Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Engel Pál: Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában 613

KÖZLEMÉNYEK Engel Pál TEMETKEZÉSEK A KÖZÉPKORI SZÉKESFEHÉRVÁRI BAZILIKÁBAN (Függelék: A székesfehérvári koronázások) Az alább mellékelt összeállítás* azoknak a személyeknek releváns adatait tartalmazza, akiket biztosan vagy több-kevesebb valószínűséggel a székesfehérvári Szűz Mária társaskáptalannak Szent István által alapított és 1038-ban felszentelt egyházába temettek el. Az adatok kereken öt évszázadot fognak át: az első két személy, akiknek a bazilika lett a sírhelye, maga István és fia, az 103­9-ben elhunyt Imre herceg volt, az utolsó ismert személy pedig az 1540-ben — három évvel a város török kézre jutása előtt — elhalt Szapolyai János király. (Nem igazolható és nem is valószínűsíthető Henszlmann Imrének az a sejtése [1864], hogy a város eleste után, 1543-ban ide temették magyar védőjét, Varkocs György kapitányt.)­ Az öt évszázad során nemcsak uralkodókat temettek el a bazilikában, hanem számos hozzátartozójukat — királynékat, királyfiakat és királylányokat - is, és legkésőbb a 14. század első felétől kezdve a királyság némely előkelői is jogot kaptak arra, hogy itt válasszanak maguknak sírhelyet. Rajtuk kívül minden bizonnyal ide temetkeztek az egyház elöljárói, a fehérvári prépostok is, noha erre nézve csak egyetlen biztos adatunk van. Ennek megfelelően az adattár három - római számokkal tagolt - csoportra, fejezetre oszlik, és a velük kapcsolatos, merőben különböző problémákra alább külön-külön térek ki. I. Uralkodók és családtagjaik. Ezt a két kategóriát célszerűnek látszott egy fejezetben tárgyalni. Szilárd ismereteink csak az uralkodók temetkezéséről vannak, mert a királyok temetkezőhelyét már a 11—13. századi krónikák következetesen feljegyezték, míg a királyi család tagjairól ekkoriban még alig-alig szolgáltatnak információkat. Biztosan tudjuk tehát, hogy az 1038 és 1543 között elhunyt 37 magyar király közül pontosan 15 lett Székesfehérvárott eltemetve, éspedig a következők (1. a táblázatot). A jegyzékből kitűnik, hogy a bazilika csupán 1490 óta szolgált a királyok állandó temetkezőhelyéül, mivel sem Zsigmondot (1437), sem a várnai csatában elesett I. Ulászlót (1444), sem a Prágában elhunyt V. Lászlót (1457) nem temették ide. Ezt megelőzően csak a két Anjou-király választotta következetesen sírhelyül (de Lajos leánya, Mária már nem!), még korábban pedig a 12. századi Árpád-házi uralkodók kedvelték egyedül, de még ők sem kizárólag, mert II. Istvánt (1131), III. Istvánt (1172) és Imrét (1204) nem találjuk a névsorban. »Készült - a Függelékkel együtt - 1985-ben a Magyar Nemzeti Múzeum ún. királysír-bizottsága megbízásából. E. P.­­Henszlmann 225-226. Varkocs el­temetéséről egyetlen forrás sem tudósít, arról viszont igen, hogy egyik kezét a holttest kifosztásakor levágták. A Henszlmann álul talált tetemnek mindkét keze megvan.

Next