Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-27 / 328. szám
Budapest, rassinimrp — csinálták) egy török nemzeti étel nyomán keletkezett magyar szó. Érdekes, hogy az „asszony" és „nő" szavak is török eredetűek. Eltekintve ezektől a tényektől, a magyarok nyelvét mégis a finnel rokonnyelvnek kell tekin-tenünk. Miképpen magyarázható ezt Egy bátor, harcias török nép, amelylyel a magyarok közeli vonatkozásban álltak, leigáztak egy finn népet s a győzők nyelve — amint ezt a történelemben már sokszor láttuk — a legyőzött kulturáltabb népéhez alkalmazkodott. Így történt azután, hogy amíg például a magyar „béke" szó a török testvérek „bel" szójára emlékeztet, ax ^Men" kiáltás a finn „elä" (élet) visszhangja. NAPIHÍREK Rendőr áll poszton a csatatéren Limanowa, december 27. A dombokról megyek lefelé a völgynek, lehorgasztott fejjel, mint a holdkórosok a háztetőn. Kötözőhelyek lehettek erre, mert az árkokban, a fák körül véres vattacsomók, pólyák hevernek szanaszéjjel, a sebesülteket elvitték, a halottakat eltemették, de a nyöszörgés, kin, láz, sóhaj itt maradt, a hideg földön, a letaposott sárga tarlón, a jegenyék csupasz ágai között. És minden sír, az ég esőt, a föld lucskot, a kukoricakórok nedves könnyeket. Nem is messze a csatatértől kis fehér majorság virít a szürkeségből, szalmafedeles viskók, gémes kút, színes ruhák szárítókötélen, galambok röpdösnek és tyúkok szemelgetnek, egy öreg anyóka tejes sajtárokat súrol. Közelebb érek, az ajtóban egy fiatalabb nő áll, a kezét a szeme elé tartja, úgy bámul a messzeségbe. A házukban maradtak volna a limanowai csata alatt? — Igen, ebben a házban születtek, itt akarnak meghalni is. — És mit csináltak két nap és két éjszaka? Egy gránát a kut káváját rombolta szét, nem reszkettek, hogy kigyulad a tető és mindnyájukat eltemeti? — Imádkoztunk. Ennyi az egész és ezt is nyugodtan, felindulás nélkül mondják. Azóta nem mozdultak ki, sejtelmük sincsen, mi történt a dombon túl, alig száz lépésnyire, mig Máriához könyörögtek. Most a házat meszelik majd, azután a földet túrják. Galíciában mindenféle házi és mezei munkát asszonyok végeznek a háború óta. A völgyben egy kilences huszárőrmesterrel találkozom, utánam néz és széles mosolyra nyílik a szája. Hogy nem ismerem? Nem, mondom, nem ismerem, hol is találkoztunk? — Hát Pesten! Gondolkozom, hiába — A hetedik kerületben, a Dohány utca meg a Nagykörút sarkán állottam poszton. Én vagyok a 37. számú rendőr. Arra tetszett éjszaka hazajárni... — Meg reggel — mondom és békésebb, boldogabb napok jutnak az eszembe. Az őrmester, Szabó Ferenc a neve, most is poszton állott, de a Newyork-kávéház helyett a limanowai csatatéren. A Nádasdyhuszárok beteg lovait viszik haza Sopronba, ő vezeti a transzportot, az embereit várja, hogy a teherkocsikba beraktározhassák az állatokat. — Nem rossz élet, — magyarázza nekem a 37. számú rendőr — mi magyar huszárok szívesen verekszünk. Le a lóról, fel a lóra, néha piros nadrágban karabélylyal felcsapunk balának. Hosszú sor sovány, beteg lóval vezetnek, egyik-másik be van kötözve, Szabó Ferenc a nyakukat simogatja, vigasztalja őket. , — Osz' otthon gyalogos rendőr vagyok, én, aki úgy bánik a lóval . . . Lázár