8 Órai Ujság, 1919. november (5. évfolyam, 100-125. szám)

1919-11-08 / 106. szám

2 sm e ’Ö.WwSÍÖ sas Szombat, 1919 november 8. gyors segítséget szibériai lisú ffoglyainknak! A foglyok hazaszállítását a bolsevizmus akadályozta m­eg ! — A nemzet­­közi Vöröskeresztes misszió visszah­ivása. — A svájci állapotok a háború óta. — Emigránsaink a kommün alatt. i­udüigi­ Ernő főkonzul nyilatkozaia. — Saját tudósítónktól.­­ Ma reggel Bécsen keresztül Buda­pestre érkezett Ludwigh Ernő, a volt­­ osztrák-magyar monarcha sanghaj-i, majd clevelandi főkonzulja, aki ez idő szer­it' a Magyar Vöröskereszt Egylet megbízásából Svájc utján a magyar hadifoglyok hazaszállításának ügyét intézi. A főkonzul ur szives volt mun­katársunkat Astoria­ szállóbeli laká­sán fogadni s tapasztalatairól a követ­kezőket mondotta: —­ Nem győzöm eléggé hangsúlyozni , nem szívlelhetjük meg eléggé azt a szomorú tényt, hogy hadifoglyaink kö­zül azok, akik a messze Szibériába ke­rültek, milyen siralmas helyzetben b­ánnak. Anélkül, hogy többet akarnék­­ mondani, egyszerűen idézem Möller Kíorst inku­tski dán alkonzulnak a je­lentését, aki terjedelmes előadásában a következőket állapítja meg: „Az orosz fenhatóság alatt álló nyu­gat-szibériai fogolytáborokban a hadi­foglyok lelki és fizikai állapota meg­döbbentő. Kijelenthetem, hogy alig ta­láltam egészséges hadifoglyot. Majd­nem mind neuraszténiás, tüdővészes, Vagy skorbutos és mindegyiken a ko­rai aggság tünete jelentkezik.“ — A dán konzulnak ezt a jelentését tudomásul kell vennie a hivatalos kö­röknek és a magyar társadalomnak­­ egyaránt. Százezer ember életéről van szó, akikért úgyszólván mindnyájan felelősek vagyunk. Az ántantnak az volt az álláspontja, hogy a békekötésig a hadifoglyokat nem szolgáltat­ják ki. Mindazok tehát, akik a békekötés lehe­tőségét késleltetik, oroszlánrészét vi­selik a felelősségnek. Teljes sulival ne­hezedik ez a szóm­om emlékű bolsevis­ta­ kormányra, mint a legfőbb bűnös­re. A bolsevizmus miatt lass­­olta az antant az egész­ akciót és ezzel nemcsak a mi ügyünket késleltette, hanem kés­leltette az osztrák és a német hadifog­lyok hazaszállításának ügyét is. —• A késedelem miatt az a helyzet ellőtt e­ő, hogy a hadifoglyok ebben az esztendőben már aligha szállíthatók haza és iár sokan közülük egy hatodik szibériai tél borzalmait fogják végig­­élni. — Igaz, hogy a hazaszállítás rendkívül jeaer nehézségekbe ütközik. Nagy anyagi áldozatokat igényel és jó diplo­máciai összeköttetéseket. Az utóbbit minden erővel megkönnyíti a svájci nemzetközi vöröskereszt iroda és a Magyar Vöröskereszt Egylet, ez utóbbi az egyetlen szerv volt a világháború I­efejezése óta, amely a nemzetközi érintkezést képes volt fentartani. Az anyagi kérdés megoldásához rendkí­vüli módon hozzájárulnak az amerikai magyarok nagyszabású gyűjtési akciók­kal, amelyek több millió dollárt fog­nak eredményezni. Amíg a hazaszállí­­tás lehetővé válik, az igyekezet oda­­irányul, hogy nihla­ küldeményeket jut­tatunk a hadifoglyoknak. Ki kell emel­nünk, hogy akciónkat az összes hatal­mak