8 Órai Ujság, 1919. december (5. évfolyam, 126-147. szám)
1919-12-03 / 127. szám
2 A Madarasz- és Szigety-gyilkosság tettesei a bíróság előtt. Madarász gyilkosai tagadják a bűntettet. — Szigety borzalmas kivégzésének részletei. — Saját tudósítónktól. — CC terroristák bűnügyében folytatott tárgyalás minden napja uj adatokat nyújt a diktatúra pszichológiájának megismeréséhez. A hazugságokból fakadt demagógia és népbolondítás, minden emberi fogalmat meghaladó sötét bestialitás és a terror féktelen erőszaka voltak a fő mozgatói ennek a 133 napos rettentő korszaknak, melynél sötétebbre nem emlékszik a magyar történelem. Az emberi nem söpredéke vonul föl előttünk tarka és hódító kaleidoszkópban. Nyomorékok, félszegek, terheltek és gonoszak. Szűkölő, megtévedt nyomruljai az életnek és minden hájjal megkent raffinált banditák, akik otthont találtak a kommün pokoli társadalmában. . Hogy mi volt ez a társadalom, azt borzalmasan tárja fel előttünk a terroristák bűnügye. Dobsa,,a két Holtán, a tudós Berend, a szerencsétlen orvosnövendék: Madarász és Fery altábornagy. Egy-egy epizód csak. Mennyi jön még ezután új és új rémségeivel a középkori titokzatosságokba hurkolt négy és fél hónapos uralomnak. Az eddig lefolytatott tárgyalásoknak egy kimagasló és változatlan jellemvonása van: a véreskezű gonosztevőknek csaknem egyértelmű és csökönyös tagadása. Cserny és társai, semmit se ismernek be, ők az eszme harcosai voltak. A gyilkosságokkal és rablásokkal legfeljebb csak eldicsekedtek, de hogy kik voltak azok, akik elkövették?... Ezeknek a gonosztevőknek raffinált romlottságához az imbecilisek bárgyusága szegődött társul. Csakebből a keverékből születhet az a megingathatatlan, fanatikus hit, hogy a buta tagadás minden érvet ledönt. Ezek, akik segítettek minden hitet porrátörni, most eszeveszetten hisznek .. .■ hisznek a saját tagadásuk mindenhatóságában ... A Madarász-ügy letárgyalása után a Szigethy-féle ügy kerül sorral, amelyet a Jerry csendőraltábornagy ügye fog követni. Tagadnak Madarász gyilkosai. Elnök reggel 9 órakor nyitotta meg a tárgyalást. Az első tanú Bánki László volt. Részletesen elmondja a 24-én este kiadott rendelkezéseket. Ő is meg volt bízva annak ellenőrzésével, hogy minden lakásban sötét legyen. Az Esküfstra érve már lövéseket hallott. Akkor jött oda Kövér három társával, akik bementek az egyik házba. Hosszabb ideig voltak fenn s csak későre hoztak le egy fiatalembert, akit a kapuban ötször fejbeütöttek, majd Loki a rohamkésével kétszer beteszúrt. A szúrások után Madarász fel akart emelkedni, mire Loki a sztíronjával is beledöfött. Azután elvette az óráját és a tárcáját s kiadta a parancsot, hogy dobják a Dunába. Arról nem tud, hogy az értéktárgyakat átadta volna valakinek. Az eset után a szovjetházba mentek, majd Kövér lakására. Elnök: Mi volt az utasításuk akkor tesle? Bánki: Az, hogy ahol világosságot látunk, oldassuk le. Más parancsot nem kaptunk.— Maga honnan látta az esetet?— Az utca itulsó oldaláról. ?— Kövér mit mondott a kapuban? — Hegyellenforradalmár és kétszer pofonvágta s még azt is mondta, hogy revolvert kaptak nála. — Löbl miket mondott? — Azt mondta, hogy fényjelzéseket adtak l e s azért mentek be a házba. — Mikor a szovjetházból Kövérhez mentek, Lobi mondott-e valamit? — Igen, Kövér mondta nekem, hogy Lobi egy családot emlegetett s valami olyant mondott, hogy ki fogja irtani. Kövér azt mondta, azért akarta lehatni, hogy ne csináljon ilyent. Szembesítéskor Kövér mindenre azt mondja, hogy nem emlékszik. A házmester vallomása, Bánki után Hovacsek Mártont hallgatják ki. Elmondja, hogy őt, aki az Eskü-út 6. szám alatti házban házmester volt, 24-én este Kövérék megtámadták, hogy a házban égtek a lámpák és folyton lődöznek. Mondta nektek, hogy lámpa sehol sem ég, de Knvérék követelték, hogy menjenek fel a negyedik emeletre. Ott fel sem lehetett gyújtani a lámpákat, mert délután rövid zárlat volt. Ezután mentek le a harmadik emeletre, ahol fdzörgették a lakót és hosszaskáromkodás és veszekedés után beléptek Madarászhoz. Tanú is bement a szobába. Madarász bevallotta, hogy égett a lámpája, mert tanult. Küvér azzal lépett be a szobába, hogy ráordított: „Te gazember, fényjelzéseket adtál le“. Még tanút is megfenyegette, hogy ha védi Madarászt, egy fejjel megröviditik. Már ott le akarta szúratni Madarászt. Azután megint rátámadott, hogy lelövi. Akkor össze is köttette. Kövér Madarásztól fegyvert követelt, de azt a választ kapta, hogy nincs. Erre Kövér megváltoztatta a hangját s szép szóval kérte az orvost: „Nézd édes fiam, add ide, mert akkor nem tesz bajod, de ha házkutatást tartanak, akkor meggyűlik a bajod.