Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-18 / 320. szám
Budapest, 1914. 65-ik évfolyam, 320. szám Péntek, december 18. APRÓ HIRDETÉSEK A01 Egyes szó 4 fillér, vastagabb betűvel 12 fillér Hirdetések milliméter ssimitlS-ssl, dijsasbás szelek Fut az orosz sereg Az egész vonalon visszavonulásra kényszeritettük az ellenséget — A németek is, a mi csapataink is Lodztól a Kárpátokig üldözik az oroszokat Hivatalos jelentés. (Érkezett december 17-én délután 5 órakor.) Az utolsó hírek semmi kétséget sem hagynak többé az iránt, hogy az orosz főerő elrentdrrása megtört. A déli szárnyon a limanovai többnapi csatában, északon szövetségeseink által Lodznál és immár a Bzura mentén is teljesen megvert ellenség, amelyet a Kárpátokon át történt előnyomulásunk délről fenyeget, megkezdte az általános visszavonulást. Ezt a Kárpátok elővidékén makacsul küzdve, fedezni igyekszik. Itt csapataink a Kraszno— Zaklicyn-vonal felől támadnak, az arcvonal többi részén az üldözés folyamatban van. Hofer, vezérőrnagy a vezérkar főnökének helyettese Berlin, december 17. A nagy főhadiszállás jelenti december 17-ikén délelőtt. A kelet- és nyugatporoszországi határról nincs jelenteni való A Szilézia és Posen ellen bejelentett orosz támadás teljesen összeomlott. 7 Az ellenséges Hadseregeket egész Lengyelországban szívás, elkeseredett arcvonali harcok után visszavonulásra kényszerítettük. 11z ellenséget mindenütt üldözzük. A tegnapi és tegnapelőtti északlengyelországi harcokban nyugatporoszországi és hesszeni ezredek vitézsége hozta meg a döntést. E döntés gyümölcsei ez idő szerint még át nem tekinthetők. Legfelső hadvezetőség A győzelem hatása Berlinben Berlin, december 17. A keleti hadszíntéren aratott győzelem híre villámgyorsan elterjedt a lakosság között és leírhatatlan lelkesedést keltett. Nyomban fellobogózták a házakat, igen sok helyütt osztrák és magyar zászlókkal is. Az iskolák holnap zárva maradnak. A lapok ujongó örömmel szólnak a nagy győzelemről, mely a legnagyobb világtörténelmi győzelmek sorában áll és dicsőítik az osztrák-magyar csapatok részvételét. A Berliner Tageblatt írja: A mi örömünk.Ausztria-Magyarországé is. Az új, gyönyörű győzelmet csak a velünk szövetséges hadsereg hű és bajtársi támogatásával lehetett kivívni. A Lokalanzeiger írja: A cár óriási hadseregével egész más ércanyagból való hadsereg szállott szembe: poroszok, hesszeniek, szászok, osztrákok és magyarok. A lap a lengyelországi csatát összehasonlítja a salamissi, catalaunumi és lipcsei csatákkal és azt írja: A győzelmet köszönhetjük Hindenburg lángelméjének és a Németország és Ausztria-Magyarország dicső zászlói alatt küzdő csapatok hősiességének. A Taegliche Rundschau irja: Gyönyörűen, a legnagyobb stílusban bevált a fegyverközösség a habsburgi monarkia népeivel. A szükségesség, hogy a rendelkezésre álló erőket a fő ellenfél ellen sorakoztassák, megmagyarázza, hogy az osztrákok és a magyarok Szerbiába nem küldtek több csapatot. A szerbek, akik ma Belgrádban győzelmi komédiát játszanak, az osztrákoktól és magyaroktól Dél-Lengyelországban súlyosabb vereséget szenvedtek, semmint Nisnél és Valjevónál szenvedhettek volna. / ' Mindenütt visszaverik a francia támadásokat Berlin, december 17. A nagy, főhadiszállás jelenti december 17-én délelőtt. Nieuportnál a franciák támadásaikat minden eredmény nélkül folytatták. Zillebecke és Labasse közt is támadásokat kíséreltek meg, amelyeket azonban az ellenségnek igen súlyos veszteségeket okozva, visszavertünk. A franciáknak azt a szándékát, hogy Soissonnál az Aisne folyón hidat verjenek, tüzérségünk meghiúsította. Rheimstól keletre egy francia földerőművet szétromboltunk , a legfőbb hadvezetőség December 17. 