Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)

1937-01-03 / 2. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1037 .január 3 SPORTNAPLÓ Budapest. I9Z6 december 25—1937 január 2 Az olasz tenniszpályák Modena, január. Évekkel ezelőtt, mikor külföldön a vörös­színű tenniszpályák divatba kezdtek jönni, Kele­men Aurél rábukkant az újpesti vízművek mel­lett egy halom kőszénsa­rkra, melynek belsejé­ben vörösre oxidálva talált rétegeket. Szükség­megoldásnak nagyszerűen megfelelt akkor evnől az anyagból épített pálya,­­ amikor az angol és francia mérnökök által ajánlott 2—3 ezer pen­gős pályaépítési ajánlatokat nem tudták a ma­gyar klubok megfizetni. Ezen idő óta azonban alaposan bebizonyosodott, hogy tartósan sí pá­lyát ebből az anyagból építeni nem lehet, s ha puha, akkor egyenetlen, ha keményre hengerült, rögtön cementesedik és életveszélyes. Még a leg­finomabbra is szitálva, mindig érdes felületű marad, — nem köt — a vizet nem tartja, porzik és mint éles reszelő teszi tönkre a labdát, a cipőt, az ülőt. Azóta világosság derült az élelmes nyugati pályaépítők rejtélyes­­ vörös anyagára. Liszt­finomra őrölt téglapor az. Ez pedig található és előállítható nálunk is elég. Szép vörös kétszer ége­tett cseréptéglatörüldlék, kis villanymotorral haj­tott őrlőgépen lisztfinomra őrölve a legolcsóbb és egyben a legideálisabb fedőanyag. Majd minden olasz klub maga állítja elő fillérekért — hisz a tör­meléket ingyen adják — csak legyen aki elviszi. A fedőréteg alatt a pálya legfontosabb része a középanyag ugyancsak téglapor és sárga agyag­keverék 2—3 cm vastagságban. Ez a réteg engedi át a záporeső víztömegét, de tartja az öntözést. Duganyos, egyenletes alapot ad, ami nagyszerűen köt a legalsó vízlevezető salak réteggel, de a legfelső vékony fedőréteggel is. Az így megépített pályán fehér olajfestékkel állandó vonal húzható, ami eső, vagy öntözés u­tán még fehérebben csillog. A pá­lya hengerlése csupán tavasszal, vagy hosszabb eső után szükséges, de amint a pálya a megfelelő keménységet megkapta, szükségtelen, sőt tilos. Egész kezelése öntözésből, filcszőnyeggel történő egyengetésből és a vonalak lesepréséből áll. Míg nálunk a rengeteg hengerlés, a gipszvonalakkal való állandó pepecselés, de az elcementesedett kő­kemény pályák kéthavi újraásása és elkészítése rengeteg m­unkaerőre, tehát pénzbe kerül, addig itt egy munkás tucatnyi pályát tud rendben tartani. Ha a pályát a téli kifagyástól megóvandó levél­takaróval látj­uuk el, tavasszal párnapos kiszáradás után csupán hengerelni, új fedőanyagszal beszórni és vonalazni kell, hogy az idényben újra tökéletes legyen. De ha már a pálya ily tökéletes, gondolnak a másik legfontosabb követelményre, a jó világításra, a látási viszonyokra. A pályákat a kerítő hálón kí­vül körülültetik olajbokorral. Ez a bokor 3 év alatt 3 méter magasra megnőve, szépen meg­nyesve, örökzöld leveleivel, mint eleven zöld fal adja a legtökéletesebb hátteret, óv a széltől, de elválaszt a folyton mozgó, beszélgető közönség­től is. Ki sem fejezhető, mennyivel jobban, nagyobb kedvvel, de — ami a legfontosabb — mennyivel olcsóbban lehet esée ilyen pályán játszani. 10—59 gém után a labdán még látható a cégjelzés, de a cipő, és főleg az ütő sokkal tovább tart, mert itt hiányoznak az éles salakszemcsék, ami mindent tönkreteszel. Biztos vagyok, hogy élelmes pályaépítőink, de nagyobb klubjaink is, egy kis befektetés árán, ha meghonosítják a nyugati pályaépítési mód­szereket, ezúton végre lekerülünk arról a szo­morú első helyről , melyet tartunk abban a névsorban, mely a pályákat rosszaságuk szerint osztályozza Európában. Göncz Lajos Nemzetközi Dies, január. 