* S ekkor Madarász átadott egy régi rossz revolvert. _ — Lemébe'csokor — 'folytatta — Küvér kérdezte Madarásztól, hogy mi volt a háború alatt. S akkor szegény Madarász azt mondta, hogy tiszt volt. Ezért is mertpofozták. A kapuban megbújtam s onnan néztem végig a jelenetet. Kövér először megpofozta, azután Löbl egy bottal fejbeverte. Azután nem láttam mi történt. Nem láttam, melyik szúrta meg, csak azt hallottam később, hogy egy vastalicskát hoztak , azon elvitték. Másnap terror katonák voltak nálam,akik érdeklődtek, hogy mit tudok az eselről. Ezek között voltak Márton, Vajda és Gergitz is. Gertiitz vitte el a kofferját. Elnök: Kövér a kapuban mit mondott? Tanú: Azt mondta: „Nézzétek a gazembert, rám lőtt az emeletről s tiszt volt, de tiszt is lesz belőle/“ — Észrevette, hogy Küvér akkor részeg volt? — Azt nem vettem észre. Részeg ember nem rendelkezik úgy, mint ő. — Hány esetről tud, hogy megpofozták Madarászt? — Három cselről. — Cs azután két napig nem is engedték az egész családot az utcára menni. Ki lehetett volna könnyen lőni az ablakból? __ Csak úgy, ha kibúvik az ablakon, mert nagy párkány volt. Kövér a szembesítéskor azt mondja felháborodottan: — Kérem, méltóságos úr, egy normális ember ilyen embertelen dolgot nem is csinálhat. Én, részeg voltam akkor.Elnök: Részeg ember tud effélét elkövetni? Kövér: Ha részeg nem is voltam, de nem voltam normális. Hadarász szállásadója. Gál Gyula kereskedő. Madarász volt házigazdája, a következő tanú. Ő nyitotta ki az előszoba ajtót a vörös katonáknak. Végig nézték a lakást s az egyik szobában azt erősítették, hogy ott volt a világosság. Akkor ráordított a vörösök vezetője: „Add ide a fegyvered, mert ha nem, leszúrlak. Nem tartozom senkinek felelősséggel a te életedért “ Ezután mentek be a Madarász szobájába. A szobában történt dolgokról Slavacsekével teljesen egyező vallomást tesz. — Másnap volt fenn a Madarász szobájában egy vörös katona s átkutatta a lakást. A pénzt és az értékes holmikat el is vitte. Elmenetelekor azt mondta, hogy Gergitz Jánosnak hívják. Két szemtanú, Stosenfeld Ármin fogteknikus, volt vörös katona a következő tanú. Látta a gyilkosság elkövetését. Ott volt a közelben és Löbl rárivalt, hogy „ez volt a hatodik“ ■ . . erre megijedt, hogy vele is végeznek. A hullát szemeteskocsin az Erzsébet-hidra vitték, ő utánuk sompolygott és mikor látta, hogy vízbe akarják dobni, odament és könyörgött, hogy engedjék orvoshoz vinni Madarászt, mert még él. Erre revolvert szegeztek a mellének és ezalatt Madarászt bedobták a vízbe. Ő átment a budai őrséghez és jelentette a dolgot, de semmiféle intézkedés sem förtént. Végül is az esetből kifolyólag merényletet követtek el ellene és felesége ellen. Határozoan állítja, hogy a gyilkosság után Madarász nadrágját Mas húzta le. A hídon Löbl is ott volt és egy rohamkés volt a kezében. Löbl: Ha látott, mondja meg, milyen ruhában voltam? — Arra nem emlékszem, de ezt a pofát nem tudom elfelejteni. (Derültség.) Löbl: Én nem voltam ott.Elnök: Polánszky is ott volt? — Igen. Polánszky (indulatosan fordul a tanúhoz): Kérem, ezt ne mondja nekem, szemembe, mert hazugság! Elnök: Ne lármázzon, üljön le. Tanút ezután vallomására megeskették. Csuta Dániel hivatásos altisztet hallgatták ki ezután, mint tanút. Szintén tanúja volt Madarász elhurcolásának. Azt vallja, hogy legalább húsz szűrést kapott Madarász és egy barna személy, akit Maxban vél felismerni, még egyszer beleszarta a szuronyát, amikor már a kocsin vitték. Elnök: Erre még nem volt adat eddig. Bizonyos, hogy ez a Max