jóindulatulag támogat­ják és leg­utóbb a pápa Gasnarri bipornok és a berni pápai nuncius utján felemelte szavát. A németek és az osztrákok nemzeti missziókat szerveztek, amelyek szükséges­­ ági eszközökkel ellátva, Szibériába utaznak. Ezeket a misszió­kat nekünk is okvetlen meg kell szer­veznünk s nemzeti kölcsönnel kell az anyagiakat megszereznünk. — Amit a hadifogolyügyek terén a háború alatt és a háború után Svájc végzett, azelőtt az egész művelt világ­nak kalapot kell emelnie. Emberfeletti munkával küzdöttek a hadifoglyokért és e tekintetben a hivatalos hatóságok a svájci vöröskereszt és a svájci tár­sadalom versenyeztek egymással. A kormánynak előterjesztést fogok tenni, hogy Svájccal szemben hivatalosan nyilatkoztassa ki háláját és a többi or­­szágok példájára a svájci akció veze­tőjének művészi kivitelű plakettokat adományozzon. Külön felhívom a kor­mány figyelmét arra a körülményre, hogy sajnálatos valutáris viszonyaink folytán Svájcban felmerült az a gon­dolat, hogy a Budapesten levő svájci vöröskeresztes missziót visszahívják. Ez a hadifogoly-ügyre olyan csapást jelentene, amelyet minden erőnkből meg kell akadályozni. A hadifogoly­­ügyet nem szabad elhanyagolni, mert végzetes következményekkel járhat, ha a Szibériában szenvedőket meg nem mentjük. Dr. Montandon svájci kikül­döttnek Nikols­ Usuriskban magyar hadifoglyok öisszetett kézzel könyörög­tek. ..Mondják meg az oroszoknak, in­kább löjjenek agyon, mert nem bírjuk a szenvedéseket". .­­ . . — Remélem, hogy a kormány és a tár­sadalom nem fog megfeledkezni köte­lességéről. Megkértük­­ a főkonzul urat, hogy mondjon valamit svájci tapasztalatait illetőleg. — Svájc különleges helyzeténél fogva a neutrális államok közül leg­sikeresebben őrizte meg semlegessé­gét. Ennek tulajdonítható, hogy a há­ború utáni politikai és társadalmi mozgalmak sem érintenék túlságosan közelről. Igaz ugyan, hogy Baselban és egyéb helyeken a radikális elemek mozgolódása nyugtalanságot keltett, de ez nem tartóz soká, így azután a gaz­dasági körülmények sem sínylették meg különösebben a háborút. A nem­zetközi forgalom ma nem oly nagy, mint békében s az elkényeztetett hotel­­tulajdonosok emiatt panaszkodnak is c’éget. Konjunktúra persze Svájcban is van, s a drágaság különösen a ruház­kodási cikkekben jelentékenyen emel­kedett. Egy cipő 60—60 frank, egy öltözet ruha 250—300 frank, ami ma­gyar pénzre átszámítva természetesen hatalmas összeg volna. —• Az Európára szóló szénhiá­ny Svájc­ban is érezteti a hatását. A nagyobb •­fentempókban a világítást a lehető­ségig csökkentik és a helyzet csak ott jobb, ahol vízierők felhasználásával elektromos művek szolgáltatják a vi­lágosságot és az újabban divatba jött elektromos fűtőtestek útján a fűtést is. — Mint a Vöröskereszt Egylet ez idő szerinti megbízottja, minden poli­tikai nyilatkozattól tartózkodom. Ki­jelenthetem azonban, hogy Magyaror­szág­ n­e vesztette el Svájc rokon­­szen­vét. A bolsevizm­st nem tartották országos erejűnek és úgy tekintették Magyarországot, mint emelv a műveit nyarat elölt a Versuchskaninchen, a