1. « A BING-CAFE FUTBALLRANOLISTAl. Mint minden ceztoric végén, ezúttal­­ elkészített« a bécsi sportkávéház labdarúgóból estiből alakult »h­­ifl­listabizottsága az európai, illetőleg középeurópai fut­ballrangsorokat. Az értékelési táblázatokból kiderül, hogy a Ring-Cafe »listabizottságának« ízlése ellen nem emelhető komoly kifogás. De túlzott sovinizmus sem jut kifejezésre a bécsi ranglistákban, amelyek a következő­képpen fel tűnek: A­ VÁLOGATOTT CSAPATOK. Különklasszis: Anglia, Ausztria, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Németország, Skócia. Első klasszis: Belgium, Írország, Franciaország, Hol­landia, Jugoszlávia, Románia, Spanyolország. B) KÖZÉPEURÓPAI VÁLOGATOTT CSAPATOK: 1. Olaszország, 2. Ausztria, 3. Magyarország, 4. Cseh­szlovákia, 5. Svájc. Indokolás: Olaszország veretlen maradt 1936-ban. Megnyerte az Európa-kupát A Meisl-csapat értékesebb eredményeket ért el, mint a magyar válogatott. Ausztria csapata Madridban 5:4-re verte a spanyol válogatottat Portóban 2:2-re a portugál tizenegyet Rómában 2:2-re végzett az olaszok­kal és Bécsben 2:1-re győzte le az Arsenal sztárjaival felálló angol válogatottat A magyar csapat legértékesebb eredménye az osztrá­kok elleni 5:3-as — bécsi talajon — kivívott diadal. A rangsort igazolja az egyes országok amatőrválo­gatottjainak az olimpiai futballtornán való szereplése is. Olaszország csapata megnyerte az olimpiai labda­rúgótornát. Ausztria együttese második l­et a futball­olimpi­ászon, a magyar csapat már az első fordulóban kiesett.­ ­ KÖZÉPEURÓPA! KLuBCSAPATOK Extraklasszis I.! Austria, Sparta, Ambro«! ana, Újpest. Extraklasszis Tl.: Admira, Vienna, Bnpid, Hungária, Ferencváros, Slavia, Bologna, Roma, Juventus. Indokolás: A KK lefolyása és a magyar-osztrák klubközi találkozók a bécsi húsvéti és pünkösdi tornán és budapesti talajon. D) KÖZÉPEURÓPAI JÁTÉKOSOK: Extraklasszis: Kapusok: Planicka, Klenovec (csehszlovák), Platzer, Zöhrer, Bartl (osztrák). Hátvéde­k: Burger (csehszlovák), Seszta, Lehmans (osztrák), Allemandi, Gaspari, Monteglio (olasz). Szélsőfedezete­k: Kostyniek (csehszlovák), Adamek, Nansoh (osztrák), Lázár, Du­­ás (magyar). Középfede­zetek: Boncok (csehszlovák), Mock (oszt­rák), Andreolo (olasz), dr. Sárosi (magyar). Szélsőcsatárok: Sas, Titkos (magyar), Colaussi, Pass­eati (olasz). • összekötőcsatárok: Bradács (csehszlovák), Stroh, Terusalem, Gschweidl, Hahnemann (osztrák), Vincze, Toldi (magyar), Ferrari, Demaria (olasz). Középcsatárok: Staneian, Bioan, Stoiber (pentrál), futballnapló dr. Sárosi, Cseh II. Teleki (magyar), Meazza, Piola (olasz). E) KÖZÉPEURÓPAI VÁLOGATOTT CSAPATOK I. Planicka (csehszlovák) — Allemandi (olasz), Seszta (osztrák) — Alamek (osztrák), dr. Sai­si (ma­gyar), Dudás (magyar) — Sas (magyar), Stnh (osztrák), Sindelar­ (osztrák), Ferrari (olasz), Colaussi (olasz). B) Zöhrer (osztrák) — Burger (csehszlovák), Mon­teglio (olasz) — Kostyalek (csehszlovák), Andreulo (olasz), Natisch (osztrák) — Pasinati (olasz), Vincze (magyar), Meazza (olasz), Toldi (magyar), Titkos (ma­gyar). FA­BIROR Vezető klasszis: Christ (csehszlovák), Frankenstein, Miess (osztrák), Boronl­uy, Iváncsics,­­ Verzka, Klug (magyar), Barlassina, Mattea (olasz). KÖZÉPEURÓPA POZÍCIÓJA A NEMZETKÖZI LA BD A R CG ÓSPORTBAN. Az el­múlt esztendőben a középeurópai futballklasz­szis — néhány kisiklástól eltekintve — meg tudta őrizni a nemzetközi labdarúgásban elfoglalt előkelő pozícióját Az olasz válogatott mellett, különösen a vezető magyar és osztrák klubcsapatoknak volt a legnagyobb