Az MTA Nyelvtudományi Intézetének kiadványa a címének megfelelően a nyelvészetben, azon belől is elsősorban az Intézetben folyó műhelymunkáknak kívánt a publikációs fóruma lenni. 1985 és 1988 között 5 kötete jelent meg. Herman József, az intézet akkori igazgatója ekképp fogalmazta meg az induló kiadvány célját:„… új kiadványsorozatunk megjelentetését, hovatovább ma egy éve, formálisan is a Nyelvtudományi Intézet fiatal kutatóinak, dolgozóinak gyülekezete javasolta: ők érezték leginkább szükségét annak, hogy egy rövid átfutási idejű, rugalmas időközökben megjelenő, cikkek, kismonográfiák, "menetközbeni" munkabeszámolók közzétételére, irányított terjesztésére egyaránt alkalmas sorozat szolgálja minél hamarább, itthon és - ha lehet - külföldön, a termékeny viták közepette folyó hazai kutatás haladását. … Az egyének és kis csoportok alkotó elméleti nyugtalanságának, kísérletező és kezdeményező szenvedélyének szerepe, fontossága az Intézet történetének mostani szakaszában feltétlenül nőni fog. A ma folyó, vagy most induló nagy tervmunkáink legtöbbjének éppen az a jellegzetessége, hogy célkitűzése önmagában is újító, s módszertani vagy elméleti tekintetben a munkálatnak úttörő igénye van: a magyar nyelv nagy történeti nyelvtana szükségszerűen össze fog fonódni a nyelvtörténet elméleti problematikájának felvetésével, a "nagyszótár" az új, számítógépes lexikográfia kísérleti bázisa is lesz, más tervmunkák a szociolingvisztika és a pszicholingvisztika alkalmazási terepei, a strukturális magyar nyelvtannal való foglalkozásunk pedig már önmagában nyelvtanelméleti jellegű. S mindezek a témák oly mértékben tesznek szükségessé, sőt testesítenek meg interdiszciplináris kapcsolatokat a nyelvtudomány és más tudományok - véletlen sorrendben a matematika, a szociológia, a pszichológia, a művelődéstörténet, a logika és sok más diszciplina - között, hogy gyümölcsöző megvitatásuk a társtudományok képviselői nélkül alig lehetséges. Így tehát a "Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből" éppen ezért az Intézet gazdagodó, bizonyos fokig újuló tevékenységének jellegéhez, szükségleteihez kapcsolódó orgánum, amely az egyének alkotásain keresztül az Intézet - és talán a magyar nyelvtudomány - egészét szolgálja.”
