8 Órai Ujság, 1919. december (5. évfolyam, 126-147. szám)

1919-12-03 / 127. szám

2 A Madarasz- és Szigety-gyilkosság tettesei a bíróság előtt. Madarász gyilkosai tagadják a bűntettet. — Szigety borzalmas kivégzésének részletei. —­ Saját tudósítónktól. — CC terroristák bűnügyében folyta­tott tárgyalás minden napja uj ada­tokat nyújt a diktatúra pszicholó­­giájának megismeréséhez. A hazug­ságokból fakadt demagógia és nép­­bolondítás, minden emberi fogal­mat meghaladó sötét bestialitás és a terror féktelen erőszaka voltak a fő mozgatói ennek a 133 napos ret­tentő korszaknak, melynél söté­­tebbre nem emlékszik a magyar történelem. Az emberi nem söpre­déke vonul föl előttünk tarka és hó­dító kaleidoszkópban. Nyomoré­kok, félszegek, terheltek és gono­szak. Szű­kölő, megtévedt nyomrul­­­jai az életnek és minden hájjal megkent raffinált banditák, akik otthont találtak a kom­mün pokoli társadalmában. . Hogy mi volt ez a társadalom, azt borzalmasan tárja fel előttünk a terroristák bűnügye. Dobsa,,a két Holtán, a tudós Beren­d, a szeren­csétlen­ orvosnövendék: Madarász és Fery altábornagy. Egy-egy epi­zód csak. Mennyi jön még ezután új és új rémségeivel a középkori titokzatosságokba hurkolt négy és fél hónapos uralomnak. Az eddig lefolytatott tárgyalások­nak egy kimagasló és változatlan jel­lemvonása van: a véreskezű gonosz­tevőknek csaknem eg­yértelmű és csökönyös tagadása. Cserny és tár­sai, semmit se ismernek be, ők az eszme harcosai voltak. A gyilkos­ságokkal és rablásokkal legfeljebb csak eldicsekedtek, de hogy kik voltak azok, akik elkövették?... Ezeknek a gonosztevőknek raffi­­nált romlottságához az imbecilisek bárgyusága szegődött társul. Csak­­ebből a keverékből születhet az a megingathatatlan, fanatikus hit, hogy a buta tagadás minden érvet ledönt. Ezek, akik segítettek min­den hitet porrátörni, most eszeve­szetten hisznek .. .■ hisznek a saját tagadásuk mindenhatóságában ... A Madarász-ügy letárgyalása után a Szigethy-féle ügy ker­ül sorral, amelyet a­ Jerry csendőraltábornagy ügye fog követni. Tagadnak Madarász gyilkosai. Elnök reggel 9 órakor nyitotta meg a tárgyalást. Az első tanú Bánki László volt. Részletesen elmondja a 24-én este ki­adott rendelkezéseket. Ő is meg volt bízva annak ellenőrzésével, hogy min­den lakásban sötét legyen. Az Eskü­­fstra érve­ már lövéseket hallott. Ak­kor jött oda­ Kövér három társával, akik bementek az egyik házba. Hos­szabb ideig voltak fenn s csak későre hoztak le egy fiatalembert, akit a ka­puban ötször fejbeütöttek, majd Loki a rohamkésével kétszer beteszúrt. A szúrások után Madarász fel akart emel­kedni, mire Loki a sztíronjával is beledöfött. Azután elvette az óráját és a tárcáját s kiadta a parancsot, hogy dobják a Dunába. Arról nem tud, hogy az értéktárgyakat átadta volna valaki­­nek. Az eset­ után a szovjetházba men­tek, majd Kövér lakására. Elnök: Mi volt az utasításuk akkor tesle? Bánki: Az, hogy ahol világosságot látunk, oldassuk le. Más parancsot nem kaptunk.­­— Maga honnan látta az esetet?­­— Az utca itulsó oldaláról. ?