Ars Hungarica, 1998 (26. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Szemle - Markója Csilla: Az „örökkévaló pillanat” (Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III. h.)

táj, vagy az 58-as kakasos csoportkép), de mind jelentős alkotás. Néhá­nyat túlságosan lemostak buzgó restaurátorok, ilyen sajnos az egyik főmű, a költői című ír Amikor az ember a visszaemlékezéseiből él" című festmény, vagy az 1903-as Flex és Filox. Ami hiányzik, egy hosszabb tanulmány Rippl-Rónai rajzművészetéről és alaposabb elemzések a kiállított rajzok­ról. (Szélsőséges esetek az említett hiányzó leírások a katalógus végén, pozitív ellenpélda Lazarine a tükör előtt téma bemutatása több techniká­ban, korszakban.) A Rippl-Rónai katalógus és kiállítás mindazonáltal az 1998-as évnek alighanem a legnagyobb csoportos szellemi teljesítménye volt. El tudták hitetni - s nemcsak a veszélyes játékkal átrajzolt plakáttal - hogy Rippl-Rónai életműve elegáns, levegős, s egyben rendkívül gazdag életmű, talán a leggazdagabb a századforduló és a 20. századelő magyar festészetében. Szabó Júlia AZ „ÖRÖKKÉVALÓ PILLANAT". Hit, dialektika, szellemtörténet. Gon­­dolatok Fülep Lajos Egybegyűjtött írásainak harmadik kötete kapcsán. (Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások. III. kötet. Cikkek, tanulmányok 1917-1930. Szerk., a jegyzeteket és a névmutatót összeáll. Tímár Árpád. Buda­pest, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1998. 500 lap.) „Édes jó fiam, (...) Fülöp mint talán már írtam, nem „nagy ember". Nem nagy és nem igazi az intenzitása Baumgarten-típus, de keresztény. Tehát jobb a lelkiismerete az aesthetasághoz is, a munkához is, mindenhez. Vi­szont: kissebb sokkal az értéke: hiú. B[aumgarten]: gőgös - és ezért van benne „Demuth" nagyságokkal szemben. F[ülep]-ben nem nagyon igazi: nagy embernek hiszi magát — pedig csak finom aestheta."­ Pedig a fiatal Lukács lesújtó véleményét a fiatal Fülepről viszonylag jó­indulatú várakozás előzte meg, egy héttel előbbi levelében, mely 1910. október elején kelt Firenzében, még így jelenti be Leónak a jövendő szer­kesztőtársat: „Itt van Fülep. Okos, művelt, kultúrás, jó utakon van - de kérdés hogy lesz-e benne elég intenzitás."­ Persze ha arra gondolok, hogy e nehezen meghatározható dolog hiánya az idők folyamán a közjó szolgála­tára mindig kész Fülepet mind rigidebbé tette, egyéni ambícióval párosuló bősége Lukácsot viszont mivé erodálta, akkor hajlok arra, hogy mindegy is, mit értsünk e fogalmon. De ha Perneczky sommás véleményét olvasom Fülep művészetelméleti munkásságáról, hogy úgymond „az, ami Fülepet tényleg jelentőssé tette a magyar kultúra számára, még sokáig hatott, de ami abból művészetelmélet volt, az 1919-20 után már nem volt többé iga­zán aktuális (...). Úgyhogy ő a mi számunkra olyan volt, mint egy Borges­novella, egy könyv, ami jön-megy, lélegzik, saruban jár és a Széher úton

Next