Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-18 / 320. szám

Budapest, 1914. 65-ik évfolyam, 320. szám Péntek, december 18. APRÓ HIRDETÉSEK A01 Egyes szó 4 fillér, vastagabb betűvel 12 fillér Hirdetések milliméter ssimitlS-ssl, dijsasbás szelek­ Fut az orosz sereg Az egész vonalon visszavonulásra kényszeritettük az ellenséget — A németek is, a mi csapataink is Lodztól a Kárpátokig üldözik az oroszokat Hivatalos jelentés. (Érkezett december 17-én délután 5 órakor.) Az utolsó hírek semmi kétséget sem hagynak többé az iránt, hogy az orosz főerő elrentdrrása megtört. A déli szárnyon a limanovai többnapi csatában, északon szövetségeseink által Lodznál és immár a Bzura mentén is teljesen megvert ellenség, amelyet a Kárpátokon át történt előnyomulásunk délről fenyeget, meg­kezdte az általános visszavonulást. Ezt a Kárpátok elővidékén makacsul küzdve, fedezni igyekszik. Itt csapataink a Kraszno— Zaklicyn-vonal felől támadnak, az arcvonal többi részén az üldözés folyamatban van. Hof­er, vezérőrnagy a vezérkar főnökének helyettese Berlin, december 17. A nagy főhadiszállás jelenti december 17-ikén délelőtt. A kelet- és nyugatporoszországi határról nincs jelenteni való A Szilézia és Posen ellen bejelentett orosz támadás teljesen összeomlott. 7 Az ellenséges Hadseregeket egész Lengyelország­ban szívás, elkeseredett arcvonali harcok után visszavonulásra kényszerítettük. 11z ellenséget mindenütt üldözzük. A tegnapi és tegnapelőtti északlengyelországi harcokban nyugat­poroszországi és hesszeni ezredek vitézsége hozta meg a döntést. E döntés gyümölcsei ez idő szerint még át nem tekinthetők. Legfelső hadvezetőség A győzelem hatása Berlinben Berlin, december 17. A keleti hadszíntéren aratott győzelem híre villámgyorsan elterjedt a lakosság között és le­írhatatlan lelkesedést keltett. Nyomban fellobo­gózták a házakat, igen sok helyütt osztrák és magyar zászlókkal is. Az iskolák holnap zárva maradnak. A lapok ujongó örömmel szólnak a nagy győzelemről, mely a legnagyobb világ­történelmi győzelmek sorában áll és dicsőítik az osztrák-magyar csapatok részvételét. A Berliner Tageblatt írja: A mi örömünk­­.Ausztria-Magyarországé is. Az új, gyönyörű győzelmet csak a velünk szövetséges hadsereg hű és bajtársi támogatásával lehetett kivívni.­­ A Lokalanzeiger írja: A cár óriási hadse­regével egész más ércanyagból való hadsereg szállott szembe: poroszok, hesszeniek, szászok, osztrákok és magyarok. A lap a lengyelországi csatát összehasonlítja a salamissi, catalaunumi és lipcsei csatákkal és azt írja: A győzelmet kö­szönhetjük Hindenburg lángelméjének és a Né­metország és Ausztria-Magyarország dicső zászlói alatt küzdő csapatok hősiességének. A Taegliche Rundschau irja: Gyönyörűen, a legnagyobb stílusban bevált a fegyverközös­ség a habsburgi monarkia népeivel. A szü­ksé­gesség, hogy a rendelkezésre álló erőket a fő ellenfél ellen sorakoztassák, megmagyarázza, hogy az osztrákok és a magyarok Szerbiába nem küldtek több csapatot. A szerbek, akik ma Belgrádban győzelmi komédiát játszanak, az osztrákoktól és magyaroktól Dél-Lengyelor­szágban súlyosabb vereséget szenvedtek, sem­mint Nisnél és Valjevónál szenvedhettek volna. / ' Mindenütt visszaverik a francia támadásokat Berlin, december 17. A nagy, főhadiszállás jelenti december 17-én délelőtt. Nieuportnál a franciák támadásaikat minden eredmény nélkül folytat­ták. Zillebecke és Labasse közt is támadásokat kíséreltek meg, amelyeket azon­ban az ellenségnek igen súlyos veszteségeket okozva, visszavertünk. A fran­ciáknak azt a szándékát, hogy Soissonnál az Aisne folyón hidat verjenek, tü­zérségünk meghiúsította. Rheimstól keletre egy francia földerőművet szétrom­boltunk­ ,­­ a legfőbb hadvezetőség December 17. 