Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-27 / 328. szám

Budapest, rassinimrp — csinálták) egy török nemzeti étel nyomán kelet­kezett magyar szó. Érdekes, hogy az „asszony" és „nő" szavak is török eredetűek. Eltekintve ezektől a tényektől, a magyarok nyelvét mégis a finnel rokonnyelvnek kell tekin-t­enünk. Miképpen magyarázható ezt Egy bátor, harcias török nép, amelylyel a magyarok közeli vonatkozásban álltak, leigáztak egy finn népet s a győzők nyelve — amint ezt a történelemben már sokszor láttuk — a legyőzött kulturáltabb népéhez alkalmazkodott. Így történt azután, hogy amíg példá­ul a magyar „béke" szó a török test­vérek „bel" szójára emlékeztet, ax ^M­en" kiáltás a finn „elä" (élet) visszhangja. NAPIHÍREK Rendőr áll poszton a csatatéren Limanowa, december 27. A dombokról megyek lefelé a völgynek, lehorgasztott fejjel, mint a holdkórosok a ház­tetőn. Kötözőhelyek lehettek erre, mert az árkokban, a fák körül véres vattacsomók, pólyák hevernek szanaszéjjel, a sebesülteket elvitték, a halottakat eltemették, de a nyö­szörgés, kin, láz, sóhaj itt maradt, a hideg földön, a letaposott sárga tarlón, a jegenyék csupasz ágai között. És minden sír, az ég esőt, a föld lucskot, a kukoricakórok nedves könnyeket. Nem is messze a csatatértől kis fehér majorság virít a szürkeségből, szalma­fedeles viskók, gémes kút, színes ruhák szá­rítókötélen, galambok röpdösnek és tyúkok szemelgetnek, egy öreg anyóka tejes sajtáro­kat súrol. Közelebb érek, az ajtóban egy fia­talabb nő áll, a kezét a szeme elé tartja, úgy bámul a messzeségbe. A házukban maradtak volna a limanowai csata alatt? — Igen, ebben a házban születtek, itt akarnak meghalni is. — És mit csináltak két nap és két éj­szaka? Egy gránát a kut káváját rombolta szét, nem reszkettek, hogy kigyulad a tető és mindnyájukat eltemeti? — Imádkoztunk. Ennyi az egész és ezt is nyugodtan, fel­indulás nélkül mondják. Azóta nem mozdul­tak ki, sejtelmük sincsen, mi történt a dom­bon túl, alig száz lépésnyire, mig Máriához könyörögtek. Most a házat meszelik majd, azután a földet túrják. Galíciában mindenféle házi és mezei munkát asszonyok végeznek a háború óta. A völgyben egy kilences huszárőrmester­rel találkozom, utánam néz és széles mo­solyra nyílik a szája. Hogy nem ismerem? Nem, mondom, nem ismerem, hol is talál­koztunk? — Hát Pesten! Gondolkozom, hiába — A hetedik kerületben, a Dohány­ utca meg a Nagykörút sarkán állottam poszton. Én vagyok a 37. számú rendőr. Arra tetszett éjszaka hazajárni... — Meg reggel — mondom és békésebb, b­oldogabb napok jutnak az eszembe. Az őrmester, Szabó Ferenc a neve, most is poszton állott, de a Newyork-kávéház he­lyett a limanowai csatatéren. A Nádasdy­huszárok beteg lovait viszik haza Sopronba, ő vezeti a transzportot, az embereit várja, hogy a teherkocsikba beraktározhassák az állatokat. — Nem rossz élet, — magyarázza nekem a 37. számú rendőr — mi magyar huszárok szívesen verekszünk. Le a lóról, fel a lóra, néha piros nadrágban karabélylyal felcsa­punk balának. Hosszú sor sovány, beteg lóval vezetnek, egyik-másik be van kötözve, Szabó Ferenc a nyakukat simogatja, vigasztalja őket. , — Osz' otthon gyalogos rendőr vagyok, én, aki úgy bánik a lóval . . . Lázár