Ars Hungarica, 1999 (27. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Fatsar Kristóf: Franz Rosenstingl kerttervezői tevékenysége Károlyi Antal szolgálatában
Fatsar Kristóf FRANZ ROSENSTINGL KERTTERVEZŐI TEVÉKENYSÉGE KÁROLYI ANTAL SZOLGÁLATÁBAN Magyarország 18. századi barokk, vagy közismert kifejezéssel „francia" kertművészetének legfontosabb forrásai, a kertek tervei, nem maradtak ránk jelentős számban. A tervanyag legértékesebb darabjait, pl. az eszterházai, kismartoni, nagycenki vagy keszthelyi kastélyok kertjeihez készített terveket a kutatás már jól ismeri, bár valószínű, hogy a levéltárak még jelentős terveket rejtenek. A korszak kertművészetének megismerésére további lehetőséget adó leírások még csekélyebb számban maradtak fenn, maguk a kertek pedig áldozatául estek a múló időnek. Többnyire a kertek kivitelezésének - általában szűkszavú - levéltári dokumentumai sem segítenek sokat a kutatónak. A magyarországi barokk kertművészet legbeszédesebb forrásai tehát a század folyamán — a családi levéltárak kezelésének tökéletesedésével és a kertművészet iránti igény terjedésével párhuzamosan - egyre nagyobb számban fennmaradt kerttervek maradnak. A 18. században a török kiűzését követő fellendülés megteremtette ugyan a kertművészet felvirágzásának legalapvetőbb feltételeit, de az elterjedés olyan létfontosságú tényezői, mint a gazdasági erő és az igény, csak lassan bontakoztak ki. A században egyre inkább teret hódító építkezési láz többnyire csak az épületekre terjedt ki, a kertművészet divatja még a rezidenciaépítkezések esetén is szinte kizárólag a leggazdagabbaknál terjedt el. Általános maradt azonban az a szemlélet, hogy a kert mindenekelőtt hasznot hajtó termesztőterület, ezért a díszkertek jó részét is szabályosan ültetett gyümölcsös, konyha- vagy vadaskert váltotta ki. A tervek hiányáért tehát elsősorban a kertművészet francia hatásának lassú elterjedése okolható. Ehhez járul még a tervek korabeli építőmesterek és más személyek kezén történt elvesztése, továbbá több jelentős családi levéltár és más gyűjtemény pusztulása is. Az ismert magyar tervanyag alapján megállapítható, hogy alig tudunk olyan művészről, akit több kerttervvel is kapcsolatba lehetne hozni. A legtöbb kerttervet Hofstädter Kristóf uradalmi építésztől, a keszthelyi uradalom építési irodájának vezetőjétől ismerjük. Tervei azonban mind a keszthelyi kastély kertjéhez készültek, ezért az általa irányított átalakítások évtizedekig tartó folyamatában inkább nyomon lehet követni a parterre-ek divatjában végbement változásokat, mint a kert szerkezetét többé-kevésbé változatlanul hagyó tervező téralakító képességeit. Olyan művészeket is ismerünk, akik két különböző helyszínhez terveztek kertet, így a kismar-