8 Órai Ujság, 1920. január (6. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-14 / 12. szám

. Szerda­, 1920 január 14. OrlatossACI Természetbeni ellátást kapnak az állami tisztviselők.­­ A Jkoravíny közvetlen összeköttetést teremt az eladók és fogyasztók között. — A közalkalmazottak szövetsége elvetette a pénzbeli segé­lyek felemelését. '* * •— Saját tudósítónktól. 'Az ország­­közszolgálati alkalma­zottainak egyik régi terve van meg­oldás előtt. Az öt év óta kiutalt hábo­rús pótlékokat akarják megszüntet­ni, még­pedig oly módon, hogy a közszolgálati alkalmazottak ne pénz­beli segítséget, hanem természetbeni ellátást kapjanak segélyképpen.­­ A természetbeni ellátásra­­ irányuló akciót a Közszolgálati Alkalmazottak Országos Szövetsége indította meg és erről a munkáról a szövetség vezetője, Arató Gyula miniszteri tanácsos mun­katársunknak a következőket mon­dotta: " A háborús segélyek kiutalásával a kormány elismerte a közszükségleti cikkek beszerzésének nehézségét és ma ezek a­ nehézségek nem enyhültek, sőt még jobban fokozódtak. Ezért tűzte ki célul maga elé­­a szövetség azt, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak pénz­beli segélyek kiutalása helyett a ter­mészetbeni ellátást kell biztosítani, csak Budapesten közel százezer tiszt­viselő család van, akiknek a havon­kénti háborús drágasági pótlék kiuta­lása három-négy millióval terhelné meg az államkincstárt havonként.­­ — A természetbeni ellátás egyik megoldása az, hogy a kormány köz­vetlen összeköttetést teremtsen az el­adók és a fogyasztók között, hogy így a közszolgálati alkalmazottak nor­mális árakon szerezhessék be a köz­­szükségleti cikkeket és ne kellessen megfizetnie az illegális kereskedelem által megállapított uzsoraárakat. A kivitel sok nehézségbe ütközik, külö­nösen a beszerzés tekintetében gör­dültek akadályok a kivitel elé, de re­méljük, hogy ezeket az akadályokat a kormány rövidesen elháríthatja az útból. Tudom­ásunk szerint a kor­mány ebben a kérdésben már tárgya­lásokat kezdett és ezek a tárgyalások e legjobb mederben folynak tovább. A Közszolgálati .Alkalmaznunk Orszá­gos Szövetsége állandóan figyelemmel kíséri az eseményeket és a megoldás módozatait , maga is keresi, hogy így megkönnyítse ezáltal a kormány munkáját. .4. minisztertanács elhatá­rozta, hogy a beszerzés megkönnyíté­sére újabb nagyobb összeget fordít, mert belátták azt, hogy ezzel az ösz­­szeggel nagyon sokat megtakarítanak az államkincstárnak a pénzbeli segé­lyekkel szemben. "­­ A szövetségben merültek fel olyan tervek is, amelyek az eddigi pénzbeli segélyek felemelését célozták, de a szövetség ezeket az indítványokat el­vetd­te, mert a háborús pótlékoknak azaz százalékos felemelése esetén is a közszolgálati alkalmazottak — a mai d­rága viszonyokhoz mérten — annyira kis segélyhez jutnának, hogy ezzel megfelelő mennyiségű közszükségleti cikket nem szerezhetnének be. Ezeknek a cikkeknek a beszerzésénél pedig kénytelenek volnának megint a lánc­kereskedők által megállapított árakat megfizetni és így tovább folytatódnék az amúgy is sokat sanyargatott köz­­tisztviselőt kiuzsorázása. A közalkalmazottak tűrhetetlen anyagi helyzetének javítása és élelmi­szerekkel való ellátása érdekében dr. Mikecz Károly miniszteri osztálytaná­­­csá­y a