Tolnai Világlapja, 1932. július-szeptember (32. évfolyam, 28–40. szám)
1932-07-13 / 29. szám
Teljes erővel hajtotta a biciklijét Gabrovitz a városvégen, a fasoron keresztül. Otthon akart lenni, mielőtt egészen kivilágosodik. Vászonruhájának a gallérját félkézzel összefogta a nyakán, mert a Sashegyi felől hűvös hajnali szél fujdogált. Ráfért volna most a felöltő, de hát délután ötkor, az izzó hőségben, mégse hozhatta el magával hazulról. Feltűnő lett volna. Kiszámította most hazatérőben, hogy az éjszakai kártyaveszteségből három biciklit is vehetett volna magának. Három szabadonfutó gépet kettős kerékfékkel, villamvilágítással. Egyet a szomszédjának adott volna, aki mindig irigykedve nézi az ő gépét, egyet Weisz úrnak, az öreg pénztárosnak, egyet meg a szolgának. Milyen boldoggá tette volna ezt a három embert. Azt is kiszámította, hogy ezen a pénzen hány darab sóskiflit vehetett volna. Gyakorlata volt az ilyen számításokban, mert a kis összeget — akár nyeri, akár veszti —■ mindig át szokta számítani sóskiflire, a nagyot pedig először biciklire, azután sóskiflire. Sajnos, ezúttal tizennyolcezernél is több sóskifli úszott el a kártyaasztalnál. Napi öt sóskiflit számítva, mennyi időre lett volna ez elég kettőjüknek ? Háromszázhatvanöt szorozva öttel, annyi mint... Megakadt a számításban, mert hazaérkezett. Bevezette biciklijét a csörgő kavicson és elhatározta, hogy harmincnégy pengős nyereségről fog beszámolni a feleségének holnap. Háromnegyed négyet mutatott az órája. A verebek már csiripeltek köröskörül a kertekben, a kakasok is megszólaltak. Rohamosan világosodott, mint a régi népszínművekben a felvonás elején. Ilyenkor kellene felkelni, gondolta magában Gabrovitz, mialatt felnézett a bizsergő, pironkodó Sashegyre. Fát kellene aprítani ilyenkor, vagy a hegyre felszaladni. Micsoda őt vágya volna utána. És a hétszázhuszonkét pengője is megvolna. Tizennyolcezer sóskifli. Helyére vezette a biciklijét, befelé indult. A fásszín előtt a kutyája fehérlett, odaszólt neki: — Csuli ! Ez csak olyan futólagos üdvözlés volt, amit a kis fehér kutya farkcsapkodással viszonzott. Gabrovitz megállt, nézte, nézte a kutyáját. — ('.suli 1 Az okos állat elértette a hangsúlyt, lassan odasétált a gazdájához, aki megsimogatta. — Kis Csuli. Kis kutyuli. Kutyuska. Jó kis kutya. Jó bizony". Csulimuli, kutyulimutyuli. A kutya valósággal elbódult ennyi gyengédségtől. Lehunyta a szemét és a két lelogó füle még jobban lelapult. —• Szegény kis kutya, — mormogta Gabrovitz. Eszébe jutott, hogy már nagyon régen nem simogatta meg a Csulit. Mindig siet, nem ér rá. Délután fél háromkor jön haza a bankból, holt álmosan. Alig várja, hogy bekaphassa az ebédjét és lefeküdjék. Ötig alszik, akkor biciklire pattan, rohan a kártyaklubba. Hajnalban érkezik haza kimerülten, megint alig várja, hogy alhasson. Reggel megint biciklire pattan, rohan a hivatalába. Ez így megy napról-napra, mióta rákapott a kártyára, körülbelül félesztendő óta. Se ideje, se kedve nincs hozzá, hogy a Csulival enyelegjen, mint régen. Szegény kiskutya, már nem is szalad elébe, mikor megérkezik. Leszokott róla egészen. Eleinte, mikor az éjszakázást elkezdte, mindig ott várta a Csuli a kapuban. Száz lépésre volt még a biciklijén, a Csuli már sikoltozott örömében. És mikor belépett a kapun, mi volt akkor.Majd leszedte róla a ruhát a tíz körmével. Szegény kiskutya, milyen csendes mostanában. Ott fekszik a fásszín előtt, meg se mozdul. Tudja, hogy úgyis hiába. Egyebet se hall a gazdájától már hónapok óta, mindig csak ezt: mars, mars. Leszűrte szegény a tanulságot, beletörődött, elfásult. Egyre hátrább vonult vissza a kapuból, most már az udvar túlsó végében húzza meg magát. Mennyi csalódáson esett át, mennyit szenvedett, míg lassan, lassan idáig jutott. Miket gondolhat ő itt magában, a nagy magánosságban. Szegény kiskutya, ötéves lehet most, a legszebb kutyakorban van, örülhetne a rövid kutyaéletnek, de ő csak bánkódik. Mert ő az egész életét a gazdája iránti nagy, nagy szeretetre alapozta s ez az alap most kisiklott alóla. Elérzékenyülten gondolt rá Gabrovitz, hogy asuli rajongott érte régebben. Hathónapos korában otthagyta érte a tányért, ami tele volt csirkecsonttal. Habozás nélkül a nyomába szegődött, nagy darab csirkecsonttal a szájában. Ezt a csontot se rágcsálta, hanem csak a,, szájában tartotta, mint valami paliját, úgy kísérgette a kertben. Később pedig mindig faképnél hagyta az udvariéit, ha a gazdája feltűnt a látóhatáron. Ugyanis a Csuli kisaszszony. " Leült Gabrovitz a lépcsőre, két tenyerét odatartotta a kutyája elé. Úgy mint régen. De a Csuli nem tette bele a két pracliját a tenyerébe, mint régen. Úgy látszik, elfelejtette már ezt a játékot. Hát hogyne, hiszen olyan régen nem gyakorolják már együtt. Szegény kis kutya. Közelhajólt hozzá Gabrovitz, odatartotta az orrát a kis kutya orrához. Úgy mint régen. Csakhogy a Csuli most nem nyalta meg a gazdája orrahegyét, mint régen, hanem vakarózni kezdett. Előbb jobbról, azután balról vakarózott, sehogyse akarta abbahagyni. Gabrovitz elszomorodott. Szegény kis kutya, hát már ezt a játékot is elfelejtette. Részvéttel simogatta meg a Csuli fejét. Simogatta, simogatta, mintha meg akarná engesztelni. Szegény kis kutya. Sokáig simogatta, egyre lassabban simogatta. Már nem is gondolt a Csulira, már nem is simogatta. Csak ült mellette és maga elé meredt. A fiatal feleségére gondolt, aki bent alszik a házban. Ő is olyan csendes lett mostanában. Szegény asszony ... Sirkerkének gyártója Stadlergyár, Budapest, Teréz körút 43. KIADÓ 3 szobáé összkomfortos lakáa központi fűtéssel, 3 szobán uccai lakás, valamint uccai és udvari Uilathalyinéz és uccai pinceraktár. Bővebbet VII. ker., Dohány ucca 12. sz., portásnál izzadás, kipállás, kisebzés ellen használjunk Jvrompecher-féle kellemes illatú higiénikus gyógyhintaport. 1 praktikus csavaros bádogdoboz 80 fillérért mindenhol kapható 16