Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-11 / 313. szám
'S Budapest, pénlek 1914. december 11. PESTI NAPLÓ (313. szám.) Ellentétben vannak nemcsak az ellenséggel, hanem a saját népük lelkű idével is. És éppen ez is bizonyítja a mi ügyünk nagy igazságát. Nemcsak függetlenségi harcot vívunk, nem csupán a saját területünk épségét kell megóvnunk, hanem a cárizmus megtörésével fel kell szabadítanunk az Oroszországban elnyomott népeket és tömegeket is. Erreemlékeztet a megtagadott karácsonyi fegyverszünet, amelyet a római pápa kért és nagyon természetesen nem mi, akik győzelmes utunkon haladva az orosztól eddig semmiféle fegyverszünetet, vagy kíméletet nem kértünk, hisszük, hogy nem is kerülhet sor arra, hogy valamikor is kérjünk. rA/VVvVVVVWVVVVWV,Vt vwzvwwvwn Hogyan törtük át az orosz gyűrűt Levél a harctérről fjodznál teljesen körülzártuk Nikolajevics Nikoláj nagyherceg seregét; ha elég időnk lett volna, teljesen megsemmisítettük volna a kelepcébe került csapatokat. A gyűrűnk vékony volt, deércerős. A körülzárt oroszok hamarosan felismerték a helyzetük fenyegető veszedelmeit és aviatikusokat küldtek Varsóba segítséget kérő üzenettel. Az egyik repülőgépet, amikor már jött vissza Lodz felé, Rzondovénál német katonák lelőtték. Megtudtuk a halott pilóta zsebében talált levélből, hogy nagy orosz csapattömegek közelednek a lodzi sereg segítségére. Ez a hír csak még az eddiginél, is gyorsabb munkára sarkall minket. Már a következő napon elértük Viskitnot, amely már Lodz városának közvetlen közelében van. Ágyúink szakadatlanul dörögtek, a városban egész utcák dőltek romba, ezer és ezer orosz katona és békés polgár pusztult el a rettenetes golyózáporban. " Külső segítségnélkül’ a;?1 egész "'dVbá2* Sereg elpusztult volna a jól előkészített csapdában, de ehez már nem volt elég időnk. Egymásután jöttek a nyugtalanító jelentések. Szibériából érkezett, pihent orosz csapatok,sors menetben vonultak Rava felé és megszállották azokat a községeket, amelyeken át mi Lodzig jutottunk. Vasárnap este az a hír érkezett, hogy Bresinát, ahol sok sebesültünk feküdt, az oroszok elfoglalták és ezzel elvágták a visszavonulásunk útját. Több mellettünk állott csapat jelentései elmaradtak. Egy lovastiszt, aki negyven kilométert lovagolt az ellenséges vonalon keresztül, nagyon nyugtalanító híreket hozott. Órázról-órára vártuk a parancsot a visszavonulásra. Egész nap magas hóban álltunk, míg este megjött a parancs, hogy induljunk V. felé. Két órai menetelés után elértük a falut, de jó darabig kellett várnunk az országúton, míg a már korábban odaérkezett csapatok sorakoztak és megint útnak indultak. A házakon túl kemény csata folyt. Néhány srapner a falura is lecsapott. Három bajtársammal egy ház előtt álltam, mikor a házat hirtelen egy gránát találta el. Valamennyien a földre zuhantunk, a szétrobbanó lövedék szilánkjai több könnyű sebet ejtettek rajtam. Alvásról természetesen szó sem lehetett, egész éjjel álmatlanul hallgattuk az ágyuk dörgését. Reggel egy sok száz kocsiból álló kilométer hosszú trénoszlophoz csatlakoztam. Már feladtuk a lodzi orosz sereg körülzárolását és most már mi akartunk áttörni a minket körülfogó orosz gyűrűn. A legszebb rendben nyomultak előre a csapatok. Lodzból az ellenség nem követett minket, de előttünk állt havánál egy erős orosz sereg. A csapatok folyton harcolva nyomultak előre. Saját trénünkön, ágyúinkon kívül még mintegy hatezer orosz foglyot is vittünk magunkkal. A legtöbb gondot a sebesültek okozták, akik a szegényes parasztszekerekre rakva, a sáros után sokat szenvedtek. Dél felé a csatatér közelébe jutottunk. A sok szűz kocsi egy erdei tisztáson állapodott meg. Hirtelen fegyverek dördültek a fák között, egész golyófelhő repült el a fejünk felett. A hosszú kocsisor hirtelen megfordult és zajos orditozással, ostorpattogtatással, rettenetes zsivajjal