Protestáns Szemle, 1928

Arcképek - Karácsony Sándor: Zilahy Lajos

ARCKÉPEK. Zilahy Lajos. 1. Minden gyerek szánandó teremtés a maga időtlen boldogságában. Ragyog, mint a tükör, de az utcán járó-kelő népek és szaladgáló kocsik képe átsuhan rajta és minduntalan elárnyékolja fényét valamelyik éppen akkor aktuális árnyék. Látszólag nyom nélkül, de idővel mégis belevakulnak ebb­e a gyötrelembe a tükrök. Óh, gyerek, gyerek. Életem egyik ilyen gyerekalakja azt selypíti fülembe: apuját áthelyezték. A másik fontoskodva elmeséli, hogy nagy­mama temetésekor sok-sok virág volt és feketébe öltöztették a Csárdást meg a Bátort. A harmadiknak a mamáját előléptették a kilencedik fizetési osztály második fokozatába, alig tudja hatesztendős eszécskéjé­ben tartani ezt a nehéznevű nagy örömet. A negyedik már járt Brüsz­szelben, ahol én még sohse voltam és francia szavak pöntyögnek ki a szájából, valahányszor ráemlékezik. Az ötödik valami nagy útról beszél, azt mondja, mikor jöttek, egy helyen éjszaka is világos volt a vonat­ablak, nagyon rosszul aludt akkor éjszaka, szomjas is volt. A hatodikat elvitte tatuira a Kisbikába magával tízóraizni, sokat nevettek a bácsik, neki el kellett szavalni, hogy magyar vagyok, magyar, magyarnak szü­lettem, szerette volna azt is elénekelni, hogy haragodnak nagy voltában, de azt már nem kellett, pedig azt tegnap tanulták és hiba nélkül tudta volna. A hetedik tegnap hallott valamit az istállóban, már a szájára is ütöttek érte, de ő csak hajtja tovább, ede med a pene, ede med a pene és hol sír, hol nevet hozzá. Oh, gyerek, gyerek. Sem szidás, sem cukor nem használ, a négyet négynek, a­ voltot vaatnak, a teljesent merevülnek mondod csökönyö­sen ezután is, ahogy arra mifelénk mondják. Ha megkérdezik tőled, ki­csoda is hát az esperes bácsi, nem jut eszedbe az agenda kitanítása egyházszervezeti kérdésekben, hanem egy kis rémülettel a hangodban úgy definiálod, aki egész esztendőben mindig jön. Túrósbél­est loptál a kamarából s mielőtt beleharapnál, elimádkozod fölötte, jövel Jézus, légy vendégünk. Patikába vittek tegnap, ma délelőtt patikát játszasz, de nem a kis mérleg a fontos, vagy az adagolónak kinevezett cipőhúzó, hanem egy darab fa, melyet jobbfüledhez emelsz minduntalan, mert nagyot hallott véletlenül a tegnapi patikus bácsi. Oh, gyerek, gyerek. Ragyogó szemedet rámemelted nemrég és azt kérdezted tőlem, miért a részeg embert zárják börtönbe, miért nem azt, aki sok bort adott neki? Feltaláltad a puskapor-motort ma egy h­ete.

Next