Közalkalmazottak Szövetségéhez indítványt nyújtott be. Az indítvány­ban az eredetileg Éber Antal dr. prog­­rammbeszédében felvetett eszme gya­korlati megvalósítására a következőket javasolja: írjon föl a Szövetség az illetékes mi­­nisztériumhoz, hogy liszt, zsír és bur­gonya mérsékelt áron kizárólag a köz­­alkalmazottak és a munkásság között osztassák széjjel a fejkvóta arányában. A többi összes, jelenleg hatósági ellá­tásban levő személyek a hatósági ellátás­ból kikapcsolandók és az összes élelmi­cikkek forgalma szabaddá teendő. Az 1920—21. gazdasági évre nézve indít­ványozta, hogy a közalkalmazottaknak és a munkásságnak élelmezéséhez szük­séges elsőrangú életszükségleti cikkeket a kormány már most biztosítsa. A majd rendelkezésre álló készletekből a köz­­alkalmazottak természetbeni ellátás cí­mén részesüljenek azetés gyanánt a kormány által megállapítandó mérték szerint rangjuk és családtagjaik szá­mának arányában. Az indítványt a szövetség tegnap le is tárgyalta és ezirányban a szükséges lépéseket megtette. 0›X··X·0›X·00000››0›·X·0›X·0­›2 00›X» Újabb statárián­s halálos ítélet. — Saját tudósítónktól. — December 29-én délután 5 óra tájban Budakeszi határában Tóth Lajos 19 éves napszámos és Szemerei Lajos 23 éves földműves a budakeszi or­szágúton megállították Stigler Tamás, m­ajd Záborszki Pálnak az ország­úton haladó tejeskocsiját, a­ gazdákra forgópisztolyt szegeztek és pénzüket követelték. A felszólításnak mindket­ten azonnal engedelmeskedtek. Stigler 400 koronát, Záborszki pedig 1600 koronát adott át az útonállóknak. A pénzen azután később megosztoztak. Ma tárgyalta ezt az ügyet a pestvidéki törvényszék rögtönítélő bírósága dr. Kecskeméthy Gyula táblabíró elnök­lete alatt. A vádat dr. Götz Béla ál­lamügyész képviselte. Délelőtt 10 óra után nyitotta meg a tárgyalást Kecskeméthy táblabíró, a rögtönítélő bíróság elnöke. Az elnök felszólítására az á­llamügyész elő­terjesztette a tényeket, azután Szeme­rei Lajos vádlottat hallgatta ki a a bíróság. Vallomásában előadja, hogy december 28-án a zugligeti Fácán ven­déglőből Pá­ty községbe mentek. Az után elpana­szolta Tóthnak, hogy kará­csony másodnapján elloptak tőle 660 koronát, két kiló szalonnát és egy kiló cukrot. Az anyja otthon meggyanúsí­totta, hogy a Pénzt nem úgy lopták el tőle. Ez engem nagyon bántott, — mondotta vallomásában, — mert én soha elteltembe nem­ loptam, mindig a két kezeim munkájával szereztem meg a kenyeremet. Akár­mi lesz is, azt gondoltam, a pénzt vissza kell szerez­nem. Mondtam Tóthnak, úgyis árva gyerek vagy te is, gyere velem, vegyük el az országúton a tejesektől a pénzt, 29-én Pátyról Budakeszire mentünk. Én egy Frommer-pisztolyt vittem ma­gammal, öt tölténnyé,a­­mikor szembe jött a kocsi. Tóth megfogta a ló kan­társzárát, én rászegeztem a Frommert a kocsi gazdájára s rákiáltottam, hogy adja ide a pénzét. Ezt az öreg a pénzt azonnal át is adta nekem. A másik vádlott Tóth Lajos ugyanolyan érte­lemben vall, mint Szem­erek A bíróság Szemerei Lajost halálta. Tóth Lajost pedig, aki 20. életévét még nem töltötte be, 15 évi fegyházra ítélte. Szemerei kegyelemért folyamodott, abban az esetben pedig, ha a Kúria nem kegyelmezne meg­­neki, azt kérte, hogy­ kötél h­elyett a Cd^i meg­égezzél­. Az ukrán tisztek gyilkosai a