Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-24 / 326. szám
Budapest, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Beim «tt* 82 köt. — fill. Fe tévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ — „ Egy hír» 2 „ 80 ., Agye« ma ír»: Budapesten, Tidésen és p4lx»ndTaroscon 12 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ker., Vilmos császár ut 55. APRÓ HIRDETÉSEK ÁRAI Egye« »6 « fillér, vastagabb betűvel 12 fillér Hirdetések milliméter ezimtilsa!, díjszabás szerint Megjelenik hétfő kiTelével naponkint Posiorek fölmentése Jenő főherceg a balkáni haderők új főparancsnoka Szerbiai visszavonulásunk magyarázata A Budapesti Közlöny holnapi száma a következő két legfelsőbb kéziratot közli: „Kedves lovag Bilinski! Posiorek Oszkár táborszernagy egészségi okokból előterjjedzte£t kérelmére a nyugállományba átvéttek. KeSi Wienben, 1914. december 22. Ferenc József s. k. BiSinski s. k." „Kedves lovag BiSinski 1 Kinevezem Nemes Sarkotic István altábornagyot vezényei Sz seornokká Bosznia és Hercegovinába és megbizom őt a Bosznia és hercegovinai tartományi főnök teendőivel. Kelt Wienben, 1914. december 22. Ferenc Jessi s. k. Bilinski s. k. VI. (horvát,szlavon) honvédkerület, ( Hivatalosan jelentik: Haderőnknek a szerbiai győzelmes előnyomulás után történt visszavonása nyomán különböző, részben teljesen alaptalan hirlelés keletkezett. Ez okból azoknak a felderítéseknek alapján, amelyeket legfelsőbb rendeletre egy magas katonai bizalmi személyiség a helyszínén haladéktalanul végzett, a következők szolgáljanak felvilágosításul: A kivívott sikerek után a balkáni haderők főparancsnoksága minden hadviselés ideális célját, az ellenség teljes leverését vette tervbe, emellett azonban nem számolt eléggé a leküzdendő nehézségekkel. Az időjárás mostohasága folytán a csekély számú és zordán területen át vezető utánszállítási vonalak olyan állapotba jutottak, hogy a szükséges élelmiszer és lőszerkészletek odaszállítása lehetetlenné vált. Mivel pedig az ellenség egyidejűleg új erőket gyűjtött és támadásba ment át, offenzivánkat kénytelenek voltunk megszakítani és az okosság parancsolta, hogy a hadsereg kedvezőtlen viszonyok között döntő harcba ne bocsátkozzék. Szerbiába benyomult haderőnk a hátrányos viszonyokkal számolva, visszavonult, de meg nem verték. Meg nem tört bátorsággal néz a jövő harcoknak elébe. Aki a mi derék csapatainkat fáradságos visszavonulásuk után látta, annak fel kell ismernie, hogy milyen nagy erkölcsi érték lakozik azokban. Elkerülhetetlen volt, hogy e visszavonulás alkalmával emberben és anyagban érzékeny veszteséget ne szenvedjünk. De megállapítandó, hogy a veszteségeink mérvéről elterjesztett hírek a való tényeket messze túlhaladják. A legjobb szellemtől áthatott csapataink napok óta jó szállásokban vannak, amelyeket mindennel elláttunk, ami szükséges. Várják további rendeltetésüket. Eddigelé a határokon csupán járőrök közt lefolyt jelentéktelen csatározásokra került a sor. Ő Felsége az eddigi főparancsnokot egészségi tekintetekből előterjesztett í kérésére a főparancsnokságtól felmenteni és helyébe Jenő főherceg lovassági tábornokot kinevezni kegyeskedett« \ ^ Azt a hírt, hogy Jenő főherceg veszi át a balkáni haderők oly fontos parancsnokságát, hálás örömmel fogják fogadni a hadsereg körében, ahol a főherceg a legnagyobb bizalomnak és leglelkesebb tiszteletnek örvend. (Sarkolic István altábornagy eddig a zágrábi parancsnoka volt) Új vezér Amire napok óta vártunk, az ma megérkezett. A legfelsőbb hadvezetőség szigorú, szakszerű vizsgálat után megállapította a legutóbbi szerbiai események hiteles és pragmatikus történetét. Megállapította a dolgok okait és jelentésében ma mindent a közönség elé terjeszt. A közönség — ez ma jelenti az apákat és az anyákat, akiknek fiai, a hitveseket, akiknek férje, a testvéreket, akiknek testvérei távoli vérmezőkön harcolnak. És egyelőre ez lehet a mi legnagyobb megnyugvásunk, ez, az őszinteség és az igazságnak szinte nyers feltálalása. Az őszinteségünk bizonyít az erőnk mellett, amelyre a szerbiai új akcióban olyan nagyon nagy szükségük lesz. Kulturáltamhoz méltó külsőségek között mondtunk le ideiglenesen Belgrád birtoklásáról és ennek az aktusnak nem marad mögötte az sem, ami most történt. Legfelsőbb helyen le tudták vonni a következményeit mindennek és ez megnyugtathat. Új éra előtt állunk Szerbiában. A balkáni haderő eddigi parancsnoka illendő formaságok között távozik helyéről. Ez senkit ne aggasszon. A verhetetlen német hadseregnek több vezetőemberét szintén háború alatt változtatták, minekutána az események anynyira megviselték egészségi állapotukat, hogy történelmien felelős tisztjüket továbbra nem tölthették be. A német nagyvezérkar főnöke, Moltke, egészségi okokból ment hosszabb szabadságra és ugyanígy Hausen tábornok, a szász hadtest parancsnoka. A belátásos hadvezetőség tudja vezéreit háború közben is pótolni s csak az okosság és az erő adja meg önmagunknak az őszinteség bátorságát. A balkáni haderő, amely most új nehéz feladat elé állíttatik, a mai napon uj parancsnokot kapott Jenő főherceg személyében. Nem akarjuk a kézen fekvő ötletet gyümölcsöztetni, azt, hogy volt már egy Jenő herceg (a savoyai), aki Belgrádot megvette. Túláradó szervilizmus sohsem vezette tollunkat, ám egész tárgyilagossággal is mondhatjuk, hogy Jenő főherceg kitűnő férfiú, egész ember, műveit katona és nekünk magyaroknak azért is különösen rokonszenves e főherceg, aki eddig a német lovagrend nagymestere volt, mert hosszabb ideig Budapesten szolgált, kitűnően tud magyarul és szeret minket, kik között férfikorának javát töltötte. Bizalommal nézhetünk az új vezérre. Tapasztalt, próbált utakon járunk immár, ismerjük az esélyeket és számíthatunk még az esetlegességekkel is. Reméljük, váratlan incidensek nem gördítenek többé akadályt seregeink hősies, önfeláldozó vitézsége elé. Seregünk még veretlen. Csak új állásokba vonult vissza és ezt is tette főként azért, mert a régi vezér sem akarta a döntést kockázatos körülmények között fölvenni. Megnyugtató ez is. Nem pazaroljuk esztelenül a vért és számolunk azzal, hogy minden egyes elesett katona után emberek sírnak. "Ám Szerbia még így is nagy áldozatainkba került eddig és bízunk benne, hogy a hősök emlékét megengesztelendő dicsőségben foglaljuk viszsza az utat, amelyet ők megjártak és amelyen nem egy közülük életét is áldozta.