1914 december 17 — ez mindenkoron megkülönböztetett dátuma lesz a német történelemnek. A fiatal német hajóraj néhány hajója ma két angol várost bombázott, Scarborought és Hartlepoolt. Mind a kettő a yorki grófságban van, olyan területen, amelyet a közhit eddig idegen fegyverek, hajók és katonák számára meg nem közelíthetőnek tarttott. Ám mégis kiszámított ívben repülő német bombák tüzet gyújtottak e két angol parti városban, a yorki grófságban és német hajók érintették Hullt is, a halászvároskát, amely nevezetességre vergődött az orosz-japán háborúban. Hullban volt, hogy angol halászoknak öltözött japán tengerész katonák kárt tettek az elvonuló orosz hajórajban, amelynek parancsnoka a szerencsétlen Rosdesztvenszky volt. Akkor Anglia halálosan gyűlölte a Japánnal háborúzó Oroszországot, ma szövetségese, mint ezt mindenki tudja és most a német hajók jelentek meg a nevezetes Helyen, amely egykoron első tüntetés volt a japán-angol szolidaritás mellett. Anglia akkor még a barbárságot gyűlölte, igaz, hogy falánksága már akkor is érlelte a német elleni gyűlöletet, ezt az érzést, ezt a csúnya irigy érzést, amely most háborúban kifakadván olyan iigy kárt tett Angliában. . - ' És ugyanazon a napon, amikor végérvényesen megszűnt az angol területek és az angol vizek érintetlensége, e napon, amikor a német bombáktól való félelmükben este a sötétség és a köd ólomköpenyébe burkolóznak az angol városok és lámpát, gyergyát gyújani bennük halálos bűn, e napon, ami,kor a vacogó félelem reszkette meg Buckingham-ot, a király palotáját és a többi nagy uri házakat és a finom klubokat és mindent, ahol az élet eddig oly biztonságos, oly uri, oly angol volt, ugyanezen a napon, december 17-ikén a német szárazföldi sereg a mi seregeinkkel egyesülve döntő vereséget mért a Szilézia és Porosz-Lengyel-ország ellen merészkedő hatalmas orosz seregre. A német hadsereg az egész fronton meg-, verte az oroszokat, mindenütt üldözi őket és olyan zsákmányt aratott, amelyet idáig még megszámlálni sem lehetett. Huszonnégy óra alatt ütötte arcul Németország a világ két nagy hatalmasságát, az Egyesült Királyságokat és a cár birodalmát. A legnagyobb flotta által védett partokat bombázta és döntő csapást mért a világnak számai szerint legnagyobb szárazföldi seregére is. Mit jelent ehez képest a franciák gyermekes offenzív kísérlete Flandriától Elzászig? Gullivert csipkedték a törpék. És mindenki tudja, maguk a franciák is, a Flandriában harcoló angol zsoldosok is, hogy a nyugati harctér eseményei ma lényegtelenek. A lengyelországi nagy viaskodásnak még az elején mondták ők maguk a franciák és az angolok — és hihető, hogy azt, amit akkor mondtak, most is hiiszik , hogy az egyetemes hadjárat sorsa a lengyel vérmezőkön dől el. Ezt a sorsdöntést megkapták, noha teljesen különböző formában, mint akkor kívánták. A lényeg Lengyelországban történtés döntés a szövetséges német ésosztrák-magyar "