Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)

1914-11-04 / 276. szám

/ 4 vvwwwwv-^wwvvwwwwwwww Kérjük azokat a t. c. előfizetőin­ket, akiknek előfizetése október 11-én lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb megújítani szíveskedjenek. 11 PESTI NAPLÓ előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába is Bosznia-Herczegovinába . Egy hóra Negyedévre. Fél évre Egész évre 3­2.So korona 8.-16.— 32.— a „Divatszalon"-nal együtt negyed­évre 1O korona 50 fillér. Hadbavonult előfizetőinknek pontosan szállítjuk a Pesti Naplót tar­­tózkodásuk helyére ha a tábori posta számát az ezred nevét és számát, a századot kiadóhivatalunkkal közlik. A vad patinát is leszedtük róluk, ugy, mutat­koznak számunkra az ő békés­­ és igaz em­beri voltukban. És békés együttélésbe tanul­juk megismerni a kaukázusi parasztot, úgy mint a pétervári urat, a bajkáli muzsikát, a lodai iparost, a moszkvai ősoroszt és nisni-szijvgorodi bazárárust. Nemcsak néprajzi ös­smerettár kínálkozik igy az esztergomi és bol-dogasszonyi lakos számára, mely azelőtt a magyaron kivül csak a németet ismerte,­­ hanem megnyílik előtte ki tudja hány népfaj lelke, amelyet lassanként ismerni megtanul. Az idegenek számára pedig ugyanígy kitárul a magyar néplélek titka, amelynek csodás Bü-épségeiben egy életre tisztára füröszthetik zavaros tudatukat és amelytől soha többé oly távol nem lesznek, mint amilyen messziről hozzánk elkerültek.. Fajgyűlöletre támaszkodott a kapzsiság, amikor ránk uszította a háború vérebeit ab­ban a hitben, hogy szétmarcangolnak, cafa­tokra tépnek bennünket. Jól számított, mert a fajok egymástól sperenciás távolságokban, halálos ködökön át nézték egymást, remegő és­ gyűlölködő szívekkel, a nagy ismeretlen­től való félelmükben. De épp az a háború pa­radox igazsága, — főleg ezé a világháborúé — hogy minden lépéssel, melylyel az ellenségek egymást megközelítik, halványodik a régi gyűlölet. Mennél tovább tart ez a há­ború, mennél több népelemet uszít egymásra az irigység hóbortja, mennél világháborúbb lesz ez a világháború,­­ annál biztosabb, hogy nyomában az örök béke fog követ­kezni. M telképett, PESTI NAPLÓ . BOTCBÜICs 4. Az északi hábom A monarkia és Németország csatái Csernovieban helyreállt a nyugalom Csapataink az összes orosz támadásokat visszaverték Csernovic, november 3. Az oroszok minden törekvését, hogy a vá­rost visszaszerezzék, csapataink véresen visz­szaverték. A városban rend és nyugalom ural­kodik, a vasúti és táviróforgalom minden­­irányban helyreállott, az üzletek nyitva, a la­kosság hangulata lelkes. A bukovinai tartományi bizottság az osztrák miniszterelnökhöz Bécs, november 8. A bukovinai tartományi bizottság gróf Stürgkh S minisztereln­ökhöz a következő levelet intézte: Kegyelmes Ihrunkt őfelsége, legkegyelmesebb császárunk és urunk október 25-én kelt kegyes gon­doskodását fejezte ki a háború által­­közvetlenül sújtott vidékünknek és ezáltal legkegyelmesebben mindnyájunkat megnyugtatott Bukovinának súlyos megpróbáltatásokon átment lakossága vigasztalást és támaszt talált abban a tudatban, hogy közel áll­ó őfelsége szivéhez él őfelsége szavaiból bizalmat merít arra hogy a kormány gondoskodásának csakhamar sikerülni fog azokat a károkat és vesz­teségeket pótolni, amely bennünket ért és tartomá­nyunkat szebb jövő felé vezetni. A bukovinai her­cegség tartományi bizottsága, mint az