A 19-20. század fordulóján a többi iparos ágazathoz hasonlóan a cipész kisiparos szakma is létrehozta a maga érdekvédelmi, szakmai lapját, az 1898-ban alapított Czipész-Szaklapot. „Ha a közgazdasági állapotainkat tekintjük, azt kell látnunk, hogy az államkormány az amúgy is erős, hatalmas gyáripart még külön is mindenféle kedvezménynyel támogatja, segélyezi a néptől behajtott adópénzekből… Mi sors várhat ilyen körülmények között a kisiparosra? — A nem iskolázott vagyontalan kisiparosság ezen óriási gyáripar versenye mellett teljesen elvesz, megsemmisül, ha úgy mint eddig, továbbá is elkülönözve magára marad. Ezért volna már legfőbb ideje, hogy a kisiparosok belássák, miszerint jövendőbeli létezésüket csak az őszinte egyesülés erejével biztosithatják csupán. Tehát egyesüljünk az együttes munkálkodásra, a közös termelésre. Más ut nincs a menekülésre. Ez mindnyájunkat czélhoz vezetne, ha meghívnánk érteni annak óriási értékét, hasznát. Azért olvassunk, tanulmányozzunk, hogy a mai, a kisiparosságra nézve életveszélyes közállapotok között tájékozhassunk magunkat. Hadd jöjjön egy boldogabb uj év, egy jobb jövő… … Ma már minden társadalmi rétegnek, minden érdekkörnek megvan a saját szakközlönye. A magyarországi czipészeknek is szükségük van az ő érdeküknek megfelelő igazi czipész-szaklapra, melyben a közös érdek megnyilatkozzon, tömörüljön, fejlődjön és megerősödjön. Ebből kiindulva indítottuk meg szaklapunkat, melylyel az a czélunk, hogy olyan czipész-szaklapot adjunk a magyarországi czipészek kezébe, mely már rövid idő múlva kiállja a versenyt a művelt külföld czipész-szaklapjaival. Minthogy mi magunk is czipészek vagyunk, ennélfogva a czipészipar műszaki részét művelni, előmozdítani képesek is vagyunk minden tekintetben. Azonkívül megfelelő nemzetgazdászati ismereteinknél fogva képesek vagyunk arra is, hogy pályatársainknak a mai zavaros, erőszakos közgazdasági viszonyok között mindenben helyes tájékoztatást és megfelelő tanácsot adhassunk — s ha hallgatnak ráuk, bizonyára hasznát is vehetik. A Czipész-Szaklap tehát a tisztelt pályatársak között az összekötő értelmi kapocs; mesterségünk műszaki tanítója; bajaink, sérelmeink előadója; közös érdekeink védője és hű tanácsadója fog lenni.”
