A ZENELAP 1885 és 1912 között megjelent hetilap volt, „közlöny a zeneművészet összes ágai köréből - az Országos Magyar Dalár-Egyesület és a Zenetanárok Országos Egyesületének hivatalos közlönye”.„Mire törekedünk? Midőn egy kizárólagosan csak zenével foglalkozó művészeti közlöny életbelépésére magunkat elhatároztuk: erre erőt s bátorságot egyrészt ama elismert nevű zeneirók készséges és hazafias támogatásából merítettünk, kik lapunkat nagybecsű közreműködésükkel megtisztelni szíveskedtek; másrészt pedig ama hitből miszerint a müvelt s a zene iránt valóban érdeklődő magyar közönség már régóta érezvén (mert éreznie kellett) egy ily irodalmi közeg hiányát: azt örömmel fogja üdvözölni, főleg mint olyant, melyben az e téren már évek hosszú során át sikeresen működött és ismert nevű szellemi harcosokkal lesz alkalma találkozhatni. Bátorságot mondtunk, mert épen nem ringatjuk magunkat abban a rózsás reményben, — mintha egy magyar zenészeti szakközlöny kiadása és szerkesztése csak a puszta jó akarattól függne. Ellenkezőleg igen jól tudjuk, hogy az ily vállalat hazánkban még akkor is irodalmi sorsjátékhoz hasonló s még akkor is küzdelmes pályafutásra nyújt kilátást, ha annak evezőit a leggyakorlottabb s legkipróbáltabb kormányosok irányítják. Mert ne tagadjuk: hazánkban a zene nagy mérvben el van ugyan már terjedve s a társadalom minden rétegében, tetemes szellemi és anyagi tökével ápoltatik; de életerős gyökerei még korántsem állnak oly szilárdúl annak talajában, hogy azt a vele foglalkozók általában a legnemesebb szellemi s közművelődési közegek egyikének tekintenék. Hazánkban még e tekintetben nagyon sok a futó felületesség, pillanatnyi sikerek elérésére irányuló hiuskodás, s főleg az eszközökben nem válogató iránytalanság rendszertelenség, mert ezeren és ezeren tanulnak nálunk zenét, foglalkoznak vele, látogatják az operákat, zeneelöadásokat anélkül, hogy azt érteni és átérezni tudnák a mit hallanak vagy tanulnak; sőt még csak komolyabb akarat vagy hajlammal sem viseltetnek odáig fölemelkedhetni. S mind ennek leginkább abban keresendő az oka, mert a mily nagy mérvben ápoltatik hazánkban a zene gyakorlatilag: — jól vagy rosszul az más kérdés, — ép oly kevéssé foglalkoznak vele magasabb szellemi szempontból s ép oly kevéssé érdeklődnek irodalma iránt, mely behatóbb olvasmányokat igényel. A napi sajtó kétségkívül sok ismertetőanyagot tár fel e részben is; de sokoldalú működése, nem képviselhetvén mindenben egy bizonyos meghátorozott irányt, nem is tisztázhatja vagy oldhatja meg kellően a művészeti magasabb elvi kérdéseket. Erre csak is a szakközlönyök eszmecseréi és — ha kell — szellemi harcai vannak hivatva, melyek lassanként az életbe is át szokták aztán vinni mind azt, a mire a művészetnek szüksége van. Kétszeres feladat vár egy magyar Zene1ap-ra, ha emellett még saját nemzeti zenénk érdekeit is képviselnie kell. A tisztelt olvasó közönség a mai nappal első számát veszi a Zenelap-nak, melyből magából is megítélheti a célt melyre törekedünk s azon utat, melyen haladni fogunk. Nem igérünk hangzatos szavakkal olyanokat, a miket későbben talán be nem válthatunk. Igyekezni fogunk lapunk változatos és komoly irányú tartalmával mindinkább kiérdemelni a mélyen tisztelt közönség támogatását és pártolását s ez okból úgy a lap szerkesztősége, mint a körülötte sorakozó munkatársak, erkölcsi és hazafiui feladatuknak fogják tekinteni, híven, tárgyilagosan és hazai viszonyaink szemmel tartásával oda törekedni, hogy a zeneművészet iránti magasabb érdekeltséget felköltsük, hogy tisztázzunk sok oly művészeti eszmét, melyek felett hazánkban még nem leng kellő világosság s hogy főleg fentartsuk az érdekközösségi kapcsot mindama egyesek, egyesületek és testületek között, a kik s amelyek a művészet és a hazai zene érdekében egy cél felé törekednek. A mélyen tisztelt zeneközönség nagybecsű pártfogását e cél elérhetésére bátorkodunk felkérni. - A Szerkesztőség.”
