Protestáns Szemle, 1928
Arcképek - Karácsony Sándor: Zilahy Lajos
ARCKÉPEK. Zilahy Lajos. 1. Minden gyerek szánandó teremtés a maga időtlen boldogságában. Ragyog, mint a tükör, de az utcán járó-kelő népek és szaladgáló kocsik képe átsuhan rajta és minduntalan elárnyékolja fényét valamelyik éppen akkor aktuális árnyék. Látszólag nyom nélkül, de idővel mégis belevakulnak ebbe a gyötrelembe a tükrök. Óh, gyerek, gyerek. Életem egyik ilyen gyerekalakja azt selypíti fülembe: apuját áthelyezték. A másik fontoskodva elmeséli, hogy nagymama temetésekor sok-sok virág volt és feketébe öltöztették a Csárdást meg a Bátort. A harmadiknak a mamáját előléptették a kilencedik fizetési osztály második fokozatába, alig tudja hatesztendős eszécskéjében tartani ezt a nehéznevű nagy örömet. A negyedik már járt Brüszszelben, ahol én még sohse voltam és francia szavak pöntyögnek ki a szájából, valahányszor ráemlékezik. Az ötödik valami nagy útról beszél, azt mondja, mikor jöttek, egy helyen éjszaka is világos volt a vonatablak, nagyon rosszul aludt akkor éjszaka, szomjas is volt. A hatodikat elvitte tatuira a Kisbikába magával tízóraizni, sokat nevettek a bácsik, neki el kellett szavalni, hogy magyar vagyok, magyar, magyarnak születtem, szerette volna azt is elénekelni, hogy haragodnak nagy voltában, de azt már nem kellett, pedig azt tegnap tanulták és hiba nélkül tudta volna. A hetedik tegnap hallott valamit az istállóban, már a szájára is ütöttek érte, de ő csak hajtja tovább, ede med a pene, ede med a pene és hol sír, hol nevet hozzá. Oh, gyerek, gyerek. Sem szidás, sem cukor nem használ, a négyet négynek, a voltot vaatnak, a teljesent merevülnek mondod csökönyösen ezután is, ahogy arra mifelénk mondják. Ha megkérdezik tőled, kicsoda is hát az esperes bácsi, nem jut eszedbe az agenda kitanítása egyházszervezeti kérdésekben, hanem egy kis rémülettel a hangodban úgy definiálod, aki egész esztendőben mindig jön. Túrósbélest loptál a kamarából s mielőtt beleharapnál, elimádkozod fölötte, jövel Jézus, légy vendégünk. Patikába vittek tegnap, ma délelőtt patikát játszasz, de nem a kis mérleg a fontos, vagy az adagolónak kinevezett cipőhúzó, hanem egy darab fa, melyet jobbfüledhez emelsz minduntalan, mert nagyot hallott véletlenül a tegnapi patikus bácsi. Oh, gyerek, gyerek. Ragyogó szemedet rámemelted nemrég és azt kérdezted tőlem, miért a részeg embert zárják börtönbe, miért nem azt, aki sok bort adott neki? Feltaláltad a puskapor-motort ma egy hete.