Ars Hungarica, 1999 (27. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - Fatsar Kristóf: Franz Rosenstingl kerttervezői tevékenysége Károlyi Antal szolgálatában
toni és a nagycenki kastélyhoz készített kerttervek sorozatában is van egy-egy darab, amely valószínűsíthetően azonos kéztől származik. Számos Magyarországon tevékenykedő építészről - többek között F. A. Pilgramról vagy F. A. Hillebrandtról - tudjuk, hogy több helyen is részt vettek kertalakítási munkálatokban, vagy terveztek kerteket, művészetüket azonban fennmaradt tervek és kertek hiányában nehéz megítélni. A Károlyi család levéltárában három különböző helyszínhez készített, összesen négy, azonos művésztől származó, aláírás nélküli terv, illetve tervvázlat található. Ilyen számos helyszínhez - az egyikhez ráadásul két változatot - készítő alkotóról eddig nem volt tudomásunk a magyarországi barokk kertművészet történetében. E tervek nemcsak azonos tervezőhöz, hanem azonos építtetőhöz is kapcsolódnak, mivel egyaránt Károlyi Antal megbízásából készültek. Alkotójuk kilétének felfedésével egy olyan, Magyarországon tevékeny kerttervező alakja bontakozhat ki előttünk, akinek stílusáról, formanyelvéről aránylag pontos képet alkothatunk. A leszármazását a honfoglaló vezérekig visszavezető Károlyi család tagjai a 17. századig középnemesek voltak. Károlyi Mihály bárói rangemelését II. Mátyás adta 1609-ben. Az ő unokája volt Károlyi Sándor (1669-1743), II. Rákóczi Ferenc tábornoka, majd fővezére, aki egy évvel azután, hogy a szatmári békét megkötötte, III. Károlytól grófi rangot kapott. Ekkor még csak négy, kisebb terjedelmű uradalmat birtokolt. A család felemelkedését neki köszönheti: 1723-tól valóságos belső titkos tanácsos, 1741-től tábornagy, 1722 és 1730 között ő szerezte meg a csongrád-vásárhelyi, surányi, tótmegyeri és bélteki uradalmakat, ezzel teremtve meg a család későbbi gazdagságát. Fia, Károlyi Ferenc (1705-1758) vásárolta meg a nagy kiterjedésű ecsedi uradalmat a Rákóczi-örökösöktől. A család 18. századi történetének utolsó nagy vagyonszerzője az ő fia, Károlyi Antal (1732-1791) volt, aki felesége, báró Harruckern Jozefa hozománya révén 120 000 kat. hold földdel - a hatalmas Harruckern-vagyon egyötöd részével - gyarapította a család birtokait. Károlyi Antal (1. kép) iskolái elvégzése után 1753-ban katonai pályára lépett és már 1758-ban elérte a tábornagyi rangot. Még ugyanebben az évben, 26 éves korában vette át a családi birtokok irányítását, követve apját a szatmári főispáni székben is. A nagy tehetségű hadvezér és közéleti ember továbbra is gyorsan haladt a ranglétrán, 1760-ban a hétszemélyes tábla tagja, hat évvel később titkos tanácsos és a főhadvezér helyettese lett, 1775-ben pedig királyi főasztalnokmesterré nevezték ki. A már zászlósúr Károlyi 55 éves korában lett a magyar nemesi testőrség kapitánya, végül halála előtt egy évvel, 1790-ben az aranygyapjas rendet is megkapta. Ez a széles látókörű, és egyben nagyon gazdag főúr bőkezű támogatója volt az iskolaügynek. Szegény tanulókat és tudósokat segített anyagilag, iskolákat alapított és a kincstár oktatási alapját is jelentős összeggel támogatta, továbbá a nagyváradi és ungvári kerületek iskoláinak felügyeletét is ellátta. A kincstárnak máskor is ajánlott fel nagyobb összegeket.