8 Órai Ujság, 1920. január (6. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
. Szerda, 1920 január 14. OrlatossACI Természetbeni ellátást kapnak az állami tisztviselők. A Jkoravíny közvetlen összeköttetést teremt az eladók és fogyasztók között. — A közalkalmazottak szövetsége elvetette a pénzbeli segélyek felemelését. '* * •— Saját tudósítónktól. 'Az országközszolgálati alkalmazottainak egyik régi terve van megoldás előtt. Az öt év óta kiutalt háborús pótlékokat akarják megszüntetni, mégpedig oly módon, hogy a közszolgálati alkalmazottak ne pénzbeli segítséget, hanem természetbeni ellátást kapjanak segélyképpen. A természetbeni ellátásra irányuló akciót a Közszolgálati Alkalmazottak Országos Szövetsége indította meg és erről a munkáról a szövetség vezetője, Arató Gyula miniszteri tanácsos munkatársunknak a következőket mondotta: " A háborús segélyek kiutalásával a kormány elismerte a közszükségleti cikkek beszerzésének nehézségét és ma ezek a nehézségek nem enyhültek, sőt még jobban fokozódtak. Ezért tűzte ki célul maga eléa szövetség azt, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak pénzbeli segélyek kiutalása helyett a természetbeni ellátást kell biztosítani, csak Budapesten közel százezer tisztviselő család van, akiknek a havonkénti háborús drágasági pótlék kiutalása három-négy millióval terhelné meg az államkincstárt havonként. — A természetbeni ellátás egyik megoldása az, hogy a kormány közvetlen összeköttetést teremtsen az eladók és a fogyasztók között, hogy így a közszolgálati alkalmazottak normális árakon szerezhessék be a közszükségleti cikkeket és ne kellessen megfizetnie az illegális kereskedelem által megállapított uzsoraárakat. A kivitel sok nehézségbe ütközik, különösen a beszerzés tekintetében gördültek akadályok a kivitel elé, de reméljük, hogy ezeket az akadályokat a kormány rövidesen elháríthatja az útból. Tudomásunk szerint a kormány ebben a kérdésben már tárgyalásokat kezdett és ezek a tárgyalások e legjobb mederben folynak tovább. A Közszolgálati .Alkalmaznunk Országos Szövetsége állandóan figyelemmel kíséri az eseményeket és a megoldás módozatait , maga is keresi, hogy így megkönnyítse ezáltal a kormány munkáját. .4. minisztertanács elhatározta, hogy a beszerzés megkönnyítésére újabb nagyobb összeget fordít, mert belátták azt, hogy ezzel az öszszeggel nagyon sokat megtakarítanak az államkincstárnak a pénzbeli segélyekkel szemben. " A szövetségben merültek fel olyan tervek is, amelyek az eddigi pénzbeli segélyek felemelését célozták, de a szövetség ezeket az indítványokat elvetdte, mert a háborús pótlékoknak azaz százalékos felemelése esetén is a közszolgálati alkalmazottak — a mai drága viszonyokhoz mérten — annyira kis segélyhez jutnának, hogy ezzel megfelelő mennyiségű közszükségleti cikket nem szerezhetnének be. Ezeknek a cikkeknek a beszerzésénél pedig kénytelenek volnának megint a lánckereskedők által megállapított árakat megfizetni és így tovább folytatódnék az amúgy is sokat sanyargatott köztisztviselőt kiuzsorázása. A közalkalmazottak tűrhetetlen anyagi helyzetének javítása és élelmiszerekkel való ellátása érdekében dr. Mikecz Károly miniszteri osztálytanácsáy a Közalkalmazottak