Az 1991-ben alapított Egri Est a rendszerváltás utáni vidéki Magyarország egyik legérdekesebb kordokumentuma. Világosan látszik belőle, hogy az akkor huszonéves újságírók megfelelési kényszer és szervezeti keret nélkül hogyan gondolkodtak a világról.
Már lecsengőben a szabadság eufóriája, a sajtó vízen járási képessége csökken, inkább a bokáig gázolás a jellemző. A szabad jövőbe vetett hit foszlani kezd, a helyi nyilvánosság az új elit kezébe kerül. Ezzel párhuzamosan a technológia olyan mértékben fejlődik, hogy már egyszerű 286-os számítógépeken is képes bárki kiadványokat szerkeszteni. Az otthoni lézernyomtatók megjelenésével könnyen lehet pauszpapírra nyomtatni, így semmi akadálya annak, hogy a nyomdai levilágítás költsége is eltűnjön. A kis nyomdák még működnek, a papír és a munkaerő olcsó. Egy 1000 példányos, 12 oldalas újság kinyomása néhány ezer forint.
Egerben egy fiatal újságírógeneráció pont ekkorra bontja ki szárnyait. Doros Judit, Havas András, Kácsor Zsolt, Kovács Attila (1967-1995), Rénes Marcell már jegyzett publicisták, országos lapok szerzői. A Heves Megyei Hírlap újságírói ők, akik úgy döntenek, hogy a helyi nyilvánosság megér annyit, hogy szabadidejükben mindenféle fura álnéven kiadjanak egy lapot, az Egri Estet. Beköszöntőjét Szigethy András (1944-2017) írta. A lap főszerkesztője Weil Zoltán, aki ebben az időben önkormányzati képviselő volt, és aki számára hamar világossá vált, hogy az uram-bátyám, sógor-koma Magyarország lebontásában nem az új, demokratikus rend és intézményrendszere lesz az eszköz, hanem a nyilvánosság.
A lap szerkesztése öntörvényű, csapongó, lényegi iránya a szertelenség volt. Hangvétele pimasz. Eleinte heti kétszer jelent meg, majd ritkábban. Aztán két év után elhalt.
(Az Egri Estben a legtöbb szerző álnéven publikált. Az álnevek feloldása: Eperjesi Klára: Doros Judit; Cseresznyés Péter: Havas András; Medve Gábor: Kovács Attila; Csík György: Rénes Marcell; Kaczorlaki: Kácsor Zsolt; Evő: Weil Zoltán.)
