Vasárnapi Ujság – 1855

1855-10-21 / 42. szám - A nagy világ népei. Hegedűs (kép) 336. oldal / Tudományos rovat

336 Jó dobó a rendületlen Vérontó vasával. Véb­éd egy termetes d­erub Jő lángpallosával. Elére áll bajnokul a Hanyatló csapatnak. Lángszavai a szivekre Csodaképen hatnak. Harczdicsőség piros tüze Éget minden arczot, S újra kezdik a veszendő Félben levő harczot. Irtózatos a vitézek Vérontó csatája, Fellegsátorából a nap Borzadva néz rája , Elől Dobó, az ellenség Öldöklő rémpontja, Szikrázó vasával annak Harczsorait bontja, Utána a csapathősök Dúlnak a pogányok Seregében, mindmegannyi Bőszült oroszlányok, Mint a felhő szakadása, Mennydörögve szállnak. Fegyverük hegyén sötétlik képe a halálnak. Előttük a rémült ellen Jobbra, balra, tágít. Ki tűrhetné a haragos Mennykövek csapásit ? Eszébe sincs, hogy ismét uj Viadalra keljen, Eger vára környékéről Futva fut az ellen. Fut az ellen, vele együtt Fut gőgös vezére. Vissza se tekint a vértől Párolgó harcztérre. Fáradt, lihegő mellében, Két iszonyú féreg Tépi, marczangolja szivét : Szégyen és a méreg, Hogy előle ama kisded Várvédő csapatnak, Megveretve kell futni a Vitéz török hadnak ! — Ki hinné a hihetetlen Csodagyőzelemnek Hirét, mit az egri hősök Az ozmánon vettek, Hogyha azt a történetnek Hiven festő tolla, Tündöklő aranybetükkel Fel nem irta volna? Ki hinné, hogy a maroknyi, Bár vitéz levente, Özönhadát a töröknek Rutul visszaverte ? . . . Diadalmas egri hősök, Hírnevetek napja, Fényét egy örök lángú nap Sugáritól kapja; Melly a feledésnek sötét Tartományin tulhat, S bevilágit fényeskedve Jelent, jövőt, multat. Halhatatlan dicsőségnek Napja az vitézek, Tündökletes orczájába Szinte félve nézek! ... Ács Ferencz. A nagy világ népei. Népisméi tanulmányok. IV. Csapanok. *) Ázsia keleti partjaival szemközt fekvő szigetcsoportot igen­igen régóta egy nevezetes nép lakja, melly bár igen szigorú el­szigeteltségben, minden idegenektőli elzárkozottságban évszáza­dokon át élt, — egy sajátlagos, az európai népek miveltségétöl felette eltérő, de magában annál érdekesb önmiveltségre tett szert , — s melly a mongol fajhoz tartozván ennek legjelesb nemzeteinek egyike. Az első tengerészek, kikadelejtő használatának elterjedése után, Afrika csúcsát körülvitorlázván a távol indiai és csin ten­gerre elsők hatoltak, már számos mesés dolgot jegyeztek fel naplóikban, mellyet a csinek után Sch­i-pan-kue vagyis kelet országának neveztek, — s mellyel, mig a nyugat s kelet népei a Fekete tenger partjain óriási háborút viselnek, — az eszélyes amerikaiak kereskedési szerződéseket kötni, vele barátságos viszonyba lépni igyekeztek. Ez országról Perry amerikai hajósvezér látogatásakor a hirlapok olly sokat beszéltek, hogy meg vagyunk győződve mi­szerint szives olvasóink örömmel fognak vele közelebb megis­merkedni. Csapan vagy Schipan, ugy mond Berghaus *) mellyen e nép neveztetik csin eredetű szó, — a dsapaniak országukat Ni­fonnak nevezik, melly néven az európaiak csak a szigetek leg­nagyobbikát ismerik. A dsapani általán a mongol faj jellegével bir, szemei rézsut s mélyen feküsznek, arczszine fakó, orra vastag, szakála ritka, s arczkifejezése főleg idősbeknél, a durvaságig rideg. Termete kö­zépnagyságú , de lábai nem épen kicsinyek. — Habár közöttük szépségek is nem ritkán találtatnak, testi tulajdonságainál sok­kal jelesbek erkölcsi sajátságai, — mellyért még eddig minden utasoktól dicséretekkel tetéztetett. Minden tettének rugója a becsület, erényei s vétkei e forrásból erednek.—Nyilt és becsületes, hiv barát, pa­zarlásig bőkezű, szolgálat­készsége s udvariassága da­czára bátor és nagylelkű, nyereségvágytól ment ezért a kereskedéstől ide­ i­gen. — Alig lesz ország, hol az alsó nép olly általá­nosan szegény földi javak­ban mint Csapanban, hol a gazdagság vesztése a volt birtokos tiszteletének nem árt, ki szegényedett álla­potban ép olly nagy becsü­letben részesül, mint mi­dőn jólétnek, gazdagságnak örvendett. A házas élet és barátság kötelékeit sérthetlennek tartja s rokonért barátért bármit is kész elkövetni vagy tűrni,— a legborzasz­tóbb kin sem képes a bű­nöst társainak kivallására birni. — Ki veszekedő, min­denkit gyaláz s haszonta­lanságokról folyton fecseg, nagy becsban nem áll, — s ki ép szerencse játékot űz közmegvetésnek tárgya. — Jellemének árnyoldala bi­zalmatlanság, dacz, bosszúvágy és ledérség.De ha botlott is, nem nehéz őt az erény útjára tériteni, mert az igazságot, ha nem is kellemes, szivesen hallja olly annyira, hogy a gazdagok bizonyos egyéneket tartanak udvarukban, kik őket figyelemmel kisérik s tévedéseikért megfedvén, hibáik orvoslására tanitják. — Panasz ajkaikról ritkán szól s a legiszonyúbb kinokat csodálatos kitar­tással birják elviselni. — Az apa fiára mondja ki halálos ítéletét a nélkül, hogy az arcz legkissebb vonása árulná el indulatjának zajgását. — Milly hű barát, olly veszélyes ellenség, ki mig a bosszú órája meg nem érkezett, nyájassággal beszél ellenével, szívességgel tetézi, de ha alkalom nyilik, évekig rejtett boszuja óriási kitörésekre ragadja. Nemzetiségére büszke s a külföldieket megveti, mert rájuk épen nem szorul. — Az életet, ha kell, mibe sem veszi s életét bármi csekélyért is koczkáztatni képes. — Büszkeség s a szilaj­sággal határos bátorság minden rendű és rangú dsapani tulaj­dona, ki nem várja be s nem engedi meg, hogy bitó hajtsa végre rajta a­ halálos ítéletet. — Halálra ítéltetvén, tort rendez s víg Csapan fővezér. *) Dsapan , nem pedig mint portugall Írásmód és német kiejtéssel hangzik Japan. *) Die Völker des Erdballs I. 133 s követ, lapokon.

Next