Vasárnapi Ujság – 1882
1882-11-19 / 47. szám - Első napjaim a mennyei birodalomban. Faragó Ödön jegyzeteiből (képpel) 746. oldal / Általános nép- és országisme
746 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 48 SZÁN. 1882. xxix. ÉVFOLYAM. vagy játékszere. Ezzel ellentétben Konfuczius tana azt kívánja, hogy a fiu anyját tisztelje, imádja, bálványozza; késő vénségére pedig kényelméről gondoskodjék. Igen szép és tanulságos az, mikor az ifjú tisztviselő, kézműves, vagy katona havi keresményét térden állva nyújtja át anyjának; vagy mikor a vád alá helyezett szülőt a biróság fenyiteni készül s a gyermek haját tépve rimánkodik, hogy anyja helyett ő bűnhődjék. A szülőjét bántott fiú ellen a törvény is ritka szigorral jár el. Az anyagyilkoson a kivégzés legborzasztóbb neme, a ling-dzsi vagy az elevenen feldarabolás műtéte vitetik végbe. A nőnemnek már kiskorúságában szenvedéshez kell szoknia. 3—4 éves korában megkezdődik a lábkötés vagyis a lábak további növésének meggátlása. Széles, durva gyapotszalagokkal begöngyölgetik kis lábaikat oly erősen, hogy a vérfolyás megakad. A szegény gyermek kezdetben borzasztó fájdalmakat áll ki, míg egypár év leforgása után a lábak eltorzított érzéketlen alakot öltenek. E műtétnek a testre és szellemre nagyon visszaható befolyása van: az arcznak piros, egészséges szine eltűnik és maradandóan sáppadt lesz, a vidor, fiaszán kedvet búskomorság váltja fel; az imént futkározni tudó kis gyermek szánalmat gerjeszt nehézkes tipegésével. Egyszóval Khinában nőnek teherré lesz az élet már kora ifjúságában. Ott a házasságra lépés is különös módon történik. Az eljegyzés a szülők közvetítése folytán megy végbe, anélkül, hogy a jegyesek csak hírből is ismernék egymást. Még csak az sem engedtetik meg a vőlegénynek, hogy jövendőbelije arczát az összeadás előtt megpillanthassa. Ennek természetes következménye az, hogy igen sok a boldogtalan és gyümölcstelen házasság Khinában. A törvény azonban megengedi az ágyasok tartását, ami aztán a soknejűséggel csaknem egyértelmű, mert az így született gyermekek ép oly családi jogokat élveznek, mint a törvényes nőtől származottak. A modern találmányok, így például a gőz és villany, kezdenek már Khinában is tért hódítani. Tíz évvel ezelőtt alakult egy csupán khinai részvényesekből álló gőzhajó-társaság, amelynek hajói most már érintik Kalifornia és Anglia partjait is. E társulat létezését a császári kormány kezdetben ignorálta, de miután háborús időkben a hadcsapatok gyors tova szállításánál nagy szolgálatokat tett, kezdett arról hivatalos tudomást venni, most pedig már jelentékeny kedvezményekben is részesüti. 1876-ban vasútja is volt Khinának, de miután azt egy idegen vállalat kormányengedély nélkül építette, következménye az lett, hogy rövid exisztencziája után a kormány kisajátította s az egész készletet hajóra rakva Formosa-szigetre számkivetette. Most sinek, mozdony, vagyonok egy tömegben rozsdásodnak. A távirászat hasznos voltát Khina is belátta, s első , Tientsintől Shanghaiig terjedő vonala ez évben lett a közhasználatnak átadva. Ámbár a hatósági közegek mindent elkövettek, hogy a köznép annak czéljáról illő fogalmat szerezzen, mégsem lehetett eddig a khinai embert rábírni, hogy üzleti, vagy családi hirek tovaadásánál a villanyt használja közvetitőül. A póznáról póznára menő sodronyokról pedig azt állítják, a hogy azok belül üresek s az idegen ördögök levelei azokban továbbittatnak. Hogy Khinának nagy és érdekes múltja volt, — arról irodalma és története tanúskodnak. 