Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-19 / 321. szám
T4 Budapest, Szombat PESTI NAPLÓ 1914. december 19. (321. szám.) • INNEN-ONNAN Nem ismert lányok Nem ismert lányok más világban, Hajnalban, égő alkonyatban, Akik nevettek, sírtak, éltek idegen szemnek, száz alakban: Hiába éltek messze-messze, Ha akarom, enyémek vagytok: Mikor a szem tüzelve villan, Mikor a szív ijedve kattog. Egyszerre fázva megborzongtok, Igen ismert vágyak kínja lep meg: Benéztek messze a szemembe, És sírva, fájva megöleltek. György Oszkár. 4~ Romantikus menekülés a fogságból. Egy német katonatiszt, aki francia fogságba esett és onnan szerencsésen megszökött, meneküléséről a következőket mondotta el: A helyzet olyan súlyos volt, amilyen csak lehetett, de azért mégis folyton a szökésre gondoltam. Egy parasztházban jelöltek ki számomra szobát, amelynek ablaka az utcára nézett, így rögtön tájékozódtam, amikor a lépcsőn fölmentem, pontosan megnéztem, hogy hogy visznek. Különben a szobám ablakából láttam a hold fényében fehéren csillogó utat is. Alul, a szemközti háznál őr állott és ablakomra figyelt. Egy másik őr zárt ajtóm előtt járt föl és alá. A fal mellett hívogatóan állott az ágy, — már hetek óta nem volt részem ebben a látványban — de nyugodalmat még sem találtam.Az órák múltak. A földszinten, úgy látszik, francia tisztek lakhattak, hallani véltem rövid parancsszavaikat és az ajtók becsapkodását. Végre csönd lett. Az utcáról az őrszem is eltűnt. A túlsó oldalon álló őrt úgy látszik nem érdekelték sötét ablakaim. Fölöltözve, az ágyra vetettem magamat — és aludtam . . . legalább is azt a látszatot keltettem az őr előtt, aki szobám ajtaját fölnyitva, mint egy élő lándzsa állott a küszöbön. Erősen lehunyt szememen át is éreztem a világosság rám eső sugarait, mélyen és egyenletesen lélegzettem , percek múltak ... A zár fordult. Az őr lépéseit nem hallottam. Órák teltek el . . . meg se moccantam. Ekkor távoli kocsizaj hallik . . . mindig közelebbről ... a ház előtt áll meg. Minden elővigyázatról megfeledkezem és felugrom. Egy autó . . . francia autó volt. Csendesen fölnyitva ablakomat, kitekintek. Az utasnak már a házban kell lenni, most már értem a túloldali őrszemet is. Az autót várták. Nem mozdultam meg, dobogó szívvel az ablakra hajoltam és vártam. Lenn minden csendes volt. Sajátságos. Alusznak? Határoztam. Jobb a halál, mint a fogság. Mi történik, ha észrevesznek . . . egy golyó, és mindennek vége. Gyorsan kötelet csavartam az ágyhuzatból és az ablakvasra erősítettem, egy szempillantás,lebocsátkoztam és máris az autóban ültem. Előre a legnagyobb gyorsasággal. Csak előre, egyenesen, ahonnan jöttünk. A hold világított. Baloldalról franciák jöttek, elrobogunk mellettük. Lövések dördülnek el mögöttem ... tovább robogunk. Jobban lehanyatlok — itt úgy látszott, valami nincs rendben — tehát a bal kezemmel kormányozok, csak előre. Már ötven kilométernyire voltam, amikor ismét új előőrsök ugrottak elő . . . Ulánusok. Tíz perc után csapatomhoz értem. Három ujjamba került ... de szabad voltam. WVVWVZVWAVWWWVWWWVWVVW Hála istennek... # ? — Sergej Vladimirovics — szóltőkegyelmessége — hallgass ide. Egy feladattal bízlak meg. Épp most jelentették, hogy lőszereink teljesen kifogytak, egyetlen töltényünk sincs már. Sergej Vladimirovics, ma este át lovagolsz és ötven láda lőszert fogsz rekvirálni! Az adjutáns csodálkozva nézett feljebbvalójára, összeütötte Sarkantyúját és egy tekintettel az ajtó felé, szólt: — Excellenciás Uram ... már volt szerencsém jelenteni... ma reggel Odesszából száz láda lőszer érkezett. Egészemn új töltények. Tserkessov tábornok lassan adjutánsához fordult; háromszor végigsimította szürkülő szakálát, majd így felelt: — Sergej Vladimirovics! Igazi orosz férfi vagy te, vagy német? — Parancsára