Ars Hungarica, 1999 (27. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - Tanulmányok - Fatsar Kristóf: Franz Rosenstingl kerttervezői tevékenysége Károlyi Antal szolgálatában

toni és a nagycenki kastélyhoz készített kerttervek sorozatában is van egy-egy darab, amely valószínűsíthetően azonos kéztől származik.­ Szá­mos Magyarországon tevékenykedő építészről - többek között F. A. Pil­gramról­ vagy F. A. Hillebrandtról­ - tudjuk, hogy több helyen is részt vet­tek kertalakítási munkálatokban, vagy terveztek kerteket, művészetüket azonban fennmaradt tervek és kertek hiányában nehéz megítélni. A Károlyi család levéltárában három különböző helyszínhez készített, összesen négy, azonos művésztől származó, aláírás nélküli terv, illetve tervvázlat található. Ilyen számos helyszínhez - az egyikhez ráadásul két változatot - készítő alkotóról eddig nem volt tudomásunk a magyarországi barokk kertművészet történetében. E tervek nemcsak azonos tervezőhöz, hanem azonos építtetőhöz is kapcsolódnak, mivel egyaránt Károlyi Antal megbízásából készültek. Alkotójuk kilétének felfedésével egy olyan, Ma­gyarországon tevékeny kerttervező alakja bontakozhat ki előttünk, akinek stílusáról, formanyelvéről aránylag pontos képet alkothatunk. A leszármazását a honfoglaló vezérekig visszavezető Károlyi család tag­jai a 17. századig középnemesek voltak. Károlyi Mihály bárói rangemelé­sét II. Mátyás adta 1609-ben. Az ő unokája volt Károlyi Sándor (1669-1743), II. Rákóczi Ferenc tábornoka, majd fővezére, aki egy évvel azután, hogy a szatmári békét megkötötte, III. Károlytól grófi rangot kapott. Ek­kor még csak négy, kisebb terjedelmű uradalmat birtokolt.­ A család fel­emelkedését neki köszönheti: 1723-tól valóságos belső titkos tanácsos, 1741-től tábornagy, 1722 és 1730 között ő szerezte meg a csongrád-vásár­helyi, surányi, tótmegyeri és bélteki uradalmakat, ezzel teremtve meg a család későbbi gazdagságát. Fia, Károlyi Ferenc (1705-1758) vásárolta meg a nagy kiterjedésű ecsedi uradalmat a Rákóczi-örökösöktől. A család 18. századi történetének utolsó nagy vagyonszerzője az ő fia, Károlyi Antal (1732-1791) volt, aki felesége, báró Harruckern Jozefa hozománya révén 120 000 kat. hold földdel - a hatalmas Harruckern-vagyon egyötöd részé­vel - gyarapította a család birtokait.­­ Károlyi Antal (1. kép) iskolái elvégzése után 1753-ban katonai pályára lépett és már 1758-ban elérte a tábornagyi rangot. Még ugyanebben az év­ben, 26 éves korában vette át a családi birtokok irányítását, követve apját a szatmári főispáni székben is. A nagy tehetségű hadvezér és közéleti em­ber továbbra is gyorsan haladt a ranglétrán, 1760-ban a hétszemélyes tábla tagja, hat évvel később titkos tanácsos és a főhadvezér helyettese lett, 1775-ben pedig királyi főasztalnokmesterré nevezték ki. A már zász­lósúr Károlyi 55 éves korában lett a magyar nemesi testőrség kapitánya, végül halála előtt egy évvel, 1790-ben az aranygyapjas rendet is megkap­ta. Ez a széles látókörű, és egyben nagyon gazdag főúr bőkezű támogatója volt az iskolaügynek. Szegény tanulókat és tudósokat segített anyagilag, iskolákat alapított és a kincstár oktatási alapját is jelentős összeggel tá­mogatta, továbbá a nagyváradi és ungvári kerületek iskoláinak felügyele­tét is ellátta. A kincstárnak máskor is ajánlott fel nagyobb összegeket.

Next