—­ Kövér mit mondott a kapuban? — Hegy­ellenforradalmár és két­szer pofonvágta s még azt is mondta, hog­y revolvert kaptak nála. —­ Löbl miket mondott? — Azt mondta, hogy fényjelzéseket adtak l e s azért mentek be a házba. —­ Mikor a szovjetházból Kövérhez mentek, Lobi mondott-e valamit? — Igen, Kövér mondta nekem, hogy Lobi egy családot emlegetett s valami olyant mondott, hogy ki fogja irtani. Kövér azt mondta, azért akarta le­hatni, hogy ne csináljon ilyent. Szembesítéskor Kövér mindenre azt mondja, hogy nem emlékszik. A házmester vallomása, Bánki után Hovacsek Mártont hall­gatják ki. Elmondja, hogy őt, aki az Eskü-út 6. szám alatti házban házmester volt, 24-én este Kövérék megtámadták, hogy a házban égtek a lámpák és folyton lődöznek. Mondta nektek, hogy lámpa sehol sem ég, de Kn­vérék követelték, hogy menjenek fel a negyedik emeletre. Ott fel sem lehetett gyújtani a lámpá­kat, mert délután rövid zárlat volt. Ezután mentek le a harmadik emeletre, ahol fdzörgették a lakót és hosszas­­káromkodás és veszekedés után belép­tek Madarászhoz. Tanú is bement a szobába. Madarász bevallotta, hogy égett a lámpája, mert tanult. Küvér azzal lépett be a szobába, h­ogy ráor­­dított: „Te gazember, fényjelzéseket adtál le“. Még tanút is megfenyegette, hogy ha védi Madarászt, egy fejjel meg­­röviditik. Már ott le akarta szúratni Madarászt. Azután megint rátámadott, h­ogy lelövi. Akkor össze is köttette. Kövér Madarásztól fegyvert követelt, de azt a választ kapta, hogy nincs. Erre Kövér megváltoztatta a hangját s szép szóval kérte az orvost: „Nézd édes fiam, add ide, mert akkor nem tesz bajod, de ha házkutatást tartanak, ak­kor meggyűlik a bajod.*­ S ekkor Madarász átadott egy régi rossz revol­vert. _ — Lemébe'csokor — 'folytatta — Küvér kérdezte Madarásztól, hogy mi volt a háború alatt. S akkor szegény Madarász azt mondta, hogy tiszt volt. Ezért is mertpofozták. A kapuban meg­bújtam s onnan néztem végig a jelene­tet. Kövér először megpofozta, azután­ Löbl egy bottal fejbeverte. Azután nem láttam mi történt. Nem láttam, me­lyik szúrta meg, csak azt­ hallottam később, hogy egy vastalicskát hoztak , azon elvitték. Másnap terror katonák voltak nálam,akik érdeklődtek, hogy mit tudok az eselről. Ezek között vol­tak Márton, Vajda és Gergitz is. Ger­tii­tz vitte el a kofferját. Elnök: Kövér a kapuban mit mon­dott? Tanú: Azt mondta: „Nézzétek a gazembert, rám lőtt az emeletről s tiszt volt, de tiszt is lesz belőle/“ — Észrevette, hogy Küvér akkor részeg volt? —­ Azt nem vettem észre. Részeg ember nem rendelkezik úgy, mint ő. — Hány esetről t­ud, hogy megpo­­fozták Madarászt? — Három cselről. — Cs­ azután két napig nem is engedték az egész családot az utcára menni. Ki lehetett volna könnyen lőni az ablakból? __ Csak úgy, ha kibúv­ik az ablakon, mert nagy párkány volt. Kövér a szembesítéskor azt mondja felháborodottan: — Kérem, méltóságos úr, egy nor­mális ember ilyen embertelen dolgot nem is csinálhat. Én, részeg voltam akkor.