Protestáns Szemle, 1929
Színházi Szemle - Vajthó László: Színházi Szemle
gyíthatatlannak hitt cárevicset, valami mesét mond el, s a gyerek, inkább a szerzőknek, mint a „varászlónak" engedelmeskedve, elalszik. Bőségesen megtudjuk, hogy Rasputin szereti a nőket, minden szobában nők várják, parasztasszonyok és előkelő dámák, egészen a cárnéig. Azt is megmutatják az illusztrációk, hogy Rasputin megvesztegethető, panamákat csinál, stb. A képsorozat azonban nem épül drámává, belső feszültség nélkül való. Az utolsó szín hosszú lére eresztett látványosság: Rasputin megöletése. Oroszország réme kissé naiivul esik a neki felállított kelepcébe, melyben mérgezett italok és töltött revolverek várják. A szerzők külső eszközökkel élnek, hogy a „főhős" átlagon felüliségét valahogyan érzékeltessék. Egy jól irányzott (rátermett kézből ejtett) lövés meg se kottyan neki: a hazafias tettesnek rá kell dupláznia. Rasputin elhibázott, minden nagy vonástól ment alakjával az egész udvar szellemi nivója is alaposan degradálódik. A cár és a cárné, a különböző udvari kasztok és pártok képviselői minden félrevezettetésre képes tökfilkókká válnak s csak a kosztümük jelzi, hogy a legfelsőbb rétegekből valók. A Magyar Színház színészei nagy ambícióval végezték munkájukat. Csortos Rasputin szerepében sok jeleset adott, pompásan kidolgozta alakjának részletvonásait, de épkézláb nagyságot ő sem tudott formálni belőle. Dénes György egy jelenetében tapsot érdemelt. A többi szereplő (Táray Ferenc, Molnár Aranka, Tőkés Anna, stb.) híven kifejezte szerepének jelentéktelenségét. Marcel Pagnol Topáz című vígjátéka, melyet a Vígszínház mutatott be Zilahy Lajos fordításában, az ellentét végleteire van építve. Ez az ellentét egyugyanazon emberben mutatkozik, pár hónap leforgása alatt. A gyámoltalanságig félszeg és színarany becsületességű Topáz tanár úr annyira lelkiismeretes, hogy még holmi szekundákat sem hajlandók kijavítani, holott a szóban forgó diák mamája ismerőse a miniszternek s könnyen kieszközölhetné az óraadó tanár kineveztetését. Topáz úr, miután hősies szilárdsága miatt elveszti állását s bálványképétől, a romlott igazgató leányától kosarat és pofont kap, (pofont másutt is kap bőven), egy szélhámos városi tanácsnokhoz kerül stróhmannak. Egy ideig nehezen viseli igáját, hogy végül egy kacér nő hálójába jutva, maga is szélhámoskodjék s „mesterien" túlnővé és keresztülgázolva, fő-fő panamistává változzék. Az erkölcstan tanára ezentúl a pénz egyedül idvezítő hatalmát hirdeti s még szerény egykori kollégáját is meghódítja új életelvének. Most már volt direktora is a kegyét keresi, feleségül kínálja fel a leányát, s a kisasszony még szeretőnek is ajánlkozik. A darab kitűnő vígjátéknak indul; az első felvonás hibátlan szatírája egy iskola mosolyogtató zsibongásának, a maga léha igazgatójával, becsületes és félszeg tanáraival, Topáz úrral az élükön, s a kedvesen vásott lurkókkal. Ez valóban mulatságos, tehetséges vígjátékíró műve. A második felvonásban kiagyalt bonyodalom kerül az előtérbe, nyilván azért, hogy Topáz tanár úr erkölcsi metamorfózisát alátámassza. A harmadikban már ad abszurdum van alkalmazva a komikum. A panamistaságba belekóstolt Topáz úr szakái és félszegségek nélkül toppan elénk, világfias taglejtéssel, monoklival a szemén, egészen új világnézettel, száz százalékos romlottságával. A