Vasárnapi Ujság – 1882

1882-11-19 / 47. szám - Első napjaim a mennyei birodalomban. Faragó Ödön jegyzeteiből (képpel) 746. oldal / Általános nép- és országisme

746 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 48 SZÁN­. 1882. xxix. ÉVFOLYAM. vagy játékszere. Ezzel ellentétben Konfuczius tana azt kívánja, hogy a fiu anyját tisztelje, imádja, bálványozza; késő vénségére pedig kényelméről gondoskodjék. Igen szép és tanul­ságos az, mikor az ifjú tisztviselő, kézműves, vagy katona havi keresményét térden állva nyújtja át anyjának; vagy mikor a vád alá he­lyezett szülőt a biróság fenyiteni készül s a gyermek haját tépve rimánkodik, hogy anyja helyett ő bűnhődjék. A szülőjét bántott fiú ellen a törvény is ritka szigorral jár el. Az anya­gyilkoson a kivégzés legborzasztóbb neme, a ling-dzsi vagy az elevenen feldarabolás műtéte vitetik végbe. A nőnemnek már kiskorúságában szenve­déshez kell szoknia. 3—4 éves korában meg­kezdődik a lábkötés vagyis a lábak további növésének meggátlása. Széles, durva gyapot­szalagokkal begöngyölgetik kis lábaikat oly erősen, hogy a vérfolyás megakad. A szegény gyermek kezdetben borzasztó fájdalmakat áll ki, míg egypár év leforgása után a lábak eltor­zított érzéketlen alakot öltenek. E műtétnek a testre és szellemre nagyon visszaható befolyása van: az arcznak piros, egészséges szine eltűnik és maradandóan sáppadt lesz, a vidor, fiaszán kedvet búskomorság váltja fel; az imént futká­rozni tudó kis gyermek szánalmat gerjeszt ne­hézkes tipegésével. Egyszóval Khinában nőnek teherré lesz az élet már kora ifjúsá­­­gában. Ott a házasságra lépés is különös módon történik. Az eljegyzés a szülők közvetítése foly­tán megy végbe, a­nélkül, hogy a jegyesek csak h­írből is ismernék egymást. Még csak az sem engedtetik meg a vőlegénynek, hogy jövendő­belije arczát az összeadás előtt megpillanthassa. Ennek természetes következménye az, hogy igen sok a boldogtalan és gyümölcstelen házas­ság Khinában. A törvény azonban megengedi az ágyasok tartását, a­mi aztán a soknejűséggel csaknem egyértelmű, mert az így született gyer­mekek ép oly családi jogokat élveznek, mint a törvényes nőtől származottak. A modern találmányok, így például a gőz és villany, kezdenek már Khinában is tért hó­dítani. Tíz évvel ezelőtt alakult egy csupán khinai részvényesekből álló gőzhajó-társaság, a­melynek hajói most már érintik Kalifornia és Anglia partjait is. E társulat létezését a császári kormány kezdetben ignorálta, de miután hábo­rús időkben a hadcsapatok gyors tova szállítá­sánál nagy szolgálatokat tett,­­ kezdett arról hivatalos tudomást venni, most pedig már jelen­tékeny kedvezményekben is részesüti. 1876-ban vasútja is volt Khinának, de miután azt egy ide­gen vállalat kormányengedély nélkül építette, következménye az lett, hogy rövid exisztencziája után a kormány kisajátította s az egész készle­tet haj­óra rakva Formosa-szigetre számkivetette. Most sinek, mozdony, vagyonok egy tömegben rozsdásodnak. A távirászat hasznos voltát Khina is belátta, s első , Tientsintől Shanghaiig ter­jedő vonala ez évben lett a közhasználatnak átadva. Ámbár a hatósági közegek mindent el­követtek, hogy a köznép annak czéljáról illő fogalmat szerezzen, még­sem lehetett eddig a khinai embert rábírni, hogy üzleti, vagy csa­ládi hirek tovaadásánál a villanyt használja közvetitőül. A póznáról póznára menő sodro­nyokról pedig azt állítják, a hogy azok belül üresek s az idegen ördögök levelei azokban továbbittatnak. Hogy Khinának nagy és érdekes múltja volt, — arról irodalma és története tanúskod­nak. 