Szövetségéhez indítványt nyújtott be. Az indítványban az eredetileg Éber Antal dr. programmbeszédében felvetett eszme gyakorlati megvalósítására a következőket javasolja: írjon föl a Szövetség az illetékes minisztériumhoz, hogy liszt, zsír és burgonya mérsékelt áron kizárólag a közalkalmazottak és a munkásság között osztassák széjjel a fejkvóta arányában. A többi összes, jelenleg hatósági ellátásban levő személyek a hatósági ellátásból kikapcsolandók és az összes élelmicikkek forgalma szabaddá teendő. Az 1920—21. gazdasági évre nézve indítványozta, hogy a közalkalmazottaknak és a munkásságnak élelmezéséhez szükséges elsőrangú életszükségleti cikkeket a kormány már most biztosítsa. A majd rendelkezésre álló készletekből a közalkalmazottak természetbeni ellátás címén részesüljenek azetés gyanánt a kormány által megállapítandó mérték szerint rangjuk és családtagjaik számának arányában. Az indítványt a szövetség tegnap le is tárgyalta és ezirányban a szükséges lépéseket megtette. 0›X··X·0›X·00000››0›·X·0›X·0›2 00›X» Újabb statáriáns halálos ítélet. — Saját tudósítónktól. — December 29-én délután 5 óra tájban Budakeszi határában Tóth Lajos 19 éves napszámos és Szemerei Lajos 23 éves földműves a budakeszi országúton megállították Stigler Tamás, majd Záborszki Pálnak az országúton haladó tejeskocsiját, a gazdákra forgópisztolyt szegeztek és pénzüket követelték. A felszólításnak mindketten azonnal engedelmeskedtek. Stigler 400 koronát, Záborszki pedig 1600 koronát adott át az útonállóknak. A pénzen azután később megosztoztak. Ma tárgyalta ezt az ügyet a pestvidéki törvényszék rögtönítélő bírósága dr. Kecskeméthy Gyula táblabíró elnöklete alatt. A vádat dr. Götz Béla államügyész képviselte. Délelőtt 10 óra után nyitotta meg a tárgyalást Kecskeméthy táblabíró, a rögtönítélő bíróság elnöke. Az elnök felszólítására az államügyész előterjesztette a tényeket, azután Szemerei Lajos vádlottat hallgatta ki a a bíróság. Vallomásában előadja, hogy december 28-án a zugligeti Fácán vendéglőből Páty községbe mentek. Az után elpanaszolta Tóthnak, hogy karácsony másodnapján elloptak tőle 660 koronát, két kiló szalonnát és egy kiló cukrot. Az anyja otthon meggyanúsította, hogy a Pénzt nem úgy lopták el tőle. Ez engem nagyon bántott, — mondotta vallomásában, — mert én soha elteltembe nem loptam, mindig a két kezeim munkájával szereztem meg a kenyeremet. Akármi lesz is, azt gondoltam, a pénzt vissza kell szereznem. Mondtam Tóthnak, úgyis árva gyerek vagy te is, gyere velem, vegyük el az országúton a tejesektől a pénzt, 29-én Pátyról Budakeszire mentünk. Én egy Frommer-pisztolyt vittem magammal, öt tölténnyé,amikor szembe jött a kocsi. Tóth megfogta a ló kantárszárát, én rászegeztem a Frommert a kocsi gazdájára s rákiáltottam, hogy adja ide a pénzét. Ezt az öreg a pénzt azonnal át is adta nekem. A másik vádlott Tóth Lajos ugyanolyan értelemben vall, mint Szemerek A bíróság Szemerei Lajost halálta. Tóth Lajost pedig, aki 20. életévét még nem töltötte be, 15 évi fegyházra ítélte. Szemerei kegyelemért folyamodott, abban az esetben pedig, ha a Kúria nem kegyelmezne megneki, azt kérte, hogy kötél helyett a Cd^i megégezzél. Az ukrán tisztek gyilkosai a bíróság