Miklós. Vasárnapi strófák Háborús karácsony Megígértem a gyerekeknek, Hogy ajándékot veszek nekik, Szép karácsonyi ajándékot, Mert ők ezt szörnyű mód szeretik. „Mindenki cédulára irja," — Így szóltam hozzájuk nagy bölcsen: „Hogy mit szeretne." — Mert az időt Találgatással minek töltseml Így történt aztán meg az eset, Hogy Pista kapott csákót, kardot És csákót, puskát kapott Irén És puskát, csákót kapott Margó! És Gyuri kardot, puskát kapott, Mariska kapott csákót, puskát És karddal leptem meg Jenőkét. Csákóval, puskával Gyuluskát Csak Ferike volt az egyetlen, Kinek nem kellett se kard, se puska, úgy látszik, hogy őt nem izgatta Se háború, se­­szerb, se muszka. De azért megkérdeztem tőle: „Mondd, kicsi baba, kis apuska, Hát neked miért nem kell fegyver. Csákó, vagy trombita, vagy puska?" A kis Ferike busán felelt, Miközben szeme könytől ragyog ... (S most jön a vicc, a kopott, ósdi) „Én már harminc éves vagyok!" Újév Majd január elsején. Kora reggel Amikor a beköszöntők Szoktak jönni nagy sereggel. Amikor új boldog évet Szokott kívánni a vici, Kéményseprő, levélhordó, Kofánk nagy fia s a pici, Borbélylegény, boltossegéd, Masszőr, manikűr és bába Akkor fog csak kiderülni, hogy még senkit se vittek A csatába. A Pesti Napló hétfőn reggel is megjelenik a rendes időben — Királyunk karácsonya. Királyunk nyári szabadsága az idén, sajnos, nagyon rövid volt. Más években két hónapnál többet szokott Ischlben tölteni, míg az idén mindössze hu­szonhat napig élvezte a salzkammerguti fürdő friss levegőjét. A háború mind fenyegetőbben közeledő réme megfosztotta az ősz uralkodót a nyári pihenéstől és megsokszorozta amúgy is nagy munkáját. Mindazonáltal a nyári pihe­nés rövidsége nem hatott károsan királyunk egészségi állapotára. A háború bű­báját, izgal­mait látszólag jól elviseli és épp oly fáradha­tatlanul dolgozik, mint ezelőtt. Kora reggel íróasztala előtt ül és dolgozik rövid megsza­kításokkal késő estig. Audienciát ritkán ad a király, csak az uralkodó ház tagjai jelennek meg, mint ezelőtt, most is, csaknem m­indennap nála. Gyakran fogadja az ősz uralkodó magas katonai méltóságok viselőit is. A politika pi­hen mostanában, a polgári vezető­ férfiak ezért ritkábban jelennek meg a király előtt. Min­denki, aki őfelségét láthatta, egyhangúan örömmel adja hírül, hogy a felséges úr viruló színben van, mindazonáltal valamivel komo­lyabbnak találják, mint béke idején. Most hosszabb ideig élénkebb lesz királyunk, mi­után Valéria főhercegnő gyermekeivel Bécsbe érkezett és a Burg egyik szárnyában lakik, míg a másik szárnyát Zita trónörökösné és gyermekei foglalják el. Ő felsége tehát nem tölti egyedül a karácsonyi ünnepeket, amelye­ket már sok éve családja körében ünnepel, ré­gebben a wallsee-i kastélyban, 1912 óta pedig Bécsben. — Családi öröm az olasz királyi családban. Rómából jelentik: A királyné ma reggel leány­gyermeknek adott életet. Úgy a királyné, mint az újszülött hercegnő állapota kitűnő. — Budapest karácsonya. Külsőségeiben komor, borús hangulatú karácsony köszöntött rá ez esztendőben a fővárosra. Nem volt hó, amely széppé tette volna a várost, hanem szürke ég borult a háztengerre és megeredt a hideg eső is. A rossz időjárás azonban nem gá­tolta az embereket