Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-17 / 319. szám
Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. december 17. (319. szám.) / A harcvonal felé Fényképek az elhagyott lövészárkokban .A Pesti Napló kiküldött tudósítójától Kárpáti harctér, december 15. Ki hinné: a délutáni órákban ömlik a hólé a hegyek lejtőin és a messzibe nyúló felvidéki földek szinte plain-air-ben pompáznak. Nagyszerű kontraszt: a magasba szökő hegyek ormain rég leesett hó fehérlik, a völgyekben pedig és a hegylábaknál elvezető országutakon süt a nap, úgy, hogy menetelő katonáink sapkátlanul, izzadva haladnak a harcvonal felé. Elől egy ski-csapat megy, kezükben idomtalan szántalpat szorongatnak, minden percben készen a használatra. Egy fehér sereg. A katonákon pedig meleg báránybőr bekecs, fehér nadrág, fehér zubbony és fehér hósapka. Utánuk vonul a „kutya-csapat". A katonák nevezték így el ezt az osztagot, melynek minden tagja két-két hatalmas, erős, élénk újfundlandi kutyát vezet maga mellett pórázon. A felvonulásuk roppant érdekes és a tapasztalatlan ember szeme előtt majdnem nevetséges. Hol a kutyák húzzák a katonákat, hol a katonák húzzák a kutyákat. Persze ezek a jelenetek nem folynak le kedélyesség nélkül. A katona eleinte becézi, kéri és simogatja a makacskodó szép, nagy állatot, amely azonban úgy véli, hogy jobb állni, mint menni és hiába minden szép szónak, áll és néz, bámulja a hegyeket, utána akar szaladni a lomposan kóválygó varjaknak és nem megy a katona után. A ski-osztaghoz tartozó katona végre is megunja a dolgot, ordítani, káromkodni kezd, ráüt a kutyára, amely mindezek dacára se hajlandó menni. Az ilyen esetek aztán nagy gaudiumot keltenek a csapatok közt. Amerre haladunk, az már harctér volt néhány nappal ezelőtt. Az országutak mentén lövészárkok húzódnak egymás ellen irányuló földhomlokzattal, az árkokban döglött lovak hullái fekszenek, konzervdobozok, töltények, rossz fegyverek és egyéb hadiszerek árválkodnak, amerre csak nézünk. A tartalékcsapatok frissen, tüzelve a harci vágytól mennek a kijelölt irányba. Csak a ski-csapatok tűnnek el lassan-lassan, elnyeli őket a hegy, eltakarja őket a szakadék és összeolvadnak a hóval. Már ők talán akcióban is vannak, míg a gyalogság és egyéb fegyvernem egyre halad a harcvonal felé... Trén állja utunkat. A kis, élénk szemű és roppant erejű mokány lovacskák lehorgasztott fejjel szomorkodnak a szürke szekerek előtt. Hopp, már nem kell sokat mennünk, már hallatszik a fegyverropogás, tompán, fáradtan jön az ágyúszó visszhangja. Megállunk. Sétára indulok az elhagyott lövészárkok mellett, hoszszan elnézem és tüzetesen vizsgálom ezeket a szimetrikus földágyakat, melyekben a katonák vetnek, de a halál arat. Az idő kezd hűvösre fordulni. A lövészárkok busán, baljósan tekintgetnek reám. Mintha fájdalmakról, rosszul végződő szerelmekről, bárgyú bukásról és halálról meditálnának. Oh, de beszédes ajkú árkok ezek, csak meg kell érteni, amit mondanak. Bemegyek egy ilyen árokba. Érezni akarom azokat az emóciókat, melyek itt születnek. Egy katonasapkát pillantok meg. Szegélye mellől rózsaszínű tábori lap mosolyog felém. Kiveszem és olvasni kezdem. Egy anya sorai a fiához. A levelező lapon ez áll: Egyetlen fiam! Kívánom neked tiszta szivemből, hogy a jó Isten vezéreljen tovább is utaidon. Minden nap járok templomba és arra kérem az Egek urát, hogy őrködjön feletted és védjen meg minden veszélyben. A szívem, hej, gyakran megsajog, ha arra gondol, hogy te, egyetlen fiam, hidegben, esőben, sárban ott virrasztál az árokban és pusztítod a muszkát. Csak küldj levelet gyakran, mert nagyon nyugtalan vagyok. Menyasszonyoddal együtt töltjük az estéket és imádkozunk érted. Csókol anyád. Magamhoz vettem a rózsaszínű kártyát. Ki tudja merre jár a címzett, b-e