bíróság előtt* A vádlottak valamennyien Kun Bélára vallanak* — Újabb feljelentés Szamuely László ellen* •— Saját tudósítónktól. — A budapesti büntetőtörvényszék ma délelőtt folytatta a tárgyalást az uk­rán tisztek meggyilkolása ügyében. A tárgyaláson először a két orosz nem­zetiségű vádlottat hallgatták ki. Elsőnek Jablonszky Maxot hallgatta ki a bíróság.Orosz nyelven tett vallomá­sát tolmács közvetíti. Elmondja, hogy mint orosz hadifogoly került Magyar­­országra. A kommün alatt bevették a vörös hadseregbe, majd Szamuely ha­lálvonatán teljesített szolgálatot. A kü­lönböző helyeken, elkövetett tömeg­­gyilkosságokban, állítása szerint, nem vett részt és ezért nem é­rzi bűnösnek magát. Becsületszavára állítja, hogy igazat mond. Az ukrán tisztek meggyil­kolásának éjjelén, őrszolgálatot teljesí­­tett. Két óra tájban 10—12 terroristát látott kijönni a szövi©­t­ázból, lemen­tek a Duna-partra, ahol aztán két em­bert levetkőztettek. Utánuk ment, mert kiváncsi volt, hogy mi történik. Pár lé­pésnyi távolságból azonban visszatért őrhelyére. Rövid idő múlva egy Bo­­zsírok­a nevű terrorista jött a partról és megfenyegette, hogy ha beszélni mer, akkor őt i­s bedobják a Dunába. Más­nap kérdezte a terroristáktól, hogy miért dobták a két embert a vízbe, mire az felelték, hogy Kun Béla pa­rancsolta. Kihallgatása közben egyszerre sírva fakad és azt mondja, hogy előzetesen tett vallomásának az az oka, hogy még a tolmács is megverte. Ezután szembesítik a többi vádlottal. Azt ál­lítja, hogy az ukrán tisztek gyilkosai közt egyiküket sem látta. Szamuely szö­késére vonatkozólag intéz ezután kér­déseket hozzá az elnök. Szamuely­ ő és Holtzmann kísérte el egy autóval. Mami rendelte ki őket, de nem tudta, hogy szökésről van szó, mert akkor ő is megszökött volna. A vizsgálóbíró előtt csak azért vallott ezzel ellentéte­sen, mert félt a veréstől. Savanyuku­­ton neki 200 koronát adott Szamuely és anélkül, hogy elbúcsúzott volna, el­tűnt. Azután keresték Szamuelyt és eközben őt is elfogták. A vizsgálóbíró előtt azt mondta, hogy Holtzmann is kapott pénzt Szamuelytől, most erre sem emlékszik. Hosszadalmas vallomása után a vé­dők intéznek hozzá kérdéseket. Elnök megkérdi Szamuelyt, hogy emlékszik-e Jablonszkyra? Szamuely: Igen. A bátyám csapa­tában teljesített.­ szolgálatot a Hungá­riában. — Mi volt ez a szolgálat? •—. Az épület előtt és a tetőn tartot­tak őrségeket. — A tetőn mit csináltak? •— kérdi az elnök. — Amennyiben a Hungária és a Bristol össze vannak építve, vigyáz­tak, nehogy ott átjöjjön valaki. Sőt csuk Gligor­­vádlottat hallgatják ki ezután. Szintén orosz fogoly volt. A Kelenföldi fogolytáborban egyszer megjelent több katona és azt mondták, hogy a magyarok Oroszországban ka­tonáskodnak s ezért úgy illik, hogy ők meg Magyarországon szolgáljanak, így került be az internacionális hadse­regbe. Az uk­rán tisztek esetét másnap hallotta Loki Mórtól. Ekkor nagyon megijedt és azt mondta, hogy úgy lát­szik, az idegenekre kerül a sor. Ezután elmondta, hogy a két ukrán tiszt vo­natán talált pénzt szétosztották és ő is kapott belőle. Az elnök ezután a tárgyalást fel­függesztette, újabb feljelentés Szamuely ellen. Tíz perc szünet után az ügyész közli,­ hogy szerb­györgyi Horváth Xavér Ferenc alhadnagy aláírással feljelentés