kísérleti ház mi­vei szerepét játszotta. Tisztában vannak vele, hogy Magyaror­­szág ez alkalommal is történelmi tra­díciói szerint végzetszerű sorsát érte el, amikor mintegy feláldozta magát a nyugat védőbástyájaként. —­ Hogy mit végeztek a bolsevizmust megelőzően és a bolsevizmus alatt is a radikális agitátorok, arról egyelőre nem nyilatkozom. Kijelenthetem azonban, hogy amíg a bolsevista narrátorok oda­­künn gyalázatos munkájukat végezték, igen kevesen voltak, akik ez akna­mun­kát ellensúlyozni tudták, vagy akarták volna. Sokan a ma szerepet játszók között odakünn Svájcban egész idő alatt meg se moccantak és összetett kézzel nézték az ország romlását... Ludwigh Ernő fő­konzul ur a hadi­foglyok ügyében mintegy két hétig tartózkodik Budapesten, amikor is is­­mét vissza­utazik Bernbe, feltéve, hogy békedelegátussá való jelölése ezt a ter­vét meg nem változtatja. ft. t.1 Hindenb­urg beszélte a teleette?! ifjúsághoz. —• Bécsi munkatársunk távirati jelentései — Bécs, nov. 7. A francia közvéleményt még min­dig nyugtalanítja az az eshetőség, hogy Németország esetleg váratlanul talpra­­áll és hirtelen támadással megfosztja a szövetségeseket győzelmük gyümöl­cseitől. Ennek az aggodalomnak leg­utóbb nem kisebb ember, mint Bour­­geois Léon adott kifejezést, aki a par­lament nyitt ülésén a következőket mondta: — .A német katonai hatalom korlá­tozásáról hozott rendszabályok végre­hajtását még egyáltalán nem kezdték meg. Amit eddig Németországból bár­mely oldalról hallottunk, az csak a re­ndíts utáni vágy visszhangja. Hinden­­burg a hannoveri ifjúsághoz a követ­­kező szavakat intézte: „Újra azokká kell lennünk, akik ak­kor voltunk, mikor a német császár­ságot megalapítottuk Versaillesben, mi­kor én is olyan szerencsés voltam, hogy hallhattam az első ovációt, ame­­­lyek a császárnak (Bourgeois „kai­­­ser‘‘-t mondott) szóltak." .— 5 ezekre a jelszavakra feleletül­ a még mindig 800.000 főnyi rendes hadsereg mellé Zeit-Frdwillige néven, és polgári „nemzeti gárdák“ keretei­ben organizálják a begyakorlott, vagy most besorozott tartalékokat, melyek mind készek rá, hogy a régi kombat­­tánsokkal egyesülve fölhasználják őket a háborúra. A Vorwärts mondása sze­rencsétlenségünkre nagyon is igaz: „Semmi kétség: a reakció útban van!" UIP Ifi!* a nagyvárnál jegaltsáéito. Dr. Hoványi dékán felterjesztése a nagyszebeni kormányzótanácshoz, —­ Saját tudósítónktól, — Most érkezett Budapestre a nagyvá­radi Tiszántúl október 22-iki száma, amely közli dr. Hoványi Gyula ,jogaka­démiai dékánnak a nagyszebeni román kormányzótanácshoz intézett beadvá­nyát. A felterjesztést az alábbiakban reprodukálja a Tiszántúl: Dr. Hoványi Gyula, a jogakadémia igazgatója, beadványt intézett a kor­mányzótanácshoz, amelyben kéri, hogy a kormányzótanács a kolozsvári egyetemtől eltérőleg ne november kö­zepén, hanem október hó 27-én nyissa meg a nagyváradi jogakadémiát. Közli a kormányzót­anác­csal az egyes tan­tárgyakat és az előadók neveit. Ke­reskedelmi és váltójog, előadó: dr. Zigrc Miklós prefektus. Román és osz­trák