Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-24 / 326. szám

Budapest, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Beim «tt* 82 köt. — fill. Fe t­évre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ — „ Egy hír» 2 „ 80 ., Agye« m­a ír»: Budapesten, Tidésen és p4lx»ndTaroscon 12 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ker., Vilmos császár ut 55. APRÓ HIRDETÉSEK ÁRAI Egye« »6 « fillér, vastagabb betűvel 12 fillér Hirdetések milliméter ezim­til­sa!, díjszabás szerint Megjelenik hétfő kiT­elével naponkint Posiorek fölmentése Jenő főherceg a balkáni haderők új főparancsnoka Szerbiai visszavonulásunk magyarázata A Budapesti Közlöny holnapi száma a következő két legfelsőbb kéziratot közli: „Kedves lovag Bilinski! Posiorek Oszkár táborszernagy egészségi okokból előterjjedzte£t kérelmére a nyugállományba átvéttek. KeSi Wienben, 1914. december 22. Ferenc József s. k. BiSinski s. k." „Kedves lovag BiSinski 1 Kinevezem Nemes Sarkotic István altábornagyot vezényei Sz seor­nokká Bosznia és Hercegovinába és megbizom őt a Bosznia és herce­govinai tartományi főnök teendőivel. Kelt Wienben, 1914. december 22. Ferenc Jessi­ s. k. Bilinski s. k. VI. (horvát,szlavon) honvédkerület­­­­, (­ Hivatalosan jelentik: Haderőnknek a szerbiai győzelmes előnyomulás után történt visszavo­nása nyomán különböző, részben teljesen alaptalan hirlelés keletkezett. Ez ok­ból azoknak a felderítéseknek alapján, amelyeket legfelsőbb rendeletre egy ma­gas katonai bizalmi személyiség a helyszínén haladéktalanul végzett, a követ­kezők szolgáljanak felvilágosításul: A kivívott sikerek után a balkáni haderők főparancsnoksága minden hadviselés ideális célját, az ellenség teljes leverését vette tervbe, emellett azon­ban nem számolt eléggé a leküzdendő nehézségekkel. Az időjárás mostohasága folytán a csekély számú és zordán területen át vezető utánszállítási vonalak olyan állapotba jutottak, hogy a szükséges élelmiszer és lőszerkészletek odaszál­lítása lehetetlenné vált. Mivel pedig az ellenség egyidejűleg új erőket gyűjtött és támadásba ment át, offenzivánkat kénytelenek voltunk megszakítani és az okos­ság parancsolta, hogy a hadsereg kedvezőtlen viszonyok között döntő harcba ne bocsátkozzék. Szerbiába benyomult haderőnk a hátrányos viszonyokkal szá­molva, visszavonult, de meg nem verték. Meg nem tört bátorsággal néz a jövő harcoknak elébe. Aki a mi derék csapatainkat fáradságos visszavonulásuk után látta, an­nak fel kell ismernie, hogy milyen nagy erkölcsi érték lakozik azokban. Elke­rülhetetlen volt, hogy e visszavonulás alkalmával emberben és anyagban érzé­keny veszteséget ne szenvedjünk. De megállapítandó, hogy a veszteségeink mér­véről elterjesztett hírek a való tényeket messze túlhaladják. A legjobb szellemtől áthatott csapataink napok óta jó szállásokban van­nak, amelyeket mindennel elláttunk, ami szükséges. Várják további rendelte­tésüket. Eddigelé a határokon csupán járőrök közt lefolyt jelentéktelen csatá­rozásokra került a sor. Ő Felsége az eddigi főparancsnokot egészségi tekintetekből előterjesztett í kérésére a főparancsnokságtól felmenteni és helyébe Jenő főherceg lovassági tábornokot kinevezni kegyeskedett« \ ^­ Azt a hírt, hogy Jenő főherceg veszi át a balkáni haderők oly fontos parancsnokságát, hálás örömmel fogják fogadni a hadsereg körében, ahol a főherceg a legnagyobb bizalomnak és leglelkesebb tiszteletnek örvend. (Sarkolic István altábornagy eddig a zágrábi parancsnoka volt) Új vezér Amire napok óta vártunk, az ma megér­kezett. A legfelsőbb hadvezetőség szigorú, szak­szerű vizsgálat után megállapította a legutóbbi szerbiai események hiteles és pragmatikus tör­ténetét. Megállapította a dolgok okait és jelen­tésében ma mindent a közönség elé terjeszt. A közönség — ez ma jelenti az apákat és az anyákat, akiknek fiai, a hitveseket, akiknek férje, a testvéreket, akiknek testvérei távoli vérmezőkön harcolnak. És egyelőre ez lehet a mi legnagyobb megnyugvásunk, ez, az őszinte­ség és az igazságnak szinte nyers feltálalása. Az őszinteségünk bizonyít az erőnk mellett, a­melyre a szerbiai új akcióban olyan nagyon nagy szükségük lesz. Kulturáltamhoz méltó kül­sőségek között mondtunk le ideiglenesen Bel­grád birtoklásáról és ennek az aktusnak nem marad mögötte az sem, ami most történt. Leg­felsőbb helyen le tudták vonni a következmé­nyeit mindennek és ez megnyugtathat. Új éra előtt állunk Szerbiában. A balkáni haderő eddigi parancsnoka illendő formasá­gok között távozik helyéről. Ez senkit ne aggasszon. A verhetetlen német hadseregnek több vezetőemberét szintén háború alatt vál­toztatták, minekutána az események any­nyira megviselték egészségi állapotukat, hogy történelmien felelős tisztjüket továbbra nem tölthették be. A német nagyvezérkar főnöke, Moltke, egészségi okokból ment hosszabb sza­badságra és ugyanígy Hausen tábornok, a szász hadtest parancsnoka. A belátásos had­vezetőség tudja vezéreit háború közben is pó­tolni s csak az okosság és az erő adja meg önmagunknak az őszinteség bátorságát. A balkáni haderő, amely most új nehéz feladat elé állíttatik, a mai napon uj parancsnokot kapott Jenő főherceg személyében. Nem akar­juk a kézen fekvő ötletet gyümölcsöztetni, azt, hogy volt­ már egy Jenő herceg (a savoyai), aki Belgrádot megvette. Túláradó szerviliz­mus sohsem vezette tollunkat, ám egész tár­gyilagossággal is mondhatjuk, hogy Jenő fő­herceg kitűnő férfiú, egész ember, műveit ka­tona és nekünk magyaroknak azért is külö­nösen rokonszenves e főherceg, aki eddig a német lovagrend nagymestere volt, mert hosszabb ideig Budapesten szolgált, kitűnően tud magyarul és szeret minket, kik között férfikorának javát töltötte. Bizalommal nézhetünk az új vezérre. Tapasztalt, próbált utakon járunk immár, ismerjü­k az esélyeket és számíthatunk még az esetlegességekkel is. Reméljük, várat­lan incidensek nem gördítenek többé akadályt seregeink hősies, önfeláldozó vitézsége elé. Seregünk még veretlen. Csak új állásokba vonult vissza és ezt is tette főként azért, mert a régi vezér sem akarta a döntést koc­kázatos körülmények között fölvenni. Meg­nyugtató ez is. Nem pazaroljuk esztelenül a vért és számolunk azzal, hogy minden egyes elesett katona után emberek sírnak. "Á­m Szer­bia még így is nagy áldozatainkba került ed­dig és bízunk benne, hogy a hősök emlékét megengesztelendő dicsőségben foglaljuk visz­sza az utat, amelyet ők megjártak és amelyen nem egy közülük életét is áldozta.

Next