1914 december 17 — ez mindenkoron­ megkülönböztetett dátuma lesz a német tör­ténelemnek. A fiatal német hajóraj­ néhány hajója ma két angol várost bombázott, Scar­borought és Hartlepoolt. Mind a kettő a yorki grófságban van, olyan területen, amelyet a közhit eddig idegen fegyverek, hajók és ka­tonák számára meg nem közelíthetőnek tart­­tott. Ám mégis kiszámított ívben repülő né­met bombák tüzet gyújtottak e két angol parti városban, a yorki grófságban és német hajók érintették Hullt is, a halászvároskát, amely nevezetességre vergődött az orosz-japán háborúban. Hullban volt, hogy angol halá­­szoknak öltözött japán tengerész katonák kárt tettek az elvonuló orosz hajórajban, amely­nek parancsnoka a szerencsétlen Rosdeszt­venszky volt. Akkor Anglia halálosan gyű­­­lölte a Japánnal háborúzó Oroszországot, ma szövetségese, mint ezt mindenki tudja és most a német hajók jelentek meg a nevezetes He­lyen, amely egykoron első tüntetés volt a ja­pán-angol szolidaritás mellett. Anglia akkor még a barbárságot gyűlölte, igaz, hogy fa­lánksága már akkor is érlelte a német elleni gyűlöletet, ezt az érzést, ezt a csúnya irigy ér­zést, amely most háborúban kifakadván­ olyan iigy kárt tett Angliában. . - '­­ És ugyanazon a napon, amikor végérvé­nyesen megszűnt az angol területek és az an­gol vizek érintetlensége, e napon, amikor a német bombáktól való félelmükben este a sö­tétség és a köd ólomköpenyébe burkolóznak az angol városok és lámpát, gyergyát gyúj­­­ani bennük halálos bűn, e napon, ami­,­kor a vacogó félelem reszkette meg Buckingham-ot, a király palotáját és a többi nagy uri házakat és a finom klubokat és min­dent, ahol az élet eddig oly biztonságos, oly uri, oly angol volt, ugyanezen a napon, de­­­cember 17-ikén a német szárazföldi se­reg a mi seregeinkkel egyesülve döntő vereséget mért a Szilézia­ és Porosz-Lengyel-­­ország ellen merészkedő hatalmas orosz se­regre. A német hadsereg az egész fronton meg-, verte az oroszokat, mindenütt üldözi őket és olyan zsákmányt aratott, amelyet idáig még megszámlálni sem lehetett. Huszonnégy óra alatt ütötte arcul Német­ország a világ két nagy hatalmasságát, az Egyesült Királyságokat és a cár birodalmát. A legnagyobb flotta által védett partokat bom­bázta és döntő csapást mért a világnak számai szerint legnagyobb szárazföldi seregére is. Mit jelent ehez képest a franciák gyermekes offen­zív kísérlete Flandriától Elzászig? Gullivert csipkedték a törpék. És mindenki tudja, ma­guk a franciák is, a Flandriában harcoló an­­­gol zsoldosok is, hogy a nyugati harctér ese­ményei ma lényegtelenek. A lengyelországi nagy viaskodásnak még az elején mondták ők ma­guk a franciák és az angolok — és hihető­, hogy­­ azt, amit akkor mondtak, most is hi­i­szik , hogy az egyetemes hadjárat sorsa a lengyel vérmezőkön dől el. Ezt a sorsdöntést megkapták, noha teljesen különböző formá­ban, mint akkor kívánták. A lényeg Lengyelországban történt­­és döntés a szövetséges német és­­osztrák-magy­ar "

Next