előtt* A vádlottak valamennyien Kun Bélára vallanak* — Újabb feljelentés Szamuely László ellen* •— Saját tudósítónktól. — A budapesti büntetőtörvényszék ma délelőtt folytatta a tárgyalást az ukrán tisztek meggyilkolása ügyében. A tárgyaláson először a két orosz nemzetiségű vádlottat hallgatták ki. Elsőnek Jablonszky Maxot hallgatta ki a bíróság.Orosz nyelven tett vallomását tolmács közvetíti. Elmondja, hogy mint orosz hadifogoly került Magyarországra. A kommün alatt bevették a vörös hadseregbe, majd Szamuely halálvonatán teljesített szolgálatot. A különböző helyeken, elkövetett tömeggyilkosságokban, állítása szerint, nem vett részt és ezért nem érzi bűnösnek magát. Becsületszavára állítja, hogy igazat mond. Az ukrán tisztek meggyilkolásának éjjelén, őrszolgálatot teljesített. Két óra tájban 10—12 terroristát látott kijönni a szövi©tázból, lementek a Duna-partra, ahol aztán két embert levetkőztettek. Utánuk ment, mert kiváncsi volt, hogy mi történik. Pár lépésnyi távolságból azonban visszatért őrhelyére. Rövid idő múlva egy Bozsíroka nevű terrorista jött a partról és megfenyegette, hogy ha beszélni mer, akkor őt is bedobják a Dunába. Másnap kérdezte a terroristáktól, hogy miért dobták a két embert a vízbe, mire az felelték, hogy Kun Béla parancsolta. Kihallgatása közben egyszerre sírva fakad és azt mondja, hogy előzetesen tett vallomásának az az oka, hogy még a tolmács is megverte. Ezután szembesítik a többi vádlottal. Azt állítja, hogy az ukrán tisztek gyilkosai közt egyiküket sem látta. Szamuely szökésére vonatkozólag intéz ezután kérdéseket hozzá az elnök. Szamuely ő és Holtzmann kísérte el egy autóval. Mami rendelte ki őket, de nem tudta, hogy szökésről van szó, mert akkor ő is megszökött volna. A vizsgálóbíró előtt csak azért vallott ezzel ellentétesen, mert félt a veréstől. Savanyukuton neki 200 koronát adott Szamuely és anélkül, hogy elbúcsúzott volna, eltűnt. Azután keresték Szamuelyt és eközben őt is elfogták. A vizsgálóbíró előtt azt mondta, hogy Holtzmann is kapott pénzt Szamuelytől, most erre sem emlékszik. Hosszadalmas vallomása után a védők intéznek hozzá kérdéseket. Elnök megkérdi Szamuelyt, hogy emlékszik-e Jablonszkyra? Szamuely: Igen. A bátyám csapatában teljesített. szolgálatot a Hungáriában. — Mi volt ez a szolgálat? •—. Az épület előtt és a tetőn tartottak őrségeket. — A tetőn mit csináltak? •— kérdi az elnök. — Amennyiben a Hungária és a Bristol össze vannak építve, vigyáztak, nehogy ott átjöjjön valaki. Sőt csuk Gligorvádlottat hallgatják ki ezután. Szintén orosz fogoly volt. A Kelenföldi fogolytáborban egyszer megjelent több katona és azt mondták, hogy a magyarok Oroszországban katonáskodnak s ezért úgy illik, hogy ők meg Magyarországon szolgáljanak, így került be az internacionális hadseregbe. Az ukrán tisztek esetét másnap hallotta Loki Mórtól. Ekkor nagyon megijedt és azt mondta, hogy úgy látszik, az idegenekre kerül a sor. Ezután elmondta, hogy a két ukrán tiszt vonatán talált pénzt szétosztották és ő is kapott belőle. Az elnök ezután a tárgyalást felfüggesztette, újabb feljelentés Szamuely ellen. Tíz perc szünet után az ügyész közli, hogy szerbgyörgyi Horváth Xavér Ferenc alhadnagy aláírással