8 Órai Ujság, 1920. február (6. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

A. A yásszegyzésünk arminckét nyomsítatott oldalra leiled, számtalan-magyarázó mellék - lettel ellátott beható reflexiókkal ,4.17 fintányi feketervezetére, de ha ,delegálínknak óriási munkáját Vérgetigazság-elemeire bontjuk, tartalmát ebben az egyetlenegy mondatban sürűsithetjük össze: ragaszkodunk Wilson tizennégy pontjához! Furcsa, de szinte idegenül hangzik ma ez a név, amely nem is olyan régen domininániója volt a háború befejezésének és a békealkudozások megkezdésének. Nemcsak mi, de Németország is Wilson politikájában bizakodván, tette le ■ a fegyvert és Amerika négy elnöke inaugurálja az első tárgyalásokat, aki aztán a Washington fedélzetén csalódva tért vissza hazájába. És mi is csalódtunk. Mindazt, amit válaszjegyzékünkben kértünk: népszavazást, gazdasági szabadságot, igazságos jóvátételt, a szabad fejlődés lehetőségét, a népszövetségbe való fölvételt, a nyersanyagok igazságos eloszlását és az európai béke egyéb föltételeit, — az antant nevében ígérte nekünk Wilson, ha letesszük a fegyvert. Ma rimánkodnunk kell azért, ami akkor véglegesen biztosítottnak látszott. Egyetlenegy követelésünk sincsen, ami ne következnék a Wilson-féle pontozatokból, amelyeket a békekötés bázisául maga az antant nyújtott. Ma már nem érdemes panaszkodnunk, mert nincs foganatja. Ellenállással se fenyegetőzhetünk, mert Méltán gyöngék vagyunk. Tárgyalni kell és remélni Magyarország területi integritását, amely földrajzi dogma, eltorzíthatja az antánt, de nem szüntetheti meg. Ezen a ponton népszavazást kérünk, hogy az önrendelkezési jog elvének alapján dőljön el az egyes részek sorsa. A gazdasági követelményekkel szemben arra a szerény álláspontra helyezkedünk, hagyják meg nekünk a lehetőséget annak, hogy munkánkkal eleget tehessünk a békeszerződésből ránk háramló súlyos kötelezettségeknek. És testvéri szeretettel gondolvám veszendő magyarjainkra, kulturális autonómiájuk biztosítását kívánjuk az idegen jogar alatt. Amióta világ a világ, soha még szerencsétlenség nem volt nagyobb, sem Szerényebb, mint a mienk. Nem kérünk egyebet, csupán az ígéret betartását, amivel annak idején kiütötték kezünkből a fegyvert és imhol kegyképpen kell elfogadnunk, ha majd egyes roncsait alamizsna gyanántelénk vetik. Szombat, VI. évfolyami 3g. ss. előfizetési ARAK, Szerkesztőség és Kiadóhivatalt Eiyhére,. .. 15 Hornná, félévre. .. 80 6*?Sf©S J®éíS§«16tyS2!§«W áfa fitSér. IV Mateism-Kömt SZ Negyelérre .. 42 Korona. Eáén évre 160 Korona, BUDapeST, IV., nUZeUm«HOrm «. 57. Életbe lép a magyar-osztrák gazdasági szerződés. szemérdkert iparcikkeket kaptunk. Bécsi tudósítónk telefonjelentése «— Bécs, febr. 13. . Az osztrák-magyar gazdasági szerződés, melynek célja Ausztria és Magyarország között a kereskedelmi forgalmat megnövelni és a szerződést kötő országokat a legszükségesebb úruakká cslálni, e hónap végén életbe lép. A szerződés értelmében a felek nem nehezítik meg a kiviteli engedélyek kiadását egymás alattvalóival szemben. Kimondja a szerződés, hogy Magyarország lábasjószágot és mezőgazdasági terményeket szállít Ausztriának, míg Ausztria kaszákkal, boronákkal, mezőgazdasági gépekkel, bútortárgyakkal és egyéb, Magyarországra nézve nélkülözhetetlen iparcikkekkel látja el Magyarországot. A szerződés értelmében áruk átvitele a szerződést kötő országok területén nincs semmi engedélyhez, vagy formasághoz kötve. A szerződés hatálya ez év április 30-ig terjed, végrehajtásával a bécsi és budapesti áruforgalmi hivatalok vannak megbízva. F. R. OCKXJC-OOOOOOOOO^OOOOOOO^OOOOOOCK^OOOOOOOOOOOOOOOOO^OO Kolcsakot kivégezték. London, febr. 13. IA .magyar Távirati Iroda szikratávirata a budapesti rádióállomás uliraiUAA Daily Herald jelenti, hogy Kolcsakot kivégezték. Delbruck volt birodalmi miniszter a magyar békéről. A nén»«i reváns-háboruról. — A békeszerződés revíziója. — Berlini munkatársunk távirati jelentése. — Berlin, febr. 12. Delbrück titkos tanácsos, aki a bábom előtti és a háború alatti német politikának egyik legkiválóbb képviselője és aki a nagynémetek egyik legnagyobb erőssége, — tudós politikus és még a bismarcki generációhoz tartozik, — volt szíves a 8 Órai Újság részére a következő