„A »Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv«, melyet a magyar tudományos Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottságának megtisztelő bizalmából s az országos magyar kir. statisztikai hivatal támogatásával csaknem egy évtizeden keresztül szerkesztettünk, a jelen kettős évfolyammal befejezi pályafutását.A magyar tudományos Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottsága, mely a statisztikai ismeretek terjesztésén és népszerűsítésén már a hatvanas évek óta buzgón fáradozott, a nyolczvanas évek elején ezt a czélt egy Évkönyv kiadásával igyekezett megközelíteni, a bizottság jegyzőjét bízván meg a szerkesztéssel. A kísérlet azonban nem sikerült; az Évkönyv ügye már a harmadik évfolyammal zátonyra került, s a bizottság, bár nehéz szívvel, a vállalat megszüntetését épen kimondani készült, midőn boldogult Keleti Károly, az országos statisztikai hivatal egykori igazgatója egy mentő gondolattal állt elő. Előadta az Évkönyv ügyét gróf Széchenyi Pálnak, az akkori földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek, ki helyes közgazdasági érzékkel azonnal felismerte a vállalat gyakorlati nagy fontosságát s készségesen adta beleegyezését, hogy az országos statisztikai hivatal az Évkönyvet hathatós szellemi és anyagi támogatásban részesitse s ez által lehetővé tegye annak további fennállását.A bizottság, melynek tagjai közül Keleti Károlyon kivül még Kautz Gyula, Láng Lajos, Matlekovics Sándor s irodalmi és közéletünknek több más jelese kiváló érdeklődést tanúsított az Évkönyv ügye iránt, örömmel ragadta meg a kedvező alkalmat az Évkönyv fenntartására, s a munka szerkesztésével alulírottakat bízta meg, akkori korlátolt anyagi erejéhez képest némi csekély összeget is biztosítván szerkesztői tiszteletdij czimén. A statisztikai hivatal viszont az első években a mű egész nyomtatási költségét viselte, később pedig, midőn a közönség pártolása mellőzhetővé tette e nagyobb anyagi áldozatot, egy kisebb budgetszerü tétellel, mint évi segélylyel támogatta a vállalatot.Mennyire feleltünk meg a nemzetgazdasági bizottság akkor még csak előlegezett bizalmának, a fölött már ítéltek a szakemberek, ítélt a nagy közönség, ítélt a magyar tudományos Akadémia, mely Évkönyvünk 1892—93. évi folyamát koszorújával tüntette ki, s mi fáradozásunk legszebb jutalmát abban a nagybecsű elismerésben találjuk, melylyel minden illetékes helyről találkozni szerencsések voltunk.Az út, melyen elindultunk, meglehetős töretlen volt. A külföldi statisztikai évkönyvek, mint a Statesman's Year-Book, a Statistical Abstract, a Block Annuaire-je, bármily jelesek is magukban véve, nem szolgálhattak mintaképül, mert nem feleltek meg hazai viszonyainknak. Nálunk a nagy közönséget szoktatni kellett a statisztikához, s a tabellákba foglalt adattömegeken kivül, kisérni kellett magyarázó, felvilágositó, tájékoztató szöveggel a számok csoportjait. Az egyes külállamok viszonyainak külön-külön tárgyalása sem látszott czélszerünek. Minket a külföldi adatok nem magukért érdekelnek, hanem az által, hogy hazai állapotainkkal összemérve, hasznos tanulságot, okulást rejtenek magukban. Évkönyvünk beosztásánál tehát azt a módszert választottuk, hogy a népességi, gazdasági, állami és kulturális élet szerves tagozatát követve, mindenütt Magyarország állapotainak ismertetését helyeztük előtérbe s a körül csoportosítottuk a nemzetközi adatokat. Így akartuk a hazai közönség ismereteit gyarapítani, látkörét tágítani s ítéletét élesíteni.Ha visszatekintünk a lefolyt évtizedre, szinte meglepő hazánkban a statisztikai érzék terjedése, térfoglalása. Bizonyára a kor általános iránya idézte ezt elő; de talán szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy Évkönyvünknek is volt némi kis része az örvendetes változás előidézésében. Régebben az országos statisztikai hivatal kiadványainak ingyen is alig akadt gazdája, por lepte őket a hivatal raktáraiban. Most a hivatalos kiadványok előfizetőinek száma versenyez bármelyik folyóiratunkéval. Az uj sorozat nem egy kötete máris teljesen elfogyott s egy-egy példánya jóval az eredeti áron felül kél az antiquar-forgalomban.Ma már az országos magyar kir. statisztikai hivatal, a kereskedelemügyi miniszter úr, Dániel Ernő ő nagyméltóságának nagyszabású reformjai folytán, a kellő anyagi eszközök és képzett munkaerők birtokában, teljesen képes kielégíteni a hazai közönség statisztikai szükségletét s fölöslegessé teszi oly subventionált magán vállalat fentartását, minő eddig a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv volt. Ezzel azt a lehetőséget is megadja, hogy a magyar tudományos Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottsága más hasznos téren érvényesítse erejét, tevékenységét.Mielőtt Évkönyvünktől, melyen annyi munkával, fáradsággal és szeretettel dolgoztunk, búcsút vennénk, nem mulaszthatjuk el, hogy őszintén érzett köszönetünket ki ne fejezzük a bizottságnak, a kereskedelemügyi miniszter ur ő nagyméltóságának s a nagy közönségnek a hathatós támogatásáért. De nem mulaszthatjuk el, hogy hálás szívvel ne emlékezzünk meg elhunyt jelesünkről, Keleti Károlyról s egykori tisztelt és szeretett miniszterünkről, gróf Széchenyi Pál úr ő Excellenfiájáról, mint a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv tulajdonképeni megteremtőiről.” - írták a szerkesztők (Jekelfalussy József és Vargha Gyula) az utolsó kötet előszavában.