egész lakos­ság hivatott képviselője, arra kéri Nagyméltóságo­dat, méltóztassék a tartomány lakosságának legalá­zatosabb köszönetét a legmagasabb trón zsámolyá­hoz eljuttatni azzal a kijelentéssel, hogy Bukovina népe mint eddig, úgy továbbra is, odaadással és változatlan hűséggel szenteli életét és vérét császá­rának és hazájának. Fogadja Nagyméltóságod ki­váló nagyrabecsülésünk és tiszteletünk kifejezését Az oroszok bukovinai kivonulásának híre Angliában Berlin, november­e. Rotterdamoin át ideérkezett londoni jelentések szerint egész Angliában kínos feltűnést keltett a Times ama bukaresti távirata, amely közli, hogy az oroszok Bukovina területéről kitakarodtak és már csak hátvédjeik kisebb csapatai állnak Cser­novitz táján. A Zeppelinek tovább bombázzák Varsót Berlin, november 4.­­ Hivatalos orosz jelentések megerősítik, hogy a Varsó előtt harcoló szibériai és kaukázusi csapa­tokat igen nagy veszteségek érték. Harc közben az egyik ezred élére háromszor kellett új parancsno­kot állítani. A Zeppelinek tovább bombázzák Varsót Krakó, november 3. Egy német repülőgép nagy pusztításokat oko­zott Varsóban. A ledobott bombák megöltek há­rom embert és súlyosan megsebezték az erkélyen álló Barbanell házaspárt Egy másik bomba az Elek Horsona-utcában esett le, megölte Krum keres­kedőt és leányát; hat férfi, öt asszony és két gyer­mek megsebesült A Bracka-utcában két gyermek és egy asszony, a Kocielna-utcában öt embert öl­tek meg a bombái. A legnagyobb pusztítást az egyik bomba a Etóka-utcában vitt véghez, ahol a­z aeroplánt figyelő emberek csoportjába esett. Itt hét ember veszítette életét és több mint húszan megsebesülte­k. Orosz jelentés az orosz-lengyelországi és galíciai harcokról Bukarest, november 3. Az Universal október 31-ikéről jelentést közöl, mely szerint Galíciában a San folyó egész mentén folynak az ütközetek, úgyszin­tén Przemysltől délre is. Az orosz főhadiszál­lásról érkezett jelentés szerint Orosz-Lengyel­országban, délre a Pilica folyótól, egy erdő­ségben, amely a Bialobrzeg—Silowasow, Po­lychna—Ijanovec vonalon fekszik, négy napon át tartó ütközet folyt az orosz és német csa­patok közt. Ugyanekkor a középen is rendkí­vül heves csatát kezdtek a németek az oro­szok ellen, akik Dadinov, Severinov, Marinov községek mentén álltak fel. Az orosz balszár­nyon szuronyrohamok is voltak, amelyeket az osztrák-magyar csapatok kezdeményeztek. A Berdzeje körüli harcok után az osztrák-ma­gyar csapatok a Jedlinsk—Ilza vonalon meg­erősítették pozícióikat. A Pilica balpartján ok­tóber 29-ikén a Jesov—Novomiaszto fronton újra megkezdődött az ütközet. Ezeknek a har­coknak az orosz hivatalos jelentés szerint ha­tártalanul nagy jelentőségük van. Berlin, november 1. Az orosz vezérkar október 30-iki jelentéséből közlik a következő adatokat: — Kelet-Poroszországban heves ütközetek folynak. A németek támadnak Bakalarzew környé­kén, Suwalkitól nyugatra. A Visztula melletti csa­pataink és az ellenség hátvédje között és a lodz­­zawichosti fronton szintén folyik a harc. Huszon­kilencedikén a Visztulán átkelt orosz csapatok és az osztrák-magyar csapatok között Jozefovónál ütközet volt. A Kárpátokban az osztrák-magyar csapatok nagyobb tevékenyégyt fejtenek ki Tar­kánál Egyesült erővel Berlin, november 3. A stuttgarti Süddeutsche Zeitung hosszabb cikkben ismerteti Ausztria-Magyarország háborúját Oroszországgal és