vágtatva menekült visszafelé. Hirtelen új vezényszó hallatszott: állj! Mindenki álljon elő, akinek fegyvere van! A kocsikon fekvő könnyebb sebesültek ki bicegve, ki felkötött karral sorakoztak. Én is felkaptam a puskámat és beálltam a sorba. Egy sebesült hadnagy vette át a kommandót. Az oroszok közeledtek, mi hatalmas golyózáporral fogadtuk őket. Rögtön megfutottak. Széles rajvonalban nyomultunk utánuk és átkutattuk az egész erdőt. A fák között egy óra alatt hatvan oroszt fogtunk el, egy puskalövés nélkül. Az ütközet lármája mind halkabb lett, az oroszok visszavonultak. A Izén-oszlop tovább indult. Estefelé elértük a . . . ik gyalogezred néhány századát, én jelentkeztem szolgálattételre. Az első századhoz osztottak be. Hangtalanul mentünk a sírben, később feljött a hold és halavány fénynyel hintette be előttünk az utat. Az eddigi csatákban az ellenség néhány előretolt századát vertük meg és most közeled■rtünk csak az oroszok főerejéhez. Éjfél felé megállapodtunk és vártunk. Hirtelen puskagolyók csaptak közénk. A tapasztalt német gyalogosok szó nélkül lefeküdtek a földre. Tíz percig ropogtak a fegyverek, akkor hirtelen csönd lett. Még öt perccel később hatalmas, percekig zúgó hurrákiáltás törte meg az éjszaka csendjét. A német csapatok valahol a közelünkben rohamot intéztek egy orosz pozíció ellen. Amikor megint csend lett, feltűzött szuronynyal tovább indultunk. Másnap reggeltől estig tűzben álltunk, kemény küzdelem után elfoglaltuk a vasúti töltést, amely mögött az oroszok védekeztek. Egyik divíziónk rohammal elfoglalta B. városát és ezzel eldőlt a küzdelem: megint összeköttetést találtunk az északi német hadtestekkel, visszavonulásunk biztosítva volt. Az ellenséget megvertük és visszavonulás közben sok ezer foglyot ejtettünk. B. JA A. A téli háború A Pesti Napló haditudósítójától Hadisajtószállás, december 8. Azok a remények, amelyeket eleinte a háború gyors befejezéséhez fűztek, nem teljesültek. Amint ez a háború egyébként is gazdag volt meglepetésekben és lehetetlenné tett minden összehasonlítást régebbi hadjáratokkal és viszont új alapelveket állapított meg a jövő háborúja számára, úgy megdöntötte azt a föltevést is, hogy a gyors csapatmozdulatok és a hamarosan beálló pénzügyi kimerültség miatt a hadiállapot nem tarthat soká. A napóleoni hadjáratra való történelmi visszaemlékezés szülte valószínűen azt a hitet, hogy ez a háború nem nyúlhat bele a télbe. Minden szakmunkában megírták, hogy Napóleont nem az orosz fegyverek, hanem a hideg győzte le. Most azonban a hideg idő beálltának ellenére is javában benne vagyunk a háborúban és egyelőre nincsen semmi jel, amely azt mutatná, hogy a katonai műveletek a hivatalos tél 'megy'él,késsé élőtt 'séget' érnének. "'5-öt ellenkezően: Németország és a monarkia, valamint az entense óriási pénzügyi készülődése hosszú háború mellett szól. Csak szerencsés véletlen, amely az ellenség tökéletes megsemmisülését idézné elő. Vagy pedig váratlan politikai bonyodalom okozhatna gyökeres változást; más tényező azonban aligha — legkevésbbé pedig a tél. A hadműveletekre minden fajta időjárás befolyással van: a hőség éppen úgy, mint a hideg, a víz, mint a szárazság, vagy a fagy. Különbözőképpen befolyásolja ugyanaz az időjárás az egyes fegyvernemek működését és ugyancsak különféleképpen különböző terepen: a tűzvonalban, vagy pedig a hadtápvonalon. Egyelőre elegendő a hidegnek a különböző hadműveleti terepen való hatását ismertetni. A tűzvonalban a legfontosabb tényező a lövés, mégpedig a jól célzott lövés. Ha a katonán van elég meleg ruha, akkor tud ugyan lőni, de nem tud olyan jól, olyan biztosan célozni, mint nyáron. A hidegtől merev és nehézkes keze reszket, amikor tartja a puskát és így a golyó nem találhat olyan jól. Ennek az a következménye, hogy több muníció kell. A lövések minőségét a mennyiséggel kell megjavítani, hogy elnyerhessék