ál­amjog, előadó: dr. Lázár Aurél. Magánjog, előadó: dr. Pápa György táblabíró. Egyházjog, előadó: dr. Vos­­ti­ár János. Pénzügyjog, előadó: dr. Sigmund Andor. Anyagi büntetőjog, előadó: dr. Hoványi Gyula. Az egyes vizsgálóbizottságok név­sora a következő: Az első alapvizsgáló­­bizottság elnöke: dr. Hoványi Gyula, helyettese dr. Sigmund Andor, tagok: dr. Horváth Jenő ás dr. Szan Flórián. A második alap vizsgálóbizottság el­­nöke dr. Hoványi Gyula, helyettese dr. Sigmund Andor, tagok: dr. Horváth Jenő és dr. Lázár Aurél. A harmadik alap vizsgálóbizottság elnöke dr. Hová­nyi Gyula, helyettese dr. Sigmund An­dor, tagok: dr. Horváth Jenő és dr. Popa György. A jogtudományi államvizsgálati bi­zottság elnöke: dr. Hoványi Gyula, helyettese: dr. Sigmund Andor, bel­tag: Horváth Jenő, kültagok: d­r. Zigre Miklós, dr. Lázár Aurél, dr. Jutrik Péter, Sztaniszlavszky Adolf, Bersán Aurél, Fiselán Emil Popa György, dr. Kocsán János, dr. Monyra Demeter és dr. Örley György. Az államtudom­á­nyi államviz?sgálati bizottság elnöke: dr. Hoványi Gyula helyettese: dr. Sigmund Andor, bel­tag: dr. Horváth Jenő. Kültagok: dr. Stan Flórián nagyprépost, dr. Zigre Miklós prefektus, dr. Popoviciu Mik­lós volt prefektus, dr. Lázár Aurél a kormányzótanács volt igazságügyi fő­nöke, Corogáriu Romulus, dr. Rada Jakab, Maros Gábor, Nyisztor­­ Alajos, Komlóssy József, Vosztinár János, Rimler Károly és Németh Isiró­réri a felsorolt bizottsági tagoknak az elfogadását és neki, mint a jog­akadémia igazgatójának az V-ik fizetési osztályba való sorozását. A tanári kar­ részére lorban kéri a fizetés kiutalását. Továbbá megfelelő összeg kiutalását kéri, hogy a jogakadémia részére őfelségeik Ferd­inán­d király és Mária királynő képeit és az állam zászlaját beszerezhesse. Suhayda György jogakadémiai titkár helyett, ki az eskü letételét megtagadta, dr. Nagier Aurélt kéri kinevezni, jog­akadémiai díjnokká pedig Jerkán Nervát. ' Beadványát a következő szavakkal fejezi be:­­„­A kard a háborúban csak elfoglalja, de a jog tartja fenn béké­ben az országot." Teljes tisztelettel dr. Hoványi Gyula, a dr. Zigre Miklós prefektus által és a nagyszebeni kor­mányzótanács jóváhagyása reményé­ben, a nagyváradi kir. jogakadémia, igazgatója. M Htt: o * ® ó ............ ------- , VII. Ak&cfa-v. 4. Csütörtük­től­ vasárnapig:: Holiay Kamillával MIDÁS KIRÁLY ARANY-KERESZT Z­ cconival Brilüánst, gyöngyöket, ek­zárt, aranyai patinát, e.üntöt legmagasabb KTRN­?.­ A ékszerész, VII., árban vesz: rill& J «. Ráboojt-ut 2. zz. S £ r­6Liánsz„ K’13 ISra n­y­a­rlatToL 31 N­G­E tt, Wottonbiller-utca 24. szém­. UraL^nal^ elegáns utcai szoba penzióval kiadó VI., ker­. Andrássy-ut Is*. II­L cm. 27. IFg..r|„L elsőrangú fényképezőgépekofc,­­vu­lson objek­tveket, műszereket. CEMURA optikai intézet. Fejer.ciek­ tere 2. árlLiánsotat, gym­­ipon­flt, platinát, használt ékszerek­et mindenkinél drágábban vesz Sízel­­ly Emil ékszerüzlet a VII. Király-utcaiU. Teréz templommal szemben. Dr. WALT­ER . lákóczi-utől* Gyors és sikeres előkészítés ruttyánvízsírokra. 1 " ■ 1­111

Next