Pesti Napló, 1918. november (69. évfolyam, 256–281. szám)

1918-11-09 / 263. szám

Szombat Parlamentereink Belgrádban Két óra harminc. A hajó befordult a Szávába. Előttünk Belgrád. Egy jó látcsövel már tisztán látni a partot. Rengeteg nép. Ezek a foglyaikat várják. Tényleg. Zimonyból csónakok jönnek át, de jönnek tutajok ide szerb foglyokkal és jönnek szerbek és olaszok, egy szál deszkán evezve, la­pátolva, sőt láttam egy olaszt egy gerendán félig a vízben átkelni Belgrádba, ah­ol abban a percben, ahogy partra szállt — szabad! A parlamentereknek írást kell adni. És az nagyszerű­, ahogy azt ártjuk. Itt nincsenek formák, ítt igazán demokratikusan megy minden azzal az egészen új szellemmel, amit Károlyi se jelent. Hozzám fordul Károlyi: •­ Nézze csak kérem, maga biztosan tudja, hogyan kell fogalm­azni egy ilyen parlamenter­igazolványt. Ugyan csinálja meg. És imáris leülünk és dolgozunk. Egy hordó tetején irunk. Egy jv papírra írom ki parlamen­terek igazolványát. Premier-lieutenan! «-In garde Albin Abt­és capitaine Etienne •'.'» !'n,'.'; részére. Amikor készen vagyok vele, Kár ni!­n hordó tetején aláírja: Le Comic Mido:! .'•;,:,-. .'.'•' Presi­dent d lu Gonseil. Egy abroszt körben rászögeznek egy rúdra, a csónakot leeresztik, két hajóslegény és a gár­dának egy őrmestere beszállnak a csónakba. A parlamentereket elkíséri a csónakon egy tüzér­főhadnagy is. A csónak elindul. Károlyi és az egész társaság a fedélzetről izgatott érdeklődéssel néz a csónak után. Nagyszerű percek. A csónak partra ér. Károlyi megkérdezi: — Irány óra pontosan? — Két óra negyven! — Történelmi pillanat! — motodja Károlyi, amikor a csónak a Kalimegdán alatt tényleg el­éri a szerb partot. — És nagyszerű, hogy ilyen szép békének való idő van! • Egy rohamsisakos, szuronyos szerb lesz lát­­­hatóvá és Károlyi, aki a légcrbb látcsővel nézi a jelenetüt, pontosan hittá, amint a szerb katona a szerbül is beszélő A tt girklásóhadhágygyal tárgyal, és valahogy úgy integet, hogy jobbra felé kösse­nek ki, nyilván ott már várják őket. Közben észrevesszük, hogy a Kalimegdanon szerb nemzeti zászló lobog és időközben a várfokra egy fehér, zászlót is kitűztek. Parlamentereink partra szállnak. Látni, amint egy szerb tiszt fogadja őket és szuro­nyos katonák előbb a tömeget nyomják vissza, majd kerülő úton végig a Kalimegdan parkján a hegyen át vezetik föl a városba. Pillanatokra még néha látni a fehér zászlót, aztán eltűnnek sze­meink elől. Nem jönnek vissza a trai­lamen­terek Háromnegyed három volt, amikor elmentek Abi Albin darabon Igán­­a főhadnagy és Csernák Imre százados, a parlamentereink s elmúlt egy negyedóra, egy félóra és egy óra és nem jöttek vissza. És elmúlt egy újabb óra és a fehér zászló nem hű­nt újra elő és küldötteink sorsáért már aggódni kezdtünk, mert a megállapított jelet m­ég mindig nem láttuk, a fehér zászló sehogy se akart újra előtűnni. Közben ugyancsak fehér zászló alatt befut a Magyar Folyam- és Tenger­hajózási Részvénytársaság Mohács nevű gőzöse, amelyről két liszt száll le, akiket még a minisz­terelnök útja előtt indítottak el előzetes parla­mentereknek, de csak most érkeztek meg. U­gyanaz a ,,Mohács" hajó vitte november máso­dikán Kövess két parlamenterjét, Klermándy és Kozmovszky alezredeseket és a hajó kapitánya, aki közben partraszáll­, elmondja, hogy a két al­ezredes negyvenöt órát töltött Belgrádban, mert ot a főparancsnokság még mindig nincsen itt. Ez is lehangoló hír, mert a miniszterelnök nem várhat ily­­en h­osszú ideig és most­ már egyre nagyobb iz­galommal várjuk,"­hogy föltűnjön a megbeszélt ras jel, tiszt­a hajón van, mind izgatottan lesi, hogy mit adnak le. Végre pontosan látható, hogy parlamen­tereink ismételten három K betűt szig­nalizálna­k. Ebben voltunk megállapodva. Azt jelenti, hogy ki lehet kötni. A tör­eg elözönli a partot. Szerb kato­nák futólépésben érkeznek a stég