkezdtek, csak akkor vezethetnek eredményre, ha a hölgyközönség divatesztétikai ízlése is megfelelően kifejlődik. Érdekesen fejtegeti ezután a modern művészetnek a modern divattal való összefüggését s arra a konklúzióra jutott, hogy ha a hölgyközönség megszokja, hogy művészeti alapon, mindennek az okát művészin látó szemmel kutassa és ezt a megszerzendő divatesztétikai képességét mindinkább helyesen használja fel ruhái összeállításánál, akkor egyrészt nagyon ízléses ruhák lesznek előállíthatók Magyarországon is, másrészt megszűnik az a, most még olyan gyakran tapasztalható ízléstelenség, hogy a párisi vékony nőkre kreált fantasztikus ruhákat a mi, erőteljesebb asszonyaink is átveszik, továbbá az, hogy a párisi kokottokra tervezett ruhamodeleket nálunk tisztességes, és egyébként is szolid úriasszonyok is viselik. A magyar női ruhatervezés és előállítás ma hazafias feladat is, mert sok millió korona maradhat berint ezen az úton az országban. A berlini és a bécsi érdekelt körök hölgy közönségükkel együtt máris nagyszabású akciót indítottak az önálló német, illetőleg bécsi divat érdekében, nagyon fontos volna tehát most, ha Magyarország hölgyei is akcióba lépnének és divatesztétikai érzékük fokozatos fejlesztése mellett követelnék a magyar kéz készítette ruhákat. » — Görgei tábornok itthon. Görgei Artúr tábornok visegrádi nyaralójából visszaköltözött kedden budapesti téli lakásába. A mentők automobilján dr. Szukováthy Imre mentőorvos és leánya, özvegy Sántha Kálmánné kíséretében jött be a fővárosba. Vác határában elmondotta az agg tábornok, hogy 1849-ben arra vonult seregével és egy csárdánál, amely még ma is áll, milyen incidense volt. A menekülők kocsijainak ezrei elfoglalták az utat és elállották a csárda melletti híd átjáróját, úgy, hogy nem tudott seregeivel átvonulni. Csak nehezen sikerült megmagyarázni a menekülőknek, hogy, elsősorban a hadsereg elvonulása és biztonságba helyezése a fontos. A tábornok egészségi állapota jó, a másfél órás autóút nem viselte meg. A Sáros- és Árva megyei kormánybiztosság. A hivatalos lap szerdai száma közli, hogy a minisztérium Molnár Viktor kormánybiztos akadályoztatása esetére, a nevezett kormánybiztos helyettesítésével Szinyei-Merse Istvánt, Sáros- és Márvavármegyék főispánját bizta meg. — Adományok műlábra. Csütörtökön ismét megható adomány érkezett hozzánk műlábra: Tarnay Kálmánné tanítónő Tornaőrsről 17 koronát küldött, amelyet tanítványai lelkes áldozatkészséggel adtak össze. Ezenkívül Ágoston Ferenc (Bácsfeketcehegy) 10 koronát, Barg Józsefné, állami b óvónő (Szilágynagyfalu) pedig 36 koronát küldött gyűjtése eredményeként, a következő levél kíséretében: — Házról-házra kopogtattam be azzal a kéréssel, hogy bármilyen keveset, de adakozzanak ama hős katonáink műlábára, akik a királyért, hazáért, s mindnyájunkért küzdve vesztették el lábukat. Bár néhol kijelentették, hogy nem győzik a sok célra való adakozást, mégis egy pár fillér adomány nélkül el nem bocsátottak sehol. Magam is gondoltam: „Sok kicsi, sokra megy." De ha minden községből csak néhány korona gyűlhetne be, hálával gondolnának reánk hős vitézeink, akiket a kínos mankóval való járástól megmentettünk. Kívánjuk, hogy példánkat sokan kövessék! A nemescélú adományokat rendeltetésük megjelölésével továbbítoltuk a Vörös Keresztnek. a Magyarok hazatérése Franciaországból. A belügyminiszternek Bregenzben működő kiküldöttje ismét tizenhét magyar honost vett át az osztrák határon. Ezek közül Prucker Ida, Goldberger Rudolfné, Lichter Mária, Olajkár Franciska, Schandl Antal (feleségével és két gyermekével), Balogh Flórisné, Dimitrovics Velimirné, Szulyovszkyné és Schnecmehr Anna pénteken reggel 6 óra 25 perckor a Keleti pályaudvaron Budapestre érkeznek. Lier Lajosné, Morgenstern Salamonné, Stampfl Anna és Schweitzer Madelaine magyar honosok Bécsben maradnak. A Magyar Tudományos Akadémia palotájának előcsarnokában csütörtökön délben kegyeletesmódon hódoltak Erzsébet királyné emlékezetének : leleplezték Holló Barnabás művét, fehér márványreliefjét, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Erzsébet királyné koszorút helyez a haza bölcse,Deák Ferenc ravatalára. Az ünnepségnek különös fényt ad az, hogy a politikai és tudományos élet "képviselőin kívül Jenő főherceg is megjelent az udvar képviseletében. A főherceg megérkezése után Berzeviczy Alibert, az Akadémia elnöke emelkedett hangú beszédet mondott, kegyelettel adózva Erzsébet királyné és Deák Ferenc emlékének. Berzeviczy után Jenő főherceg a következő beszédet mondotta : F ő császári és apostoli királyi Felsége, sakit a leleplezendő emléktábla felállításával újólag megnyilvánuló kegyeletes ragaszkodás Istenbennyugvó hitvese iránt régen meghatott, engem legkegyelmesebben megbizni méltóztatott, hogy képviseletében a mai ünnepélyen megjelenjek . Különös örömömre szolgál résztvehetni ennek az emléktáblának a leleplezésén, amely, Deáke Ferenc ravatalának Erzsébet királyné által való megkoszorúzását ábrázolván, együtt örökíti meg a királynét, aki ha hitvesi szeretettől és meleg hazaszeretettől vezérelve, a király és a nemzet közti együttérzéstés bizalmat mindig fáradhatatlan odaadással ápoltaés erősítette és a nagy államférfiút, kinek oly kimagasló része volt abban, hogy a király és a nemzet az áldásos együttműködés alapját megtalálták és biztosították. Erősebben, mint valaha, érezzük ma, a megpróbáltatások idejében, hogy a Mindenkkható áldása kísérte a királyné és az államférfiú összhangzó törekvéseit, messze ragyogó bizonysága ennek a trón és a nemzetnek a mai viharokban mutatkozó megtörhetetlen egysége és az a felől