Tarsadalmi Szemle – 1959.

2. szám - Dokumentumok és visszaemlékezések 1918–19 hősi harcairól - Dr. Rákos Ferenc: A KMP második (illegális) Központi Bizottságának munkájáról

DOKUMENTUMOK a munkát. Az ülésen — emlékezetem szerint — részt vett: Bolyai Ernő, Bolgár Elek, Fazekas vasesztergályos az Északi Főműhely­ből, Herskovics üvegesmunkás, Hevesi Gyula, Hikádé Aladár Lip­ták­ gyári villanyszerelő, Illés Artúr, Lukács György, Rákos Fe­renc és Székely Béla. A Központi Bizottság az ügyek vezetésére három tagú direk­tóriumot (titkárságot) választott: Bolyai Ernőt, az illegális ügyek és a katonák közötti szervezés vezetőjéül, Hevesi Gyulát a párt­szervezés vezetésére, engem a Vörös Újság főszerkesztőjének és a propagandamunka Irányítására. Az illegális direktórium összekötői Fonyó Sári és Fonyó Anna voltak. A Vörös Újság első számát a letartóztatások után illegálisan egy aszódi nyomdában nyomták. Egyidejűleg megjelent Budapes­ten a Nagyváradi Vörös Újság egy száma is, Jancsó Károly szer­kesztésében. A lap szerkesztőségét a­z KB a következőképpen alakította meg: főszerkesztő: (az első KB határozata alapján) én voltam, a szerkesz­tőség tagjai: Alpári Gyula, Bolgár Elek, Lukács György, Révai József. Rajtunk kívül a lapba több állandó és alkalmi munkatárs írt. Nagyon örültünk, amikor Alpári Gyula, a szociáldemokrata opportunizmus régi ellenfele, a kiváló marxista felajánlotta közre­működését a Vörös Újságban. A lapot a párt nyomdájában, a Reviczky tér egyik pincehelyi­ségében nyomták, amelyről kezdetben az a­z álhír járta, hogy a rendőrség lezárta és lepecsételte. A Vörös Újság március 1-től kezdve rendszeresen megjelent hetenként háromszor: kedden, csü­­­törtökön és szombaton. A cikkeket szerzőik nem írták alá, hogy elkerüljék a rendőri üldözést. A Vörös Újság minden politikai és elvi kérdésben forradalmi élességgel és határozottsággal foglal­ állást. Harcra hívta, a munkásságot a párt bebörtönzött vezetőinek kiszabadításáért, a forradalomért, a proletárdiktatúráért, a Tanács­köztársaság kikiáltásáért. Rendszeresen tartott konzultációt poli­tikai, elvi kérdésekben. Így különösen a parlamentarizmus lénye­géről, jelentőségéről, a nemzetgyűlésről, amelynek választására készültek a koalíciós pártok. Kun Béla és a Gyűjtőfogházban levő elvtársak meg voltak elégedve a lap nyugodt, erélyes hangjával és tartalmával. A Vörös Újság népszerűsége és példányszáma állan­dóan növekedett, a lapot elkapkodták. Különösen említésre méltó a Vörös Újság 1919 március 18-án, a Párizsi Kommün évfordulóján megjelent száma. A Vörös Újság ennek a nagy forradalmi emlékünnepnek külön számot szentelt. Emlékezetből és az aláírás nélkül közölt cikkek tanulmányozása alapján a következőket állapítottam meg a cikkek szerzőiről.

Next