felé, közben meg­érjük azt a megrázóan szép jelenetet is, hogy de a hadnagy hibátlan magyarsággal a következőket jelenti a miniszterelnöknek. — Belgrád parancsnoka e pereiben Miljevics ezüst. Az ezredes hadosztály-parancsnok­a tudomásul vette a békekövetség megérkezés­ét és azonnal jelentést tett a hadseregparmc­snok­ságnak, hogy onnan jelentsék tovább a főparancsnoknak, aki Nisben vagy Kragujevácban van. Az ezredes úr szabad választást enged, hogy itt a hajó fedél­„Hattyú" nevű margitszigeti hajó a fedélze- s­zetén méltóztatnak megvárni a továbbiakat, vagy fut a lén léte szerb foglyokkal, akik tamtara szóval és szerb nemzeti dalokat énekelve érkeznek meg Ivaza hét év kínszenvedése után a szabadságba. A partról integetnek, hogy kikötni nem szabad, ma­radjunk legalább harminc-negyven lépésnyire a parttól. Motorcsónakunkat kiküldjük a parlamen­tereidért. Látjuk, amint szuronyos rohamsisakos katonák szállnak­ be, néhány pillanat és szerb tisztek vannak a fedélzeten. Hajduk Kvetkovics főhadnagy és Sztepan Neradzsin h­adnagy lépnek először a fedélzetre. Károlyit keresik. Feszesen, tisz­telegnek, a főhadnagy szerbül mond valamit, majd a Korona-szállóban, amelyet az urak rendelkezé­sére bocsát. A szűkebb delegáció tizennyolc emberből Ölt — Én mindenesetre szeretnék partraszállan, de nagyon kérném, hogy az egész delegáció velem jöhessen! — szólt Károlyi. * .­­ — Ennek semmi akadálya, — válaszai­­ti hadnagy, — mert ez csak a szobák számától függ és ugy tudom, hogy az egész szálloda az mai rendelkezésére áll. :' '•­­ Károlyi erre kiadja a rendelkezést, hogy szűkebb békedelegáció nyomban szálljon partra. Három K betű A Kalimegdán várfokán háromnegyed ötkor így erre csak f­elcű­api a fehér zászló, Siitshi Wal­ter vezérkari :•.;.':.•:,!:!és szintén egy zászlat kap ma­gához, hogy a 1.torse­jci­ ad­ásra válaszolhasson. Aki PESTI NAPÍLÓ f­iB. wrmaSm A békedelegáció bevonulása Belgrádba A hajó hágcsójánál Stielly Walter vezérkari százados felolvasta a hivatalos névsort, mert csak azoknak szabad partraszállniuk, akik benn vannak e­bban a hivatalos okiratban, amelyben a magyar kormány békeküldötteit bejelenti. A nevezetes ok­irat, amely immár történelmi dokumentum, ere­deti francia szövegében így hangzik: La liste clc la délé gátion hongroise Le conseil des ministres hongrois a 'decidé d'envoyer unc délégation offici-elle au cojnman­dant en chef des armées balkanique de l'En­tente afm d'arreter en comnuin accord les ter­mes de Pármustere. A cette délégalioo preunent part outre les délégués du gouvernement hon­grois les présentants du Conseil national hon­grois, du Conseil des ouvriers et du Conseil des soldats. La délégation comprend les inem'bres suívants: Le com te Michel Károlyi, ^resident du Conseil, nViriisíre des Affaires éírangéres; Mr Oscar Jászt, ministre sans" porte­feuillc; Le báron Louis llatvany, délégué du Con­seil national hongrois; Mr Désiré Bokányi, délégué du Conseil des ouvriers; La capitaine Eiienne Csernák, délégué du Conseil des soldats; Mr Andre Bakonyi, secrétaire ä la prési­denco du Conseil; le premier-lieutenant Etienne Jeszenszky, •secrétaire particulier du com te Károlyi; Mr Edmond de Noiscux, interpréte; la capitaine Valter Sticlly ct le premier-lieutenant Albin Abt, délé­gué du minis tere de la Guerre; Mr Jean Körfer, délégué du ministere de l'Agriculture; Mr Gottlob Rauh, délégué du ministére du Commerce; Mr Géza Hcrczeg, secrétaire du délégué du Conseil national hongrois du báron Louis llatvany; Mr Ernest Lorsy. secrétaire particulier de Mr Jászi. Mr Désiré Urai. secrélaire de Mr Boikányi; Mr George Rntlkay, secrétaire du presi­dant Csernák. Le comte Károlyi est aceompaghé de son valet de cliamibre. Au bord du battcau Millenium" le G 110-vernbre 1918. Comic Michel Károlyt President- du Conseil et miniiitre des Affaires étranigéres •.....