Tarsadalmi Szemle – 1993.

6. szám - Műhely - Zalai K. László: Volt egyszer egy médiaháború… Sajtó és politika 1944–1948

ZALAI K. LÁSZLÓ Volt egyszer egy médiaháború Sajtó és politika 1944-1948 A médiaháborúnak nevezett belpolitikai összeütközés-sorozat aktuális fordulóit figyelemmel kísérve hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy e küzdelmek nem előzmény nélküliek. A második világháborút követő rövid életű koalíciós korszakban már szinte minden megtörtént, ami egy többpártrendszerű, parlamentáris szerkezetben a nyilvánosságért folyó harcban előfordulhatott. Bár a szovjet modell követelésének négy évtizede miatt nagyon távolinak tetszenek az évek, ne feledjük: ez a politikatörténeti periódus több tekintetben akár közvetlen előzménye is lehetne a mainak. Pártok, pártharcok, pártsajtó Máriássy Félix Budapesti tavasz című filmjének talán legemlékezetesebb jelenetében a fiatal Ruttkay Éva árulja lelkesen a romok felett a Szabadságot, az ostrom után jó ideig egyetlen fővárosi lapot. Aki újságíró és életben maradt, a Szabadságnál jelentkezik. Igazi „koalíciós", pártok feletti lap ez, egészen addig, amíg 1945. április elejéig sorra meg nem jelennek a nagy pártok napilapjai. Ekkor a Szabadságnál is profilváltás tör­ténik, s noha koalíciós mivoltát látszólag megőrzi, a kiváló Haraszti Sándor szerkesz­tésében gyakorlatilag a Magyar Kommunista Párt (MKP) orgánumaként jelenik meg 1948-ig. A Szabadság története tipikusnak mondható. 1944 októbere és 1945 márciusa között az együttműködésen alapuló koalíciós kormányzás és a rendelkezésre álló anyagi-technikai feltételek (szakember, nyersanyag-, pénzhiány) következményeként túlnyomórészt „de­mokratikus", többpárti újságok jelentek meg. Amint azonban feltűntek a politikai versengés első jelei, a rivális pártok gyorsan kiépítették átfogó és országos laphálózatukat. A sajtópropagandának, a közvélemény-formálás legfontosabb eszközeként, minden politikai erő óriási jelentőséget tulajdonított, jóval nagyobbat, mint például a még jó ideig nem számottevő rádiós műsorszórásnak. (A kortársak szerint egy-egy község hovatartozását kis túlzással sok esetben az határozta meg leginkább, hogy melyik pártnak sikerült ott először vagy leghatásosabban megjelennie orgánumaival.) A „demokratikusnak", többpártinak induló lapokból 1946 közepére alig tucatnyi maradt, a politikai küzdelem durván polarizálta a sajtóéletet. Ha voltak is még visszatérő kísérletek politikamentes, „független" helyi orgánumok létrehozására, a meghatározó napi- és hetilapok elsöprő többsége mögött már valamelyik politikai párt, illetve annak sajtóosztálya állt. A lapok egy része feltüntette a párthovatartozást, az MKP ellenben előszeretettel őrizte meg a „demokratikus" fejlécet. Elsősorban a vidéki hetilapokat még akkor is igyekezett „koalíciós" lapként megjelentetni, amikor annak szerkesztősége már jó ideje a kommunista párt politikájának megfelelően dolgozott. A négy párt (FKGP - Független Kisgazda-Földmunkás- és Polgári Párt, MKP - Magyar Kommunista Párt, SZDP - Szociáldemokrata Párt, NPP - Nemzeti Parasztpárt) vidéki lapjait az alábbi, 1947. márciusi adatok alapján lehet összevetni:

Next