vonzó­erejük a semleges külföld nézőtömegeir­e. Egyes orszá­gokban a magyar és az osztrák klubegyüttesek vendég­szereplése ma már az angol és skót ligacsapatok vendég­játékánál is nagyobb attra­kciót jelent, mert a közép­európai élcsapatok játéka — általában — stílusosabb és tartalmasabb mint a brit együttesek sablonos d­e­for­mációs* produkciója. Minden jel arra mutat, hogy az új esztendőben a külföld érdeklődése a, középeurópai élcsapatokkal szemben nem fog megcsappanni. A Hun­gária, Újpest, Ferencváros és az Admira túraeredményei például egészen kiválóak. Ezek a csapatok idegenben bizonyították be, hogy a »degenerált« középeurópai já­tékstílus nemcsak szemre szép, hanem eredményes is,­­ ha jól játsszák. Hol van az az angol vagy skót ligacsa­pat amely hasonló túraeredményekre és hasonló kriti­kákra hivatkozhatna! Közép-Európának a nemzetközi labdarúgásban elfoglalt előkelő pozícióját csak a mindj­bban elmé­lyülő gazdasági krízis veszélyezteti, amely a profi­klubokat játékosaik mértéktelen kihasználására kész­teti és az utánpótlás megfelelő módon való kiképzését és a klasszisfejlesztés vitálisan fontos munkáját egyre jobban megnehezíti. A középeurópai futball sú­lyos vér­veszteségei is a klubok anyagi válságának a következ­ménye. A külföldön szereplő magyar, osztrák és cseh­szlovák klasszisjátékosok összevásárlásával bármely jelentéktelen labdarúgó ország egy csapásra futball­nagyhatalommá léphetne elő. A középeurópai labdarúgósportnak tehát eminens éneke, hogy a hivatásos futballt időszerű reformo­k útján átszervezze vagy pedig — mint cse­löt mondott kísérletet — likvidálja. Mai formájában a középeurópai professzionalizmus gazdasági halálra van ítélve. Hogy sportértéke ilyen áldatlan viszonyok között sem deval­válódott, azt a középeurópai labd­arúszás kizáróleg futballistái tehetségén­k és patinás hagyományaiból fakadó játékkultúrájának köszönet­. (B. )) Az úszósport új esztendeje Amikor visszatekintünk az úszósport elmúlt esztendejére, sokaknak az lesz a véleménye, hogy a Magyar Úszó Szövetség elérte azt, amit józan számítás szerint el lehet érni és most miír legr­feljebb arról lehet szó, hogy nehéz munkával — mert hiszen a »noblesse oblige« terhével a vállon minden munka nehéz — igyekszik tartani hely­zetét azonban valószínű, hogy ez nem fog sike­rülni. A vérbeli sportemberek azonban elvetik ezt a gondolkodásmódot mert nem tartják azt, hogy az olimpiai versenyek és azok eredményei képe­zik a sportszövetségek célját. Az olimpiász nem játszik más szerepet a sportok életében, mint az egyénekében a vizsga. Ha valaki éveken át szor­galmasan dol­sozik, azért a vizsgái végződhetnek különféle eredményekkel. És ha kevésbé sikerül jól egy bizonyos vizsga, nem jelenti azt, hogy az­ illető nem dolgozott lelkiismeretesen és eredmé­nyesen s nem érheti el életének végcélját A magyar úszósport egyelőre nem gondol arra, hogy a megszerzett nemzetközi helyzetét görcs­­en erőlködve megtartsa, hanem igyekszik magát a sportot fejlesztve nagyobb lehetőségét előkészíteni a jövő olimpiai és egyéb sikereinek. A MUSz sikereinek oka kétségtelenül az volt hogy a vezetőségben minden régi harcos ott áll a csatasorban, még ha jönnek is friss fiatalok. Az új emberek hozzák a szövetség életébe a mozgalmat, a lelkesedést, a kicsiny célok érdeké­ben elvégzett hatalmas munkát, a régiek pedig a maguk jól bevált munkarendszerével dolgoznak a nagy célok érdekében. Már régóta követett elv az, hogy a MUSz a vízipó­lsportot centralizálni, az úszósportot ellenben decentralizálni akarja. A budapesti víz­i­pólókultúra, a Nemzeti Sportuszoda, a