•E­z fordul a motorcsónak, amig az egész küldüttség partra száll. Most már ítóflemhőzftst'jf., van a parton, ez óriási tömeg ér­déklődtve egyre­­ közelebb húzódik, a szerb katonák, pedig szurony van a fegyvereiken, alig tudják visszatartani a tömeget, amely azonban abszolút,. r.e.n ellenséges, sőt lelkes és amikor megtudja,­­hogy ki jött a ha­jón és hogy miről van s.­.ó. éljenezni kezd: — Zs­id­o mir! Zsivio Srbiju' Dole Austria! A németek visszavonulásul, alkalmával elron­tották a vízvezetéket, elpusztították a villamos­vezetéket, azért van sötétségben a város. Amikor mind együtt vagyunk, szuronyos katonák fognak bennünket közre és kísérnek fel rettentően gö­röngyös és még 1914-es és 1915-ös gránátoktól felszaggatott úton a hotelba. Borzasztó a sötét­ség, mondja Károlyi, az Isten csak attól óvjon meg bennünket, hogy Budapesten így ne legyen. Közben a parlamentairek elmesélik, hogy rendkí­vül szívesen fogadták őket, kameráknak szólítot­ták a szerb tisztek a mi tisztjeinket és szemmel­láthatólag nagy örömet keltett, hogy az önálló Magyarország küldöttsége jön Károlyi Mihály ve­zetésével. A szuronyos katonák, akik kísértek bennün­ket, mindenesetre nem voltak túlságosan vesze­delmesek, mert izzadva hozták a kofferjaikat, amiket csak akkor tettek le egy pillanatra, ha a mellékutcákból kitóduló tömeget puskatussal kel­lett visszaszorítani. Az osztrák megszállás idején Park-hotelnak­­hívták a Serbska K­ronát, most azonban visszaállították a régi nevét, már le is szedték a német címtáblát. A hotel­­előtt már áll az őrség, az étterem zsúfolva, gyertya mellett ül­nek szerbek, civilek és katonák, nyugodtan söröz­nek, csak a hírre, hogy „delegacija" megérkezett, tódulnak az ajtókhoz, de visszaszorítják őket. Sötét a lépcső és sötét az emelet és iszonyúan sötétek a szobák. A szerb tisztek intézkedésére Ká­rolyi Mihály kapja a legszebb sarokszobát, amely­nek ablakai a Kalimogdan parkjára nyílnak. Min­denkit els­­állásolnak, valahonnan gyertyákat ke­rítenek, tűrhetővé lesz a szokatlan és kissé kínos helyzet. A folyósokon nagy sürgés-forgás, minden­felé szuronyok, roham­sisakok és ez egy szerény szállodában — istenem — mégis szokatlan egy kissé. Hét órakor megjelenik a szállodában Milje­vics ezredes hadosztályparancsnok, aki egyúttal Belgrád városparancsnoka és Károlyi Mihályt ke­resi. Károlyi lepihent, Jeszenszky főhadnagy. Káro­lyi titkára, nyomban jelenti a látogatást, mire Károlyi azonnal fogadja az ezredest. Miljevics ezre­des, aki tökéletesen beszél franciául, körülbelül tíz percig vert Károlyi Mihálynál. Egyszerűen ud­variassági látogatás v­olt, amely c. legszívélyesebb látogatási formák között folyt le. A.­. ezredes kö­zölte Károlyival, hogy érkezését ő maga személye­sen­ jelentette telefonon Bojovics tábornoknak, az első szerb hadsereg parancsnokának, aki azóta már nyilván továbbította az érkezés hírét Franchet­­ d'Esperay­­tábornoknak, aki leghamarabb másnap késő délután vagy este lehet Belgrádban. Az ezre­desnek már arról is tudomása volt, hogy a titká­rok gyanánt beosztott delegáció tagok között új­ságírók is vannak, mire ő kijelentette, hogy a sajtó­szolgálat­ot egyáltalán nem zavarja, erre nézve az intézkedés és­­ ellenőrzés minden jogát át­engedi Károlyi miniszterelnöknek. Károlyi tudomá­sul vette az ezredes közléseit, szívélyesen elbúcsú­zott tőle. " Este' i-nyolc órakor volt az első vacsora. Fus­inkí v Zozlaílt 'kis vendéglőbe­.i, egy hosz­' asztalnál ültünk valamennyien, át­ a magyarok ellenséges főhadiszálláson. Szemközt az asztalunk­kal el­egáns angol tisztek ültek, szerb tisztek mentek át a termen, hangosan beszélgetve és francia tisz­tek és közlegények és soffőrök hangosan és élénken vitatkoztak a frank és a korona árfolyamai fölött. Szerbiában tudniillik mindenütt csak osztrák-ma­g­yar pén­z:-­ Van forgalomban, a németek is csak ezzel fizetett a franciák két korona tíz fillért kép-

Next