még levelet az édesanyjának. Az autót, melylyel a harcvonal felé tartunk, még nem hozta rendbe a derék soffőr. Tovább bolyongtam a lövészárokban. Az árok szélén enyves ház fotográfiákat fedeztem fel. A primitív papírlapokról gyerekfejek mosolyogtak rám. A képek közepén mindenütt egy szomorú hölgy állott, karját áldólag tartotta a gyerekek vállain. A képeken csak ennyi az írás: Apukának. Igen: apukának küldték az új családi felvételeket. Apuka bizonyára már látni szerette volna övéit, már vágyakozott utánuk, hát irt haza, hogy küldjék el a fotográfiákat. A család több felvételt csináltatott és kész örömmel küldte a képeket, melyekre csak egy szót írtak: apukának. Mit lehessen tudni, hogy hol jár most apuka és viszont látja-e azokat, kiket annyira szeretett. A soffőr akadályozott meg a további kutatásomban. Jelentette, hogy indulhatunk. És mentünk a harcoló apukák és a hős egyetlen fiuk felé ... | Kázméri Kázmér. \ ^AA^VWW\AAA/WWWWWWWWW/WW A németek fölénye A Corriere della Sera az általános helyzetről — Saját tudósítónktól — Milano, november 14. Angelo Gatti-nak, a Corriere della Sera katonai munkatársának fejtegetései az általános helyzetről ezúttal a szokottnál is érdekesebbek, annak tanúságaként, hogy az olasz lap, amely eddig oly hangos hirdetője volt az entente sikereinek, már nem zárkózhatik el az elől, hogy az újabb fordulatokat tudomásul vegye és kellő jelentőségükben méltányolja. Franciaországban az ellenfelek úgyszólván mozdulatlanok azokban a pozíciókban, amelyekbe két hónap előtt helyezkedtek el. — írja Gatti. — Minek tulajdonítandó ez a mozdulatlanság ? Az erők egyenlőségének, amely egy idő óta a nyugati harctéren mutatkozik. A németeknek a háború elején határozott számbeli fölényük volt, amely most már nincsen meg, mert a keleti harctér számos csapatot vont el, főleg október vége felé. Ezzel szemben Franciaország nem tudja megfelelően növelni azt a sereget, amelylyel a háborút megkezdette. Nem kell ezt részletesen bizonyítani, elegendő arra gondolni, hogy Franciaország, ha tudott volna új emberekből alakított szilárd egységekkel közbelépni, nem engedte volna meg, hogy az ellenség francia földön maradjon. Angolországnak kellett volna megnövelnie seregét. De azokat a csapatokat, amelyeket a gyarmatok küldöttek Európába Kanadából, Ausztráliából, Indiából és amelyek kétségtelenül jó csapatok, Törökország közbelépése lekötötte. Törökország így közvetett, de hathatós segítséget nyújt szövetségeseinek, megállítva mindazokat a seregeket, amelyek máskülönben a szövetségesek franciaországi táborát erősítették volna. Ezek után Angelo Gatti azt fejtegeti, hogy a német offenzíva akár Páris, akár Calais ellen mindaddig, amíg a mai katonai helyzet fennáll, céltalan. Az offenzíva sokkal megokoltabb volna a szövetségesek, főkép a franciák részéről. De hogyan? Ahoz, hogy eredményt érjenek el, legalább is a Rajnáig kellene visszaszorítaniuk a német sereget, a háború által elpusztított területek száz kilométereit hagyva maguk mögött. Föl van-e készülve a francia sereg erre az erőfeszítésre? Kételkednünk kell ebben, éppen jelenlegi mozdulatlanságuk folytán. Ami Angliát illeti, mint már mondottuk, más harctereken kell fölhasználnia azokat az erőit, amelyek megadták volna a lehetőséget arra, hogy a kontinensen támadóan lépjen föl. Ezek után: várjon meddig marad ilyen a helyzet Franciaországban? Sokáig, talán mindaddig, amíg a Lengyelországban folyó csata az általános stratégiai helyzetet oly módon meg nem változtatja, hogy a most hosszúra nyúló jellegű harcot valamelyik fél döntő jellegűvé tehesse. E kapcsolat megállapítása után többszörös jelentőségű az, amit Angelo Gatti a keleti harctéri helyzetről mond. A lengyelországi harcot borzalmasnak, de mozdulatlannak gondoltuk, és