Tarsadalmi Szemle – 1980.
2. szám - Pozsgay Imre: A párt szövetségi politikájáról
POZSGAY IMRE: A párt szövetségi politikájáról „ ... már maga a magánérdek is társadalmilag meghatározott érdek és csak a társadalom által szabott feltételek között és az általa adott eszközökkel érhető el, tehát e feltételek és eszközök újratermeléséhez van kötve. A magánszemélyeknek az érdeke, de tartalma, valamint a megvalósítás formája és eszköze mindenkitől független társadalmi feltételek által adott." Szükség van-e szövetségi politikára a szocialista társadalomban, ahol a szocializmus alapjai megszilárdultak, jól szolgálják az egész közösség haladását? Hiszen hazánkban a legfontosabb célokat tekintve azonos érdekű dolgozó osztályok, rétegek közös tevékenységének eredménye, amit elértünk. Nem jutottak-e el ilyen eredmények nyomán a szocialista társadalom különböző csoportjai az érdekazonosulás olyan fokára, hogy már nem is szükséges szervezeti és ideológiai eszközökkel irányítani kapcsolataikat? Nem anakronizmus-e még ma is szövetségi politikáról beszélni? Olyan természetű kérdések ezek, amelyek ilyen vagy amolyan formában a hetvenes évek politikai, társadalompolitikai vitáinak középpontjában voltak, és végső soron a párt vezető szerepét érintették. Kétségtelen, az eddig folytatott szövetségi politika elérte célját: a munkásosztály hatalmáért vívott harcban, majd a szocializmus építésében megteremtette a politikai feltételeit a felszabadult dolgozó osztályok, rétegek érdekegyeztetésének, s ezáltal a közös cselekvésnek, együttműködésnek is. De mindmáig nem szűntek meg azok az okok, amelyek ezután is szükségessé teszik a társadalom pártirányítását s a szövetségi politika folytatását. Mert igaz ugyan, hogy sok vonatkozásban az érdekazonosság felismerésének magas fokára jutottunk, s az erre épülő gyakorlat nyomában létrejött, tartóssá vált a szocialista nemzeti egység. Ámde az is igaz, hogy az egység magasabb fokán további — főleg a munkamegosztásból származó — újabb differenciálódás is végbement és megy, új meg új részérdekeket, csoportérdekeket teremtve, amelyekben újfent fel kell ismerni az egyeztetendő és az azonosságra irányuló mozzanatokat és ismét egységet teremteni. Hiszen a szocializmusnak nem lehet célja valamiféle eszményinek vélt állapotnál megragadni. (Ez még spekulációnak is képtelenség.) A létrehozott helyzet elérésében és védelmében azonos érdekű csoportok azonban nem mindenben azonos érdekűek az újabb célok eléréséért tett erőfeszítésekben. Az érdekazonosság materiális és szellemi, társadalmi és politikai feltételeit tehát tudatos irányítással újra és újra meg kell teremteni, az újabb elhatározásokhoz a társadalom tagjait meg kell nyerni. • Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai. MEM 46/1. köt., Budapest, 1972. 74. old.