Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)

1914-12-04 / 306. szám

ItaihipeHÄ, péutsl PESTI NAPLÓ aeeemfcer *. TSOft. sanif * Olaszország fegyveres semlegessége Salandra miniszterelnök nyilatkozata Róma, december 5. A kamara ma újből megkezdette munkás­ságát. Salandra miniszterelnök a Ház élénk figyelme közepette állott fel szólásra s a kö­vetkezőket mondotta: — A kormány részére, amely ma e Ház bírói széke előtt megjelenik, az ügyek szükségessége írja elő a közvetlen programmal, minthogy feladata az, hogy az olasz történelem e kritikus pillanatában vezesse az állam ügyeit és intézze sorsát. Mialatt a kormány, megerősödve a törvényhozás bizalmának ismételt tanújele által, azon volt, hogy hasznos köz­igazgatási, adóügyi és szociális reformokat készít­sen elő, — részvétele és a részéről való hozzájáru­lás nélkül, — hirtelen és igen nagy gyorsasággal egy konfliktus támadt, és hasztalan igyekeztünk a béke megóvása és a civilizáció érdekében annak elejét venni A kormány kénytelen volt mérlegelés tárgyává tenni ezek után, várjon a szerződések ren­delkezései ránk rójják-e a kötelességet, hogy abban résztvegyünk. A fennálló megálltapodás­ A betűjének és szelle­m­fene lelkiismeretes vizsgálata után és ismerve a konfliktus nyilvánvaló eredetét és végcélját, arra a lojális és biztos meggyőződésre jutott, hogy Olaszországnak nem kötelessége e konfliktusban résztvenni. Menten minden egyéb mérlegeléstől, nyu­godt és szabad módon megbírálva azt, mit tesz szükségessé az olasz érdekek megóvása, az olasz kormány jónak látta haladéktalanul semlegességét deklarálni. Olyan elhatározás volt ez, hogy el kellett készülni arra, hogy az szenvedelmes vitákra fog vezetni és igen különböző megítéléssel fog találkozni Azonban hamarosan úgy az országban, mint a külföldön az az erős és általános meggyőző­dés érvényesült, hogy Olaszország csak jogával él és hogy a kormány helyesen vélte meg, mi felel meg legjobban a nemzet érdekeinek. A szabad akaratból proklamált és lojálisan figyelemmel tartott semlegesség azonban nem volt elegendő arra, hogy bennünket megóvjon annak az óriási változásnak következményeitől, mely napról­napra nagyobb arányokat ölt és amelynek végét senki sem látja. A kontinensen és annak tengerein, melyeken a politikai alakulatok talán meg fognak változni, Olaszországnak létérdekek fölött kell őr­ködnie, igazságos igényeket kell érvényesíteni és biztosítania és nagyhatalmi állását nemcsak fen­tar­tania kell, de sértetlenül és olyképp kell azt fentar­tania, hogy más államok esetleges megnagyobbo­dása következtében e nagyhatalmi állás kellő arányban maradjon. Ezért nem volt lehetséges és nem is tesz lehető az, hogy semlegességünk lanyha és élettelen legyen. E semlegességnek figyelmesen őrködőnek, tevékenynek kell lennie, nem szabad tehetelennek, hanem erősnek és minden eshetőségre késznek kell mutatkoznia. (Igen élénk, hosszan­tartó helyeslés. Az egész Ház felemelkedik helyeiről és hosszantartó szívélyes ovációban részesíti a szó­nokot) Ennek következtében a kormány legfőbb gondja mindig az volt és az is lesz, hogy a hadse­reget és a haditengerészetet teljes előkészületben tartsa. Hogy ezt elérhessük, nem haboztunk akkor, amikor arról volt szó, hogy újabb kiadásokért és a katonai szervezet egyes változtatásaiért nagyobb fe­l­ősséget vállaljunk magunkra A történelemből, de még inkább a mostani eseményekből leszűrt ta­pasztalat azt tanítja, hogy amikor megszűnik a jog unalma, akkor az erő, a szervezet, a védelem min­den költségesen drága, de legtökéletesebb technikai eszközeivel felszerelt emberi erő képezi a nép jó­létének, biztonságának, nyugalmának egyedüli ga­ranciáját (Hosszantartó helyeslés és taps. A képvi­selők újból '»-'kes ovációban részesítik Salandra miniszterelnököt) Olaszország, amely nem törekszik arra, hogy másokat