kegyelmes uram, nagyorosz vagyok. A tábornok fejét rázta. — De akkor mit fecsegsz, fiatal ember. Ki szállította a ládákat? Nemde egy orosz hadiszállító? — Parancsára kegyelmes uram. Vasilievszky kereskedő Odesszából. — Ugy, — nagyon szép. De ne is beszélj tovább ... Én már öreg katona vagyok és ismerem az orosz háborúkat. Kedves Sergej Vladimirovics, életemnek ez már a harmadik háborúja! ... Az orosz-török háborúban, valahol Plevna táján táboroztunk és éheztünk. Ekkor ürüszállítmány érkezett, ezer urat hoztak. Egész délelőtt csodálkoztunk, hogy az ürük egyáltalában nem bégetnek. Természetes .. . Amikor a teherkocsikat felnyitottuk, akkor megértettük: ócska kalapok nem bégetnek ... Igen, igen ... A tisztelt hadiszállító úr tévedett. Hisz ez előfordulhat, mondta a tábornok úr, akinek jelentettük az esetet. Ezek a tisztelt hadiszállítók tévedései. Port-Arturban hasonló eset volt a konzervekkel. Étel helyett homok volt bennük, de legalább szép sárgás, hazai homok. Jenisseibffl... Üdvözlet a hazai földről. — A tábornok harsogó kacajra fakadt. — Tehát — folytatta a generális — akarsz most már lovagolni. Vagy akarsz még többet is hallani Sergej Vladimirovics? Talán a vladivosztoki hurkákról, vagy talán a fadarabokkal töltött patronokról. Vagy ... végre ... akarsz már lovagolni? Az adjutáns fölállott és az ajtóhoz ment . Parancsol még valamit Excellenciád? Utasítást adok, hogy estére nyergeljék föl lovamat. Ezzel meghajolt, sarkantyúi pengettek, mikor elhagyta a szobát. Félig gúnyosan, félig mérgesen nézett utána bozontos szemöldöke alatt a tábornok. — Ifjúság, ifjúság, — mormogta. Majd egy gombot nyomott meg és parancsot adott, hogy hozzák be az ebédjét. Talán egy óra telt el. A kegyelmes úr tábori ágyán szundikált, amikor fölrántották az ajtót és Sergej Vladimirovits, az adjutáns lihegve lépett a szigorú generális elé. — Kegyelmes uram, — szólt az izgatottságtól akadozva. —kegyelmes uram, hihetetlen dolog történt. — Micsoda? — kiáltott álmosan a tábornok. — Mit zavarsz engem? Nem látod, hogy sürgős dolgom van. — Kegyelmes ... uram ... én nem bátorkodtam volna excellenciádat zavarni... ha nem ... valami hihetetlen... — Az ördögbe is, — szólt dühösen a tábornok — hát mi történt? Beszélj. — A ládák kegyelmes uram ... a lőszerek ... künn az ajtó előtt... — Hogy Odesszából? — Parancsára. Azok, amelyeket Vasziljevszki szállított. — De hisz ezt rögtön mondtam neked te hülye — ordított a tábornok. — Nem megmondtam ezt neked? Nem mondtam, hogy mind üresek lesznek. De minek is pocsékolod el azzal az időt, hogy a ládákat felnyitogatod. Nincsen jobb dolgod. — Kegyelmes uram, a dolog még ennél is sokkal hihetetlenebb. Fölfordul a világ. — Ezer ördög, Sergej Vladimirovits! Már vége a türelmemnek. Beszélj, de tüstént! Mi történt hát? 1 ^ •• Kegyelmes uram, a ládáiban igazi lőszer van! Igazi lőszer, excellenciás uram. Már lőttünk is vele. Erre mér a tábornok is fölugrott. — Elpusztul a világ? — mondta elképedve. — Úgy látszik, tévedsz. — Nem, excellenciás uram, valamennyi ládát fölnyitottam és átvizsgáltam. A tábornok kirohant. Utána az adjutáns. Mindketten végigszaladtak a hosszú sorban felállított ládák előtt, majd a tábornok megállott az egyiknél és belenyúlt. — Isten segítségével kipróbálok egyet, — szólt mosolyogva, — de már előre megmondom neked, hogy már ismerem ezt a fogást. Csak a felső sorban levő patronok igaziak. Alattuk döglött patkányok vannak. — Kegyelmes uram, jelenteni bátorkodom, hogy az összes ládákat felforgattam, de valamennyi érintetlen. » A tábornok az előtte álló ládába nyúlt és az alján kapargált. Majd elsápadva szólt: — Igaza van Sergej Vladimirovits... tudja isten, ilyen az én ifjúságomban nem történhetett volna meg. Szinte fájdalmasan hozzá fűzte: — A régi Oroszországnak már vége. A