Pesti Napló, 1918. augusztus (69. évfolyam, 177–203. szám)

1918-08-21 / 194. szám

if^ Swerft­­ séges szállására kalauzoltatni a fáradt kato­nákat „ . • •5- » • '••» SafifiszSvu. tájékozatlan tudósítások meghoz­ták már a hir­ét, mint olyan gyakran az utóbbi tíz esztendőben, hogy ég az ecsedi láp. Csak amikor közelről látja az ember a nagy veszedelmet és megismerkedik a helyzettel, akkor látja, hogy ezt a hírt akár minden nap meg lehet, ismételni a lapokban, hiszen az ecsedi láp örökkön­­g, a sárkány-kígyó lángnyelve örökkön látogatja , és éleszti a lápon lángoló örök tüzet. A most eddig nem tapasztalt erővel dúló tű­z még tavalyi keletűt. A múlt évben ugyanis a láp területén sok nád termett, a régi lápnak itt ki nem irtható és mindenütt felbukkanó emléke. Hogy a szántásnál ne kelljen a náddal bajlódni, okányi Schwartz Lajosnak a tyukodi határban fekvő Zsíros-pusztáján könnyelműen felgyújtották a nádas lombot. Ennek tüze beleharapódzott a tőzeges talajba, a szél élesztette, tovább hordta, de a Zsíros-tanyán nem sokat törődtek a veszede­lemmel és ez, ahol a felszínen nem kapott tápot, terjedt a felszín alatt az egy—másfél méter mély turfa-rétegben. Utat vájt magának a föld alatt, mint a mezei egér. Egy-egy helyen 60—­10 hold égett, de a Zsíros-pusztában egyébre kellett a munkaerő, nem sokat törődtek az oltással. * Az ecsedi láp területét illetőleg meglehetősen­­ eltérők az adatok. Talán legmegbízhatóbb az a/. . adat, amelyet iladady József tyukodi jegyzőtől kaptam, aki 80.000 holdra becsü­li a lecsapolt te-­­­rületet. Ebből eddig mintegy 6-700 hold égett el, de , a tűz folyton terjed, az északi szél éleszti, tovább­­ hordja. A tűz most a következő birtokokon puszt I­u­t: Thurman Olivér, báró Uray Bálint, Jékey­­ László, okányi Schwartz Lajos, Földhitel Bank és sok égett el egyes kisgazdák birtokán is. Nagy terület égett el a fagy által amúgy is megviselt, lábon álló kalászos terményekből, a le­gelőkből, boglyákba rakott takarmányból. * A tyukodi határban az égő terület felé haladva igazi tüzet, lánggal égőt nem lát az ember. A tyu­kodi vágásban áthaladva, a hatalmas sík úgy néz ki, mint egy téglapiros tenger. A tenger viharos, habzik, porzik. A szél hullámoztatja az égett te­­rület hamuját, fel-felkapja, beborítja vele az eget, majd forgószél csinál belőle égig érő tölcsért. Hátborzongatóan szép látvány, amint a porfel­legbe felcsap egy-egy lángoszlop, a tűzokádó légi sárkány lelkének túlvilági vészes lehelete. Valami sás-csomó kapott lángra.­ Ott egy égből lógó füst-tölcsér repül, az árko­láson dolgozó katonák jókedvűen mutatják: akár a srapnell füstje, másutt útnak indul a sás-csomó­ból felcsapó lidércfény, a szél elrepít egy marék­nyit a tűzzel birkózó katonák, foglyok feje fölött, viszi 1-—2 kilométert, leteszi, tüzet fog tőle a láp. A talaj besüpped a lábunk alatt, a felszín alatt lappangó égésre léptünk. .A tűz egér­járást vájt magának a tőzegben s keresi a felszínre ve­zető utat, amely a senyvedő tűznek tápot ad. Sok helyen nagy, csipkézett szélű sebek van­nak a földben, 80—150 centiméter mélyek, a sze­rint, hogy milyen mély volt a kék agyag fölött a turfa-réteg, mellette zöld kaszáló, odébb holdakra terjedő, téglavörös terület, leégett talaj. Csúnya, szomorú, elpusztított anyaföld. Ezen a mezőn nem ciripel a tücsök. Az égő területeken, ahol taplószerűen ég a tő­zeg, a 65. gyalogezrednek Munkácsról kirendelt osztaga dolgozik a tűz lokalizálásán dr. Bürger Dezső főhadnagy és dr. Szűk Aladár hadnagy ve­zetése alatt. Árkokat ásnak az égő terület körül olyan mélységben, amilyen mélyen a tőzegréteg vastagsága megkívánja. Másik helyen orosz fog­lyok csinálják ugyanezt . A rekkenő melegben izzadva dolgozik a jó magyar baka, a föld igazi szeretetével örvend, hogy útját vágta a láp tüzé­nek, m­­egm­e­ntette a termő­földet, amikor hirtelen a háta mögött pár száz lépésnyire fellobban egy láng, feltör egy füstoszlop, a veszedelem átlopó­.