Tarsadalmi Szemle – 1983.
2. szám - Eszmecsere - A 15 éves gazdaságirányítási reform továbbfejlesztéséről. Pozsgay Imre írása
72 ESZMECSERE Természetesen más hatások és követelmények tekintetében is szükségesek hangsúlyeltolódások, nagyobb erővel merül fel a tőkegazdálkodás megújítása, úgyszintén a gazdasággal összefüggő politikai mechanizmus fejlesztése. Végül is az a véleményem, hogy ha jól fogjuk fel az 1968-ban követett alapelveket, azok megfelelő keretet nyújtanak az irányítás lényeges fejlesztésére. POZSGAY IMRE: Felelős történelmi elemzés alapján továbblépni Ha a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás viszonyáról van szó, akkor célszerűnek tartom a Központi Bizottság 1966. május 25—27-i határozatáig viszszamenni. Ebben a határozatban fogalmazták meg ugyanis a gazdaságirányítási reform alapelveit és kidolgozásának részletes programját is. Ennek a dokumentumnak a tanulmányozásából kitűnik, hogy a párt akkor a reformot a gazdaságpolitikát is átalakító kezdeményezésként vállalta. Bizonyság erre mindjárt a határozat első mondata: „A reform mindenekelőtt gazdasági mechanizmusunknak, ezen belül a gazdaságirányítás rendszerének a reformja, ugyanakkor szorosan összefügg pártunk gazdaságpolitikájával, és annak továbbfejlesztésére irányul." (Kiemelés tőlem. — P. I.) Előbbi kijelentésem igazolására szükségesnek tartom a határozatnak még két gondolatát idézni az I. fejezetből: „A reform politikai fontossága mindenekelőtt abban rejlik, hogy a tömegek életszínvonalának jövőbeni gyorsabb emelését hivatott biztosítani, s arra törekszik, hogy az egyes dolgozó életszínvonala a jelenleginél jobban függjön munkája társadalmi hasznosságától, egyéni teljesítményétől és a kollektív munka eredményességétől... A szocializmus fejlődésére, a közérdeket szolgáló alkotómunka szabadabb kibontakozására van szükség. Végül politikai cél, hogy a reform révén kedvezőbb feltételeket teremtsünk a szocialista demokrácia további fejlődéséhez." A továbbiakban pedig ez következik: „A reform tehát maga is fontos tényezője a gazdaságpolitikai fejlődésnek ... E cél megkívánja társadalmunk szocialista alapjainak erősítését, a szocialista termelési viszonyok formáinak fejlesztését." (Kiemelés tőlem. — P. I.) Szükségesnek tartottam felidézni ezt a sokaknál már feledésbe merült határozatot, mert véleményem szerint az 1968-as reform fő problémája, hogy a megvalósítás során nem sikerült összhangot teremteni a gazdaságpolitikai célok és a gazdaságpolitikának ugyancsak részét képező gazdasági mechanizmus között. Alapos történelmi elemzéssel kellene válaszolni arra a kérdésre, mi történt 1966 és 1968 között, és mi történt 1968 óta. A gazdaságpolitikai célok közül messzemenően megvalósult a dolgozók életkörülményeinek javítását, az életszínvonal emelését szolgáló szándék. De azt már nem értük el, hogy az egyes dolgozó életszínvonala jobban függjön munkája társadalmi hasznosságától, egyéni teljesítményétől. Azért említettem éppen az életszínvonalat, mert példáján a legszemléletesebben ábrázolható az előbb már említett ellentmondás. Az életszínvonal emelkedése kétségkívül vívmány, méghozzá nagy vívmány. Megőrzése a humanista szempontokon túl politikailag azért nagyon fontos, mert ez a társadalmi stabilitás egyik tartóoszlopa. Kérdés azonban, hogy a személyes fogyasztás fellendülése a hetvenes években, a kereslet-kínálat egyensúlyának fenntartása, a hiányjelenségek visszaszorítása a személyes fogyasztásban , mennyiben a mechanizmus működését szolgáló gazdasági szabályozók következménye, és mennyiben a gazdaságpolitika, az általános politika következménye. Véleményem szerint mindvégig a politika őrködött az életszínvonal növekedésén, ezért a megvédésén is a politikának kell őrködnie a társadalmi egység és