azt a tűzbeli fölényt, amely az ellenséges állást a rohamra megérleli. Sokkal könnyebb a tüzérség dolga. A tüzér a legvastagabb keztyűben is éppen olyan jól dolgozhat, mint nyáron. Ebből az következik, hogy a téli ütközetekben a tüzérségnek még sokkal nagyobb lesz a szerepe, mint a nyáron volt. Ha nyáron is úgyszólván a tüzérség döntötte el a csatákat, még inkább fogja ezt tenni télen. Ama sok meglepetés egyike, amelyekben bennünket ez a háború részesített: a hadműveletek lassúsága, ami télen még növekedni fog. A keményre fagyott talajon, a mostani öldöklő szerszámok idején, ha a gyalogság nem áshatja be magát kellően, nehéz lesz rohamokat intézni az ellenséges állások ellen. Az emberanyag napról-napra drágább lesz, kímélni kell, nem szabad könnyelműen az ellenség tüzének odadobni. A csapatok tehát az eddiginél is lovább fognak megmaradni fedezékeikben és a harcok még hosszabb ideig fognak húzódni. Ez a körülmény talán kellemetlen lesz a pénzügyminisztereknek és a meleg kávéházban türelmetlenkedő újságolvasóknak, a csapatoknak azonban közömbös. A katonaság a hosszabb harc idején kényelmes sátrakat építhet, amelyekben tűrhető a hideg és ezekben a lövészárkok leváltott legénysége kipihenheti fáradalmait. A csapatoknak több élelemre is van szükségük, mint nyáron. Mindenki többet eszik, ha hideg van. Ennek folytán több élelmiszert kell hozni a front mögé, vagy pedig a meglevővel jobban kell takarékoskodni. Az élelmiszerek utánaszállításának lehetősége az utaktól függ, így megrvekedik a hadtápvonalak fontossága. Az ellátás egyébként egészen a hadtápvonal legkülső pontjáig télen-nyáron egyforma jó, mert raktáraink vasúti vonalak mentén vannak, amelyeken az időjárásra való tekintet nélkül szállíthatják az élelmet. Kisebb forgalmi zavarokat, mint például hófúvást figyelmen kivül lehet hagyni. Fontos szerepük van azonban mégisaz utaknak és egész elől a nyílt terepnek. Az utak és a nyílt terepek vagy keményre fagytak, vagy magas hó borítja őket. Ha megfagynak, éppen olyan jók sőt talán még jobban megfelelnek a kívánalmaknak, mint nyáron. Legföljebb az automobiloknak kell majd nehézséggel küzdeniük, de hát a trénünk legnagyobb része nem géperejű. Ha azonban hó borítja az utakat, késni fognak a szállítmányok és ezáltal is meg fognak lassulni a hadműveletek. Ugyanígy van ez a tereppel. A keményre fagyott terepen megrövidíthetjük utunkat, a mély hóban pedig késik, vagy pedig teljesen meghiúsul minden mozdulatunk. Mindez vonatkozik a kocsikra, amelyek Izénünk nagy részét képezik. Természetesen egészen másként áll a dolog a szánokkal és málhahordó állatokkal, amelyek különösen Szerbiában fognak csapatainknak jó szolgálatot tenni. A be nem fogott állat minden terepen keresztül jut és a hordható tábori konyhák belül-hátul egy ló, közöttük rúdon a konyha — rendesen fogják élelmezhetni ezentúl is katonáinkat. Ahol még ilyen tábori konyhánk nincs, ottan furfangos, jó eszű legényeink majd csak rájönnek, hogyan lehet ilyeneket készíteni. Annak a hadseregnek, amely ruhával, cipővel és megfelelő srénnel van fölszerelve, nem kell félnie a téli háborútól. A télnek legfőbb hatása: a hadműveletek meglassítása, semmi egyéb. A katonák nem fognak többet szenvedni, mint nyáron. Az igaz, hogy háborúban a katonaélet nem csupa gyönyörűség, de hát legényeink a harcmezőn vannak és nem valamelyik, pazar kényelemmel berendezett előkelő szállóban. A dolog azonban nem olyan veszedelmes, mint ahogy elpuhult, elkényeztetett emberek azt képzelik. A téli hadjárat különösen gondos szervezést kivált minden téren. Ahol ez meg van, ott sikerülni fog a tél, még a lengyelországi tél borzalmainak is elejét venni. De csak akkor. Tudva azt, hogy a hadvezetőségünk minden tekintetben kitűnően gondoskodott csapatainkról, remélhetjük, hogy derék katonáinknak sikerülni fog vállalkozásukat még e télen győzelmesen befejezni.