­:itt köztük, vagy a fejük fölött . . . A helyzet reménytelen. A hatvanötösök meg­kapják a parancsot az Almarschra: "V­issza kell mennü­ök a káderhez. Az ecsedi láp öröktüze aka­dálytalanul terjed tovább, eszi a termőföldet... A leégett területen nem marad más, csak a magas hamuréteg és alatta­­a legterméketlenebb altalaj: a kék agyag. Ez a föld éveken­ át teljesen termé­kellen marad, legfeljebb a káka terem meg benne. Szakértők szerint tíz esztendő kell hozzá, amíg az ecsedi láp földjének sebei begyógyulnak és ilapos trágyázás, forgatás, megmunkálás után is­mét termést hoznak. Egyelőre most ismét a tűz­okádó sárkány-kígyó a korlátlan ur a láp nyolc­vanezer holdján. Dénes Sándor. "-' — .. \ Szegény jó bécsiek\.», — Egészen rövid tanulmányút — (A bidecktes) A Hofau»?-»um egyik magyar custosa — min­denkép modern fiatal tudós —­ várt a pályaudva­ron és gúnyosan nézte súlyos poggyászomat. — Hát te se tudod, — mondta — hogy fö­lösleges az ilyen sok abrakot cipelni? — Elég rémmesét hallottam a bécsi kosztról és eddig minden rendes ember azt mesélte, hogy kenyér, szalámi, cukor, sütemény és a sok nehéz satöbbi nélkül Bécsbe nem jöhet a magyar. — Aki nem ismeri a viszonyokat, do gyere csak, most veszek kenyeret. Alkalauzolt a Südbahn-oldalra, amely előtt hosszú csapatban állt a tömérdek galíciai és még több baka. A Wah­lmann csak arra vigyá­zott, hogy szép sorban árusítsák a kenyeret, mert a bakák nem egyszer oldalba vágták már az uzso­rásokat, akik egy-két krénert veszik és tiz­esei­ért adják a magyar kenyeret — Gyerünk tovább, — szólt három perc m­ulva custocsbarátom, — a fehérből ma csak bácskai kenyér van, az meg lukkrága. Kapunk bent is. Mi jól akarsz ebédre? — Mi jót. . . Bécsben? Erre a kétkedő kér­désre csak azt válaszolhatom, hogy legrégebben nem od­om vajas bifszteket pomme fruit-val és barátfülét töpörtős túróscsuszával. — Ja igaz, ma hústalan nap van, de holnap megkapod. Különben várj csak, a hotelből mind­járt az Eiszterházy-gasséba megyünk, ott minden akad A Mariahilfer-strasse lejtős mellékutcája az Eszterházy Gasse (táblája helytelenül a magyaros sz-vel írva) s mindjárt elején a Regenberger-ven­déglő. Barátomnak rögtön a kezébe dugtak egy jódarab hófehér kenyeret (a 50 fillér, idegen ba­leknek 2 korona Brotkarte nélkül) s miután a husievest fölkanalazta, így rendelt: — Bitte... (halkabban): Bedecktes. Hoztak egy óriási tányér vajbabot Ebből egy-két kanállal evett s akkor előb­alt alóla a finom régimódi marhahús. — l­átod, ez a bécsi födött, a hústalan nap kreációja. És másnap ettünk bifszteket is, túróscsuszát is, ámbár kissé drágán, bírálom pedig ezt a kon­zekvenciát mondta le: — A szegény jó bécsiek nem is olyan szegé­nyek és a híres Hartman kül­inszobájában épp úgy kapsz sájn r­ikül finom tésztát, akár az ár­kádos kávéházban valódi babkávét. Van itt is minden, m­i Alles bedeckt. (A sz­obalány és a szalámi) Hiába, azért imponál a becsületes, kedélyes bécsi n­­­p! Régi dolog, hogy a szalid császárvárosi hotelben nyitva hagyhattuk a szekrényt és sza­badon hagytam az ablakpárkányon szalámiruda­mat is, amely reggeli­ pótlékul szolgált. Délután azonban gyanússá vált: hiúz-szem nél­kül is rá kellett jönni, hogy csinos darabja hiány­zik. Megjelöltem a szélét piros ceruzával, de éjsza­kára eltűnt a jelzés. Ismeretlen tettes — csak nem a derék Szuzi szobaleány? — levágott a sza­lámiból. Meg három napi dolgom van itt, mit tegyek? Ha elzárom, megromlik. Biztosítsuk provízióra? Megpróbáltam, a hüvelykemmel kimértem (ne tartsanak smucignak: SJ­á­ és a keztyűm! és oda húztam a piros vonalat. Attól fogva pedig naponként csak annyi hiányzott, amennyit a ce­ruzával kijelöltem, soha egy milliméterrel se több. Ilyen becsületes, kedvesen korrekt a bécsi nép, m­­­­g a hotel-szoba leány is! (A remek bécsi minta) Napokig tanulmányoztam a bécsi villamos­közlekedést, már amennyire egyéb fontosabb tenni­valóim közt az idő engedte és elhatároztam, hogy reánk nézve lesújtó összehasonlítást fogok pro­dukálni. A bécsi villamos hármasával közlekedik ná­lunk „nem bírja a motor"­., hátul is kétfelé will-. nak le-fel (nálunk, kicsi a perron nem lehet két­felé osztomi") és különösen feltűnik a közönség finomabb, vagy