Tarsadalmi Szemle – 1972.
1. szám - Pozsgay Imre: A párt és az össztársadalmi érdek
POZSGAY IMRE: A párt és az össztársadalmi érdek Néhány tapasztalat és következtetés Az alcímben megfogalmazott korlátozás azt jelzi, hogy a párt és az össztársadalmi érdek viszonyát, ezt az elmélyült kutatást és komplex feldolgozást igénylő problémakört cikkemben a politikai reflexiók szintjén kívánom érinteni. Azt hiszem ez a megközelítési mód megengedhető olyan kérdésekben, amelyek ma az egész társadalmat foglalkoztatják, bár nem helyettesítheti az elmélyült kutatómunkából következő pontosabb válaszokat. A társadalmi folyamatok és irányítási rendszerek egyik leglényegesebb problémája a szocializmusban is az érdekek egyeztetésének megoldása. Az érdekkonfliktusok jelentős része abból ered, hogy korlátozott — még hosszú történelmi időszakon át korlátozott is lesz — a társadalom tagjai közt elosztható anyagi és szellemi javak mennyisége. A szocializmus ugyanis nem abban különbözik a kapitalizmustól, hogy nincsenek benne érdekkonfliktusok, hanem abban, hogy megszűnt az osztályjellegű strukturális konfliktusok társadalmi alapja. Vagyis, nincsenek olyan osztályok, amelyeknek érdekei homlokegyenest (kibékíthetetlenül) ellenkeznének vagy akár az alapvető szükségletek kielégítését szolgáló javak tekintetében állandóan és feloldhatatlanul szemben állnának egymással. A nem alapvető érdekek differenciáltságából származó ellentmondások megoldásának szükséglete teremti meg a szocializmusban az érdekegyeztetés és érdek-integráció specifikus mechanizmusát. Ennek a mechanizmusnak az elvi alapját az a tétel képezi, mely szerint az össztársadalmi-perspektivikus érdek azonos a munkásosztály érdekével. A munkásosztály érdekeinek kifejezésére, képviseletére jöttek létre és funkcionálnak a marxista-leninista pártok. Ha csak röviden is, de fel kellett idézni ezt a néhány összefüggést a szocializmus érdekviszonyaiból, mert a párt szerepét érintő viták mindig az alapokig hatolnak. Az ide vágó kérdések így hangzanak: „Érvényesül-e a párt vezető szerepe?" „Nem szorul-e háttérbe a munkásosztály érdeke?" „A gazdasági hatékonyság fokozására felhasznált eszközök alkalmazása nem jár-e együtt a szocialista értékek eltékozlásával?" stb. A felsorolt kérdések széles körben ismertek. Politikai nyilatkozatokban és a gyakorlatban is megfelelő választ adtunk rájuk. Mégis, mi az oka, hogy ezek a kérdések makacsul, szívósan visszatérnek és jelenlétükkel szakadatlanul kétségbe vonják a korábbi válaszokat? A feleletet, azt hiszem, az érdekek felfogásában és az érdekintegráció módjában bekövetkezett változásban kell keresni. A szocialista forradalom győzelme, a kizsákmányolók felszámolása után különböző — történelmileg szükségszerű és nem mindig szükségszerű — okok miatt deklaráltuk a dolgozók érdekeinek teljes egybeesését, a gyakorlatban természetesen mégis jelentkező érdekkülönbségek egyeztetését pedig lényegében adminisztratív eszközökkel igyekeztünk biztosítani. A párt funkciója ekkor jórészt abból állt, hogy a valóságos társadalmi konfliktusok és a mester-