vízipóló­kapitány különleges, minden más sportszövetségi kapitányétól merőben elütő munkaköre tökélete­sen meg is valósította ezt a feladatot. Most csak egy új kapitány új akaraterővel­, de hosszú évek­ tapasztalataival áll a régiók helyé­ie, hogy az el­nökség által megteremtett és megteremtendő elő­nyök felhasz­ná­lásával fokozza az eddigi eredmé­nyesiséget. Ezek az új előnyök pedig a marg t­szi.ee.i nyitót­ uszodából, a középiskolai vízipóló­sport megerősödé­séből állana.'c. Az úszók táborában nehezebben lehet meg­valósítani a kitűzött célt. Bár a tömegsport tekin­tetében a széttagoltság teljesen érvényesült, azon­ban a minősé­g szempontjából igen nagy feladatok várnak megoldásra. Valahogyan únny formulázták meg ezelőtt jó pár évvel a MUSz céljait, hogy Budapest vízipólózzon, a vidék pedig ússzon. Ha nem is lehet ezt az elvet száz százalékban keresz­tülvinni, meg kell állapítani, hogy az úszók nagy­része vidéki származású és csak versenyzői kar­rierjük esik a budapesti tartózkodásra. Ennek természetes oka az, hogy a vidéki táplálkozás abban a társadalmi osztályban, amelyből az úszók kikerülnek, felülmúlja a budapestit viszont a budapesti tréninglehetőségek lényegesen jobbak a vidékieknél, így azután legkönnyebben úgy le­hetne mesterségesen kiváló úszókat kitenyészteni, ha az összes középosztálybeli jól úszó gyerekeket Budapesten treníroznák. Ennek az utópiának van azonban egy másik változata, tudniillik az, hogy a budapesti tréningalkalmakat vidéken is meg kell teremteni. A MUSz célja éppen ez. A szoros értelemben vett úszósport irányítói éppen azon fáradoznak, hogy elsősorban mennél több uszoda épü­ljön vi­déken, másodsorban mennél több szakember fog­lalkozzon a vidéki úszókkal, harma­dsorban pedig legyen a vidéki városokban is fedett uszoda és megszervezett középiskolai úszóélet. Ezeknek a céloknak az érdekében indul meg az elkövetkező esztendő munkaprogramja­ A vi­déki úszókapitányok sokkal nagyobb hatáskört kapnak és jobban eltávolodnak az adminisztrá­ciótól. Budapesten pedig több fiatal szóvezető kapcsolódik bele az úszók irányításának munká­jába éppen azért, hogy az országos irányításra mennél több ideje maradjon az úszósport veze­tőinek. A szervezeti változásokon kívül egy döntő fontosságú eseményt is magában rejt az új esz­tendő, a nyitott versenyuszoda megvalósítását. A magyar úszósport otthona mindig a Császár­fürdő volt. Ha valaki vidékről feljött Budapestre és úszókkal vagy úszóvezérekkel akart beszélni, lement a Császárba és biztosan ott talált minden­kit. A Nemzeti Sportuszoda és a Testnevelési Ház felépültével azonban három részre szakadt az úszók társadalma. Senkit sem lehetett mem­lítni, mert az ember »hol az olló komámasszony­­t játszott a Margitsziget, Alkotmány utca és Császárfürdő között. Most a Margitsziget lesz az úszók felleg­vára, ahol egymás mellett található majd a nyi­tott és fedett uszoda és ahol az úszósport Mekkája lesz. Ez jó hatást gyakorol majd az eredmé­nyekre, mert erőtelesebbé teszi az i­tdnpAWst is. A sportszerű vezetés mellett üzemben tartandó uszodában nem eng­edik az üzleti elveket a sport rovására érvényesülni, a bajnokok jobb tréning­alkalomhoz jutnak, a versenyeket sportszerűbben lehet megrendezni és a gyerekek úszásoktatása és továbbképzése is szívén fog feküdni az igazgató­ságnak. Ez pedig igen sokat fog jelenteni. Amikor tehát boldog újévet kívánunk az úszó­sportnak, a konkrét kívánságokat így fektetjük le: margitszigeti nyitott uszodát, a vidéki minő­ségi úszósport erőteljesebb irányítását és a vízi­póló további fejlődését. Dr. Bárány István

Next