feljelentés érkezett Szamuely László ellen. A feljelentő devecseri lakos és elmondja, hogy Szamuely Devecseren minden ok nélkül letartóztatta azzal, hogy: te kutya burzsoá, hogy mersz a vörös katonák ellen lázítani! Bevitték a devecseri fogházba, ahol gyalázatosan bántak vele és még az ételébe is beleköptek. Kéri, hogy Szamuelyt ezért is vonják felelősségre. Szamuely azt állítja, hogy az egész esetről semmit sem tud. Egy rábundás tanú, Gáspár József aradi születésű vas esztergályost, akit Sopronban elítéltek 15 évi fegyházbüntetésre, mint tanút, hallgatták ki, összeroskadt, vézna, mindössze 19 éves fiatalember. Betegesen köhécsel, ő is Szamuely halálvonalán teljesített szolgálatot Jablonszkyval és társaival együtt. Ezek működésére vonatkozólag hallgatják ki. Előbbi vallomásaiban azt mondta, hogy Mas Jablonszkyt, vagy amint egyesek nevezték, Jablont, látta akasztani. Most azt állítja, hogy ő nem látta soha az akasztásokat. — Legfeljebb hallásból hallhattam, — ismétli többször egymásután. —■ Miért hallott másképp először? —s kérdi az elnök. — Muszáj volt, mert bikacsekkel ott álltak a hátam mögött. Vallomására, mely általában lényegtelen, nem eskették meg. A gyilkosság két szemtanúja, Hoffmann Elemér hajóstisztet hallgatják ki mint tanút. A diktatúra idején kényszerítették szolgálattételre. A két ukrán tiszt meggyilkolása alkalmával a Dunaparton őrt állt és szemtanúja volt a történteknek. Elkergették, de ő a propeller-állomás épülete mögül végignézte az egészet. .Jablonszkyt, Szabót, Fergováczot, Asamuely Lászlót- / már kivégzett Kohn-Kerekest láttává gyilkosság színhelyén. Elnök szembesíti az összes vádlottakkal, de az említetteken kívül nem látta egyiket sem a gyilkosságnál. Az esetet magát jól látta, mert holdfényes éjszaka volt. A két ember teljesen meztelen volt, így hurcolták le a Hungáriából. A parton földre teperték őket, gúzsba kötötték és a nyakukra kötöttek egyegy gránitkövet. Először a partról akarták őket a vízbe dobni, de úgy látszik meggondolták a dolgot, mert kimentek a propeller-kikötő pontonjára és onnan dobták be őket. Szamuely László azt állítja, hogy nem volt jelen a gyilkosság színhelyén, és az esetről akkor nem is tudott. A tamilt ezután vallomására megeskették. Schmittauer Károly hajóstiszt a következő tanú. Szintén ott volt a Dunaparton a gyilkosság idején. A barátja Hoffmann hívta fel a figyelmét arra, hogy mi történik. A tettesek közül nem ismert fel senkit. Ellentétben, a másik szemtanúval, úgy emlékszik, hogy" a két tisztet álló helyzetben kötötték meg. . A többi tanu, Hoffner Ilonka hivatalnoknő Effimov Gligort az egyik ukrán tisztet ismerte és az ismeretség révén az ő vonatukra osztották be szolgálattételre. Vallomása lényegtelen. Kemény János vasesztergályost szuronyos őr vezeti be. Mint tanút hallgatják ki. Az egész diktatúra alatt a Kun-őrségben teljesített szolgálatot. Azt állítja, hogy a gyilkosságról semmit sem tudott. Dékán István kolozsvári születésű soffőrt hallgatják, ki ezután, mint tanút, ő vezette azt az autót, amelyen Szamuely megszökött. Elmondja a szökés részleteit és azt állítja, hogy Savanyukuton, Szamuely Jablanszkynak és Holtzmainnak 5—5 ezer korona két Pénzt adott, ... •— ’V V *" . 3