tábornok lassan lépkedve, a következő ládához ment. — Vasziljevszkinek hívják ezt az embert Odesszában? Tudod, Sergej Vladimirovits, ez az odesszai bizonyára épp oly fiatalember, mint te. Ezzel kihúzta karját a ládából. — Tudja isten, — szólt félve és keresztet vetett, — valamennyi igazi patron!... Ez megint valami átkozott nyitás! Nem értem én már a mai világot! Fejét csóválva és reménykedve ment a harmadik lábához. Belenyúlt, ide-oda kapar és boldogan mosolyogva húzott elő jobbjával egy pár rongyos csizmát, baljával pedig egy régi matrac mradványát. Győzelemittasan, mosolyogva fordult adjutánsához és mondta: — Hála istennek, még nem veszett el a régi Oroszország. A TESTEDZŐ SPORT Jótékonycélú labdarúgó-mérkőzés. A Ferencvárosi Torna Club üllői úti sporttelepén a katonai szolgálatot teljesítő játékosokból kombinált „hadi csapat" mérkőzik vasárnap délután egy „nem hadi" szolgálatban lévő csapattal. A mérkőzés jövedelmét a harcban lévő katonák karácsonyi ajándékainak alapja kapja, ugy hogy a match a jótékonyságot is szolgálja és szabadjegyek nem adatnak ki. Belépésre rendkívül mérsékelt 40 és 80 filléres jegyek érvényesek. Előzőleg a BAK csapata játszik a BEAC csapatával s ez a mérkőzés dönti el a „Máriaremetei pajzs" második helyét. Karácsonyi labdarúgó-mérkőzések. Az osztrák labdarúgó-szövetség karácsonykor az elsőosztályú egyesületek csapataiból két válogatott tizenegyet állított össze, amelyek karácsony vasárnapján fognak mérkőzni egymással. A jövedelem a szövetség pénztárába jut, amely a háborús idők alatt kimerült. A német-osztrák válogatott mérkőzés 1915 május 30-ikán kerül Berlinben eldöntésre. ÜZENETEK — Kéziratokat nem adunk vissza. — Névtelen levelekre nem válaszolunk. — Többeknek. Mély megihatottósággal vettük tudomásul, hogy milyen nagy érdeklődést keltett olvasóink körében a kis Bittner Feri története. Igen sok korcsolyát ajánlottak föl már neki. Ő már megkapta a maga karácsonyi ajándékát, korcsolyát is, ruhát is, mást is. Kérjük tehát olvasóinkat, hogy a neki szánt ajándékokat most már másoknak adják. Hiszen olyan sok szegény gyermek van-Fekete haj. Leghelyesebb, ha kozmetikushoz fordul, mert csak ez tud tanácsot adni. — B. V. G. Felsőcsertés. Hadifoglyokat gyámolító és tudósító iroda, Budapest, IX., Üllői ut 5. — F.J.Rákospalota. Hadnagy, 111/69. Inf.-Baon, 12. Feldk. Tábori posta 55. Katona. Sajnos, nem ütik meg a mi mértékünket. — Csatasikon. V. M. Kissé kezdetleges , verselőkészsége azonban ügyes. — F. E. Dobróc. Jobbaikat kérünk. — H. Gy. Mokcsa. írjon a család az ezredirodának, talán az tud választ adni. Esetleg a Vöröskeresztnek is írhatnak, hátha azóta érkezett az illetőről értesítés. — Bizó. S. M. Reményekre jogosít, de még nem üti meg a mi mértékünket. — V. L. Héderváry utca. Sajnos, nem helyezhettük el. Novellákkal bőven, ellátnak bennünket szerződéses tárcaíróink. — T. B. Szombathely. 1. Leghelyesebb, ha egyenesen az igazgatósághoz fordul felvilágosítás végett. 2. és 3. Nem lehet tudni. 4. Olyan volt, mint a közösöké, csak zsinóros. 5. Igen. 6. Nem tudjuk. — Népfelkelő. Lehet, önként kell jelentkezni. — Özv. H. F.-né. 5670. Méltóztassék az Auguszta Gyorssegélyalaphoz (Budapest, Károly-körii 3) fordulni. — C. S. Budapest. Gondunk lesz rá, hogy kívánsága teljesüljön. Kiwmar a hivatalos lapból — December 18. — Kinevezések. A kereskedelemügyi miniszter a zálogházak személyzeti létszámába illetményeiknek változatlan hagyása mellett Kaletsky Alajos és Csép József főtiszteket felügyelőkké; az igazságügyminiszter dr. Weigl Károly beregszászi törvényszéki joggyakornokot a beregszászi törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. FŐSZERKESZTŐ: SURÁNYI JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: LIPTAI IMRE KIADÓTULAJDONOS, A «PESTI NAPLÓ» RÉSZVÉNYTÁRSASÁG