Ars Hungarica, 1985 (13. évfolyam, 1-2. szám)

1. szám - Tanulmányok - Galavics Géza: A művészettörténeti interpretáció lehetőségei. A pozsonyi vár korabarokk uralkodó sorozata

54 Ars Hungarica 1985/1 54 nográfiai közegben kell egy adott művet értékelni. Ezek a közelítésmódok ugyanakkor ritkán jelennek meg önmagukban, gyakrabban játszanak egymásba s együttesen szolgálják a mű­alkotás teljesebb megismerését. A művészettörténeti interpretáció — számomra kínálkozó — lehetőségeit egyetlen műalko­tás analízise során konkrétan is szeretném szemléltetni. Ehhez tudatosan olyan művet válasz­tottam, amelynek már eddig több, kitűnő „olvasata" született. Ez a mű, pontosabban egy műalkotás-csoport, egykor a pozsonyi királyi várat díszítette, s III. Ferdinánd német-római császár, magyar király megbízásából a Nürnbergből Pozsonyba költözött festő, Paul Juvenel készítette 1638—43 között. A sorozat témája a megrendelő apjának és a trónon elődjének, II. Ferdinánd császárnak és erényeinek dicsőítése volt. A pozsonyi vár 13 termében helyez­ték el a 18, életnagyságú alakokkal megfestett mennyezetképet, amelyet 8 kisebb emblemati­kus kép egészített ki. A sorozat eredeti formájában nem maradt fenn, s kompozíciói is csak újabban lettek ismertek a 18. század közepe táján készült rézmetszetekről. Elsőként Garas Klára figyelt fel a sorozatra, pontosabban Bél Mátyás igen részletes, hely­színi tanulmányok alapján a 18. század elején készített leírására, amelynek alapján Garas 1953-ban a sorozatot a magyarországi barokk művészet 17. századi korszakának, egyébként is erősen töredékes és sok esetben másutt is csak levéltári adatokból rekonstruált összképébe elhelyezte. Ugyanő kapcsolta össze a sorozatot egy másik korai nyomtatott forrásban szerep­lő művész, Paul Juvenel nevével.­ Garas Klára az olajfestésű pannókról készült 18. századi rézmetszeteket, tehát Juvenel más technikával megőrzött kompozícióit még nem ismerte. Ezeket Rózsa György találta meg s tette közzé két évtizeddel később megjelent munkájában. Ő a metszeteket Marquard Herr­gott bencés szerzetesnek és udvari történetírónak a Habsburg császárok ikonográfiáját a 18. század közepén feldolgozott munkájában találta meg, tehát olyan műben, amely a művészet­történetírás egyik előfutárának tartható. Herrgott a pozsonyi sorozat képeit leírta, lerajzol­tatta, bécsi és pozsonyi mesterekkel rézbe is metszette, s arra is felfigyelt, hogy a pozsonyi képek tematikája II. Ferdinánd igen befolyásos gyóntatójának, a jezsuita Guillaume Lamor­maintnek II. Ferdinánd erényeit tárgyaló munkájával függ össze. Ennek alapján és az udvari kultúra beható ismeretében a pozsonyi képeket nemcsak leírta, hanem értelmezte is. Ennek felhasználásával s a művészettörténet korszerű módszereinek, modern ikonográfiai szemléle­tének alkalmazásával dolgozta fel Rózsa György a pozsonyi képek történetét, értelmezte az egyes kompozíciókat, s meghatározta valamennyi kép szereplőjét és jelentését is. A sorozat megrendelőjét III. Ferdinánd személyével azonosította s a kompozíciók alapján Juvenel szer­zőségét a feltételezésből bizonyossággá változtatva a pozsonyi képeket beillesztette a festő elég kisszámú oeuvre-jébe is. Ugyanő röviden utal arra is, hogy a sorozat politikai töltése a cseh rendi felkelés leverése után a magyar rendek figyelmeztetését szolgálta.­ Ezt követően a heidelbergi egyetem tanára, Franz Matsche foglalkozott a sorozattal, ami­kor VI. Károly császár korának hivatalos, „állami" művészi reprezentációjáról elkészíttette monumentális monográfiáját, amely a Habsburg birodalom barokk művészetével foglalkozó, a II. világháború után készült munkák közül a legjelentősebbnek tűnik. Matsche az osztrák barokk tán legfényesebb, többek közt a Karlskirchét vagy a Hofbibliotheket felépítő korsza­kának, a művészi reprezentáció szempontjából hallatlanul intenzív periódusának vizsgálatát úgy oldotta meg, hogy tudatosan kereste azokat az eszmei és művészeti előképeket is, ame­lyek akár közvetlenül befolyásolták, akár a művészi reprezentáció szándékaiban és tendenciá­jában rokonították VI. Károly művészetpártolásának törekvését elődeinek mecénási gyakor­latával. Ebben a vizsgálatban a pozsonyi sorozat tematikája igen kiemelt szerepet kapott, egyrészt, mert azok közé a rendkívül ritka ábrázolások közé tartozik, amelyek a Habsburg uralkodó rezidenciájában az uralkodóház egyetlen képviselőjének személyes reprezentálására

Next