elnyomjon, köteles védelmét megszervezni és minden rendelkezésére bocsátott eszköz felhasz­nálásával, minden erélylyel felfegyverkezni, nehogy őt nyomják el. Amellett, amiben első és legfőbb kö­telességünket látjuk, másik nagy gondunkat az ké­pezi, hogy a konfliktusnak hatásait enyhítsük, a­melyek következtében pang a világgazdasági hely­zet, megakadt a nemzetközi piacok forgalma, meg­szakadt, vagy legjobb esetben csak rendetlenül bo­nyolítható le a közlekedés, ezer és ezer dolgos, erő­teljes munkást idő előtt hazatérésre kényszerítettek és a legszükségesebb élelmi cikkek árát jelentéke­nyen megdrágították. Már ez okból is rendkívüli in­tézkedésekre volt szükség, a rendes törvényes intéz­kedésektől való ideiglenes eltérésre, a kö­munkák siettetésére és az ország anyagi eszközeinek nagyobb arányú igénybevételére. A kormány kéri a törvény­hozást mindezen intézkedések haladéktalan jóvá­hagyására. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy hazánk általános gazdasági viszonyai általában ja­vultak, hogy munka és hitel lassan-lassan normális JMT WilliBS medrébe lép és hogy a közbizalom visszatérő­ben van. Veszélyes illúzió volna azonban azt hinni, hogy további rendkívüli intézkedésekre nem lesz szükség A belső békét is mindenáron biztosítani fogjuk, ha­bár kétségtelenül bizonyos, hogy az olasz nép aa nem fogja megzavarni. Máskor helyénvaló a poli­tikai és gazdasági versengés, a pártok és osztályok mérkőzése, ma azonban szükséges, hogy minden szóban, minden tettben, minden olasz szolidaritási jusson kifejezésre. (Bravo!-kiáltások, hosszantartó helyeslés.) Ha a törvényhozás szavazata megadja nekünk a kellő erőt és biztonságot, viselni fogjuk felelősségeink súlyos terhét és elvégezhetjük azt az állandó és intenzív munkát, amelynek szellemünk egész energiáját szenteljük a haza érdekeinek vé­delmére és Olaszország jövőbeli sorsának biztosítás­­ára. (Hosszantartó helyeslés és taps. A képviselői felemelkednek helyeikről s meleg ovációkban része­­sitik a miniszterelnököt és lelkesen éltetik Olasz­országot) Elnök bejelenti, hogy a kormány átment a sze­nátusba, ahol a miniszterelnök a kamarában tett nyilatkozatát ismétli meg. Salandra miniszterelnök beszéde kitűnő hatást tett úgy a kamarában, mint a szenátusban. A ka­mara radikális pártja délutáni ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy helyesli a miniszterelnök nyilat­kozatait és megbízták Sacchi képviselőt, hogy ezt jelentse ki a kamarában. A radikális képviselők, akik számosan jelentkeztek szólásra, valamennyien töröltették neveiket A baloldali demokraták délutáni ülésükön napi­rendet fogadtak el, melyben helyeslőleg veszik tudo­másul a kormány hazafias nyilatkozatát. Háborús neurózis : Egy német professzor, a javíthatatlanok fajtájából szép rendszerbe foglalta azokat az ideges tüneteket, amiket a háború okozott. Térkép-neurózis, élelmiszer-neurózis, pénz­neurózis, sorozási neurózis ... ezek a betegsé­gek végigszáguldtak a világon az egyik Óceán­tól a másikig, a Kárpátoktól az Adriáig. Csak azt nem tudtuk, hogy nevük van. Térkép-neurózis — ez az a korszak volt, amikor a hadakozó felek bulletinjeit a térké­pen kisértük aggódó figyelemmel. A könyv­kereskedések kirakatait egészen elborították a térképek, úgy hogy a könyvek nem is látszot­tak ki alóluk. A kávéházakban az emberek fali és asztali mappák fölé hajolva lázasan keresték a kiejthetetlen nevű francia és angol helységneveket és a még kiejthetetlenebb szerbiai, galíciai és oroszlengyelországi közsé­geket, amik néha még a katonai térképen sem voltak meg. Ma már csak néhány pedáns csodabogár nézi meg a térképet, a térkép­üzlet megszűnt jónak lenni. Épp az, hogy elmúlt, mutatja, hogy a „térképitisz" beteg­ség volt, ragadós betegség, amely félelem­neurózisból fakadt. Senki sem volt katona, senki sem tudta, hogy az