a cikket így fejezi be: Tegyük fel, hogy az osztrák-magyar hadsereg feladatát nem ismerte volna fel olyan világosan és kevesebb sikerrel oldotta volna meg. Például nem tudta volna elhatározni magát, hogy Kelet-­ Galíciát határozatlan időre átengedje az ellenég­i­nek vagy pedig túlságosan sietett volna Krakó mel­lett fedett állásokban elhelyezkedni, anélkül, hogy az ellenségeit előzőleg két héten át feltartotta és borzasztó veszteségeket okozott volna neki. Mi lett volna annak a következménye? Az első esetben vagy döntő vereséget szenvedett volna Lembergnél Gálád gyanúsítások Prága, november 3. A Hlas Naroda vezércikkében foglalkozik az­zal az újsághírrel, amely szerint a szerbek a szerb és cseh nemzetiségű hadifoglyokkal, az oroszok pe­dig az elfogott vagy internált csehekkel különösen előzékenyen bánnak, úgyszintén azzal a jelentéssel, hogy Franciaországban az ott letelepedett elszá­sziak, csehek és lengyelek birtokait nem konfis­kálják és a következőket írja: Azzal, hogy közöt­tünk és a lengyelek között egyrészről, a többi nem­zetiségekhez tartozókkal másrészről különbséget tesznek, a nyilvánosságot tévedésbe akarják ejteni abban az irányban, hogy talán köztünk és álla­maink ellenségei között bizonyos viszony van, amelynél fogva azok nem tekintenek bennünket épp olyan ellenségeknek, mint többi bajtársainkat Ezzel meggyanúsítani akarják az állam iránt való becsületes hűségünket, lojalitásunkat, bemocskolni akarják a bennünk élő kötelességérzetet. Ezt a sze­retetreméltóságot azonban elkeseredett elszántság­gal visszautasítjuk. A mi igazi érzületünk abban mutatkozik, hogy a zászló alá hívottak közülünk hősiesen teljesítik kötelességüket Hadd válasszák ellenfeleink a gyanúsítás mérges fegyverét, mi visz­szautasítjuk azt A lembergi segélyakció Bécs, november 3. Horowitz Sámuelnek, a lembergi kereskedelmi kamara elnökének vezetésével gróf Stürgkh Károly miniszterelnöknél küldöttség jelent meg, amelyben Bacsevszki, Russmann, Neumann, dr. Kolischer és Rauch képviselők is részt vettek. A küldöttség em­lékiratot adott át a lembergi segélyakció tárgyában. Gróf Stürgkh miniszterelnök kilátásba helyezte a kívánságok teljesítését A küldöttség azután fölke­reste a kereskedelmi, a belügyi és a köz­munkaügyi­ minisztereket. Egyúttal közhírré teszik, hogy a ke­reskedelmi kamara további intézkedésig Bécsben székel, vagy az oroszok bevették volna Przemyszt, a máso­dik esetben pedig elegendő idő­­s erő állott volna az oroszok rendelkezésére, hogy seregeik egy ré­szével Krakót megkerüljék, amit már meg is kísé­reltek, vagy csapataik egy részét Kelet-Poroszor­szágba küldték volna, hogy a hohensteini vereséget kiköszörüljék. Mindkét ese­tben a helyzet végtelenül veszedelmessé vált volna és a második esetben alig sikerült volna Hindenburg második győzelme és hogy ennek mi lett voltra a következménye, arra gondolni sem merünk. Így gondoskodott az osztrák és magyar hadsereg ügyesen és vitézül a kritikus napokban Németország biztonságáról és gondos­kodni fog továbbra is épp úgy, mint a­hogy a mi hadseregünk is küzd Ausztria-Magyarországért. Ha Ausztria-Magyarországon Hindenburg neve bizal­mat ébreszt, úgy nálunk hasonló bizalomra talál Hötzendorff Conrad neve. Az osztrák-magyar ve­zérkar főnöke nagyszerű munkát végzett így ért­hetővé válik, hogy az osztrák-magyar hadsereg tisztjei vakon esküsznek az ő nevére.

Next