Ars Hungarica, 1995 (23. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács 1995. május 30-31-én rendezett ankétjának anyaga: Emlékülés Szent László halálának 900. évfordulóján. - Jékely Zsombor: A középkori Szent László-falképek másolatai, 1863-1914

Ars Hungarica 1995/2 es restaurálásával, ami a kor követelményeinek megfelelően többnyire újrafestést je­lentett. Storno rajzain és máslapján kívül nagyméretű, színes temperafestmények is készül­tek a bántornyai Szent László legendáról, amelyeket a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében őriznek. A hat festmény a következő jeleneteket örökíti meg: „A magyar szűz elrablása" (C.8.I. 1984), „A kun pihenése" (C.9.I. 1984), „Az ütközet" (C.10.I. 1984), „A párviadal" (C.ll.I. 1984), „László koronázása, a győz­tes magyarok visszatérése" (C.12.I. 1984), és „László király és a besenyők csatája" (C.13.I. 1984).16 A „kun vitéz elestéről" és a ciklust záró jelenetekről („A nagyvára­di templom építése és Szent László sírja") szintén készült másolat, ezek holléte isme­retlen. A másolatok alkotója mindeddig nem volt megnyugtatóan meghatározva. Ada­taink szerint még 1863-ban a Nemzeti Színház megbízásából Telepy Károly Bántor­nyára utazott, hogy másolatokat készítsen a falképekről. A másolatokat a színház­ban jelmezek tervezéséhez kívánták felhasználni, de Telepy október 6-án az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatban tartott beszámolójában kifejti, hogy az általa le­másolt falképek a magyar jelmez tekintetében nem bírnak jelentőséggel, mivel rajtuk elsősorban a korszak divatos olasz ruhadarabjai jelennek meg. Ezek után a Nemzeti Színház a másolatokat átadta a Képzőművészeti Társulatnak. E másolatok további sor­sa nem ismert, ugyanis azt nem tartom valószínűnek, hogy a Galéria nagyméretű má­solatai ezekkel lennének azonosak. Telepy október 6-i előadásában ugyanis csupán rajzokról beszél, és a nagyméretű, pontos, a részletekre is figyelő másolatok nem iga­zán jellemzőek a múlt század hatvanas éveire. Mint arra a képeket korábban Telepynek tulajdonító Kerny Terézia is utalt,­­m a másolatokkal kapcsolatban fenn kell tartani azt a lehetőséget is, hogy azok Gróh István munkái, aki 1909 nyarán hosszabb ideig dolgozott Bántornyán. Gróh tárta fel a templom falképeinek legnagyobb részét, és akkor készített másolatai (a Szent László legenda nincs köztük) ma az OMvH Tervtá­rában vannak.19 A falképek szakmai vizsgálatát Éber László végezte el 1910-ben, aki beszámolójában utal Gróh munkásságára.20 Éber így ír: „A turniscsai templom freskó­sorozatai azokon a képeken kívül is, a melyek a templom beboltozása következtében a padlásűrbe kerültek és a melyeket Gróh a Szépművészeti Múzeum megbízásából már lemásolt volt, a leggazdagabb magyarországi sorozatokhoz tartoznak." A padlás­térben fennmaradt Szent László legendát tehát Gróh minden bizonnyal 1909-ben a helyszínen másolta le eredeti nagyságban. A képek a Szépművészeti Múzeumból kerül­tek az 1957-ben megnyitott Magyar Nemzeti Galériába. Mint látni fogjuk később, Gróh egyéb nagyméretű másolatokat is készített. Térjünk azonban vissza Ró­mer Flórishoz, aki 1874-ben kiadta a magyarországi középkori falfestészettel foglalkozó első monográfiát, a Régi falképek Magyarorszá­gon-1, Storno Ferenc és Myskovszky Viktor metszeteivel illusztrálva. A mű a bántor­nyai falképek bemutatásával kezdődik, és annak kapcsán Rómer ismerteti a többi Szent László legendát is. A Storno-metszetekkel illusztrált bántornyai cikluson kívül még két Szent László-ciklus szerepel itt, amelyeket akkoriban tártak fel Zsegrán és a kassai Szent Mihály-kápolnában. A kassai falképek 1864-ben kerültek elő, Zsegra falképeit pedig 1871-ben tárták fel. Mindkét falképciklus másolatát Myskovszky Viktor (Bártfa 1838-Kassa 1909) készítette el, és Rómer könyvébe is ennek nyomán kerültek be. A kassai másolatok egy része ma magántulajdonban van,21 Zsegra máso- 1­7

Next