­­Elnök: Részeg ember tud effélét el­követni? Kövér: Ha részeg nem is voltam, de nem voltam normális. Hadarász szállásadója. Gál Gyula kereskedő. Madarász volt házigazdája, a következő tanú. Ő nyi­totta ki az előszoba ajtót a vörös kato­náknak. Végig nézték a lakást s az egyik szobában azt erősítették, hogy ott volt a világosság. Akkor ráordított a vörösök vezetője: „Add ide a fegy­vered, mert ha nem, leszúrlak. Nem tartozom senkinek felelősséggel a te életedért “ Ezután mentek be a Mada­rász szobájába. A szobában történt dol­gokról Slavacsekével teljesen egyező vallomást tesz. — Másnap volt fenn a Madarász szobájában egy vörös ka­tona s átkutatta a lakást. A pénzt és az értékes holmikat el is vitte. Elme­netelekor azt mondta, hogy Gergitz Jánosnak hívják. Két szemtanú, Stosenfeld Ármin fogteknikus, volt vörös katona a következő tanú. Látta a gyilkosság elkövetését. Ott volt a közelben és Löbl rárivalt, hogy „ez volt a hatodik“ ■ . . erre megijedt, hogy vele is végeznek. A hullát sze­meteskocsin az Erzsébet-hidra vitték, ő utánuk sompolygott és mikor látta, hogy vízbe akarják dobni, odament és könyörgött, hogy engedjék orvoshoz vinni Madarászt, mert még él. Erre re­volvert szegeztek a mellének és ezalatt Madarászt bedobták a vízbe. Ő átment a budai őrséghez és jelentette a dolgot, de semmiféle intézkedés sem förtént. Végül is az esetből kifolyólag merény­letet követtek el ellene és felesége el­len. Határozo­­an állítja, hogy a gyil­kosság után Madarász nadrágját Mas húzta le. A hídon Löbl is ott volt és egy rohamkés volt a kezében. Löbl: Ha látott, mondja meg, milyen ruhában voltam? — Arra nem emlékszem, de ezt a pofát nem tudom elfelejteni. (Derült­ség.) Löbl: Én nem voltam ott.­Elnök: Polánszky is ott volt? — Igen. Polánszky (indulatosan fordul a tanúhoz): Kérem, ezt ne mondja ne­kem, szemembe, mert hazugság! Elnök: Ne lármázzon, üljön le. Tanút ezután vallomására meges­kették. Csuta Dániel hivatásos altisztet hall­gatták ki ezután, mint tanút. Szintén tanúja volt Madarász elhurcolásának. Azt vallja, hogy legalább húsz szűrést kapott Madarász és egy barna személy, akit Maxban vél felismerni, még egy­szer beleszarta a szuronyát, amikor már a­ kocsin vitték. Elnök: Erre még nem volt adat eddig. Bizonyos, hogy ez a Max volt? Tanú: Határozottan nem emlékszem, de ilyen barna volt. Komlós Zoltánná, egy magánhivatal­nok feleslege a következő tanú. Mada­rász naponta fel szokta keresni őket és feltűnt, hogy napokig miért nem ment el hozzájuk. Kétségbeeséssel hal­lotta, hogy mint ellenorradalmárt el­fogták. Ekkor sorra járta a fogházakat és az Országházban is érdeklődött, de sehol sem akadt nyomára. Csak ké­sőbb hallotta, hogy megölték. A vörös tanuk. Néhány lényegtelen tanúvallomás után Weisz Árpád volt terroristát ve­zetik be, aki a gyilkosság elkövetése után találkozott a tettesekkel. Guzi Jánost, majd Dögei Imrét, a Marat-arcú sötét terroristát is kihall­gatták még egyszer. Vallomása lényeg­telen. Elvezették. — Jöjjön be Korvin. —mondja az elnök. A megbilincselt Korvint a közönség zúgása és szidalmaitól kísérve vezetik be. A nyomozásira vonatkozólag hall­gatják ki. Az elnök ezután szünetet rendelt el. OferLifD Szerda, 1919 december 3 A Balatonparti r­ablógyilkosság. Szünet után Szigeti­ Gusztáv meg­gyilkoltatásának ügye került sorra. Váry