4000 éves antiquitással kérkedő könyveiből azt tanuljuk, hogy a kezdetleges khinai faj már fenkölt szellemmel bírt és tudománnyal foglalkozott. A nép, értve gazdagot, szegényt, külsejére nagy gondot fordított, és kivétel nélkül selyemruhákba öltözködött. E szokása még ma is fennáll, kivéve a szegényebb osztályt, amely a selymet az utóbbi évszázadokban olcsóbb gyapotruhával cserélte fel. 4000 esztendeje a khinai türelmes földmivelő volt, ilyen türelmes földmivelő még ma is. Ezekből azt tanulhatjuk, hogy a khinai maradandó nemzeti typussal bír; és ha hozzáadjuk azon faktumot, hogy életmódjában mértékletes, igényeiben egyszerű, nélkülözést elviselni tudó, hogy földje termékeny, megnyitásra váró bányái kiaknázhatatlanok; ha mindezeket figyelembe vesszük, úgy bátran lehet állítani, hogy Khina nagyszerű jövőnek néz elő; s a mint volt már a múltban egy kisebbszerű mongol invázió, úgy lehet attól tartani, hogy ez a jövőben ismétlődni fog s még jöhet oly idő, a mikor Khnának túlságosan szaporodó fiai a világ minden zugát megtöltendik. ELSŐ NAPJAIM A MENNYEI BIRODALOMBAN. Faragó Ödön jegyzeteiből. Mint minden távol fekvő országok népeiről, ugy a khinaiakról is igen homályos fogalmaim voltak, s még ifjabb koromban vágytam az előttem igen érdekesnek tetsző kontyos embereket saját földjükön fölkeresni. Nagyon áldottam tehát a sorsot, midőn nekem azt juttatta osztályrészül, hogy életemnek egy jelentékeny részét a mennyei birodalomban töltsem. Első állomásom volt Shanghai. E kikötő jelentősége már akkor is nagy volt, haladása azonban, kivált az utóbbi időkben, óriási mérveket öltött. Ott az európaiak a nekik kijelölt helyre mintaszerűen berendezett és nagyvárosias kinézésű telepet építettek, míg maguk a khinaiak, mintegy elzárkózva, magas kőfallal körülvett külön városban élnek. Megérkezésemkor mindjárt feltűnt a khinaiak nagy közönyössége, amellyel minden európai hasznos találmány iránt viseltetnek. Ott áll nekik mintaképül az angol gyarmat szép palotasora, szabályosan berendezett tiszta utczáival; ott láthatják a gázvilágitást; tapasztalhatják a fákkal beültetett térségeknek hasznos és kellemes voltát; élvezhetik a déli növényekkel gazdagon és művésziesen kiállított nyilvános kerteket; hallhatnak európai zenét, stb.; mindez azonban nem látszik a khinaira oly hatást gyakorolni, hogy azt követésre méltónak találná. Háza igénytelen kinézésű, azt nem törekszik kényelmessé tenni ; utczái szűkek, nedvesek, járásra alkalmatlanok; világításra papirosbélű faggyúgyertyát használ; fákat nem ültet, a már meglevőket pedig kivágja; beázó kertjeit egészségtelen, poshadt, zöld szinü viz veszi körül; zenéje igazán fülhasogató, stb., de azért megelégedetten és nyugodtan él, feltéve, hogy napi szükségleteit beszerezheti. Külső megjelenése már inkább ajánlkozónak tűnik fel: elegánsan vágott és jól megválasztott szinü bő selyempalást födi testét, mig az öltöny egyhangúságát a derekat szoritó öv hárítja el; lábain kifogástalan tisztaságú vászonból készült harisnyákat hord, melyeken vastag papirostalpú selyemczipőket visel; bajuszát, szakállát és fejének nagy részét borotválva — arcza igen tisztának néz ki; majd fejbúbjáról a leömlő koromfekete vastag hajfonat csak növeli a jó összhangzatot. Körmeit szereti megnöveszteni, de azokat tisztán tartani nem tudja. Alsó ruhája is, ha véletlenül kilátszik, kifogásra ad alkalmat. Érdekesnek tünt föl az angol telep közepére épített, de khinai stilü vámház, hol a nap nagyobb részét hivataloskodásban kellett töltenem. Ott