Századok – 1906
Tárcza - Vegyes közlések - Barátosi Balogh Benedek könyve (Dai Nippon) Japánországról 179
TÁRCZA, 179 — BARÁTOSI BALOGH BENEDEK székesfővárosi tanító, lelkes székely atyánkfia, kit az őshaza felkeresésének, a velünk egy őstörzsből származó keleti népfajok megismerésének nemes vágya három évvel ezelőtt Japánországba vitt, igen érdekesen írja le odavezető és visszatérő útját egy képekkel illusztrált csinos kötetben, mely Dai Nippon czím alatt közrebocsátandó nagyobb munkájának első részét, az Arzirajzok cz. részt foglalja magában. A munka második kötete a japán nemzet történetét és a japán birodalom rövid földrajzát, a harmadik kötet a japán irodalmat fogja ismertetni. Nem a mi feladatunk — legalább ezúttal nem — hogy Balogh Benedek vonzó útirajzait bővebben méltassuk, de ide iktatjuk könyvéből azt a pár sort, ahol a baskír népet írja le. Azt hiszszük, hogy azon tudományos vita után, mely annak idején néhai Pauler Gyula nézete körül támadt,aki a Volga és Ural vidékének lakói közül a baskírokat a magyarokkal vér és nyelv szerint azonos nép maradékainak tartotta, minden legkisebb feljegyzés is érdekelni fogja olvasóinkat, ami a baskír földre és népre vonatkozik. Balogh Benedek (Útirajzok, 23—25. 11.) ezeket mondja a baskirokról : »Penzánál az ázsiai vonatra szállottunk át. A vidék déliesebb fekvésű, dús televény talajú és földmívelés alá fogott. A lakosság sem kizárólag orosz ; sok baskir és mordvin falut értünk, melynek már külsején meglátszik, hogy nem orosz a gazda. Tisztábbak, rendesebbek, és az építési modor egészen más, szinte egy-egy székely falu sajátos stílű házaira emlékeztető. Nem mentem úgy keresztül e vidéken, hogy legalább néhány rövid órát ne tölthettem volna a baskírok között. Egyik útitársam — egy német származási földbirtokos — ösztönzésére Sungak-Kut állomás melletti birtokára benéztem. Több baskirt láttam itt és sikerült pár vázlatot is készítenem. Házigazdám, ki nyolcz éve lakik e nép között, igen sok érdekes dolgot beszélt e nyúlánk termetű, napégetett arczú, rokonszenves emberekről, kiknek villogó fekete szemük oly sok értelmet árult el, hogy önkénytelenül kérdés kérdés után tolált ajakamra, így tudtam meg a falu baskirjairól, hogy büszke, a dolgot nem szerető nép. A mohamedán hit egyik átkuk, mely semmivel sem törődő nembánomságba sülyesztette őket. Rendesen nagy földbirtok tulajdonosai, de még a megélhetésükre szükséges területet sem igen mívelik meg. — inkább résziben dolgoznak nála vagy más birtokosoknál. Egy jó szóért oda adják utolsó ruhájukat s egy rosszért ölni képesek. Főleg télen, ha szükségben vannak, potom árért eladogatják mindenüket. Egy fejedelmi ivadékról is beszélt házigazdám, a kinek bár több ezer hold birtoka van, hozzá jár napszámba 15 képekért. A nép általán erősen nap ') Erre vonatkozó jegyzetünket olv. Századok, 1901. 268. 1.