ime, ehelyett változatos és mozgó, északon Lowitznál, Lodzzal a központban és délen Krakónál, észak vagy kelet avagy nyugat felé hajladozva. Minek tulajdonítandó ez a mozgás? Annak a ténynek, hogy a németek jól átértették azt a feladatot, amely reájuk hárult és logikusan ehhez alkalmazták akciójukat oly ellenféllel szemben, amely katonáinak számánál fogva nagy eleven erőt jelentett, ők ugyanoly eleven erővel léptek fel. Nem engedték át az ellenfélnek azt az előnyt, amely a mozgás nagyobb erejében van, hanem ők maguk is megmozdultak. Minthogy távol kellett tartani az ellenséget a határoktól, helyesen a legjobb módnak azt gondolták, hogy ne várják be a ház küszöbénél, hanem akkor verjék vissza", amikor még messze jár. Az offenzívának ez a gondolata Hindenburg tábornagy érdeméből a mozgás erejének okos alkalmazásából állott. Az oroszok kiváló vezérei más manőverrel válaszoltak erre, amely azonban nézetünk szerint a németekénél kevésbbé hathatósnak bizonyult. Kit illet meg most, hogy a harc offenzív jelleg mellett kitartson? Elmúlt az az idő, amikor a döntés a két harctér között ingadozott. Ma Franciaország és Anglia már nem foglalkoztathatja Németországot, a németeknek tehát Lengyelországba felvonultatott seregükkel a végsőkig kell kitartaniuk, hogy megverjék az oroszokat. Ezzel szemben az oroszoknak sokkal kevésbbé felelhet meg, hogy újra offenzívába lépjenek. Elsősorban a seregben rejlő okoknál fogva. Egy idő óta apró tünetek mutatják, hogy az orosz seregnek már nincs meg az a szilárdsága, mozgásának az a biztonsága és precizitása, amelyet a háború elején mutatott. Számbeli fölénye a szövetségesek fölött eléggé megcsökkenhetett. Újoncok talán vannak, de ez nem tudja pótolni a tisztek hiányát. Az ellátás is fogytán lehet már. Talán — és itt újra érezhető a török közbelépés hathatós volta — a seregek egy részét a déli határokra kellett küldeni. Végeredményben sejteni lehet, hogy az orosz sereg már nem képes pótolni veszteségeit és át kell engednie ezen a téren is az előnyt a németeknek, akiknek kiegészítő eszközei sokkal gyorsabbak. Németország, amely máig a legtöbb hasznosítható eleven erővel rendelkező nemzet és ennélfogva a háborús akciók tengelye, Franciaországban mozdulatlanságra kényszeríti az ellene fellépő erőket, míg Lengyelországban még folytathatja offenzíváját. Kétségtelen, hogy ma ellenfeleinél jobb helyzetben van. VWWWNAAAVWWVSArt/VVVWAA/WVVA« Legújabb (Táviratok és telefonjelentések) Angol tengeralattjáró a Dardanellákban Elsülyesztett egy török páncélost London, december 16. (Reuters) A D. 11. angol tengeralattjáró naszád tegnap behatolt a Dardanellákba, erős áramlat dacára elsiklott öt aknasor alatt és torpedót lőtt a Mesudie török páncélosba, amely az aknatelep őrizetére volt kirendelve. Az ellenséges tüzérség üldözése dacára a tengeralattjáró teljesen sértetlenül tért vissza, miután ismételten alámerült és 9 órán át volt víz alatt. Amidőn a torpedó kilövése után először felmerült, látta, hogy a Mesudie hátsó része már elsülyedt. ) A törökök megverték az oroszokat Konstantinápoly, december 1®. (Hivatalos jelentés.) A veni vilajet keleti határán több napon át folyt harcok a mi javunkra fejeződtek be. Az ellenségnek Serail melletti makacsul védett pozíciója csapataink egy átkaroló mozdulata folytán jutott birtokunkba. Az ellenség Katar irányában visszavonult, miközben lovasságunk üldözi. Csapataink bevonultak Serailba. Egy angol cirkáló Jaffa és Gazza között eredménytelenül bombázta egyik kisebb partvédő erődünket. Beirut közelében az Askold orosz cirkáló két kisebb hajónkat elsülyesztette. A Mesudie régi kaszárnyahajó elsülyedése a lefolytatott vizsgálat eredménye szerint vagy úszó aknába ütközésre, vagy pedig egy a hajó ellen irányult forgedólövésre vezetendő, vissza.