Tolnai Világlapja, 1914. október-december (14. évfolyam, 40–52. szám)

1914-11-29 / 48. szám

XIV. évfolyam. GYERMEK IMÁJA. Kicsi az én szivem, De tenger a vágya: Legyen jó apámnak A csatatéren is Puha, meleg ágya. Vigyázzon rá az ég Csillagos szemével, S fedje be az éjjel Imám szárnyán küldött Lelkem melegével! A halál, pusztulás Tőle messze járjon. Fegyvergolyó, szurony, Gyilkos gránátszilánk Hozzá ne találjon! Onnan, ahol a föld Hősök vérét issza: Vezérelje Isten Ölelő karomba Ismét épen vissza! Gábor bácsi, jelmez-estély­e ilgen. A derék tanítók és tanítónők sok érdekes ötletet valósítanak meg tanítványaik kedvéért. És leginkább az lebeg nekik szemük előtt, hogy a gyermekeket a szabad levegőn szórakoztassák. A szabad levegőn való szórakozás nyáron és télen üdvös gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Mostanában Hamburgban olyan jelmezes estélyt rendeztek az ottani jégpályán, melyen a fiuk és leányok különböző korii és nemzeti viseletben jelentek meg. És ezek a jelmezes gyermekek kedves látványt nyújtottak, de amellett a fő cél, amely az ő fesztelen szórakozásuk volt, pompásan el lett érve. Ké­pünkön két nemzeti viseletbe öltözött bájos gyermeket mutatunk be. Gyermekek különböző nemzeti viseletben. 24. szám. November 29. A katonák gyermekei. Elmondom nektek, gyerekek, ha még nem tudjátok, hogy nemcsak az apáitok, testvéreitek és rokonaitok lettek a hazának derék katonái, de a mamátok, nővé­reitek és leányrokonaitok is megteszik azt, ami a mos­­tani háborús időkben szent kötelességük. A mamái­, testvérek és rokonok nemcsak a katonák sebeit kötözik be gyöngéd kézzel és ápolják szeretettel, de a katoná­kon kívül azok gyermekeire is gondolnak, még­pedig igaz rokonszenvvel. Képünk egy valóban kedves jele­netben mutatja be, hogyan szorgalmaskodnak a nők s hogyan étkeznek közös asztalnál a hadbavonult kato­nák gyermekei. A hadbavonultak gyermekeinek közös étkezése. Mit tehet a gyermek a hadáért? Most, mikor olyan dicső és olyan magasztos napo­kat élünk, önkénytelenül felmerült az én tíz éves agyamban is az a gondolat, hogy mi, gyermekek milyen hasznára lehetünk édes hazánknak? És rájöttem arra, hogy mi kis leányok-fiúk sokban segíthetünk a hős ka­tonáinkon, akik vérüket, életüket áldozzák értünk és hazánkért. Ne csak téli ruhaneműket varrjunk és hor­goljunk nekik, de adjuk oda uzsonna és más zsebpén­zünket az itthonmaradt gyermekeik részére. Ezzel a katonák szivén enyhítünk. Sok fillérből, sok korona gyűlhetne így össze. Rajta tehát, kedves kis pajtás­nőim és pajtásaim, munkálkodjunk és buzgólkodjunk mi is erőnkhöz képest. Ungár Méta. B fUj á/:/»^iaa«a.ia.iiaiaaiaaili aaaaaaaiiiiiiaiaiiaiiai!aEiaiaiaanAiaaiit! Janika kisebb vajas kenyereket kap mostanában, mint ezelőtt. — Anyukám, ez kicsi. — Jaj, fiacskám, most háború van, drága a vaj. Este lefekvés előtt Janika mindig megszokta csó­kolni az anyját, hosszan, melegen. Ma este azonban csak úgy futólag csókolta meg. — Mi ez, fiacskám, miért sietsz? — Jaj, anyukám, most nincs nagyobb puszi. Há­ború van!

Next