Vasárnapi Ujság – 1914
1914-08-16 / 33. szám - A Karagyorgyevicsok 651. oldal / Élet- és jellemrajzok
33. SZÁM. 1914. tl. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 651 TÁBOIÍI KONYHA A TISZA KÁLMÁN-TÉREN. A KAPJA GYORGYEVICSOK. A nisi táborban, mialatt ellenünk gyűjti hadait, vajjon felidéződik-e Péter szerb királyban küzdelmes ifjúságának az emléke és jutnak-e eszébe azok a szálak, melyek Magyarországhoz fűzik? Feltünik-e lelkében az az Arany János-utczai ház, a hol apja, a trónjáról elűzött Karagyorgyevics Sándor herczeg, éveken át lakott, a bokszegi mezők, a hol ifjúi játékait űzte és az a sok magyar ember, a kivel érintkezett s a ki mind jó volt hozzá? S ha fölmerülnek benne ezek az emlékek, nem nyomja-e le szivét a bűntudat, hogy mennyit vétett az ellen az ország ellen, amely egykor apját vendégszeretetébe fogadta ? Mert politikája, mely 1903 junius 11-én Obrenovics Sándor és neje meggyilkolásával kezdődött, a szakadatlan bűnök sorozata volt a magyarok országa és népe ellen. A sarajevói merénylet a koronát tette rá ezekre a bűnökre ; a magyar állam elleni gyűlölet és rosszindulat azóta vert fészket Szerbiában, mióta a Karagyorgyevicsek ráültek az Obrenovicsek véres trónjára. Amióta a Karagyorgyevics név fölmerült a szerb erdők homályából és történelmi szerepre jutott, mindig összeköttetésben volt Magyarországgal és nem volt a Karagyorgyevicseknek nemzedéke, a mely ne élvezte volna valamiképen a mi oltalmunkat vagy vendégszeretetünket. A családalapító, Kara Györgye, igazi nevén Crni Petrovics György, valahányszor szorult helyzetbe került, Magyarországban vonult meg. Ide menekült, mikor a török elleni első felkelés, melyben egyszerű parasztlegény sorból a szerbek vezérévé küzdötte fel magát, 1787-ben meghiusult. A II. József alatti török háborúban a mi seregünkben harczolt, Laudon tábornok vezetése alatt s a Szerémségben, a krusedov zárdában húzta meg magát, mikor a törökkel a békét megkötötték. Az oroszok már akkor is igyekeztek a szláv összetartás nevében összeköttetést találni a szerb nemzettel, 1810-ben úgy a hogy támogatták Kara Györgyét, akit időközben a szerbek vezérükké választottak, 1813-ban azonban már kiszolgáltatták a töröknek a szerb ügyet, s Kara Györgye rövid uralom után elkeseredve vonult Magyarországba és Ausztriába. Ha bajban volt, mindig nálunk talált menedéket és a szerb nemzet ügye a törökkel szemben ki tudja, mikor jutott volna diadalra, ha az északi határon álló hatalmas szomszéd jóakarata nem támogatja. Kara Györgye élete szimbolikusan mutatja a szerbség sorsának a mi monarchiánkkal való összefüggését. Kara Györgye fia, Karagyorgyevics Sándor, mikor másfél évtizedre terjedő uralkodás után trónjáról elűzetett, szintén Magyarországba menekült. Temesváron és Budapesten lakott, magyar földbirtokos lett, a bokszegi uradalom tulajdonosa, magyar ruhában járt és sok előkelő magyar emberrel tartott jó összeköttetést. Mikor Obrenovics Mihály fejedelem meggyilkolása után a bűnrészesség gyanúja alá került, a magyar bíróság kénytelen volt megindítani ellene a vizsgálatot, de kímélettel és igazságosan bánt vele. Péter király, akinek uralma alatt a mi ellenünk való izgatás nagyra nőtt, szintén egész ifjúságán át érezte a magyar méltányosság szellemét. Genfben és Saint-Cyrben nevelkedett ugyan, de apja ezalatt nálunk lakott, ő is gyakran töltött családjával hónapokat Magyarországon. Nevelésében is nagy része volt a magyar kulturának: a kiváló magyar nyelvtudós, Podhorszky Lajos volt a nevelője és Irányi Dániel oktatta a politikai tudományokra. Attól a szellemtől azonban, a mely Szerbiában többé-kevésbé mindig megvolt s a mely Obrenovics Sándor rettentő elpusztításával őt trónra juttatta, nyugateurópai nevelése ellenére sem tudott szabadulni. A királygyilkosok szelleme letörölte róla azt a hatást, amelyet a Nyugaton töltött ifjúság, a művelt nemzetek szellemének és életfelfogásának ismerete tett rá s eltörölte Irányi Dániel nemes, fenkölt és a becsület szellemétől áthatott egyéniségének hatását is. A PATRICZIUS. Regény. (Folytatás.) Irta John Galsworthy. — Angolból Kendeffy Katinka. XI. Lady Casterleynak megvolt az a kellemetlen szokása, hogy korán kelt. Az egész királyságban nem volt asszony, a ki megbízhatóbb birája lett volna egy harmat-szőnyegnek. A természet ezer meg ezer példányát mutatta be neki azoknak a csodás törvényeknek, melyekben a múlt éjszaka valamennyi csillaga, mely lehullott a sötét földre, várja, hogy a nap sugarain felkússzon az égre. Ravenshamban pontosan hét és fél nyolcz között sétált a kertjeiben, s ha valahol látogatóban volt, gondoskodott róla, hogy bármi legyen is a helyi szokás, az az ő szokásainak hódoljon. Azért mikor Bandle nevű komornája reggel hétkor bement a Barbara szobaleányához s azt mondta : — Öreg úr nőm szeretné, ha Lady Babs azonnal felkelne,— nem volt különös fájdalom a leány szivében, mikor felelt: — Utána nézek. De Lady Babs nem fog nagyon örülni. Tíz perczczel később bement a fehérfalu szobába, mely tele volt szekfű illattal — a kábító édesség templomába, melybe nagyvirágú függönyökön keresztül bizonytalanul lopózott be a nyári nap. Barbara tenyerére hajtott arczczal aludt. Vöröses haja hátrakötve, beborította az egész párnát. Az ajka szétvált, s a komorna azt gondolta : — Szeretném, ha ilyan ajkam és hajam volna! Nem tehetett róla, gyönyörűséggel kellett mosolyognia, Lady Babs olyan szép volt! Alva még szebb mint ébren. És ennek az alvós álmában mosolygó gyönyörű teremtésnek a láttára szétfoszlottak azok a földszagú virágházi párák, melyek annak a lelkében felgyűltek, aki évek óta ebben a nem neki való levegőben