érkezett Szamuely­­ László ellen. A feljelentő devecseri lakos és elmondja, hogy Szamuely­ Devecse­ren minden ok nélkül letartóztatta azzal, hogy: te kutya burzsoá, hogy mersz a vörös katonák ellen lázítani! Bevitték a devecseri fogházba, ahol gyalázatosan bántak vele és még az ételébe is b­eleköptek. Kéri, hogy Sza­muelyt ezért is vonják felelősségre. Szamuely azt állítja, hogy az egész esetről­ semmit sem tud. Egy rábundás tanú, Gáspár József aradi születésű vas­ esztergályost, akit Sopronban elítéltek 15 évi fegyházbüntetésre, mint tanút, hallgatták ki, összeroskadt, vézna, mindössze­ 19 éves fiatalember. Betege­sen köhécsel, ő is Szamuely halálvo­­nalán teljesített szolgálatot Jablonszky­­val és társaival együtt. Ezek működé­­­sére vonatkozólag hallgatják ki. Előbbi vallomásaiban azt mondta, hogy Mas Jablonszkyt, vagy amint egyesek ne­vezték, Jablont, látta akasztani. Most azt állítja, hogy ő nem látta soha az akasztásokat. — Legfeljebb hallásból hallhattam, — ismétli többször egymásután. —■ Miért hallott másképp először? —s kérdi az elnök. — Muszáj volt, mert bikacsekkel ott álltak a hátam mögött. Vallomására, mely általában lényeg­telen, nem eskették meg.­ A gyilkosság két szemtanúja, Hoffmann Elemér hajóstisztet hallgat­ják ki mint tanút. A diktatúra idején kényszerítették szolgálattételre. A két ukrán tiszt meggyilkolása alkalmával a Dunaparton őrt állt és szemtanúja volt a történteknek. Elkergették, de ő a propeller-állomás épülete mögül vé­gignézte az egészet. .Jablonszkyt, Szabót, Fergováczot, Asamuely Lászlót­­- /­­ már kivégzett Kohn-Kerekest láttává gyilkosság színhelyén. Elnök szembesíti az összes vádlot­­takkal, de az említetteken kívül nem látta egyiket sem a gyilkosságnál. Az esetet magát jól látta, mert holdfényes éjszaka volt. A két ember teljesen meztelen volt, így hurcolták le a Hun­gáriából­. A parton földre teperték őket, gúzs­­b­a kötötték és a nyakukra kötöttek egy­­egy gránitkövet. Először a partról akarták őket a vízbe dobni, de úgy látszik meggondolták a dolgot, mert ki­mentek a propeller-kikötő pontonjára és onnan dobták be őket. Szamuely László azt állítja, hogy nem volt jelen a gyilkosság színhelyén, és az esetről akkor nem is tudott. A tamilt ezután vallomására meges­kették. Schmittauer Károly hajóstiszt a kö­vetkező tanú. Szintén ott volt a Duna­­parton a gyilkosság idején. A barátja­ Hoffmann hívta fel a figyelmét arra, hogy­ mi történik. A tettesek közül nem ismert fel senkit. Ellentétben, a másik szemtanúval, úgy emlékszik, hogy" a két tisztet álló helyzetben kötötték meg. . A többi tanu­, Hoffner Ilonka hivatalnoknő Effi­­­mov Gligort az egyik ukrán tisztet is­merte és az ismeretség révén az ő vo­natukra osztották be szolgálattételre. Vallomása lényegtelen. Kemény János vasesztergályost szu­­ronyos őr vezeti be. Mint tanút hall­gatják ki. Az egész diktatúra alatt a Kun-őrségben teljesített szolgálatot. Azt állítja, hogy a gyilkosságról semmit sem tudott. Dékán István kolozsvári születésű soffőrt hallgatják, ki ezután, mint ta­nút, ő vezette azt az autót, amelyen Szamuely megszökött. Elmondja a szö­kés részleteit és azt állítja, hogy Sa­­vanyukuton, Szamuely Jablanszkynak és Holtzmainnak 5—5 ezer korona két Pénzt adott, ... •­— ’V V *" . 3

Next