az ünnepi előkészületekben. Karácsony estéjén még a késői órákban is telve voltak az üzletek, az utcán siető, csomagokkal felpakolt emberek igyekeztek haza­felé. Nyolc óra után csöndesült el rövid néhány órára a város, üresei voltak az­­utcák, a vendéglők, kávéházak, mindenki családi körben töltötte a szent estét. Éjfél felé azután megindult a hívők vándorlása a templomok felé, amelyek hama­rosan annyira megteltek, hogy sokban nyitott ajtók mellett hallgatták a szent­misét és a ma­gasba szálló zsoltárokat. A két ünnepnapon nagy volt az élénkség a fővárosban, kocsit alig lehetett kapni, mindegyiket lefoglalták a karácsonyi forgalomra. A színházak és mulató­helyek a két estén teljesen megleltek és a mu­latságok idején szinte elfeledni látszott a fő­város közönsége a háborús idők melankólikus hangulatát. Az idén a nagy idegenforgalom is elmaradt, a fehér­ karácsonyok elmúlt víg em­léke csak töredezve csillant fel itt-ott, egyéb­ként fáradt kedély, sok mély sóhaj, komor tűnődés, borús ég, eső és nyirkos esték adtak keretet az idei karácsonyhoz. — Stefánia a sebesülteknek. Győrből jelentik: Gróf Lónyay Elemérné Stefánia főhercegnő száz darab pipát ajándékozott dohánynyal a győri se­besülteknek. Az ajándékot a Vörös Kereszt-kór­házban a főispán osztotta szét a beteg katonák között . — Ferenc Ferdinánd árváinak nevelője. Ko­lozsvárról jelentik: Kari Lajos, néhai trónörökö­sünk gyermekeinek nevelője, aki önként jelentke­zett katonai szolgálatra, súlyosan megsebesülve Ko­lozsvárra került. Itt hosszas szenvedés után meg­halt a hadikórházban. A trónörökös-árvák koszorút küldtek Kari Lajos sírjára, aki Brioniban oly hű­ségesen tanította őket. — A Vörös Félhold aranyérme királyunknak, Konstantinápolyból jelentik : A Vörös Félhold in­téző bizottsága elhatározta, hogy a Vörös Félholdat kongresszusra hívja össze, hogy Ferenc József ki­rálynak elismeréseül a Vörös Félhold javára tett nagylelkű adományaiért az arany érmet adomá­nyozza. Az intéző bizottság elhatározza azt is, hogy újabb köszönetet mond Ausztria-Magyarországnak a Vörös Félhold javára rendezett nagyarányú gyűj­tésért. A Vörös Félhold igazgatótanácsa egy felhí­vást is tett közzé, amelyben arra kéri a lapokat, hogy az osztrák, magyar és a német sajtónak a Vörös Félhold érdekében kifejtett agitációiért kö­szönetét fejezte ki. — Az apostoli delegátus a szultán előtt, Kon­stantinápolyból jelentik: A szultán pénteken dél­után fogadta msgr. Doleiit, az új apostoli delegá­tust A delegátust és kíséretét: msgr. Pompilly vi­káriust és titkárát, mígr. Cessaranó-i udvari kocsi vitte a palotába. Megérkezésükkor a gárda tisztel­­­gett előttük. A szultán különös kegyességgel fo­gadta a szentszék képviselőit. Az apostoli delegátus a pápa egy sajátkező levelét nyújtotta át a szultán­nak. A kihallgatás után a delegátus bemutatta a­ ­328. szám.T 9 SNGY és bérmentve kérjen még ma, mielőtt más­hol vásárolna, egy több száz eredeti ábrá­val ellátott fényképes árjegyzéket a „Hangszerkirály'Mór Budapest, Józssf-körut 15. .Lemezeket becserél! Kiválasztásra küld ! Ilem tetszőt kicserél.' Mesés ajándékot ad! Legolcsóbban javít ! Elismerő levelek! Figyeljünk a Wáfi ffl© sházszámra ! E hirdetést vágja ki és őrizze m°gl

Next