4000 éves antiquitással kérkedő könyvei­ből azt tanuljuk, hogy a kezdetleges khinai faj már fenkölt szellemmel bírt és tudomán­nyal foglalkozott. A nép, értve gazdagot, szegényt, külsejére nagy gondot fordított, és kivétel nél­kül selyemruhákba öltözködött. E szokása még ma is fennáll, kivéve a szegényebb osztályt, a­mely a selymet az utóbbi évszázadokban olcsóbb gyapotruhával cserélte fel. 4000 esztendeje a khinai türelmes földmivelő volt, ilyen türelmes földmivelő még ma is. Ezekből azt tanulhatjuk, hogy a khinai maradandó nemzeti typussal bír; és ha hozzáadjuk azon faktumot, hogy életmód­jában mértékletes, igényeiben egyszerű, nélkü­lözést elviselni tudó, hogy földje termékeny, megnyitásra váró bányái kiaknázhatatlanok; ha mindezeket figyelembe ves­szük, úgy bátran lehet állítani, hogy Khina nagyszerű jövőnek néz elő; s a mint volt már a múltban egy ki­sebbszerű mongol invázió, úgy lehet attól tar­tani, hogy ez a jövőben ismétlődni fog s még jöhet oly idő, a mikor Kh­nának túlságosan szaporodó fiai a világ minden zugát megtöl­tendik. ELSŐ NAPJAIM A MENNYEI BIRODA­LOMBAN. Faragó Ödön jegyzeteiből. Mint minden távol fekvő országok népei­ről, ugy a khinaiakról is igen homályos fogal­maim voltak, s még ifjabb koromban vágytam az előttem igen érdekesnek tetsző kontyos em­bereket saját földjükön fölkeresni. Nagyon áldottam tehát a sorsot, midőn nekem azt jut­tatta osztályrészül, hogy életemnek egy jelenté­keny részét a mennyei birodalomban töltsem. Első állomásom volt Shanghai. E kikötő jelentősége már akkor is nagy volt, haladása azonban, kivált az utóbbi időkben, óriási mér­veket öltött. Ott az európaiak a nekik kijelölt helyre mintaszerűen berendezett és nagyváro­sias kinézésű telepet építettek, míg maguk a khinaiak, mintegy elzárkózva, magas kőfallal körülvett külön városban élnek. Megérkezésemkor mindjárt feltűnt a khi­naiak nagy közönyössége, a­mel­lyel minden európai hasznos találmány iránt viseltetnek. Ott áll nekik mintaképül az angol gyarmat szép palotasora, szabályosan berendezett tiszta ut­czáival; ott láthatják a gázvilágitást; tapasz­talhatják a fákkal beültetett térségeknek hasz­nos és kellemes voltát; élvezhetik a déli növé­nyekkel gazdagon és művésziesen kiállított nyilvános kerteket; hallhatnak európai zenét, stb.; mindez azonban nem látszik a khinaira oly hatást gyakorolni, hogy azt követésre mél­tónak találná. Háza igénytelen kinézésű, azt nem törekszik kényelmessé tenni ; utczái szű­kek, nedvesek, járásra alkalmatlanok; világí­tásra papirosbélű faggyúgyertyát használ; fá­kat nem ültet, a már meglevőket pedig ki­vágja; b­eázó kertjeit egészségtelen, poshadt, zöld szinü viz veszi körül; zenéje igazán fülha­sogató, stb., de azért megelégedetten és nyu­godtan él, feltéve, hogy napi szükségleteit be­szerezheti. Külső megjelenése már inkább ajánlkozó­nak tű­nik fel: elegánsan vágott és jól megvá­lasztott szinü bő selyempalást födi testét, mig az öltöny egyhangúságát a derekat szoritó öv hárítja el; lábain kifogástalan tisztaságú vá­szonból készült harisnyákat hord, melyeken vastag papirostalpú selyemczipőket visel; baju­szát, szakállát és fejének nagy részét borot­válva — arcza igen tisztának néz ki; majd fejbúbjáról a leömlő koromfekete vastag haj­fonat csak növeli a jó összhangzatot. Körmeit szereti megnöveszteni, de azokat tisztán tartani nem tudja. Alsó ruhája is, ha véletlenül ki­látszik, kifogásra ad alkalmat. Érdekesnek tünt föl az angol telep köze­pére épített, de khinai stilü vámház, hol a nap nagyobb részét hivataloskodásban kellett tölte­nem. Ott