fegyelmezettebb viselkedése. Délután kirobogtam a Gänsehausel-re, a híres bécsi strandfürdőre, hogy a Pesti Napló film­riportja számára ott is felvételeket csináltassak. .Nem akarták megengedni, mert valami ravasz pesti legutóbb ügyes fotográfiákat készített a trikós hölgyekről, aztán elretusálta a hátteret, összevissza párosította a képeket és mint a pi­káns fotográfiákat adta el. Nagynehezen meg­ér­tet­té­k, hogy most nem efőre állóképekről, ha­nem rendes molifelvételről van szó, hát megad­ták az engedelmet. Slél órakor ügettünk a villamos Hal-tentellé­hez, hogy hazatérhessünk Óriási tömeg várt ott, éktelen lármával. Hátul egy sarokkövön csinos Strand fét óbégatott s kiderült, hogy megsántult kissé, ugy megcsípték a tömegben, egy férfi pedig mellette rakta a boszu-pofont az egyik tettes ké­pére, aki „térz váz­­ net!" kiállással „Brustfleck"­ket adott viszonzásul. De a legszebb városligeti emlékeimet elhomályosította az a sturm, amelyet az induló villamos ellen intéztek. Itt is bőven akadt link alak, aki visszaloholt az utolsóelőtti Állomásra, ott fölszál­t s a végállomáson fönt­maradt, hasztalanul ordítozott az ellenőr. Három fertály órán át annyi durvaságot, szit­kozódást, inzultust láttunk, amennyit tán egy hél alatt se Pesten. Ha nincs elég hely, ugy látszik, Bécsben sincs rend. Az összehasonlító módszerrel megbuktunk, ez az egy elégtétele meglehet Sándor Lacinak. Tábori Kornél: PESTI NAPLÓ 1918. augusztus 21.­ ­ *"ff. | A baromfiárusítók gyűlése Kiküszöbölik a közvetítő kereskedelmet A baromfikereskedők országos szövetkezete Szent István napjának délutánjá­.i tartotta orszá­gos nagygyűlését. A gyűlés tárgya az a kiskeres­kedők és nagykereskedők közti harc volt, amely­ről egyik legutóbbi számunkban megemlékeztünk. A mai gyűlésen el is határozták, hogy a nagyke­reskedők bizományi egyesületét ki fogják zárni a forgalomból. Ezek ugyanis, akik összesen tizen­ketten alkotnak szindikátust, a kiskereskedők sze­rint illetéktelenül kapják meg a felhozott áru pénzértékének nyolc százalékát A mai gyűlést dr. Kadossa Marcell, a szövet­­kezet ügyésze nyitotta meg. Megnyitó beszédében hangsúlyozta a baromfikereskedők mozgalmának fontosságát. A közel­jövőben az ő segítségükkel gondoskodnak a főváros fennakadás nélküli és aránylag olcsó baromfiellátásáról. Utána Szemző Miklós előadó emelkedett szólásra. Háromezer kis­kereskedő létérdekéről van szó, mondotta. A kis­kereskedői,, ha megadják nekik a munkájukhoz szükséges módokat, minden akcióbaromfi nélkül el tudják látni a piacot. Az exportőrök például a főváros lakosságának olcsóbban adhatják a vásá­rolt baromfit annál az árnál, amit ők fizettek érte. U­gyan­is ha az exportra szánt mennyiségnek harminchárom percentjét a fővárosi élelmezés ren­delkezésére bocsátják, a kiszállított hatvanhat százaléknyi áron még alaposan megvehetik a be­csületes kereskedői hasznot, bár a fővárosnak a saját beszerzési áruknál harmincöt- negyven per­centtel adják olcsóbban az árut. Ezt a tételét szá­mítással igazolja. A közélelmezési miniszter felügyelete alatt és segítségével a közönség érdekeit is kielégíthetik és a saját számításaikat is megtalálhatják. De csak­­­ közvetlen is legitim kereskedelem vehet részt az ezután következő munkában. Nincs szük­ség arra a bizományi szervre, am­ely akként drá­gítja az árakat, hogy a szétosztással a forgalom nyolc százalékát vágja zsebre. A kiskereskedők már gondoskodtak ennek a szervnek megszünteté­séről, mert addig nem lesz rend a baromfi-kereske­­delemben, amíg a közvetítőkereskedelemne­k ez a fajtája működik. A kiskereskedők most ezer ser­tést fognak hizlalni a főváros számára. Ötvenezer kiló kukoricát kapnak ehez, de más célra fordít­ják. A sertéseket a földolgozott baromfi gégéjéből és beleiből kiszedett kukoricával és a belekkel fogják táplálni. Naponta harminc méter mázsa kukoricát kapnak így, míg a közélelmezési hiva­tal kukoricájával negyvenezer libát fognak hizlalh­­at­ni a főváros sz­ámára. Ezek után a vidéki szál­ütők ügyével foglalkozik, akik tizenhat község képvilethetében jelentek meg.

Next