Ars Hungarica, 1995 (23. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács 1995. május 30-31-én rendezett ankétjának anyaga: Emlékülés Szent László halálának 900. évfordulóján. - Jékely Zsombor: A középkori Szent László-falképek másolatai, 1863-1914
Ars Hungarica 1995/2 es restaurálásával, ami a kor követelményeinek megfelelően többnyire újrafestést jelentett. Storno rajzain és máslapján kívül nagyméretű, színes temperafestmények is készültek a bántornyai Szent László legendáról, amelyeket a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében őriznek. A hat festmény a következő jeleneteket örökíti meg: „A magyar szűz elrablása" (C.8.I. 1984), „A kun pihenése" (C.9.I. 1984), „Az ütközet" (C.10.I. 1984), „A párviadal" (C.ll.I. 1984), „László koronázása, a győztes magyarok visszatérése" (C.12.I. 1984), és „László király és a besenyők csatája" (C.13.I. 1984).16 A „kun vitéz elestéről" és a ciklust záró jelenetekről („A nagyváradi templom építése és Szent László sírja") szintén készült másolat, ezek holléte ismeretlen. A másolatok alkotója mindeddig nem volt megnyugtatóan meghatározva. Adataink szerint még 1863-ban a Nemzeti Színház megbízásából Telepy Károly Bántornyára utazott, hogy másolatokat készítsen a falképekről. A másolatokat a színházban jelmezek tervezéséhez kívánták felhasználni, de Telepy október 6-án az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatban tartott beszámolójában kifejti, hogy az általa lemásolt falképek a magyar jelmez tekintetében nem bírnak jelentőséggel, mivel rajtuk elsősorban a korszak divatos olasz ruhadarabjai jelennek meg. Ezek után a Nemzeti Színház a másolatokat átadta a Képzőművészeti Társulatnak. E másolatok további sorsa nem ismert, ugyanis azt nem tartom valószínűnek, hogy a Galéria nagyméretű másolatai ezekkel lennének azonosak. Telepy október 6-i előadásában ugyanis csupán rajzokról beszél, és a nagyméretű, pontos, a részletekre is figyelő másolatok nem igazán jellemzőek a múlt század hatvanas éveire. Mint arra a képeket korábban Telepynek tulajdonító Kerny Terézia is utalt,m a másolatokkal kapcsolatban fenn kell tartani azt a lehetőséget is, hogy azok Gróh István munkái, aki 1909 nyarán hosszabb ideig dolgozott Bántornyán. Gróh tárta fel a templom falképeinek legnagyobb részét, és akkor készített másolatai (a Szent László legenda nincs köztük) ma az OMvH Tervtárában vannak.19 A falképek szakmai vizsgálatát Éber László végezte el 1910-ben, aki beszámolójában utal Gróh munkásságára.20 Éber így ír: „A turniscsai templom freskósorozatai azokon a képeken kívül is, a melyek a templom beboltozása következtében a padlásűrbe kerültek és a melyeket Gróh a Szépművészeti Múzeum megbízásából már lemásolt volt, a leggazdagabb magyarországi sorozatokhoz tartoznak." A padlástérben fennmaradt Szent László legendát tehát Gróh minden bizonnyal 1909-ben a helyszínen másolta le eredeti nagyságban. A képek a Szépművészeti Múzeumból kerültek az 1957-ben megnyitott Magyar Nemzeti Galériába. Mint látni fogjuk később, Gróh egyéb nagyméretű másolatokat is készített. Térjünk azonban vissza Rómer Flórishoz, aki 1874-ben kiadta a magyarországi középkori falfestészettel foglalkozó első monográfiát, a Régi falképek Magyarországon-1, Storno Ferenc és Myskovszky Viktor metszeteivel illusztrálva. A mű a bántornyai falképek bemutatásával kezdődik, és annak kapcsán Rómer ismerteti a többi Szent László legendát is. A Storno-metszetekkel illusztrált bántornyai cikluson kívül még két Szent László-ciklus szerepel itt, amelyeket akkoriban tártak fel Zsegrán és a kassai Szent Mihály-kápolnában. A kassai falképek 1864-ben kerültek elő, Zsegra falképeit pedig 1871-ben tárták fel. Mindkét falképciklus másolatát Myskovszky Viktor (Bártfa 1838-Kassa 1909) készítette el, és Rómer könyvébe is ennek nyomán kerültek be. A kassai másolatok egy része ma magántulajdonban van,21 Zsegra máso- 17