Miklós. Vasárnapi strófák Háborús karácsony Megígértem a gyerekeknek, Hogy ajándékot veszek nekik, Szép karácsonyi ajándékot, Mert ők ezt szörnyű mód szeretik. „Mindenki cédulára irja," — Így szóltam hozzájuk nagy bölcsen: „Hogy mit szeretne." — Mert az időt Találgatással minek töltseml Így történt aztán meg az eset, Hogy Pista kapott csákót, kardot És csákót, puskát kapott Irén És puskát, csákót kapott Margó! És Gyuri kardot, puskát kapott, Mariska kapott csákót, puskát És karddal leptem meg Jenőkét. Csákóval, puskával Gyuluskát Csak Ferike volt az egyetlen, Kinek nem kellett se kard, se puska, úgy látszik, hogy őt nem izgatta Se háború, seszerb, se muszka. De azért megkérdeztem tőle: „Mondd, kicsi baba, kis apuska, Hát neked miért nem kell fegyver. Csákó, vagy trombita, vagy puska?" A kis Ferike busán felelt, Miközben szeme könytől ragyog ... (S most jön a vicc, a kopott, ósdi) „Én már harminc éves vagyok!" Újév Majd január elsején. Kora reggel Amikor a beköszöntők Szoktak jönni nagy sereggel. Amikor új boldog évet Szokott kívánni a vici, Kéményseprő, levélhordó, Kofánk nagy fia s a pici, Borbélylegény, boltossegéd, Masszőr, manikűr és bába Akkor fog csak kiderülni, hogy még senkit se vittek A csatába. A Pesti Napló hétfőn reggel is megjelenik a rendes időben — Királyunk karácsonya. Királyunk nyári szabadsága az idén, sajnos, nagyon rövid volt. Más években két hónapnál többet szokott Ischlben tölteni, míg az idén mindössze huszonhat napig élvezte a salzkammerguti fürdő friss levegőjét. A háború mind fenyegetőbben közeledő réme megfosztotta az ősz uralkodót a nyári pihenéstől és megsokszorozta amúgy is nagy munkáját. Mindazonáltal a nyári pihenés rövidsége nem hatott károsan királyunk egészségi állapotára. A háború bűbáját, izgalmait látszólag jól elviseli és épp oly fáradhatatlanul dolgozik, mint ezelőtt. Kora reggel íróasztala előtt ül és dolgozik rövid megszakításokkal késő estig. Audienciát ritkán ad a király, csak az uralkodó ház tagjai jelennek meg, mint ezelőtt, most is, csaknem mindennap nála. Gyakran fogadja az ősz uralkodó magas katonai méltóságok viselőit is. A politika pihen mostanában, a polgári vezető férfiak ezért ritkábban jelennek meg a király előtt. Mindenki, aki őfelségét láthatta, egyhangúan örömmel adja hírül, hogy a felséges úr viruló színben van, mindazonáltal valamivel komolyabbnak találják, mint béke idején. Most hosszabb ideig élénkebb lesz királyunk, miután Valéria főhercegnő gyermekeivel Bécsbe érkezett és a Burg egyik szárnyában lakik, míg a másik szárnyát Zita trónörökösné és gyermekei foglalják el. Ő felsége tehát nem tölti egyedül a karácsonyi ünnepeket, amelyeket már sok éve családja körében ünnepel, régebben a wallsee-i kastélyban, 1912 óta pedig Bécsben. — Családi öröm az olasz királyi családban. Rómából jelentik: A királyné ma reggel leánygyermeknek adott életet. Úgy a királyné, mint az újszülött hercegnő állapota kitűnő. — Budapest karácsonya. Külsőségeiben komor, borús hangulatú karácsony köszöntött rá ez esztendőben a fővárosra. Nem volt hó, amely széppé tette volna a várost, hanem szürke ég borult a háztengerre és megeredt a hideg eső is. A rossz időjárás azonban nem gátolta