ellenséges hadak mennyi idő alatt érhetnek el egy pontot és nem a hadműveletek iránt való érdeklődés, hanem ez a tipikus félelem adta a laikusok kezébe a térképet, amelyet nem is értettek. Élelmiszer-neurózis ... ez főként a gondos háziasszonyok idegeit támadta meg. Valami regényes legenda támadt és megcsinálta kör-­­ útját a világon, hogy háborúban kifogy az élelmiszer és az emberek éheznek. A kamarák megteltek liszttel, burgonyával, szalámival és egyéb hosszú időre elálló élelmiszerrel, ami a drágaságnak egyik közvetetlen oka lett. Ha tényleg éhínség támadna, amitől isten ments, a túlságosan gondos háziasszonyok kamarái­ból kellene rekvirálni az egész lakosság szá­mára. Ez az élelmiszer-neurózis már apadóban van, de még nem múlt el egészen. A spekulá­ció boldogan számít rá. Pénz-neurózis ... ezen a betegségen az emberiségnek vagyonosabb és félénkebb része esett át, de nem maradt mentes tőle a taka­rékos kispolgár sem, aki minden ezüst érmet igyekezett eldugni — lehetőleg a harisnya­szárba — vagy még mélyebb, titkosabb helyre, a padló alá, — különös tekintettel az oroszokra. A papír kélkoronások kibocsátása követte nyomon ezt a betegséget, amely szin­tén csökkenőben van, bár itt-ott még makacsul ellentáll mindenféle orvosságnak. A sorozási neurózis ... ez ma a divatos és legjobban elterjedt idegbetegség. Az egész világ átesett rajta, de még nincs rajta egészen túl. Eleinte a plakát­ neurózis alakjában jelent­kezett. Az emberek a hirdető­oszlopokon és a házak falain lesték a különböző sorozásokat elrendelő hirdetményeket Szájról-szájra, a kávéházak, borbélyműhelyek és egyéb nyilvá­nos helyek közvetítésével terjedtek el a hírek, hogy minden embert besoroznak héttől het­venhét éves koráig. A katonai ügyosztályok­ban ősz­ öreg aggastyánok jelentkeztek re­megő térre .1. hogy igaz-e, hogy őket be fog­ják sorozni? Sőt egy tréfa, amelyet egy újság eresztett meg, hogy a nőket is be fogják so­­í­rozni, eljutott a legsötétebb külvárosig, ahon­nan útra kerekedett egy anyóka és addig meg sem állt, amig a kerületi elöljáróságra nem jutott, ahol alig tudták megnyugtatni, hogy tizenhét éves, viruló szép leányunokáját nem fogják elvinni a tűzvonalba. A nagy, ismeretlen fogalom, amely előre vetette véres árnyékát, — a háború, amely negyven évig nem volt és amelyet jóformán egészen elfelejtettek az emberek — az idege­ket elemi erővel rázta meg. Katonaembernek fogalma sincs róla, hogy egy dolog, amely­­ rá nézve az élet csúcsát, a művészetek teljes­ségét jelenti, a fegyvert nem viselő elemnél milyen félelmeket, neurózisokat vált ki. Ezért még Hindenburg is csak nagysokára ju­tott rá, hogy a modern embernek idegei van­nak és hogy ez a háború, ahogy ő mondta, elsősorban az idegek háborúja. Végül mint a háború külön érdekessége szerepelhet az az orvosilag megfigyelt tény, hogy a háborúnak nemcsak betegei, hanem gyógyultjai is vannak. A hipochonderek, a képzelt betegek nagy tömegét a háborúval való állandó foglalkozás elterelte a saját fan­tasztikus nyavalyáitól. Azelőtt ezek az embe­rek minduntalan orvosprofesszorokhoz jutot­tak minden kis pattanás, nátha, fejfájás miatt Gyógyíthatatlan sötétlátásuk most átbillent egy másikfajta betegségbe. Ezek az emberek most éjjel-nappal a kávéházban ülnek, híre­ket olvasnak és lesnek, rémhíreket gondolnak ki és terjesztik tovább. Nem betegek többé, ha­nem a kelleténél élénkebbek, mozgékonyab­bak és folyton kinéznek az ablakon, hogy nem jön-e már az ellenség­ük a közélet hipoch­onderei. Sz Kérjük azokat a t. c. előfizetőin­ket, akiknek előfizetése november 30-án lejárt, hogy a lap megrendelését minél előbb megújítani szíveskedjenek. 11 PESTI MAP LÓ előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és Bosznia-Herczegovinába. Egy hóra... 2.SO korona Negyedévre 8.— .. Fél évre 16.­— a Egész évre 32.— „

Next