közléseket tenni: — Bizonyos, hogy a német népnek fel kell vetnie a kérdést: mi a feladata jövő külpolitikánknak? Reváns, vagy revíziót Európa attól tart, hogy a németek, mint a franciák 1871 után, minden gondolatukat, törekvésüket és cselekedetüket a reváns politika szolgálatába fogják állítani. Ez az európai félelem azonban szerintem nem jogosult és rosszul teszik azok a német politikusok, akik meggondolatlan és felelőtlen magatartással ezt táplálják. . . A helyzet ugyanis nálunk egészen más, mint Franciaországban Gambettától Poincaréig volt. Mi ugyanis nem számolhatunk azzal a lehetőséggel, hogy valamelyik időpontban elég erősek leszünk egy boszuhadjáratra. Németországot nem csupán feldarabolták és leszerelték, de lehetetlenné tették számunkra, hogy a fegyverkezést újból megkezdhessük és folytathassuk. Németországnak nincsenek fegyver- és muníciógyárai, nincsenek már erődítései. Nemcsak az angolok, de a franciák is abba a helyzetbe jutottak, hogy Helgolandot bármely pillanatban megszállhassák és bennünket újból éhségblokád alá helyezzenek. Minden kísérletet, amely fegyverkezésre irányulna, a német, nemzetköziek azonnal denunciálmulak és a békeszerződés hurkot kötött a nyakunkra, amelyet csak meg kell húzni, hogy azonnal megfojtson bennünket. Ezenkívül pedig a kormányhatalom Németországban olyan parlamenti többség kezébe jutott, amely teljesen antimilitarista. — Ilyen körülmények között sem a német belpolitika,sem a külpolitika nem lehet a reváns gondolatára alapítva. Csakis egy út áll előttünk nyitva: arról kell meggyőznünk az ántantot, hogy a világ csak akkor élhet és dolgozhat, ha Németország él és dolgozik és hogy Németországnak nyomorultul el kell pusztulnia és belső erejét folytonos forradalmakban tönkretennie, ha a békeszerződés feltételeit meg nem változtatják. Az úgynevezett ,,jogbéke" diktatásánál legnagyobbrészt a vak gyűlölet "vezette "ít békekonferenciát; az idő és a mi magatartásunk meg kell hozzák azt felismerést, hogy a tehenet, amelyet meg akarunk fejni, nem lehet a vágót hídra vinni. És hogy mennyire szükségük van a győzőknek arra a tejre, amelyet nekünk kell szállítanunk, arra rövid időn belül rá fognak jönni. , — A világ képét a versaillesi, a &*,■« germaini és a most készülő neuilly-i „békeszerződésekre alaposan megvon- főtték; változást csakis a népszövetségtől várhatunk. Mindenesetre bizonyos bátorság kell hozzá, hogy a híres 14 pont szégyenteljes megcsúfolása után — amelynek alapján a központi hatalmaknak a békét megígér-, ték, — a népszövetségi gondolat álláspontjára helyezkedjünk, annál is inkább, mert Wilson személyének kozmikus katasztrófája után ezt a gondoslatot mindenütt gúnyos és szkeptikus mosollyal intézik el. Ennek ellenére is kétségtelen, hogy jövő külpolitikánk. — és zárjel között megjegyezve: Magyarosság külpolitikája is. — a jövőben nem lehet egyéb, mint egy nagy per a jogért és igazságért, azért a jogért és igazságért, amelyetVersaillesben, St.-Germainben és Neuillyben kijátszottak. És az a fórum, amely előtt ennek a pernek le kell folynia és ahol igazságot kell kapnunk: a népszövetség. A békeszerződések nem egyebek, mint az erőszak szülöttei, a jog pedig mindig erősebb volt és erősebb is marad az erőszaknál. És ezt jegyezze meg magának Magyarország is, amelynek most adják át az ítéletet, almai ítéletet, amely a joggal és az igazsággal egyáltalában össze nem egyeztethető és amely ítélet önmagjától fog összeomlani, mert hiányzik belőle minden ítélet egyetlen elképzelhető belső tartalma: az igazság. Egyelőre még, csak a népszövetségi gondolat árnyképének kapujánál állunk és még azt se tudjuk, hogy ez a kapu is mikor nyílik a meg előttünk, de tudatában kell lennünk annak, hogy be kell lépnünk ezen az adón, még akkor is* ha egyelőre, még nem a népek igaz szövetsége ez az alakulat. Csak a népszövetség hozhatja meg a békeszerző* dés revízióját és mert ugy Németországnak, mint Magyarországnak is. —* ■amely belső viszonyaiban ’ még Német*országnál is rosszabb helyzetben van* • — életérdekei forognak kockán; a jog és igazság fegyverével a népszövetségen belül kell életérdekeinket megóvni. A háborút elveszhettük; igyekeznünk kell, hogy okos politikával a békét meg*, nyerjük*. .... Szemény Vilmos*