Ars Hungarica, 1983 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Engel Pál-Lővei Pál-Varga Lívia: Zsigmond-kori bárói síremlékeinkről

Engel Pál — Lővei Pál — Varga Lívia Ars Hungarica 1983/1 ZSIGMOND-KORI BÁRÓI SÍREMLÉKEINKRŐL Középkori síremlékeink kutatása során, a megbízók személye felől közeledve az emlé­kekhez, nem kis meglepetéssel vettük észre, hogy meglehetősen nagyszámú, összesen húsz olyan sírkő vagy síremléktöredék ismeretes a középkori Magyarország területéről, amely a Zsigmond-kor valamely bárójának vagy családtagjának állított emléket. Ezek­nek az emlékeknek az együttes tárgyalására, a megbízói kör azonosságán kívül, elsősor­ban az anyag viszonylagos homogenitása ad lehetőséget. Típusukat, anyagukat, kvalitá­sukat tekintve határozottan elválnak ezek a faragványok a társadalom más rétegeinek ugyanezen időszakban készült sírköveitől, illetve a Zsigmond-kort követő korszakok azonos társadalmi helyzetű személyeinek síremlékeitől. A Zsigmond-kori főúri sírkövek, a bárói rétegen belül is kiemelkedő szerepet játszó Stiborok két figurális síremlékén, Kompolti László semmilyen forrásban nem említett, feltehetően még gyerekkorban elhunyt leányának keresztes sírkövén, és Kanizsai Miklós üres mezejű sírlaptöredékén kívül egységesen heraldikus díszt mutatnak, és ezen belül is, Garai Ilona egyszerű címeres sírlapjától eltekintve, az összetett címeres-sisakos—sisak­díszes ábrázolási forma jelentkezik rajtuk. A korábbi Anjou-korszak arisztokratái közül egyedül Felsőlendvai Miklós szlavón bán fia Miklós mester (+1346) segesdi és Bebek György királynéi tárnokmester (+1390) röviddel 1371 után készített, feltehetően a gombaszögi pálos kolostorból Tornagörgőre (Tolna m., ma Hrhov, Csehszlovákia) került sírlapja maradt ránk­, az elsőt csak körirat, az utóbbit már címeres—sisakos—sisakdíszes ábra díszíti. A 15. század utolsó harmadából fennmaradt, a Zsigmond-koriaknál valamivel kisebb számú, főúri síremlékeink szinte kizárólag figurális ábrázolásúak.­ Az ízlés és igény meg­változásának folyamata csak körvonalazható. A 15. század harmincas éveinek vége, negy­venes éveinek eleje (Perényi István, Perényi János, Garai Ilona sírlapjai) és a hatvanas évek közötti korszakból nem is ismerünk főúri sírkövet. A Hunyadiak gyulafehérvári szarkofágjai feltehetően királyi megrendelésre készültek, ezért semmiképpen nem tekint­hetők tipikusnak. Figyelemre méltó, hogy Szentgyörgyi és Bazini (II.) György (+1467) pozsonyszentgyörgyi síremléke már az „újmódi" típusba tartozik, ez a továbbiakban oly gyakori, kezében harci zászlót tartó, fegyveres figura („zászlósúr") legkorábbi ismert megfogalmazása a magyarországi síremlékanyagban. Az osztrák területeken már a 14. században is ismert ábrázolási forma, itt a család hatalmi törekvéseinek, házassági kap-

Next