lehet látni több európait a legjobb készítményű író­eszközökkel ellátott asztalok­nál, majd közvetlen mellettük a sok munkál­kodó khinait, a­mint tusba mártott h­anádjaikat függőleges irányban tartva, bámulatos gyorsa­sággal pingálják az ágas-bogas szép khinai betűket, vagy egynémelyik valami számműve­lettel foglalkozva, kabátja ujját felg­yűrten, a számoló tábla golyóit tologatja előre-hátra uj­jaival. Nagyon sajátságosnak találtam, mikor egy vidékről jövő khinai valami ügyben egy shanghai-i születésű khinaival akart értekezni. Mivel az idegen csakis vidékének nyelvét is­merte, a helyi és mandarin­ nyelvből pedig mit sem értett, hát el­kezdett a Shanghai­i em­berrel beszélni­­ angolul, és igen jól megér­tették egymást. Ismerőseim azután megmagya­rázták, hogy Khinában minden tartománynak, sőt sokszor egyes kerületnek is külön tájnyelve van, melyet mind külön lehet tanulni, ép úgy, mint bármely ismeretlen európai nyelvet. Csak a Csili tartományban divó nyelvnek van némi átalánossága, a mennyiben az udvar és mandarin világ által is mint közlekedő nyelv van elfogadva. E mandarin nyelvet már a ten­gerparton élő kereskedők ritkán sajátítják el, hogy pedig egymás között és a külföldiekkel is megértethessék magukat, — teremtettek egy sajátságosan hangzó üzlet-nyelvet az angolból, mit «pidgeon english»-nek kereszteltek el, de a­mit egy ujon érkezett angol első hallatra bi­zonyosan khinai nyelvnek gondolna. Illusztrá­czióul,— ha például az ember gyorsan ebé­delni akar, azt mondja a szolgájának: my wonchee ch­ow-chow ch­op-chop; a­mi pedig, helyes angolul körülbelől így hangzanék : I want you to get dinner quickly. # Mindjárt megérkeztem után érdekkel kér­dezősködtem Khina hírlapirodalmáról, és meg­ütközve hallottam, hogy ott még khinai nyelven szerkesztett és khinai ember által kiadott hírlap nincs. A Pekingben megjelenő «Csing Pao» nem mondható újságnak, mert az csupán az udvar rendeleteit és a provincziális kormányok feliratait közli. A Shanghaiban megjelenő «Shou Pao» napilap csak utóbbi években keletkezett, de szerkesztője angol ember annak is. Hogy kíváncsiságomnak részben eleget te­gyenek, megmutatták egy példányát a «Csing Pao»-nak. Kezdetlegesen nyomtatott és rosszul összeférczelt könyvecskének látszott; táblája sárga papírból áll, míg belső lapjai hosszában húzott vörös vonalakkal vannak beosztva, s a szó* jegyek (betűk) a vonalak közé nyomtatva. Ép abban a számban jelent meg Birma királyának egy felirata, melyet érdekességénél fogva följegyeztem, s a­mely tökéletesen illusz­trálja a «Csing Pao» jellegét. A királyi levél így hangzott: «Meng Tun Birma királya, stb. stb. mély hódolattal helyez egy kérvényt a mennyei di­nasztia nagy császárjának trónja elé . Vazallod mély áhítattal telten hajol meg Szentséged előtt, kinek atyai figyelmét a folyamok és hegyek sem kerülik ki, s a kinek művelődést terjesztő törvé­nyei előtt a távol óczeánok birodalmai is meg­hajolnak. Valamint a napraforgó virág folyton a nap felé fordítja tányérát, ép ugy fordul az ös­­szes emberiség császári személyed felé. Vazallod egészen át van hatva azon mély kegy által, mely feljogosítja Birmát, hogy az a nagy khinai biro­dalom egyik hódoló tartományát képezze; és midőn Birmaország tributumát trónod zsámo­lya elé helyezném, Szung hegy szellemével együtt fölkiáltva dicsőítem felségedet.» (Khinai klasszikusok szerint a Szung hegy szelleme mindig azt kiáltja : «boldogság! hosszú élet!») * Mikor a khinai nyelv tanulmányozása czél­jából Pekingbe fölhivatván, utamat a főváros felé Khinai és m­ancsu leány.

Next