volt? Tanú: Határozottan nem emlékszem, de ilyen barna volt. Komlós Zoltánná, egy magánhivatalnok feleslege a következő tanú. Madarász naponta fel szokta keresni őket és feltűnt, hogy napokig miért nem ment el hozzájuk. Kétségbeeséssel hallotta, hogy mint ellenorradalmárt elfogták. Ekkor sorra járta a fogházakat és az Országházban is érdeklődött, de sehol sem akadt nyomára. Csak később hallotta, hogy megölték. A vörös tanuk. Néhány lényegtelen tanúvallomás után Weisz Árpád volt terroristát vezetik be, aki a gyilkosság elkövetése után találkozott a tettesekkel. Guzi Jánost, majd Dögei Imrét, a Marat-arcú sötét terroristát is kihallgatták még egyszer. Vallomása lényegtelen. Elvezették. — Jöjjön be Korvin. —mondja az elnök. A megbilincselt Korvint a közönség zúgása és szidalmaitól kísérve vezetik be. A nyomozásira vonatkozólag hallgatják ki. Az elnök ezután szünetet rendelt el. OferLifD Szerda, 1919 december 3 A Balatonparti rablógyilkosság. Szünet után Szigeti Gusztáv meggyilkoltatásának ügye került sorra. Váry főállamügyész Csömör Gábort gyilkosság és rablás bűntette címén azzal vádolja, hogy két szökésben levő társa által felbujtva, Szigety Gusztáv kereskedőt Veszprémből a Balaton partjára vitte, ott megölte és a nála levő 12.000 koronát magához vette. Elnök (a vádlotthoz, aki civil ruhában, összekötött kezekkel áll az emelvény elött) : Megértette a vádat? Bűnösnek érzi magát? — A gyilkosságban igen, de a rablásban nem. Elmondja ezután, hogy a Bánkykülönítményben volt. Így került Veszprémbe és amikor húsvét előtt a túszok összeszedésére került a sor, Siófokról behozták Szigethy kereskedőt is. Mikor a vörös őrségre átvitték, a nála lévő körülbelül 11—12 ezer koronát is elvették. — Mikor én kivégeztem — mondja Csömör — A pénz már nem volt nála. — Ki adta a parancsot magának erre a kivégzésre? Perwanger terrorista adta át, hogy vigyem a Balaton partjára, mert egy veszedelmes ellenforradalmár és végezzem ki. Mikor Balatonkenesét elhagytuk, a kocsis hátrakötözte a kezét Szigethynek ... — De maga parancsolta! — Igen, én mondtam neki. Akkor a partra érkeztünk és tsementünk a vizie, akkor Szigethy azt kérdezte, hogy nem-e lehetne megszökni? Én azt kérdeztem, hogy tud-e valami olyan helyet, ahol biztonságban leszünk mind a ketten? Ő nem tudott ilyen helyet és ekkor arra kért, hogy ha már nincs mentség, végezzek vele, hogy ne kínlódjon. __ Persze, mert már követ rakott a nyakára. Na és...? — Akkor kétszer rájöttem, többször nem mertem lőni, elővettem a rohamkésemet és beleszartam ... — Tizenkétszer nyomta bele, — mondja az elnök — na és mit csinált azután. Levágta a fülét. — Nem egészen, csak elüt darabot i füléből, mert kellett bizottutéküak. Elmondja azután, hogy a gyilkosság után parancsnokai 5000 koronát adtak át neki, de a vörös őrség nemsokára letartóztatta és vizsgálat indult meg. Budapesten előállították őt is és Perwangert is, de mikor Korvin Ottóval közölték a dolgot, indulatosan ezt mondta: — Ugyan hagyjanak békét az ilyen csekélységekkel! Elnök: Hogy tudott ilyen elvetemedett tettet elkövetni? — Magamtól nem tudtam volna meg-elenni — mondja a vádlott, — de Perwanger parancsolta. Elnök ezután a Veszprémben folytatott kihallgatások jegyzőkönyvét olvassa föl, melyek szerint Csömör kijelentette, hogy A gyilkosságot Perwanger parancsára követte el, de anélkül is elkövette volna, mert gyűlöli a burzsajt. — Parancsot, kaptam, — ismétli a vádlott szakadatlanul. Váry főállamügyész a gyilkosság ügyében Korvi Ottó kihallgatását kéri. Bevezetik Korvint, aki ezúttal a közönség boszúságára, nincs megkötözve. — Tud valamit erről a gyilkosságról? — Én soha a gyilkosságról nem hallottam. — Csömör mondja szemébe, mit mondott Korvin Perwangernek? Vádlott: Azt mondta, hogy menjenek a fenébe, ne zavarjatok ilyen csekélységgel. Korvin: Ezt Perwanger mondotta neki, de én nem mondtam. Elnök ezután a tárgyalást felfüggesztette. Holnap reggel 9 órakor a Feryügy kerül sorra. Brilliánst, gyöngyöket, ékszert, aranyat platinát, ezüstöt legmagasabb rpír n m. ékszerész, VII. árban, vesz. rnICl/ Rákóczi-út 2. sz