főállamügyész Csömör Gábort gyilkosság és rablás bűntette címén azzal vádolja, hogy két szökésben levő társa által felbujtva, Szigety Gusztáv kereskedőt Veszprémből a Balaton partjára vitte, ott megölte és a nála levő 12.000 koronát magához vette. Elnök (a vádlotthoz, aki civil ruhá­ban, összekötött kezekkel áll az emel­vény elött) : Megértette a vádat? Bű­nösnek érzi magát? — A gyilkossá­gban igen, de a rab­lásban nem. Elmondja ezután, h­ogy a Bánky­­kü­lönítményben volt. Így került Vesz­prémbe és amikor húsvét előtt a túszok összeszedésére került a sor, Siófokról behozták Szigethy kereskedőt is. Mikor a vörös őrségre átvitték, a­ nála lévő körülbelül 11—12 ezer koronát is el­vették. — Mikor én kivégeztem — mondja Csömör — A pénz már nem volt nála. — Ki adta a parancsot magának erre a kivégzésre? Perwanger terrorista adta át, hogy vigyem a Balaton partjára, mert egy veszedelmes ellenforradalmár és végezzem ki. Mikor Balatonkenesét el­hagytuk, a kocsis hátrakötözte a kezét Szigethynek ... — De maga parancsolta! — Igen, én mondtam neki. Ak­kor a partra érkeztünk és tsementünk a vizie, akkor Szigethy azt kérdezte, hogy nem-e lehetne megszökni? Én azt kér­deztem, hogy tud-e valami olyan he­lyet, ahol biztonságban leszünk mind a ketten? Ő nem tudott ilyen helyet és ekkor arra kért, hogy ha már nincs mentség, végezzek vele, hogy ne kín­lódjon. __ Persze, mert már követ rakott a nyakára. Na és...? — Akkor kétszer rájöttem, többször nem mertem lőni, elővettem a roham­­késemet és beleszartam ... — Tizenkétszer nyomta bele, — mondja az elnök — na és mit csinált azután. Levágta a fülét. — Nem egészen, csak elüt darabot i­ füléből, mert kellett bizottu­tékü­ak. Elmondja azután, hogy a gyilkosság után parancsnokai 5000 koronát adtak át neki, de a vörös őrség nemsoká­ra letartóztatta és vizsgálat indult meg. Budapesten előállították őt is és Per­­wangert is, de mikor Korvin Ottóval közölték a dolgot, indulatosan ezt mondta: — Ugyan hagyjanak békét az ilyen csekélységekkel! Elnök: Hogy tudott ilyen elveteme­dett tettet elkövetni? — Magamtól nem tudtam volna meg-e­lenni — mondja a vádlott, — de Per­wanger parancsolta. Elnök ezután a Veszprémben foly­tatott kihallgatások jegyzőkönyvét ol­vassa föl, melyek szerint Csömör ki­jelentette, hogy A gyilkosságot Per­wanger parancsára követte el, de anél­kül is elkövette volna, mert gyűlöli a burzsajt. — Parancsot, kaptam, — ismétli a vádlott szakadatlanul. Váry főállamügyész a gyilkosság ügyében Korvi Ottó kihallgatását kéri. Bevezetik Korvint, aki ezúttal a közönség boszúságára, nincs megkö­tözve. — Tud valamit erről a gyilkosság­ról? — Én soha a gyilkosságról nem hallottam. —­ Csömör mondja szemébe,­­ mit mondott Korvin Perwangernek? Vádlott: Azt mondta, hogy menje­nek a fenébe, ne zavarjatok ilyen cse­kélységgel. Korvin: Ezt Perwanger mondotta neki, de én nem mondtam. Elnök ezután a tárgyalást felfüg­gesztette. Holnap reggel 9 órakor a Fery­­ügy kerül sorra. Brilliánst, gyöngyöket, ékszert, aranyat platinát, ezüstöt legmagasabb r­pír n m. ékszerész, VII. árban, vesz. r­n­I­Cl/ Rákóczi-út 2. sz

Next