Tolnai Világlapja, 1914. október-december (14. évfolyam, 40–52. szám)

1914-12-24 / 52. szám

XIV. évfolyam, 2 . szám. Áldja meg az Isten! Áldja meg az Isten, áldatlan ne hagyja, Ki feleslegét a szegényeknek adja! Akinek lelkét a más bánata őrli, Ki a szenvedőnek könnyeit letörli! Aki az apátlant szivére szorítja, A szepegő árvát csókjával borítja; Aki vigaszt, szép szót ad a kesergőnek, Meleg takarót a fázó-didergőnek, Aki falatját az éhezőnek adja: Áldja meg az Isten, áldatlan ne hagyja! Gábor bácsi. ••• K. Vilmos gyermekkorában. Azt hisszük örömet szerzünk nektek, ha a néme­tek hatalmas császár bácsiját ez alkalommal olyan kép­ben mutatjuk be, amely most kisebb-nagyobb mérték­ben ti hozzátok hasonlít. Mert II. Vilmos, aki most ne­künk magyaroknak hűséges barátja, 1861-ben úgy né­zett ki, mint azt ez érdekes képünk mutatja.. II. Vilmos ott áll a képen kis huga mellett és komoly arccal figyeli kedvenc kutyájának fürge mozdulatait. Babelsberg nevű szép várkastélyban éltek akkor Viktória trónörökösnő­vel, az édes mamájuk oldala mellett. II. Vilmos, akiről az egész világ elragadtatással ír és beszél, 1859. évben, január hó 27-ik napján szü­letett és a keresztségben Frigyes Vilmos Viktor Albert nevet kapott. Mellette ülő kis huga, Charlotte 1863-ban született, tehát egy évvel volt fiatalabb, mint Vilmos császár. Hogy nektek a császár gyerekkori arcképét be­mutattuk, azt azért tettük, hogy lássátok azt, hogy a kicsikből milyen nagyok lesznek és azért ti igyekezze­tek testben-lélekben II. Vilmos, a németek dicső csá­szárjához hasonlítani. Karácsony. Ez az ünnep az egyedüli, amely kicsinynek és nagy­nak egyaránt tiszta kegyeletet ébreszt szivében, mert az Üdvözítő szent emléke sohasem tűnik el, megmarad, am­íg érző lélek él a földön. Csodálatos az, hogy az Üdvözítő emlékére az első nyilvános ünnepet, a ke­resztény időszámítás 98-ik évében tartották. Rendesen, minden évben megülendő ünneppé csak jóval később, a 138-ik évben tették. Ismét sok évvel később határoz­ták meg december végét a karácsonyi ünnepek idő­pontjául. Régente a keresztény egyház a karácsonyt december 24-ikével, az úgynevezett szent estével kez­dette és négy napig tartotta. Igaz, hogy a négy napi karácsonyi ünnep nem mind Krisztus születésének volt szentelve és újabb időben, a XVI. század elején, két napra szabták a karácsonyi ünnepek tartamát s igy maradt ez napjainkig törhetetlen kegyelettel és nem minden öröm nélkül, minden felekezetű által megtartva. ••• Karácsonyi babavásár. Ha nem is mondjuk, tudja minden gyerek, hogy most katonavilágot élünk. A katonáért dobog mindegyi­künk szive, mert az ő jó sorsuk a mi sorsunk is. Ha a katonák győzelmet aratnak nagyszámú ellenségeink fö­lött, a hazánknak és nekünk tesznek szolgálatot. És ezért kicsinynek-nagynak egyaránt szívvel-lélekkel azt kell kiáltanunk: Éljenek és győzzenek a mi derék katoná­ink! Ne is csodálkozzék tehát senki fia, ha a kará­csonyi babavásár minden babája katonaruhás alak. Képünkön egy egész sereget mutatunk be a katonáink különféle egyenruhájában. Karácsonyi babakiállítás, katonáink különféle egyenruhájában. December 24.

Next