az embereket az ünnepi előkészületekben. Karácsony estéjén még a késői órákban is telve voltak az üzletek, az utcán siető, csomagokkal felpakolt emberek igyekeztek hazafelé. Nyolc óra után csöndesült el rövid néhány órára a város, üresei voltak azutcák, a vendéglők, kávéházak, mindenki családi körben töltötte a szent estét. Éjfél felé azután megindult a hívők vándorlása a templomok felé, amelyek hamarosan annyira megteltek, hogy sokban nyitott ajtók mellett hallgatták a szentmisét és a magasba szálló zsoltárokat. A két ünnepnapon nagy volt az élénkség a fővárosban, kocsit alig lehetett kapni, mindegyiket lefoglalták a karácsonyi forgalomra. A színházak és mulatóhelyek a két estén teljesen megleltek és a mulatságok idején szinte elfeledni látszott a főváros közönsége a háborús idők melankólikus hangulatát. Az idén a nagy idegenforgalom is elmaradt, a fehér karácsonyok elmúlt víg emléke csak töredezve csillant fel itt-ott, egyébként fáradt kedély, sok mély sóhaj, komor tűnődés, borús ég, eső és nyirkos esték adtak keretet az idei karácsonyhoz. — Stefánia a sebesülteknek. Győrből jelentik: Gróf Lónyay Elemérné Stefánia főhercegnő száz darab pipát ajándékozott dohánynyal a győri sebesülteknek. Az ajándékot a Vörös Kereszt-kórházban a főispán osztotta szét a beteg katonák között . — Ferenc Ferdinánd árváinak nevelője. Kolozsvárról jelentik: Kari Lajos, néhai trónörökösünk gyermekeinek nevelője, aki önként jelentkezett katonai szolgálatra, súlyosan megsebesülve Kolozsvárra került. Itt hosszas szenvedés után meghalt a hadikórházban. A trónörökös-árvák koszorút küldtek Kari Lajos sírjára, aki Brioniban oly hűségesen tanította őket. — A Vörös Félhold aranyérme királyunknak, Konstantinápolyból jelentik : A Vörös Félhold intéző bizottsága elhatározta, hogy a Vörös Félholdat kongresszusra hívja össze, hogy Ferenc József királynak elismeréseül a Vörös Félhold javára tett nagylelkű adományaiért az arany érmet adományozza. Az intéző bizottság elhatározza azt is, hogy újabb köszönetet mond Ausztria-Magyarországnak a Vörös Félhold javára rendezett nagyarányú gyűjtésért. A Vörös Félhold igazgatótanácsa egy felhívást is tett közzé, amelyben arra kéri a lapokat, hogy az osztrák, magyar és a német sajtónak a Vörös Félhold érdekében kifejtett agitációiért köszönetét fejezte ki. — Az apostoli delegátus a szultán előtt, Konstantinápolyból jelentik: A szultán pénteken délután fogadta msgr. Doleiit, az új apostoli delegátust A delegátust és kíséretét: msgr. Pompilly vikáriust és titkárát, mígr. Cessaranó-i udvari kocsi vitte a palotába. Megérkezésükkor a gárda tisztelgett előttük. A szultán különös kegyességgel fogadta a szentszék képviselőit. Az apostoli delegátus a pápa egy sajátkező levelét nyújtotta át a szultánnak. A kihallgatás után a delegátus bemutatta a 328. szám.T 9 SNGY és bérmentve kérjen még ma, mielőtt máshol vásárolna, egy több száz eredeti ábrával ellátott fényképes árjegyzéket a „Hangszerkirály'Mór Budapest, Józssf-körut 15. .Lemezeket becserél! Kiválasztásra küld ! Ilem tetszőt kicserél.' Mesés ajándékot ad! Legolcsóbban javít ! Elismerő levelek! Figyeljünk a Wáfi ffl© sházszámra ! E hirdetést vágja ki és őrizze m°gl