Tarsadalmi Szemle – 1969.
6. szám - Pataki Ferenc: Vitáinkról
,Jasaki Csjumit: VitáinktóL Senki sem tagadhatja: a vita manapság divattá vált. Ha valamely társadalmi és tudományos szerv, intézmény vagy hírközlő eszköz vitaszűkében van, munkatársainak feltehetően rossz a közérzetük. Alighanem úgy vélik: valamiképpen vétenek, jobb esetben az illendőség, rosszabb esetben a demokratizmus kívánalmaival szemben. Mi több, magáról a vitáról is egyre több vita pattan ki, egyre több mélyenszántó eszmefuttatás születik. Egyebek között olyan finom árnyalatokra is rábukkantunk, hogy az éremnek „harmadik oldala" is van. Holott — mint köztudott — a pénzdarab csaknem olyan ritkán esik az élére, mint amilyen ritkán áll meg a levegőben. A vitakedv egy társadalom közérzetét tükrözi: az emberek hajlandóságát arra, hogy gondolataikkal, szándékaikkal, tapasztalataikkal hozzájáruljanak közös ügyeink megoldásához. Ám a viták nekirugaszkodó száma elgondolkodásra is késztethet. Tünete és egyúttal tanúja is lehet annak, hogy itt vagy ott a szavak tettekre váltása helyett a tettek elfecsérlődnek, vagy gátakra lelnek a szavak özönében. A cselekvés elsőszülöttségi jogát ugyanis könnyűszerrel el lehet adni a viták egy tál lencséjéért. Ha az értelmes cselekvés energiája nem lel kiutat, akkor a szócsaták indulati töltetét dúsítja fel, vagy az emberekben csomósodik meg mint fásultság és közöny, vagy önemésztő indulat. Vita és közvélemény A vita maga az eleven és működő közvélemény megnyilvánulási és szerveződési módja és egyúttal színtere az egymásba illeszkedő vagy egymásnak feszülő nézeteknek és vélekedéseknek, gondolatoknak és törekvéseknek. Nyílt és rangos viták nélkül a közvélemény elveszti társadalmi hatékonyságát, magatartást orientáló és befolyásoló szerepét. Kapcsolatok nélküli elemekre hullik szét, vagy búvópatakhoz lesz hasonlatos. Viták híján sem az egyén, sem a társadalom nem folytathat ökonomikus gazdálkodást szellemi erőivel és lehetőségeivel. Minden vita mögött társadalmi rétegek és csoportok érdekei húzódnak meg. Ezért minden vita több vagy kevesebb politikumot is hordoz magában; természetesen nem egyformán és nem egyforma mértékben. S mert így van, a viták társadalmi funkciójáról és hatásairól szólván, ideológiai-politikai feltételeiket és társadalmi hatásaikat kell mindenekelőtt mérlegelnünk és megítélnünk. Ekörül semmiféle nézeteltérés nem lehet. Ám a vitákban nem testetlen eszmék és gondolatok, hanem eleven emberek vesznek részt. Minden vita egyéni tusák színtere is. E porondon egyéni teljesítmények mérkőznek, a részvételt messzehangzó siker kísérheti, közismertséget, népszerűséget és tekintélyt lehet vele kivívni. Olykor azonban mindezt el is lehet veszíteni. Illendő és lehetséges tehát, hogy oly módon is szemügyre vegyük a vitát, mint sajátos emberi jelenséget, amelynek megvan a maga pszichológiai, elsősorban társadalomlélektani „mögöttes világa".