lehet látni több európait a legjobb készítményű íróeszközökkel ellátott asztaloknál, majd közvetlen mellettük a sok munkálkodó khinait, amint tusba mártott hanádjaikat függőleges irányban tartva, bámulatos gyorsasággal pingálják az ágas-bogas szép khinai betűket, vagy egynémelyik valami számművelettel foglalkozva, kabátja ujját felgyűrten, a számoló tábla golyóit tologatja előre-hátra ujjaival. Nagyon sajátságosnak találtam, mikor egy vidékről jövő khinai valami ügyben egy shanghai-i születésű khinaival akart értekezni. Mivel az idegen csakis vidékének nyelvét ismerte, a helyi és mandarin nyelvből pedig mit sem értett, hát elkezdett a Shanghaii emberrel beszélni angolul, és igen jól megértették egymást. Ismerőseim azután megmagyarázták, hogy Khinában minden tartománynak, sőt sokszor egyes kerületnek is külön tájnyelve van, melyet mind külön lehet tanulni, ép úgy, mint bármely ismeretlen európai nyelvet. Csak a Csili tartományban divó nyelvnek van némi átalánossága, a mennyiben az udvar és mandarin világ által is mint közlekedő nyelv van elfogadva. E mandarin nyelvet már a tengerparton élő kereskedők ritkán sajátítják el, hogy pedig egymás között és a külföldiekkel is megértethessék magukat, — teremtettek egy sajátságosan hangzó üzlet-nyelvet az angolból, mit «pidgeon english»-nek kereszteltek el, de amit egy ujon érkezett angol első hallatra bizonyosan khinai nyelvnek gondolna. Illusztráczióul,— ha például az ember gyorsan ebédelni akar, azt mondja a szolgájának: my wonchee chow-chow chop-chop; ami pedig, helyes angolul körülbelől így hangzanék : I want you to get dinner quickly. # Mindjárt megérkeztem után érdekkel kérdezősködtem Khina hírlapirodalmáról, és megütközve hallottam, hogy ott még khinai nyelven szerkesztett és khinai ember által kiadott hírlap nincs. A Pekingben megjelenő «Csing Pao» nem mondható újságnak, mert az csupán az udvar rendeleteit és a provincziális kormányok feliratait közli. A Shanghaiban megjelenő «Shou Pao» napilap csak utóbbi években keletkezett, de szerkesztője angol ember annak is. Hogy kíváncsiságomnak részben eleget tegyenek, megmutatták egy példányát a «Csing Pao»-nak. Kezdetlegesen nyomtatott és rosszul összeférczelt könyvecskének látszott; táblája sárga papírból áll, míg belső lapjai hosszában húzott vörös vonalakkal vannak beosztva, s a szó* jegyek (betűk) a vonalak közé nyomtatva. Ép abban a számban jelent meg Birma királyának egy felirata, melyet érdekességénél fogva följegyeztem, s amely tökéletesen illusztrálja a «Csing Pao» jellegét. A királyi levél így hangzott: «Meng Tun Birma királya, stb. stb. mély hódolattal helyez egy kérvényt a mennyei dinasztia nagy császárjának trónja elé . Vazallod mély áhítattal telten hajol meg Szentséged előtt, kinek atyai figyelmét a folyamok és hegyek sem kerülik ki, s a kinek művelődést terjesztő törvényei előtt a távol óczeánok birodalmai is meghajolnak. Valamint a napraforgó virág folyton a nap felé fordítja tányérát, ép ugy fordul az összes emberiség császári személyed felé. Vazallod egészen át van hatva azon mély kegy által, mely feljogosítja Birmát, hogy az a nagy khinai birodalom egyik hódoló tartományát képezze; és midőn Birmaország tributumát trónod zsámolya elé helyezném, Szung hegy szellemével együtt fölkiáltva dicsőítem felségedet.» (Khinai klasszikusok szerint a Szung hegy szelleme mindig azt kiáltja : «boldogság! hosszú élet!») * Mikor a khinai nyelv tanulmányozása czéljából Pekingbe fölhivatván, utamat a főváros felé Khinai és mancsu leány.